Lakosztályok emelete

-Ezek után...?
*Nyögi halkan, majd egy kis szünet után folytatja.*
-Azt se tudom hova tegyem a fejem...Annyi minden történt és alig birom felfogni ésszel..
*Első szavaiként nem tud mást mondani hirtelen.*

- mondom, aludj rá egyet, és holnap megbeszélünk mindent. sokkal könnyebb higgadt fejjel feltennia kérdéseket. most úgy sem lenne semmi értelme elkezdenem magayarázni, hogy mi történt... *elmosolyodik* aludd ki magad, holnap újult erővel ébredsz majd.

*Most már nem szól semmit. Inkább hallgat a szép szóra mint hogy a mogorva parancsra kéne hallgatnia. Lassan lehunja szemeit és hamarosan teljes álomba merül. A mellete lévő könyv egy kicsit mocorog pár pillanatig*

*miután Bia elaludt, a könyvhöz lép, és porrá égeti... megsemmisítve ezzel a szellemet, és annak lehetséges búvóhelyét. ezek utén átkullog a saját szobályába, és bedől az ágyba.. még soha nem érezte magát enynire fáradtnak*

*Egész éjszaka alig aludt, majd reggel fájdalmasan ébred. Még mindig alig birja felfogni azt ami tegnap történt vele. Feláll és kilép a szobájából majd a folyosó végére menve kipillant az ablakon.*

*már kintről tért vissza a zuhogó esőből. eléggé csapzotan néz ki, de nyugodt mosoly pihen az ajkain* na lám, kibújt a medve a barlangjából...*lép oda Biához* milyen érzés, hogy Harvita él benned?

-Fájdalom gyötri lelkem, mely egykoron Havitráét gyötörte. Álmomban ő kisért engem a múltba és olyat mutatott melyet elhinni nem tudtam. Nem mutatott meg mindent mivel így is sok fájdalom gyötört mikor a múltba érkzetem. Feledhetetlen volt a tegnapi nap, és az éjszaka is. Viszont erőm kitárulkozni készül és bár irányítani tudom, nem bízok meg benne.
*Mondja teljesen őszintén, arcáról komolyságon kivül semmi más nem mutatkozik meg.*

- a lázálmok majd elmúlnak idővel, és ne félj a benned lakozómerőtől, mert akkor legyőz téged. erősnek kell lenned, és nem csak fizikailag, sokkal inkább szellemileg. Harvita segít neked, biztonságban vagy.

-Nem arról van szó hogy félek tőle. Egyszerűen csak nem bízok benne. Nem fog sose önszántából úgy engedelmeskedni nekem ahogy én akarom, csak akkor ha kényszerítem rá. Nem tudok együtt dolgozni önmagammal, amitől nem tud megmutatkozni a valódi része az erőnek, csak egy töredéke.
*Vonja le magában a következtetéseket.*

- majd idővel megtanulsz mindent, és akkor már nem lesznek efféle kételyeid. nem mondom, hogy könnyű a dolgod, de nem is reménytelen, úgyhogy szedd össze magad, és hagyd, hogy mesterem vezéreljen a helyes utakon.

-Biztos jót fogunk veszekedni egymással, a hogyan mi tettük.
*Mondja kicsit sejtelmesen halványan elmosolyogva.*
-és.. Te kiheverted a tegnapit? Vagy tán el tudod nekem kicsit pontosítva magyarázni a történteket. Mivel hogy azon kivül amikor Havitra irányított és azon kivül hogy rengeteget szenvedtem, nem sokra emlékszem. Nem tudom te hogy vagy vele.
*Hangja inkább most lényegre törő lett.*

- ó, én emlékszem mindenre. eminort kértem, hogy engedje el Harvita lelkét, és cserébe megkapja az enyémet, mivel tudtam, hogy ha a szellem kiszabadul belőled, akkor én emghalok. amikor Harvita kiszabadult, akkor megszállt, és küzdött a szellem ellen, míg végül ki nem űzte belőled...

-és... Hova ment el a szellem, miután kiüztétek belőlem?
*Kérdi meg mivel ez nem logikus neki.*

- először egy régi könyvbe, ami nem engedte őt szabadulni, aztán meg megsemmisítennem, hogy soha többé ne okozzon semmilyen bajt neked... *elmosolyodik* úgyhogy most már minden rendben.

*Megrázza kicsit a fejét.*
-Az én életembe sose lesz olyan, hogy rendben van.
*A rosz gondolat ellenére arcán halvány mosoly jelenik meg.*
-Mindig fog történni valami, amire már a rendben szót nem lehet elmondani. Erre már egy ideje rájöttem. Mellékesen még mindig viszály van a fajok között.

- már el is feledkeztem erről... *megvakarja az állát* most, hogy már rendben vagy nagyjából, szerintem elkezdődhetnek a tárgyalások. hamarosan minden vezető itt lesz Eminorban, és akkor végre eldől, hogy mi lesza világ sorsa*

-Nincs valami jó sejtésem erről. Valami mocorog a háttérben, amit én nem látok. Ami megbuktathatja ezt az egészet. Vezető vagyok még is kételyek gyötörnek. El kell utaznom a tárgyalások előtt, hogy rendbetegyem az elmém.
*Gondolja már el magába.*

- most már semmi akadálya annak, hogy elhagyd Eminort. így, hogy Harvita vigyáz rád, nyugodt szívvel elgedlek utadra... gondolom örülsz ennek, hogy nem kell több időt a kastélyban töltened.

-Nehéz ezt most megfogalmazni. Eminor védelmez... ez nagyon jó. De nekem más az utam, nem pedig az hogy ezek a falak közt ágyban fekve érjen el a vég. Szabad szellem vagyok aki veszélyben jár.
*Kicsit furcsán fogalmaz de jómaga megérti.*

- nekem nem kell bemutatnod, hogy te milyen vagy... ismerlek, mint a tenyeremet Bia. tudom, hogy kész gyilkosság neked sokáig egy helyen bezárva lenni, úgyhogy menj... menj el nyugodtan, és térj vissza, bármikor, amikor csak akarsz.

-Nem leszek sokáig távol az otthonomtól, mert húz vissza a szívem valaki miatt, és persze a falka miatt. De rólad és Lanceről sem feledkezem meg.
*Hirteln átöleli Saraht, ilyet akkor csinált utoljára mikor féle ölelte át, mert meglátta a szüleit holtan.*

*fogadja az ölelést, most annyi mindenen mentek keresztül, hogy levetette amgáról rideg arcát* reméltem is, hogy nem feledkezel meg rólunk, bár van olyan érzésem, hogy nem is tudnál... *kacsint rá, miutén szétváltak az ölelésből*

-Most viszont. Itt az ideje hogy meglátogassam azt a helyet, ahova már régebben is el kellet mennem.
*Mondja halvány mosolyal.*
-Pár napon belül jövök.
*Elmegy a zsobájába fel kap egy hátizsákot és egy utazóköpenyt majd gyalog indul utnak.*

*amíg Bia Eminorban van, és az azt körül vevő erdőségben, addig érzi a jelenlétét, de utána valahogy űr keletkezik a szívében, hogy elment. már nagyon rég nem érzett ilyet. sokáig áll az ablakban és nézi a zuhogó esőt, aztán visszatér a szobájába*

*Szerelmével érkezik Emonirba ahol a kastéyl egy kcsit ideges.Saját szobájába viszi ahol lerakja az ágyra majd hoz egy pohár vizet és az ágy mellett lévő asztalra rakja a lánynak.LEül kedvenc fotáljaba és figyeli a lányt.*