Lakosztályok emelete

A kastély északi tornyában található az emelet. Hosszú folyosók kanyarognak itt, melyek végén lépcső vezet lefelé. A folyosókon végig szobák vannak, ahol a legnagyobb kényelem és biztonság fogadja az oda vetérőket.

*Hosszas kómájából lassan ébredezik, egy erős fejfájással és veszélyérzettel. Mikor nehezen ülőhelyzetbe tollja fel magát szemeit dörzsölgeti mivel nehezen kapja vissza tiszta látsát. Mikor végre sikerül visszakapnia hőn szeretett látását körbepillant a szobában. Van pár könyv régi holmik, az egész szoba a sötétséget félelmet árasztja a bentlévőre.*
~Ha ez nem Sarah szobája akkor csak az ikertestvéré lehet. De akkor ezek szerint.. hol is vagyok?~
*Néz ki az ablakon amiből nem sokra jön rá mivel az erdős területek messze menőleg eltakarják a tájat.*
~Itt lesz az ideje körbenézni~
*Kicsit nehézkesen nyitja ki az ajtót mert a szoba nem akarja hogy elhagyja a helységet de egy idő után csak ráerőszakolja akaratát a szobára és elindul járni egyet.*

*felérnek a toronyba, Biát azonnal az ágyba fekteti... *remélem nem lesz semmi baja. komolyabb a dolog, mint képzeltem. *betakarja a lányt*

*Kis késéssel ő is megérkezik majd leül egy kényelmesebb kanapéra majd megidéz pár tűzgömböt és azt formálgatja és játszadozik vele amíg meg nem unja és kidobja az ablak és kényelmesen elhelyezkedve becsukott szemel nekidől a kanapénak és pihen de még nem alszik.*

- itt akarod tölteni Bia szobájában az éjszakát Lance? *kérdezi sunyin mosolyogva, bár már az is nagy csoda, hogy mosolyogni tud ezek után. feláll Bia mellől, hiszen jobb lesz, ha most pihen. a biztonság kedvéért Eminorra bízza a lányt, ha úgy ébredne fel, hogy ismét gonosz, a kastély visszafogja majd őt*

-Ahogy akarod.*Mondja becsukott szemmel majd kezeit a feje alá rakja és úgy figyel Sarah mondataira majd felkel a kanapéról ad még egy hósszú csókot Saráhnak majd keres magának egy szobát ahol leveszi felsőjét bemegy a zuhanyzóba és egy kis mozsdás után befekszik az ágyába.Egy ideig a plafont bámulja és el is alszik.*

*kissé szomorúan néz Lance után, hogy elment, hiszen már olyan rég nem voltak együtt... de most Bia fontosabb. elfolglaja a helyet a kanapén, ahol előbb a vámpír ült, és csak nézi a pihegő lányt*

*Lassan kis nögyéssel ébredezik. Viszont még csak egy kis ujjmozgatással tette ezt meg mivel szemeit is elég nehéz kinyitnija. Lassan elkezdi érzékelni a külvilágot.*

*látja, hogy Bia ébredezik, de nem mozdul. ül a helyén, hiszen tudja, hogy a gonosz énje ébred most föl, Eminor olyan csapást mér rá, hogy ha a közelében lenne, az neki is ártana. vár*

*Lassan kinyitja szemét de most olyan mint ami eddig nem volt. Eredeti szeme nem fekete, de a vörös csík homályositja. Fáj mindene néha nyögdös. Majd Sarahra pillant mire a vörös csik elillan és a fájdalom is megszünik.*

- látod, erről beszéltem. *szólal meg, miután megbizonyosodott arról, hogy nincs veszélyben* gyenge voltál, és majdnem az életedbe került... nem ehhez vagyok hozzászokva. sokkal többet várok el tőled, semmint ilyen gyorsan feladd a küzdelmet a gonosz ellen. csalódtam benned... *elfordítja a fejét*

-Nem én adtam fel a küzdelmet...
*Nyögdös halkan..*
-Hanem a szellem. Fájdalmat okozott és azt mondta hogy a sötétség fog uralni és ezt addig teszi míg nem lesz teljesen a sötétség felettem az úr.
*Halkan beszél. Nem akart csalódást okozni.*

*ökölbe szorul a keze... ~ szóval így akar bosszút állni... ~ * azt hiszem, ha így áll a dolog, akkor drasztikus lépést kell tennem, ám azt előbb meg kell gondolnom, hogy mikor. *nyel egyet, ha elüldözi a szellemet Biából, akkor az kapva kap az alkalmon, hogy elpusztítsa egykori szövetségesét, viszont ha továbbra is Biában fog élni, akkor tönkre teszi a lányt, és a sötétségbe taszítja*

*Kezét Sarah felé nyujtja hogy pillantson rá. Majd mikor ezt megtörtént halványan elmosolyog.*
-Ne félj. Megoldjuk ezt is mint mindig. Nem fog nyerni, mert mi jobbak vagyunk nála.
*Mondja fájdalmas de halványan boldog mosolyal arcán.*

*feláll végre, és odasétál Bia ágyához, amire leül, megfogja a lány kezét* igazad van Bia, csak egyet ígérj meg... bármi is történjék, soha nem adod fel, és mindig törekedni fogsz arra, hogy te legyél a legjobb... ígérd meg...

-Tiszta szívemből igérem... akármilyen erős a leszármazottam ő már a mult.. most a mi időnk van... rá esküszöm..
*Szemében a bestia lángolva halad körbe szemén és bátran üvölt.*

- mindig is tudtam, hogy nem hibáztam, mikor tanítványommá tettelek. *mosolyog halványan* tudom, sokszor voltak összetűzéseink, és vitáink, volt idő, mikor gyűlöltél, de hidd el mindig a legjobbat akartam neked.

-Hiszek neked...
*Eszébejut a falka és azokból is a kedvencei.*
-Látni fogom még a falkám az életben... nem hagyok cserben senkit... nem adom fel..
*Mondja erőtelenül de lassan már álomra csukodik szeme.*

- biztos vagyok benne... és most pihenj. holnap nehéz nap elé nézünk... *nyom egy anyai csókot Bia homlokára* jóéjszakát... *rámos9lyog még egyszer, aztán kimegy és becsukja maga mögött az ajtót. meg sem áll saját szobájáig, ahol leveti magát az ágyra, és a plafont bámulva gondolataiba merül*

~Olyan velem mint anyu volt.~
*Gondolkodna el de annyira fáradt hogy szemei lecsukodnak és álomba szenderül.*

*Felkel kijön az ágyból elveszi köppenyét és maszkját mej eltakarja a száját majd elindul szétnézni az erdőbe vagy a hegyvidék felé.*-Jó volt újra itt aludni..

*Álmaiban elmélkedik jelenleg egy puha ágyon. Most kezében van az ékkő, mint ahogy mindig szokott lenni. Sose veszi észre senki mert más nem látja csak ő. Viszont nem tud beszélni róla és nem képes a figyelmét elvenni róla. Édesek az álmai míg nem egyszer csak megreped a kezében a kő. Ekkor viszont fájdalom roham jön rá úgymond. Láza megemelkedik szinte dől róla a víz, remeg egész teste ahogy görcsöl minden izma és nem tud felkellni....nem tudja kinyitni szemeit hogy lássa a napvilágot. Sötétségbe rekedt és nem képes meglátni a fényt.*

*Visszaérkezik.Már utban van a szobája felé hogy végre kipihenje magát és akkor látja meg Biankát aki rosszul van.Egy kis ideig tétovázik hogy a ház rátámad e de úgy látszik ő neki kell közbelépnie.Odamegy a lányhoz pár vizesrongyal próbálja levinni a lázát és erőt ad a lánynak hogy sikerüljön neki felébrednie de ha ez sem sikerül akor belép az álmaiba.*

*Mint ha nem is saját kezét irányitaná, úgy azzal a kezével csap bele Lancebe, amelyikbe az ékkő van. Mint ha más akarná hogy távol maradjon a segítsége.*

*Az ütést szinte meg sem érezte.Talán a szellem akarja legyőzni a lány rossz énjét ezért nem vatakozik bele csak figyel.*