Lakosztályok emelete

- ki az a Sarah? *kissé furcsán hangzik neki ez az egész, egy élő kastály... nem nagyon hisz az ilyesmikben, viszont amint belép a szobába, elárasztja a testét a fekete mágia, azonnal megérti miről is van szó. aurája feldereng ismét, hiszen a kastályban lakozó mágiát megcsapolta, bár öntudatlanul* igyekszem nem elkóborolni.

-Sarah a kastély ura.És egy nagyon jó barátom.hogy össze tud két lényt hozni egy több napon át tartó harc.Erőnk annyira egyenlő hogy 4-5 napon tartó harc alatt nemtudtuk egymást legyőzni.Mindig együtt kerestük a bajt.Persze mostanában már változott a helyzet amióta eltüntem errőla helyről.Na de nem untatlak ezzel.Remélem tetszik a szobád.az arcodból itélve megtapaszaltad eminor erejét.*

*bólint* tapsaztalni tapasztaltam, viszont érzem, hogy máris változást okoz bennem az a nagy hatalmú fekete mágia. nem lesz ebből gond?

-Hiddel nem lessz gond.~Ekkora erőt nem láttam.MOst érkezett a kastélyba és máris kezdi elnyelni az ebből áradó feketemágiát.Ez a gyerek tehetséges.~*GOndolkodik mgaában-Holnap megtanítom neked hogy használd a magad javára Eminor erejét.~NEm tanítottak neki fekete mágiát még is annyira fejlett hogy már magába szívja az erőt.~

*elmosolyodik* azt megköszönném, mert érzem, hogy körüllebeg, és hogy bennem is van nem is kevés belőle, de használni, sajnos nem tudom. azt sem értem, mivel lrdemeltem ki a megtisztelést, h maga tanít?!

-Ne beszélj úgyvelem mint ha egy öregemberrel beszélgetsz még csak 2000 éves vagyok szóval kezelj úgy mintha a barátod lennék.Túlajdonképpen a mestereid mondták hogy tanítsalak.MÁsrészt pedig láttam benned a fényt.

*egyetértve bólogot, közben fel sem fogta, amit Lance mondott, leginkább a feket mágia köti le a figyelmét. Hallja... az erőt, ami szólítja őt, hogy fogadjaon magába mégtöbbet belőle, és majd akkor együtt legyőzhetetlenek lesznek*

-JAh ás ne hagyd hogy Eminor tőrbe csaljon.Ha túl sokat szívsz el a feketemágiából akkor átveszi feletted az uralmat és akor már nem leszel önmagad.*Erősen koncentrál mire egy pajzs lessz a szoba körül ami nem engedi hogy beszívárogjon a feketemágia.*~Később talán már ő lessz ennek a kastélynak az ura.~

*mintha álomból ébredt volna, felkapja a fejét* Hogyan mondja? bocsánat... én csak... elbambultam *feszéjezve érti magát, idegen neki ez a hely, és ez a hatalmas erő!*

-MOndtam már hogy beszélj velemi minta barátoddal nem úgy mint egy őregemberrel hisz még csak 2000 éves vagyok.~Túl sokat szívott eminorból.Egy ideig megfigelés alatt kel tartani.~-Nos ha nem bánod akkor én kénylembe helyezem magamés a helyedben én is ezt tenném.Viszlát.*Inta a fiúnak majd még mielőtt elmenne észrevétlenül tenyerét a falra helyezi ami egy apró szem nő ki így tudni fogja ha valami baj történik.*

*figyeli, amint Lance kimegy a szobából, ő maga hosszú ideig meg sem mozdul, csak áll egyhelyben, nézi a falakat, alakokat lát rajtuk, mintha szellemek, vagy hasonlók lennének. érzi a fájdalmukat, és ez neki is rossz érzést okoz... olyan sokáig foglalkozik a lelkekkel, hogy elájul a rátörő kíntól*

*Pár órával később úgy dönt hogy még utoljára a mainap megnézi a tanítványát és akkor látja hogy nathan elájult.LEgugol a fiúhoz majd elméjébe hatol hogy utána nézzen miért áult el majd miután végzett próbálja felébreszteni.*

*hamar sikerül felébreszteni őt, hiszen kemény fából faragták. mikor kipattannak a szemei, Lance-ra pillant, aztán eltolja a segítő kezét, és felkel a földről.* Azt hiszem, nekem nem lesz itt jó... hacsak nem tanít meg valami fondolatos tudományra, amivel ki ki tudom zárni a lelkek kínjait a testemből... *nézi ismét a falakat*

-amikor érezted a lelkek fájdalmmait ellenáltál ellene vagy hagytad hogy gondolataidba férkőzzenek?
*Nézz nathanra majd felkel a földről és a szoba falaira néz.*
~azthittem a tanácstagok legalább tanítottak neki valamit ha már a kezeimre adták a fiút.De nembaj így is jó.~

- nem állt szándékomban ellen állni, hiszen meg akartam ismerni őket. Sokmindent mondtak nekem Eminorról, meg a történetéről, igen érdekes információk ezek, amiért nem is bánom, hogy ezt a kellemetlen érzést át kellett élnem. *feleli nyugodt hangnemben, látszik az arcán, hogy teljesen komolyan gondolja, amit mondott*

-Ezt megkérdezhetted volna tőlem és akkor nem esett volna bajod.Ha nem jövök akkor talán már nem ébrednél fel.NEmtudom még hogy mennyire vagy erős de most próbálj meg ellenálni a hangoknak és a szellemek csalogatásának.*Leveszi a szoba körül a pajzsot így eminor újra próbál kapcsolatba lépni a fiúval.*

*Lance felé fordul, szemében furcsa fény csillan, ajkaira sötét mosoly húzódik egy pillanatra* És ha én nem akarok? *kérdezi szinte suttogva, majd közelebb lép a falhoz, érzi, látja a lelkeket, és ismét emgtelik fekete mágiával. Teste körül a szokott aura erősebb fénnyel káprázik, és feketén. A fal felé nyúl... de nem érinti meg, csak egy lány lelkét figyeli, aki a többihez képest szomorúan figyeli őt, és námán. Vissza engedi a kezét, majd kncentrál. Nem esik nehezére kizárni a többi lelket a fejéből és a látóköréből, csupán a lányét hagyta meg. Hatalmas szemekkel nézi őt*

-Eminor felemészti a lelkedet és meghalsz.*NEm avatkozik Nathan dolgába.Jobbnak véli ha a fiú saját kárán tanul.*

*vállat von* Amúgy sincs oka za életemnek, mesés lehet egy kastályba zárva élni az idők végezetéig... *feleli szintén haékan, szemeit nem tudja levenni a lányról* Mondja, volt már rá példa, hogy egy lelket kiszabadítottak volna a falból? *fejében egy gondolat születik*

-Most ha azt mondanám hogy igen gondolom megpróbálnád kiszabadítani.LEhetséges de ahhoz hogy újá élezd nagyon sok erő tapasztalat és egy üres test kell ami majd a lélek hordozója lessz.ÉS a bezártságról...Bármikor kimozdulhatsz eminorból.Sétálgathatsz a városban majd egy kicsit később ha tanítottam neked valamennyit akkor körbe vezetlek a környéken.

*ezek a szavak neki pont elegek ahhoz, hogy meglelje élete célját. Ki akarja szabadítani azt a lányt Eminor fogságából, persze ezt nem köti senki orrára* Tanít? Akár most is tanulhatunk felőlem.

-Nem gondoltam volna hogy egy lélek ennyire érdekel.Ha van kedved akkor most elkezdhetjük a tanításodat.Egyetlen egy kérdésem van.A volt mestereid tanítottak valamire?

*sunyi tekintettel néz Lance-ra* Maga szerint? *kérdez vissza, végül megadja a feleletet is* Nem tanítottak nekem semmit, mindenre magamtól kellett rájönnöm. Azt mondták, akkor ér valamit a tudás, ha megszenvedünk érte. Így tudok egy-két dolgot, hiszen ha nem fejlesztettem volna magamat, akkor nagyon unalmas lett volna az a kis idő, amit velük töltöttem.

-ÉRtem.Nah és mennyire fejlesztetted magad?Gondolom nem vagy annyira öngyilkos tipus de a gyógyítást sikerült megtanulnod vagy tapasztalnod?*Mondja halvány mosollya a száján majd kezébe vesz egy tőrt.*

- Ó, ennél azt hiszem nehezebb fokon is kezdhetjük. Talán meglepődik majd, hogy mennyi mindent tudok *mosolyodik el, és a tőr felé int, ami Lance kezéből kirepül, és Nathan a levegőben kapja el* Nem vagyok zöldfülű.