Lakosztályok emelete

- ezek után, még kérdezed?
*neveti el amgát, majd Chris vállára hajtja a fejét, és lehunnyja a szemeit. Most olyan békés és nyugodt minden, még a kastély éhes suttogását is kizárja a fejéből, amiben Christian vérét akarja... most nem... semmi képpen sem.*

- Sosem lehet tudni. -*Suttogja mosolyogva.*
- Most mi lesz? -*Kérdezi álmosan. Ez az isteni ágycsata sok energiát kivett belőle.*

- Pihenj, én majd őrzöm az álmodat...
*mosolyogja a szavakat, pedig nincs benne semmi vicces, valóban éberen kell lennie, hogy a kastély nem akarja megölni Christiant. Bár eljátszott bizony a gondolattal, hogy megkéri, maradjon egy kicsit tovább... mondjuk pár hetet vagy akér örökre, de egyrészt tudja, hogy jade nem örülne neki, másrészt viszont a démon képtelen lenne itt élni... Eminor nekim még túl nagy falat*

*Chris talán már nem is hallja a szavakat mert szép lassan álomba szenderül továbbra is a meztelen nőt ölelve.*

* a hegyvidéken sokat gyakorolt és küzdött a szenvedő lélekkel. Sikerült előhívnia egy két mágusi képességét. Végre teleportálhat, nem kell gyalogolnia. Első gondolata az volt hogy Eminorba kell mennie, meg kell szereznie a lelkét. Jól tudja hogy csak Sarah engedheti ki, nem tudja kiszabadítani egyedül a varázslatai nélkül. Sok erőfeszítésébe tellett de még valamit kicsikart a makacs gazdalélektől. Vissza tudott alakulni Subotaj emberi alakjába.
A kastély tetejére érkezett, a zuhogó eső pillanatok alatt eláztatta. Hamar elzárta gondolatait a gonosz épület elől, aztán könnyedén áttörte a tetőt. Egy elegáns folyosóra érkezik, csupa pompa , csupa luxus. Gondosan akarja játszani a szerepét így mágushoz méltóan zárja be elméje kapuit mások előtt. Előre sétál, várja a találkozást az épület urával. Csak egy szakadt kopott nadrág van rajta és heges tetovált bőre csillog a víztől, hajából is kövér cseppek hullnak alá. *

- Már vártam, hogy megjelenj... Eminor is várt rád, hogy haza térj, de gondolom nem azért jöttél, hogy visszazárjalak a kastély falaiba...
*szólal meg halkan, mikor a sötétségből előtűnik, közvetlenül az után, hogy megérezte a mágus erejét. Hanyagul a falnak dőlve pillant a jelnleg Subotaj testét sikeresen visszaformált férfira. Egy pillanatig elgondolkozik azon, hogy most jobban örülne, ha az eredeti Subotajjal állna szemben, és talán még kedves is lenne hozzá... ha elfelejtené mindazt, ami történt, de így csak egy halovány mosolyra futja, abban viszont semmi félelem nem rejtőzik, pedig lenne oka rá, nem is kicsi.*
- Szóval halljam, mágus... miért vagy itt?
*ostoba kérdés, tudja jól a választ, de jobb szeretné inkább közvetlen forrásból hallani a választ*

*elrejti mágusi erejét a venatus elől, csak Subotaj lélekerejét sugározza magából. Lihegve szólal meg.*
- Sarah!....Segíts!
* Kinyújtja görcsösen sápadt kezeit.*
- Azt hiszem…….. sikerült…….. elüztem egy időre…. Segítened kell!
* Köhögi vizet köpködve. Felnéz a nőre, Subotaj szemében tanácstalanság és düh először keveredik.*

*már-már majdnem meghatódna, vagy belesétálna a csapdába, mikor végre sikerül tiszta fejjel gondolkoznia. Egyrészt azért segítene az igazi Subotajnak, mert az ő hibája, hogy most ezzé a... nincs rá szó mivé változott, másrészt meg minden modortalansága és faragatlansága ellenére, egészen megkedvelte. Viszont, szomorú fejcsóválás közepette néz azokba az átható szemekbe*
- Ne akard eljátszani a lehetetlent mágus, nem hiszek neked...
*nem mozdul*

- Sarah….. én vagyok
* Tétován közelebb lép, de aztán megtorpan. Lehajtja fejét.*
- Megértelek… én sem hinnék magamnak, akár a mágus is lehetek…….. de ha Subotaj lennék……….. elmondanám, hogy nem haragszom………. Én akartam az egészet. És azt is elmondanám…. Nem így akartam elbúcsúzni az élettől. A hiúságom vezetett… mindig goromba voltam………… mindenkivel, veled is. Elfelejtettem a jókedvet. A bizalmatlanságom ide vezetett…. Ha én lennék, azt mondanám….. Sajnálom Sarah….
* Aztán megfordul és elindul a lyuk felé, ahol süvít be a jeges szél.*
~ Jobb ha végzek magam…. ezzel a testel, amíg én vagyok az ura.~

*már megint majdnem megtört, közelebb is lépett a férfihoz, de csak alig észrevehetően, aztán megint megállt*
- De ha a mágus lennél, akkor is ezeket a szavakat mondanád, csak hogy meggyőzz engem... Viszont ha nem a mágus beszél belőled, amit igen csak kétlek, akkor gyere közelebb, és add a kezemre a benned lévő lelket. Talán nem éled túl... talán igen... ki tudja?!
*várakozóan pillant a farkas felé, Sarah eléggé sok évet megélt már, hogy még ha véltelenül, az esetek 0,0000001%-ban rosszul is gondolja a helyzet értékelését, akkor se adja magát olyan könnyen.*

* Megfordul.*
- hogyan adhatom a kezedbe?
* Kisepri haját az arcából, szipog egyet, az eső teszi.*

*Sarah kiterjeszti saját képességét, és szétnyitott karokkal lép el a faltól... annak különleges feketesége mintha hozzá ragadt volna, kíséri minden egyes mozdulatát...*
- Csak engedd, hogy Eminor megérintsen, és magába zárjon. Mindkettőtök lelkére bilics kerül, ha érintkezel a fekete mágia árnyaival, de a tiédet utána visszavehetem...
*mosolyát is eltünteti, hogy teljesen komolynak tűnjön, viszont ez csak egy próba tétel, hiszen ha a mágus játszadozik, akkor ez számára a vég lenne, mivel a kastély ereje nem engedné többet el... ha Subotaj beszélt, akkor számára talán még van esély.*

* Gondolkodás nélkül lép a nőhöz. Sötét szemeibe néz, orruk szinte összeér. Megnyugszik, szabályosan veszi a levegőt. Rövidke ideig időt ad a pillanatnak aztán halkan megszólal.*
- Vedd el Sarah….. de már ismerem, vigyázz! Tudd hogy akkor a lélek egyesül……. És talán tetézed a hibát…
* újra lehajtja fejét.*
- Ha nem menthető meg a lelkem akkor inkább ölj meg minthogy rab legyek.
* Suttogja.*

- Ennek a kérésnek akár most is eleget tehetnék...
*gondolkozik hangosan, mert igaza van a nem tudni kinek (?) hogy ha a mágus lelke érintkezik Eminor sötétjével, akkor egyesülve megpróbál majd kitörni, tehát ezt a lehetőséget kénytelen elvetni, így nem marad más választása, döntenie kell, hogy kinek higyjen a józan eszének vagy annak a lénynek, aki előtte áll*

~ Akkor egy megoldás maradt…….. meg kell halnom.~
* Felnéz sosem látott tekintettel…. A beletörődés arca ilyen.*
- Akkor …… Sarah
* Keserű mosoly jelenik meg az arcán.*
- Itt az idő….
* Sokáig néz a nő szemébe.*

*milliónyi gondolat forog a fejében, de egyikkel sem szimpizik, fel-fel kapja az egyik lehetésges megoldást, boncolgatja egy darabig, aztán elveti, mert túl véres... vagy igazságtalan vagy mert az a hatodik volt és az nem éppen szerencsés szám, végül a tőle megszokott közönnyel fordítja el a fejét, hogy ne kelljen Subotaj pillantását állnia.*
- Mi szép van egy ilyen halálban, hogy ha kínok között is meg lehet halni, és akkor megkaparinthatom az én kedves jó cimborám lelkét is, amire olyannyira vágyok, sőt még az időt is elütöm valamivel... !?

* Lassan a nő arcához érinti ujjait hogy tekintetét visszafordítsa és újra belenézhessen a sötét bogarakba. Lassan, bíztatóan, békésen mondja.*
- Sarah…. Ha ez a mód rá, akkor kiállom…… Nem számít, nem kérdeztem a halálom módját.
* Merengve a tekintetben várja a választ.*

*sóhajt, eléggé bonyolult a helyzet... hogyan is magyarázhatná meg azt, hogy mi történik?*
- Nem ölhetlek meg, mert akkor a benned lévő lélek új testet keresve engem célozna meg, és ekkora erőt nem szabadíthatok a világra. Annyit tehetek, hogy megkérlek maradj, és mikor már megmutatkozott teljesen a mágusi hatalom, akkor tehetek valamit, de így... öngyilkosság lenne mindkettőnk részéről.
*beszél nagyon halkan, viszont őszintén. eddig játszott a gondolattal, hogy megölhetné a farkast, és akkor talán egy kis csellel megoldódna minden... de ez nem így van sajnos*
- Sajnálom...

* Egy erőseb fuvallat ront be a lyukon, végigszáguld a folyosón. Sub összerezzen, még vizes a bőre, fázik. Megkönnyebbül valamennyire, nem fél a haláltól. De a szorongató bilincs mindig ránehezedik ha közel jár a csuklyás.*
- Akkor….. Maradok.
* Mondja egy kis mosoly társaságában, kicsit vacogva.*

*elmosolyodik, bár még mindig hitetlen... nem tudja elképzelni, hogyan szoríthatta volna egy egyszerű farkas háttérbe az ősi mágia tudóját, minden esetre ez most nem számít. Kölcsönösen nem ölhetik megy egymást a mágussal... hiszen neki kell Sarah, hogy megszerezze lelkének többi darabját, ami elszórtan megtalálható Eminor falaiban, Sarahnak pedig azért kell a mágus, hogy a kastély ismét teljesen az uralma alatt legyen. Lám-lám, egy kimondatlan szerződés...*
- Gyere, teljesen át vagy fagyva... majd felmelegszel a kandallónál egy ital társaságában...
*azért magára erőlteti kedvességét, megtehetné, hogy mágiával megszáírtja a férfi ruháit, de nem akar most ilyen erőkhöz nyúlni, hiszen égető a bizonytalanság. Lassú léptekkel indul az egyik hatalmas lakosztály felé, ahol minden megtalálható, amire szüksége van Subotajnak*

* Egy kivert kutyának érzi magát, vizes, homlokára és nyakára tapad a haj. Nadrágja is teljesen átázott, de érzi ahogy haladnak melegebb lesz. Sarah után lépdel csak néha töri meg a csendet.*
- Nem tudom hogy történt….. azt hiszem elaludt bennem valami miatt....Fogalmam sincs mit tehettem, hol jártam, amíg nem voltam magamnál.

- Ezzel most ne törődj...
*mondja, miközben tágra nyitja az egyik lakosztály ajtaját, és betessékeli maga előtt a férfit. Mikor belépnek az első helyiségbe, ígérethez méltan várja őket a meleg, a békésen lobogó lángokból sütve*
- Remélem megfelel ez a lakosztály, az ágy kényelmes, nyugodtan tudsz majd aludni, ha úgy döntesz megkísérled...
*közben eltűnik egy másik helyiségben, s mikor visszatér egy tálcát hoz a kezében, rajta egy pohár és egy teli üveg whisky a jobbik fajtából*
- Érezd magad otthon, ez a legkevesebb, amit tehetek azok után, ami történt...

- Köszönöm
* Mondja halkan, aztán tekintete a tűzben vész el. Lassan száradni kezd. Haja a víztől lassan hullámosodik. Nem nyúl a whiskyért nem bírná most…….. Úgy érzi magát, ma csak egy ember, gyenge aki még be is rúghat……aki az életet is érzi, mint minden halandó.*

*a tálcát leteszi az éjjeliszekrényre, majd ha akar, akkor fogyaszt az italból Sub*
- A zuhanyzó a bal oldali ajtó mögött van, ha szeretnél letusolni, és találsz magadnak rád való ruhát is valamelyik szekrényben, csak szolgáld ki magadat nyugodtan...
*indulni készül, de még visszafordul az ajtóból*
- Ha kellek, akkor a folyosó végén lévő lakosztályban megtalálsz.. és... mégegyszer... sajnálom. Remélem holnap már valamivel jobb lesz minden.. még valami! Becsülöm, hogy itt vagy...
*dícséret, amit tőle nem lehet soha hallani. Rámosolyog a farkasra (?) aztán kilép a szobából, és behúzza maga mögött az ajtót. Vár még pár percet, végül eltűnik*

* Mire felocsúdik a tűzből Sarah már kilépett. Sajnálja a dolgot, szeretne utánamenni, beszélni…. De rájön hogy semmit nem tudna mondani. Így megáll az ajtó előtt, pár percig még fogja a kilincset, de aztán úgy ahogy van elnyúlik az ágyon. Hulla fáradt, nem érdekli a zuhany…. Végre lehet egy nyugodt álma, Eminorban a rettegett kastélyban. Elmosolyodik egy kósza gondolatán, mielőtt elaludna. Elhatározza hogy felkeresi azt a folyosóvégi lakosztályt.*