Lakosztályok emelete

* A mágus összefonja karjait mellkasán. A nő játékát figyeli, kifejezéstelen arccal, aztán hangsúlytalanul odalöki a szavakat.*
- Mond ki hát …… mit akarsz!

*sóhajt egyet... elnyújtottan és színpadiasan, majd ugyan azon a halk hangvételen folytatja az okítást*
- Ez nem így működik mágus... ha nem látsz belém, nem vagy arra méltó, hogy megadjam neked, amit akarsz. Mivel bizonyítottad eddig, hogy több vagy nálam? Semmivel... én is ki tudlak lógatni az erkélykorláton, vagy én is lyukat tudök ütni Eminor falán esetleg tetején... az meg, hogy játszol egy szerencsétlen farkassal... cöhh... bárki tud ilyet. Még mindig kevés vagy, csak azt akarod hinni, hogy a "valaki" címet kiérdemelted. Hát nem veszed észre, hogy minden megváltozott, mióta alszol... amióta egész lényed Eminorban sorvad? Szerinted, mi kellene nekem? Mindenem megvan... hatalom, erő... uralom az életet és uralom a halált... befolyásolom az egész világ sorsát, ha úgy akarom... megkapok bármit, amire vágyakozom.... egy dolgot kivéve... és az bizony te vagy... nem az a szétszaggatott lélekfoszlány, amit most magadnak tudhatsz, hanem a teljes egészed. Hatlamadat kívánom az életedért cserébe.... a hagyatékodat akarom.

* A mágus arca teljesen megenyhül. Visszakerül a barátságos, kedves mosoly. Úgy beszél, mint egy tanár mikor kedvesen meginti a diákjait.*
- Ugyan, ugyan…… Sarah, vagy hogy is hívnak. Ne játszd itt nekem a bölcs, életunt, mindentudót…….. hol voltál te még kedvesem mikor én már seregeket győztem le egyedül?. Anyádban még fel sem ébredt a vágy apád iránt, mikor én már ezernél is több voltam. Erre ideállsz elém a szánalmas váradban, ami végül is az enyém, én építettem, és kioktatsz. Ez mi? Ezt hogy képzeled? Hogy őszinte legyek mit vársz ezek után?
* Közelebb lép, nagy levegőt vesz, kicsit megrázza fejét.*
- Nem hinném hogy rád hagyok valamit is, mivel nem halok meg. Csak ha én is így döntök. Te pedig csak a könnyebbik út vagy a célom eléréséhez, nem pedig a kulcs. Boldogulok ám nélküled is kedvesem. Eddig mindent megszereztem amit akartam és hosszú életemben csak egyszer hibáztam. Ha nem adod amit akarok magadtól, majd elveszem……… és aztán…. aztán megadom amire annyira áhítozol……..megöllek.
* Az utolsó szónál a legjóságosabb kifejezés jelenik meg az arcán, amit csak produkálni tud.*

- Tudod... lehet, hogy nem halsz meg... de egyszer már legyőztek, ha elpusztítani nem is tudtak. Ha van más megoldásod, csak tessék... legyél kreatív, és kívánok sok szép emléket szabadulásodig, mert a könnyebb út, amit én jelentettem volna, sajnos eltűnt, felszivárgott... innentől kezdve, azt teszel, amit akarsz. Ölj meg, nekem szívességet teszel vele...
*elnyújtózik a korláton, oldalra billen, már-már úgy néz ki, hogy lezuhanna, de mégsem... milyen szomorú. Csak bámul bele a fekete mélységbe, semmire se várva, üresen*

* Végül megfordul, menni készül…. De aztán megtorpan. Valami nem hagyja nyugodni. Ránéz a fekvő női alakra, ahogy testét jól kirajzolja a holdfény az éjszakai háttérből. Dühíti, fúrja az oldalát. Nem bírja kiismerni a venatust, pedig mindig is percek alatt kirajzolódtak előtte az emberek jellemvonásai. Támad egy ötlete.*
- Mint mondtam, meg foglak ölni…..de nem haragból, ha belegondolok én is ezt tenném amit te…… most neked van a legnagyobb hatalmad, miért is adnád át a helyed másnak……Most elmegyek, de előtte…
* Az erkély bejáratához lép, odahúz egy széket és leül. Ahogy megfogja és ráül nem nagy mágusra vall, teljesen emberi mozdulatok voltak.*
- Meghal a farkas is és te is …… talán egyszerre. Arra gondoltam itt szép a kilátás, egyszer még megmutatom neki a világot, így megköszönöm a testét…… én megfizetek mindenkinek.
* Ezzel lecsukja szemét és agyába tekint. Elképzeli ahogy az egy könyvtár, egy hatalmas könyvtár ő pedig sötét árnyként siklik végig a polcok között. Egy vasajtóhoz ér, egy intésére feltárul. Egy gumiszobát rejt ablakok nélkül. Egy meztelen férfi gubbaszt a padlón, térdeit homlokához szorítja. Lassan felnéz, a kimerültségtől véreres karikás szemekkel, de ég benne a düh a mágus iránt. Skillgannon elégedetten elmosolyodik, látja hogy eszénél van. Bemegy aztán kirángatja a férfit a fénybe. Az nyögve zuhan el a padlón. Skillgannon egyszerűen végigvonszolja a folyosón.*
- Tessék a fizetséged, kapsz egy kis időt….. az öngyilkosságot meg se próbáld….. figyelek.
* Hírtelen felborul Sub szemei előtt a világ. Egy székben találja magát egy erkély bejáratánál. Saraht észre sem veszi, görcsösen markolja karfát, idegesen forgolódik, nagy levegőket vesz, egészen elsápad.*
- Hol…. vagyok?
* Köhögi a szavakat.*

*kifejezéstelen arccal bámul még mindig a semmibe... nem érdekli az sem, hogy Skillgannon el akar menni, meg az sem, hogy valamiért marad. Sarah csupán bágyadtan fekszik a korláton, még csak gondolkozni sem akar most, hagyja, hagy váljon minden olyan üressé, mint amilyen ő maga... már teljesen átadná az elméjét ennek a groteszk semmi létnek, mikor Subotaj hangja tonnás sziklaként szakad rá. Először nem vesz róla tudomást, biztos megint a mágus játszik, és neki semmi kedve nincs egy újabb "ki a farakas" játékhoz... Aztán... nem tudja miért, talán mert már olyan mindegy, hogy játék vagy halál... megfordul, még mindig a korláton feküdve pillant a férfira. El higgye? Minek már ilyesmin erőlködni... hinni... nem mindegy... ?
Arcán halvány mosollyal szólal meg*
- Üdvözöllek...

* Észreveszi Saraht, felállna de nincs ereje, nem bír, végtelenül kimerült. A rászegezi tekintetét, hirtelen tisztulni kezd a kép.*
~ A rituálé…….. az a sötét sátánfajzat….. fájdalom, a mellkasom felreped……sikoly aztán sötétség és a szoba a saját fejemben~
* Elkapja a méreg, visszatér a régi tűz szemébe.*
- Üdvözölsz?.... Itt? Hogy a ….Valamit nagyon elrontottál! Mit csináltál velem?!!
* Sápadtan préseli ki fogai között a szavakat.*

*meglepetten fordul immáron felülve a férfi felé... szórakoztatja a helyzet, mert annyira groteszk, hogy már csak nevetni tud rajta, de mosolyánál nem lép tovább*
- Mit tettem veled? Megöltelek... remélem ennek fényében mélyen gyűlölsz... kérlek... úgy jobb lesz neked is, és nekem is.
*azon mondjuk elidőzne egy kicsit, hogy magának mi lenne jó, de már teljesen mindegy. Meghalnak mind a ketten... valami kicsinyes öröm szikrája villan meg Sarah bensőjében... öröm? Igen! örül, végre érezheti a békességet, az meg, hogy Subotaj is meghal... nos... számára nem sokat jelent. Talán, ha nem lenne ennyire világvége hangulata, akkor bocsánatot kérne, magyarázkodna... de nem szívből... nem... nem... soha többé. Ő egyszer már elmondta a dolgokat csak éppen akkor nem teljesen Sub-al beszélt. Hol érdekli őt ilyesmi? Egy pillanatig haragosan néz a férfira, de aztán inkább hálává enyhül a tekintete... végre... most már!!! VÉGRE... eljött az idő, nem tudja mennyi időt kaptak Skillgannon-tól, de nem érdekli.*
- Nem fog fájni... annyira...
*suttogja maga elé, nem tudni kinek mondja*

*Nem ért semmit. Miért mond ilyet a nő? Belémászott valami de él, semmi baja a kimerültségen kívül. Nem szereti a zavaros mondatokat. Sub mindig is egyenes volt, ezt elvárja mástól is.*
- Miért gyűlölnélek? Nem gyűlöllek… ugyan hagyjuk ezt a szót…. Megegyeztünk, tartsd magad ahhoz és szedd ki belőlem ezt a micsodát!
* Értetlenül nézi a nő arcát, azt a furcsa tekintetet ami kiül az arcára. Nem érti mi történik, eddig mindent egyszerűen oldott meg de most csak ül a székben és alig bír felállni.*
- Nem tudom mi történik, de te beletörődtél, azt hiszed csak úgy meghalok…… hát én nem adom magam egy könnyen.
* Felemeli gyenge rekedt hangját, beszéd közben többször megcsuklik.*

*már válaszolna valami lehangoló hangnemben, hogy "ne ugrálj kis farkas, úgy is vége van már mindennek, az életedre fekete pecséntként került a halál jele, és ez ellen semmit nem tehetsz..." DE... ő nem tehet semmit, viszont Sarah igen. Tán kihasználhatná a mágus háttérbe szorulását.... *
- Az ígéretemet mindig megtartom...
*szólal meg, még mindig halkan, de az, hogy Sub élni akar, kicsit vissza hozta az ő életkedvét is. Nézzenek oda... egy fiatal farkas kell Sarahnak, hogy a sarkára álljon? Szíve erőset dobban, de nem loholja bele magát holmi lázas tervek készítésébe, még mindig tudja, hogy a mágus nem lesz könnyű tészta. Úgy kell gondolkoznia, és cselkednie, hogy ne fussanak ki az időből, és Skillgannon ne tudjon semmit, tehát szavakról, vagy szálló gondolatokról szó sem lehet... *

* Nehézkesen áll fel, mint egy öregember. Körülnéz.*
~ Ez a gonosz kőkoporsó, még a kilátást is elrondítja….. mocskos mágia, egyszer ez lesz a vesztem okozója.~
* Gondolja undorral. Aztán megpróbálja magában megkeresni a bestiát, a farkaslelket, akit most szinte a legjobb barátjának tart. Aztán csak két violaszín szempárba ütközik magában, érzi hogy figyel hall minden szót minden gondolatot.*
~ A mocskos parazita…. Tudom hogy hallod te disznó kölyke és nem érdekel milyen hatalmas vagy….. Ha itt állnál előttem, kitolnám a fekete szíved.~
* Megérzi az örömet, szinte halja a nevetését. Kinyitja szemét, a nőre tekint.*
- Helyes! Akkor csinálj valamit……

~ csináljak valamit... könnyű azt mondani... ostoba... ~
*mérgelődik magában, mit is csináljon? Hát ezzel a kérdéssel lehet bekerülne valamelyik vetélkedőbe. ujjaival a korláton dobol, és keresi a megoldást, de úgy látszik, a mágust nem olyan egyszerű kicselezni, mint azt elgondolta. Mindennek precíznek kell lennie, nem ronthat ajtóstul a házba, ahogyan általában szokott, hiszen egy életről van szó... mert a sajátját nem sajnálja.
Könnyebb dolga lenne, ha el tudná mondani, mit is akar, de akkor lebukna, és hamar vége lenne Subotaj számára a reménynek. A legcélszerűbb az volna, ha a kriptába tudná csalni valmilyen úton-módon, mert ott a legnagyobb az energiáramlás az evilág és a túlvilág között, ott lehet hogy esélye lenne a mágussal szemben... de így... nincs sok választási lehetősége... elindul kifelé. Elhalad a farkas mellett, csak remélni tudja, hogy képes őt követni*

* Látja amint elsétál mellette. *
- Most meg hová mész!?
* Semmi válasz. Sub arra gondol, hogy beképzeltség, őt még válaszra sem méltatja. Akkor ő is meg makacsolja magát. Hátat fordít neki. Áll egy darabig, aztán mérgesen fejét ingatva kissé morogva megindul utána. Szédeleg, alig tartja lába, de a lelke eltökélt.*
- Várj már egy kicsit…..