Eminor - maga a kastély

- Siettem, ahogy tudtam. De látom még mindig nem vagy túl jó kedvedben. *bólint, majd helyetfoglal, s Sarah-t figyeli tekintetével. Arca nyugodt, hangja sem tükröz semmi mást, csak egy kis aggódalmat és nyugalmat együtt.*
- Mond, miért hivattál? *néz kérdőn a nőre, s azonnal a tárgyra tér, hamár itt van. Nem akarja mégjobban Sarah idejét húzni.*

- lenne egy-két dolog, amiről nem ártana beszélnünk. *ül le ő is a helyére* ami a könyvtárban történt, csúnya eset... de kénytelen voltam úgy viselkedni, miután nem jöttél rá, hogy miért is vagyok olyan amilyen... *kis szünetet tart* a hozzám vágott sérelmeid, igazán megbántottak volna, ha nem tudatlanságod leple alatt mondtad volna őket. csak hogy tisztázzunk egyet s mást. nem vettem le a kezemet Biáról, és még csak véletlenül sem hagyom magár a afajtámat a háborúban. pusztán erről nem kell senkinek tudnia... olyan dolog előtt állunk, ami meg fogja változtatni sokmindenki jövőjét. jobb, ha az én belesnyúlásom titokban marad. Biának is jobb lesz így...

- Mostmár értem, és bocsásd meg az akkori szavaimat. Tény és való, mostanában nem látok tisztán. Sajnos Elena is rátesz egy lapáttal, ráadásul a lentiek is kezdenek szervezkedni. *sóhajt egy nagyot, és bocsánatkérően néz Sarahra, s arca is sajnálatot tükröz. Nem akarta megbántani egyik legjobb barátnőjét és társát.*

*elmosolyodik* semmi gond, az én szavaim is durván hatottak, csak nem akartam leleplezni a tervemet a többeik előtt. ezért hívattalak ide. itt nyugodtan tudunk beszélni. van egy dolog, amiben a segítségedet szeretném kérni. eléggé sötét és veszélyes dologról van szó.

- Semmi gond. Áh sötét és veszélyes? No akkor mondjad, jöhet bármi. *mondja hirtelen elmosolyodva, s szemeiben az izgalom tüze ég fel. Avagy a vágy a kalandok iránt.*
- Miben segíthetek neked? *kérdőn néz a nőre.*

- mint azt jól tudod, eléggé mély betekintéssel rendelkezem a feketmágia rejtelmeibe. most éppen egy olyan újdonságon dolgozom, ami visszahozhatja közénk Biát, miután sorsa szerint meg kell halnia. ám ez egy nagyon összetett dolog, amihez elkell a segítség. eleinte úgy terveztem, hogy Lance fog nekem segíteni, de mivel ő elárult, így csak hozzád fordulhatok.

- Állok rendelkezésedre. Bár ez tény és való, tényleg veszélyes munka lesz. Ha az alvilágba kerül le a lelke, már nagyon nehéz lesz visszahozni az élők közé. *mondja, miközben elgondolkozik a dolgon, s mélyen elréved a tekintete, majd újra Sarahra figyel.*
- És mond csak, mi az ötleted? Hogy valósítsuk meg? *kérdez ismét.*

- odakint a szoborkertben áll egy kripta. tökéletes hely és álca egymben az ügyünknek. van benne egy fedetlen koporsó, ami átjárót képez a szellemvilág és a valós között ha meg van hozzá a kellő eszközünk. úgy gondoltam, a te szakértelmedre is szükség lesz. gyere *feláll, és elindul kifelé* megmutatom...

*Meghérkezik.KEzeivel betolja a hatalmas kőajtót majd egy emelettel fentebb megy a régi szobájába és onnan nézi a tájat az ablakból.*

*minden kopogás és egyéb illemet mellőzve lép be Lance szobájába. jól tudja, hogy ott van a férfi. odasettenkedik mögé, és átkarolja hátulról* nézzenek oda, mi szépet látsz odakint, hogy elvonja a figyelmedet?

*Kicsit megrezzen amikor valaki hozzáér .Először azt hitte hogy a ház támadta meg de mikor a puha kezek átölelik hátulról nagy kő esik le a szívéről.*-Kérlek ne ijeztgess.*Mosolyog majd amenyire tud megfordul és hosszú csókot ad a lánynak.*

*viszonozza a kedvességet, majd elhátrál pár lépést Lance-tól* nem állt szándékomban, hogy megijesszelek. amúgy is csak azok ijedősek, akiknek rossz a lekiismeretük *ölt nyelvet, majd elneveti magát* de nem válaszoltál a kérdésemre! mi olyan elvarázsoló a tájban, hogy mindig kifelé bámulsz az ablakon?

-Hazudnék ha azt mondanám a táj csalja el a figyelmem.Csak a szobrokat nézegettem.ÉS nem rossz a lelkiismeretem csak egy kicsit.*a kicsi szónál elkapja a lányt és magáhozz húzza.*

- és mégis mi az az apróság, ami bűnt jelent a lelkedben? *kérdezi félig nevetve huncut mosollyal, miközben játékosan oldalba böki többször is a vámpírt* kíváncsiságom az egekbe szökött... *kacsint majd végigsimít Lance vállán, a felkarján le egészen a csuklójáig... ott ejt egy piciny de annál mélyebb sebet és figyeli, ahogy kibuggyan kedvese kézfejéből a sötétvörös vér*

-Hékás ez vérboszút kiván.*MOsolyog majd odahajol a nyakához és gyengéden egy aprócska sebet ejt fogával majd egy csók kiséretében pár csepp vért vesz a lánytól miközben gyógyítja a karját.*

*oldalra hajtja a fejét, ajánlatot téve ezzel, hogy nyugodtan oltsa csak szomját Lance. mindeközben teljesen hozzásimul a férfihez, és átöleli őt* harapj meg... *suttogja a lehető legtnagyobb kéjjel a hangjában. vére pezseg a vágytól*

*HA engedélyt kapott rá akor neki nem ker kétszer mondani.PRóbál a lehető leggyengédebben a lányba harapni majd átölelve a nőt szomját kezdi el csillapítani .*

*csupán a hatás kedvéért halkan felnyög, mikor az éles fogak a húsába hatolnak, és ezzel egy időben szorosabban magához öleli a férfit, mintegy támaszként használva fel őt. nincs is annál mennyeibb érzés, mikor egy vámpírcsók következtében érzi a lélek a test fájdalmát, ahogy az erekben folyó vér lassan távozik azon a két seben*

*Befejezi a vérszívást nem akarja kedvesét vérszegénnyé tenni.NEmhiszi hogy Sarah kedveli a vér ízét ezért letörli a szájáról a vért és újjab csókot ad a nőnek hosszú fogaival.*

*pár pillanatig még kiélvezi a helyzetet, aztán kibontakozik Lance karjaiból, és az ajtó felé indul* mit szólnál, ha tennénk egy kis látogatást odalent? *céloz Mortus-ra* Jade kért tőlem egy-két dolgot, többnyire Elenára kell ránéznem olykor-olykor. velem tartasz? vagy inkább ne kérjek tőled ilyet? *pislog rá angyalian*

-Hm ha lessz kínzás akkor megyek.*Mosolyog majd megfogja Sarah kezét és elteleportálnak Mortuus Ardorba.*

*Hamarosan egy futár érkezik meg Heart of Darknessbe és egy kürtöt fúj meg mely mindenhová elér. Hívja a démonokat hogy menjenek a vérmezőre, ahol már gyülekeznek a harcra.*

*Folyosókon járkál össze visza bolyongva a kstélyban majd megáll az egyik ablaknál és gondolkodik miközben a hófehér tájat bámulja.*~Megvan már ki volt az a múltkori vámpír.MEnnyit változott azóta.~*Gondolkodik magában az ablakpárkányon támaszkodva.*

* a városból tért vissza, látszik rajta, hogy kissé szórakozott hangulatban van. észre veszi lancet, és odamegyhozzá* áhh, jó, hogy találkoztunk. beszéltem Victoriával, mondta, hogy megismerkedtetek. megszeretnélek arra kérni, ha nem nagy gond, hogy néha nézz utána. barátság ide vagy oda... nem bízok benne *az okot nem mondja, e nem is tartja fontosnak*

-Neked is szia.*Mosolyog majd odamegy hozzá majd hosszú csókot nyom a puha ajkakra.*-Rendben.Ennyire megbízhatatlan lenne?Beszéltem vele eléggé határozott volt.*Még mindig az nyomja a lelkét hogy egyetlen tanítványa most börtönben van és valószínűleg megfog halni.*