Eminor - maga a kastély

Ha vagy olyan szerencsés, hogy eljuss odáig, hogy benyithatsz a kastély ajtaján, még ne nyugtasd magad azzal, hogy túl vagy a nehezén. Ez az épület a rémálmoddá válhat, ha nem vagy elég tanult, és erős ahhoz, hogy megőrizd érzelemid felett az irányítást. Olyan, mintha élne... érzékeli, hogy ki lép be a falai közé. A félelem táplálja a kastély gonosz erejét, ha hibázol, és nem őrzöd meg a hidegvéred, akkor Eminor áldozatává válsz. Innen nincs menekvés...

*KÉt kezével tolja be a hatamas kőajtót és lép be a kastélyba.Pár emeletet fentebb megy majd leül egy csontszékbe és onnan kémleli a kastélyt ami szinte már él és mozog.*

*érzi, hogy a kastély éhesen vágyakozik egy vendég iránt, de nem végezhet vele, és ezért mérges. Sarah tudja, hogy csak Lance-ról lehet szó, hiszen senki nem teheti be a lábát sértetlenül a kastélybe. nem tart sokáig megtalálni őt... megáll és az ajtófélfának támaszkodik* azt hittem... már nem látlak többet...

*ÉRzi hogy a kastély mérges és kicsit bánja hogy ily sok év után már nem is ismeri fel.KÖzben észreveszi Saraht is aki az ajtófélfának támaszkodik.*-Rég láttuk egymást.*Sarahra néz a csontszék támlájának támaszkodva.*

*köszönés képpen biccent a férfi felé, majd lassan odasétál hozzá... *mikor is volt? 40.. 50 éve, amikor itt jártál legutóbb? mondd csak Lance, mi szél hozott téged ismét Eminorba? *miközben beszél, lassan köröz a férfi körül*

-Úgy döntöttem hogy 50 év után újra meglátogatlak amúgyis unalmas volt az élet nélküled.*Csak néz előre és szemével követi a lányt mikor elmegy előtte.*-És veled mi történt 50 év alat?

*megáll Lance előtt és rámosolyog* hát tudod... történt egy s más, de igazán lényegtelen dolgokról van szó. hiszen ismersz, csupán életveszélyes kalandok... harcok, párbajok. na és persze közéletbe is jócskán kénytelen voltam belefolyni a mostani helyzet miatt. a hátamon futkos olykor a hideg, ez a rengeteg ifjú lény, valahogy nem illik az én világomba, de gondolom érted miről beszélek.

-Szóval a szokásos*Mosolyog.*ÉS a tanítványoddal mivan elpatkolt már?*Gúnyos mosoly jelenik meg az arcán miközben Sarah arcát bámulja.*-Sok az újonc láttam én is.És találkoztam is már asszem egy vérfarkassal és egy vámpírral.

- jajj Lance, az ég szerelmére, az egyetlen tanítványomról beszélsz, úgyhogy kissé add leljebb a gúny szintjét... amúgy még él, magam sem hittem volna, hogy megéli a mostani időket, de még életben van. *összeilleszti az ujjait a hegyüknél* az ifjoncok nem hoznak szerencsét a környékre. gyengék, és veszélybe sodorják a fajtájukot, legyen szó farkasról vagy vámpírról, a démonokról nem is beszélve. az, hogy ennyi faj van erre felé, mind a gyengeségnek a jele, de hiába magyarázom ezt Biának, számára a legfontosabbak a kis védencei. hol vannak már azok az idők, mikor egy tanítvány kereken egy évszázadot töltött a mesterével, hogy kitanuljon mindent, és egyszerre csak egyetlen tanítványa volt a mesternek... mára minden megváltozott, a gyenge vér a vámpíroknál... a farkasoknál fiatalon való tanítványfogadás, és a démonok egyre nagyobb őrülete a végveszélyhez sodotra a fajokat.

-Tiszta őrület lehet ami már itt folyik.A Démonok mit keresnek itt?Úgy tudtam azok nemszeredtek beleavatkozni más dolgába.Elolvatk ők magugnak a kis városukban.Mostmeg már fejvesztve rohagálnak az újoncok az utcán még a démonok városában is.Sajnos azok az idők már elmúltak..Mennyit változott a környék míg én nem voltam....

- változott? ez szerintem enyhe kifejezés. teljesen a feje tetejéra állt minden. mióta itt vagyok, azon gondolkozom, hogy miként lehetne visszaállítani az egyensúlyt, persze békéről, vagy megállapodásról egyik fél sem akar hallani.

-Mészárlással.*Gonosz mosoly jelenik meg az arcán hisz ő az aki mindig is szerette a kínzást és a gyilkolást.*-Itt már nekünk kell lépnünk.KIváncsi vagyok a tanítványodból milyen vezető lett.De ahogy hallom az eseményeket az összes vezető roszul kormányozza a népét.Ha nem avatkozunk bele.a végén már háborúzni fognak a népek amihez már nemsok kell nézve a mostani helyzetet és vezetőket.*

- gondoltam olyanra is, hogy a vezetőket kivonjuk a forgalomból egy kis időre, és átvesszük a helyüket, persze nem szó szerint, csak a színfalak mögül irányítanánk a cselekményeket, és így megpróbálnánk a fajokat kibékíteni. hiszen egyetlen vezér sem ér semmit, ha nincs mögötte a "nép" aki támogatná. a béke lesz, nem lesz senki aki melléjük állna. de itt jön a másik kérdés, hogy van e jogunk ilyet tenni? hiszen mi mindig pártatlanok voltunk és elzárkóztunk az ügyektől. ha nem lenne Bia, akkor ki sem tenném a lábam Eminorból.

-A Cél érdekében mindent megkell tennünk még ha nincs is jogunk rá.VÁltoznak az idők így mi is változunk.IDeje lenne egy párt keresni és elérni a békét.HA nem eggyeznek bel akkor a kedvencem következik erőszakkal kényszerítjük őket.*MEgropogtatja az öklét.*

*megrázza a fejét* először észérvek kellenek. olyan dolgok vannak a háttérben, amikről jobb ha nem tud senki. *eszébe jut Bia* várjunk még. amíg nincsen komolyabb összetűzés, nem kell lépnünk. jobbá tehetjük az életüket, de nem változtathatunk rajta.

-Ahogy mondod.De nehéz lessz olyan érveket kitalálni ami az összes lénynek jó lesz.Főleg a vámpíroknak.Akiknek lételemük a gyilkolás.*MOndja hüvősen majd felkel a székből és elkezd odavissza járkálni és gondolkodik.*

- te ezt már csak tudhatod, nemigaz? *sötét mosoly, aztán megállítja Lancet* de benned is van jóság, és neked is vannak érzelmeid... *nagyokat pislog rá, a testük összeér*

~Mint minden lénynek sajnos.~*Sarah szemeibe néz.*-De nemsokszor mutatkozik meg és nem mindenkinek.*Most rideg tekintet elhaggya.*

- mi ugyan olyanok vagyunk Lance. szinte mindenki hideg szikláknak tart minket, de ha így lenne, akkor megmentetted volna az életemet legutóbb? vagy segítettem e volna rajtad, mikor szükséged volt rám? a sorsunk kovácsolt össze minket *megsimítja a vámpír arcát* ha együtt vagyunk nem kell hordanunk az álarcot, amit hatalmunk megkövetel...

-NEmhiszem hogy......~Megtettem volna akkor.~*Megfogja az arcát ott ahol megsimították neki majd keze a lány derekához csúszik és figyeli ahogy a kastély nem nagyon örül hogy ő megint ittvan...*

*gyengéden megcsókolja Lancet, hiszen már 50 év telt el a legutóbbi óta, aztán lehunnyt szemmel figyeli, hogy Eminor mit akar elmondani nekik.... ~ Bia ébredezik~*

*ÖRül a csóknak hisz 50 éve vágyott már erre és akor meghalja a kastély szavait és akkor elengedi a lányt és figyel hogy ki jön.*

*Lassan néha még bicegve találkozik össze a folyosón csavarogva a kis párocskával. Saraht felismeri így neki csak biccent de mikor meglátja a vele levő férfit fejét kicsit oldalra dönti. Azt hitte hgoy mindenkit ismer a környéken, ez a feltevése msot megbukott.*
-Üdvözletem...
*Mondja már csak tiszteletből is a férfinek majd Sarahara pillant hogy mondhatna valamit hogy tisztába legyen a dolgokkal.*

- áh Bia! reméltem, hogy komolyabb sérülés nélkül ébredsz fel... remélem ismerős a környezet! *mutat körbe* Eminorba hoztalak. jah, és melledleg, tegnap megmentettem az életedet, úgyhogy egy kis hálát mutathatnál, de beérem egy köszönömmel is. az úr itt Lance, egy régi ismerősöm, vámpír. *tekintetét Biáéba fúrja, mielőtt még valami baj lenne, hiszen tudja, h tanítványa nem szívleli a vérszívókat*

*ODamegy Bia köré és elkezd a lány körül lassan körözni.*-LÁm lám a kislány hogy felcseperedett.Hogy őszinte legyek nemsokat változtál.*Miután ezt elmondja eljön a lánytől és neki dől a falnak.*~Olyan mint a mestere mindig keresi a bajt.~*Gúnyosan mosolyog a lányt látva.*