Eminor - maga a kastély

- tudom *sóhajt* és ez a legszörnyűbb. azért hívtam ide Vic-et, hogy levegyen egy kis tehert a vállaimról, de csak mégtöbbet tett rá. azt tudtad, hogy Blaze-el ingen bensőséges kapcsolatuk lett? igaz csak a sex miatt vannak olykor együtt... de már ez félelmet kelt bennem. áhh, beszélek itt összevissza... megyek, eltakarítom a szemetet, amit csináltam, meg a holtaknak megadoma kellő végtisztességeket* egy gyengéd csókkal köszön el kedvesétől*

*Miután felébredt pár száz évesálmából első útja természetesen régi barátnőjéhez, Sarahhoz vezet. Na meg a csodálatos Eminor is hiányzik neki. Nerina belép a hatalmas kapun, és vár az előcsarnokba. Várja, hogy Sarah megjelenjen.*

- nézzenek oda! Azt hittem, csak az érzékeim játszanak velem, mikor éreztem, hogy felébredtél, de ezek szerint velem még minden rendben van!
*mondja, miközben lefelé halad a lépcsősoron, amikor leér egyenesen a démonhoz lép*
- régen találkoztunk már, mondd csak szép álmod volt?
*közben hellyel kínálja őt, a csarnok másik felén lévő fotelok felé mutatva*

*Elmosolyodik, amikor meglátja Saraht, hiszen rég nem látta már*
-Semmitsem változtál, és nem is öregedtél...Az érzékeid is ugyanolyan jók mint annak idején *mondja majd leül. Aztán belekezd az álmába*
-Nem volt szép álmom...egyáltalán nem is álmodtam semmit, csak az idő múlt, és egyszercsak egy furcsa érzés keltett fel. Hector Mortuus Ardorba ment Jade-hez. Nincs is szebb mint amikor a két elfeledett diák egymásra talál...

*hatalmas mosoly húzódik az arcára*
- szóval megérezted, hogy a két kis csibéd egymásra lelt megint?
*kuncogni kezd, persze semmi sértő nincs ebben, a démon tudja, hogy Sarah mit ért ez alatt*
- Hozzám is eljutott a híre, hogy Hecrot itt van, rá is állítottam már egy emberemet, aki figyeli minden lépését, de sajnos, túl jó tanára voltál, és nehezen lehet nyomon követni.

*Sarahval nevet, hiszen érti a poént*
-Hát, csak az az egy a gond, hogy a végén olyan hálátlanok, és hátbatámadnak... Bár csak azt kaptam amit érdemeltem... Anno még én öltem meg a szüleimet, tehát megtanultam a leckét... Azóta nem is fogadok tanítványt. Hectort sem kellett volna Jade után, dehát tudod milyen rossz a magány...

- ó igen, a magány... és azt is tudom, hogy hector milyen forró szerető, azért ez sem egy utolsó szempont, nem igaz? Ha nem lett volna olyan jó az ágyban, nem tetted volna démonná...
*mosolyog továbbra is, úgy ismerik ketten egymás történetét, mintha együtt nőttek volna fel*
- a tanítványok mindig hálátlanok, nézd meg Biát... már nem foglalkozom vele, egyszerűen beleuntam, hogy folyton nevelgetnem kellett, és telegeti... tegyen amit akar... mostantól kiélvezem a szabadságomat.

*Nagyot nevet Sarah mondatán, ami végtére igaz is, de azért eléggé poénos, hogy képes volt ilyesmiért démont faragni Hectorból. Ezek szerint nem csak az emberek hibázhatnak, hanem a démonok/vámpírok/vérfarkasok is.*
-Hmm Bia? Hát őt nincs szerencsém ismerni, hiszen ugyebár pár száz évre szundítottam*kuncog* De szerintem, ha tényleg olyan amilyennek mondod, akkor lesz szerencsém vele hamarosan megismerkedni. *vigyor húzódik szájára*
-Meg ahogyan az én kedveskéimet is ismerem... Biztos fognak tenni valami jó kis dolgot. Jade és Hector igazi bajkeverők.

- azt hittem az álmodba is bekopogott Bia...
*mosolyog, mintha csak teadéluténra ültek volna össze*
- de igazad van, nem ismerheted őt, viszont ahogy mondod... abban biztos vagyok, hogy hamarosan találkozni fogsz vele. Mindig ott van, ahol bajba kerülhet. Ami Hectort illeti, lehet, hogy ilyen testi vágyak miatt vált démonná, viszont mostanra már igen csak magara vitte az Isten a dolgát, és démonok között Jade-el együtt a legjobbak. Ez is a te elismerésed. és én mit kapok? semmit... nincsen más tanítványom, csak Bianka, de ő sem fogja sokra vinni ezzel a heves természetével. te legalább fel tudsz mutatni valamit, de én nem.

-Háát lehetséges, hogy a legjobb démonok közt vannak, de akkor is nem csinálnak semmi olyasmit, ami démon életüknek értelmet adna. Azért lettem én és így ők is megteremtve, hogy a világra pusztulást hozzunk. De ők csak vígan éldegélnek Mortuus Ardorba és néha napján lemennek Cubcryba megkínozni egy embert. Kérdem én, démon élet az ilyen? Nem érdemlik ki ezt a nevet...*csóválja meg a fejét*
-Egyébként pedig te is feltudsz valamit mutatni... Ezt a gyönyörű kastélyt, hát szerintem ez többet ér mint két elkényelmesedett tanítvány.

- ó igen, Eminor fölötti uralmam vitte messzire a híremet, sok venatus megfordult már nálam, csak hogy kérdezősködjenek a kastályról, de egyikük sem értette meg igazán, hogy miként tudom a befolyásom alatt tartani a benne lakozó tömény fekete mágiát. Szerintem ennek ahhoz van köze, hogy sok időt töltöttem veled... elrontottál, látode?
*újabb kacarászás*

*Elneveti magát* -Ugyan kérlek, ne nevettess! Most keltem fel, és, ha egyből kacarászok, akkor úgy megfogok öregedni, hogy még a vasórrú bábát is túlteszem majd. *vigyorog egyet, majd feláll és nyújtózik* -Nagyon köszönöm a vendéglátást, viszont most azthiszem, hogy, ha már itt járok meglátogatom Hectort... Kiváncsi vagyok, hogy változott-e, bár azt erősen kétlem. Na, de még látjuk egymást, mert pár száz évig még biztos itt foglak boldogítani. *kuncog egyet majd Mortuus Ardorba teleportál*

*int mosolyogva Nerniának, mikor távozik, jól szórakozik a gondolaton, hogy megint itt van a barátnője, és hogy ez mimindent fog magával hozni a világra, legalább is erre a környékre*

*A kastély kiéhezve fogadja Saraht, mér jó ideje nem jutott senkinek a véréhez sem, pedig szereti a vérrel együtt elcsenni a lélek egy darabját. Subotaj vörös nedüje minden bizonnyal kielégíti a kastély különleges, mágikus éhségét... *

* Kemény erőfeszítésbe tellett míg feltápászkodott, aztán beszédeleg a kastélyba. A kapuk szinte hívják. Belép, betámolyog a terembe, aztán térdre rogy a hatalmas krinosz, önbizalma bátorsága legtetején. Csak a szíve ver még erősen és a tekintete hány szikrákat. A tekintet a lélek nem képes elfogadni a hanyatlást, dühöng saját teste veresége ellen. Megállapodik Sarah-n, vajon miféle égcsapását küldi rá. Érzi a kastély rosszindulatát, de nem érdekli. Túl fáradt már.*

*mosolyog... úgy, mint akinek odaragasztottám a mosoly matricát az arcára, közben a farkast figyeli... Úgy látszik, Eminor is megbékélt a jelenlétével, vagy csak túl gyengének tartja jelenleg ahhoz, hogy lelkének apró csipegetéssel kínozza őt*
- Csak fújd ki magad nyugodtan, te naaaaagyyy harcos.
*gúnyolódik továbbra is, bár már Subotaj bizonyított, attól Sarah nem lesz kedvesebb vele*
- Ha összekanalaztad magad a padlómról, akkor talán lefürödhetnél, meg új ruházat sem ártana... mindent megtalálsz abban a szobában, ahová éppen belépsz. Természetesen az emeletre fel kell másznod ehhez. Utána várlak idelent, bizonyára megéheztél... vagy szomjas vagy... meg ha nem is, lényegtelen, csak hozd rendbe magad, amennyire tudod! Nem szeretek egy roncsfarkassal közös helyiségben időzni.

* A szavak hallatán elönti a méreg, de nem szól. Visszaroskad ember alakjába, feláll…. Megpróbál méltósággal. Egy szót sem bír kinyögni, odaér a lépcsőhöz. Lassan fokról fokra halad
.Egy óra múlva jön le, tisztán de sötét, zord tekintettel. Egy fehér bő ujjú ingben hanyagul gombolva, és egy egyszerű vászonnadrágban van. Csizmáját lehúzta, jól esik sajgó talpának a hideg kő. Fájdalmai vannak még, de a zuhany jót tett. Bár egy ideig gyanúsan méregette az ősöreg múltszázadi zuhanyrózsát, többször úgy rémlett neki, megmozdult magától.
Sarah elé sétál, de nem szól semmit, fortyog belül a méregtől. A nő megalázta, kigúnyolta.*

*az egyik kényelmes fotelban üldögél, türelmesen várakozva kicsiny farkasára, akinek még csak elképzelése sincs arról, hogy mire vetemedett, mikor azt kérte, hogy tanatísák őt... Egy nagyon régi könyvet lapozgat, mikor emgjelenik Subotaj. Felpillant rá, semmitmondó tekintettel*
- Jeeszusom, alig ismertelek meg, azt hittem más is jár a kastélyban... még nem láttal ennyire hmm tisztának.
*jegyzi meg csípősen, majd szépen végignéz a férfin, nem aprózza el. Minden egyes részletet jól megfigyel rajta, mondjuk így valamivel könnyebb, mint pl. egy órával ez előtt.... Mikor megvolt, int neki, hogy foglaljon helyet vele szemben egy másik fotelban.*
- Nos, mit kívánsz? Enni, inni, egyéb?

* Leül, a földet nézi.*
- Nem kérek semmit, csak amit eddig is kértem.

*hátradől kényelmesen, és még mindig Subotaj-t kémleli*
- Mindig ilyen mogorva harcoska vagy? Ne fogd vissza magad, add ki a dühödet... amit így is érzek, hogy a szemebe se nézel. Szinte forr körülötted a levegő. Tán nem belegázoltam kicsi lelkivilágodba?
*nem ad leljebb a gúnyból, kíváncsi, hogy a férfi miként tudja lereagálni a szavait, elvégre most már a kezében van, azt tesz vele, amit csak akar, mégsem tetszik neki, hogy így visszafogja magát... *
- Hova veszett belőled a nagy visszaszólás-os éned? Vagy talán félsz tőlem? A helyzettől?
*cseveg tovább, elengedve Subotaj előbbi válaszát a füle mellett.*

* Elhatározta hogy mindent eltűr, de az már több a soknál. Subotaj nem gyáva..*
- Nem….. félek…… senkitől! Vérfarkas vagyok, nem nyúl.
* Lassan mondja fojtott hangon, a földet nézi.*
- És erre büszke vagyok és nem érdekel ki vagy….. Tisztellek de egyedül a testem törheted meg
* Lassan felnéz, feláll elindul Sarah felé.*
- Tisztában vagyok a hatalmaddal, a kezedben vagyok…. De nem érdekel.
* Megfogja a szék karfáit és rátámaszkodik. Belenéz a venatus szemeibe, egészen közelre hajol.*
- Ha nem tetszik amit mondok akár meg is ölhetsz……. A szívem az enyém.

- Ne aggódj pici farkas, meg is teszem, ha úgy gondolom.
*neveti el magát*
- A szíved meg nyugodtan maradjon csak a tiéd... van nekem is, képzeld el. Tudom, hogy hihetetlen, de rendelkezek vele...
*mellkasára teszi a kezét, pont saját szíve fölé, felkínálva a lehtőséget, hogy ha oly nagy a harag és sértettség, próbálja meg az övét kitépni a férfi.... *
- És örülök, hogy végre megjött a hangod, elégg unalmas egy néma farkas társasága, ha véleményed van, mond ki! Így megy ez... és ne aggódj semmi felől, úgyis minden percben változik a sorsod.

- Akkor ezt megbeszéltük………. Bejutottam most tartsd be az ígéreted és taníts.
* Elhátrál teret hagy a nőnek.*

- Tanítsalak... de azt nem mondtad, hogy mit tanultál eddig... mindegy, lényegtelen...
*vált csevegőből közömbössé a hangja. Még nem is hagyta el az utolsó szó a száját, miköt már Subotaj mögött van, és a gericébe markol ujjaival átszakítva az izomzatát, majd kicsit megemeli őt, aztán a földre löki, de vele együtt mozdul, és a hátába térdel, nem engedve el a gerincét*
- Azt mondod nagy harcos, hogy téged nem érdekel a mágia, akkor rádolgozunk a fizikai képességeidre....

* A fájdalom sokkos állapotba juttatja, nem jön ki nyögéseken kívül más a torkán. Megpróbál felállni…..de a venatus rátérdelt a hátára. Érzi ahogy kinn van a gerince a levegőn, a sokk viszont a fájdalom még nem erős.*