Eminor - maga a kastély

*egy gúnyos mosollyal nyugtázza, hogy nem tud megszólalni Subotaj. Még egy darabig úgy marad, aztán elereszti a farkast, és jómaga feláll. Nem is néz a férfira, csak az ablakhoz sétál, mintha valami nagyon érdekes lenne a kastélyon kívül... azonban, csak időt ad ezzel a farkasnak, hogy összekaparja magát. Közben persze beszélni kezd*
- A vérfarkasok egyik legnagyobb előnye a gyorsaság... hogy szinte pillanatok alatt képesek a vesztett helyzetet megváltoztani, felhasználva testi erejüket. Lassú vagy... sokkal jobb reflexeid kellenének, hogy legyenek, ha már olyan büszke vagy a mivoltodra. A feladatod a következő lesz... én vagyok a szegény áldozat, aki lassan sétál, mintha csak őrködne... neked annyit kell tenned, hogy leutánozva előbbi mozdulataimat, eltöröd a kis őrködő egyén, azaz az én gerincemet. Természetesen ehhez az kell, hogy felhasználd a magadban lévő energiát, hogy olyan gyorsasággal tudj mozogni, amit még én sem tudok szemmel követni.... ráérsz, előbb gyűjtsd össze a maradék erődet, és koncentrálj, mert ha meghallak, akkor... azt meg fogod bánni. Hagyd, hogy magával vonjon a testedben uralkodó kitörni készülő hatalom, a véred gyilkosan lopakodó arculata....
*eltávolodik az ablaktól, és lassan elindul a csarnokban, lépteit fenyegetően verik vissza Eminor sötét falai*

* A bestiára bízza magát. Átváltozik, de hulla fáradt és félig gyógyult seb van a hátán. És egy nőt kell megtámadnia. Átváltozik lassan, filmbe illően. Minden erejét összegyűjti, szinte maga alakítja ki izmait.
Koncentrál keveset, de aztán egyszerűen nekitámad Sarahnak. Húsz méter…….. két másodperc alatt megteszi a távolságot, két szökkenés. Bömbölve veti magát a nőre.*

*nyakánál fogva ragadja meg a levegőben felé repülő farkast, és abban a pillanatban alakítja ujjait éles és hosszú karmokká, hogy oldalra lépve a földre kerüljön ismét Subotaj, immáron nyakába mélyedő karmokkal*
- Meg akarod öletni magad? Azt mondtam... némán... csendben...
*sziszegi, szemében megvillan a fenevad, aki már felkészülten várta a támadást, és most, hogy a kezei között van egy élet, minden vágyával azért üvölt, hogy kiolthassa azt. De Sarah nem enged a kísértésnek. Gépes mozdulatokkal veszi el a kezét a farkas nyakától, visszaváltoztatva körmeinek eredeti nagyságát, és hátat fordít*
- Talán pihenned kellene, ennek így nincs értelme... egyszerűen képtelen vagy uralkodni a benned lévő bestián.
*szól vissza a válla fölött*

- Képtelen vagyok……… nem is akarok uralkodni rajta. A bestia győzi le az ellenfelem nem én.
* Felugrik újból támad. Megrohamozza megint Saraht, de mielőtt odaérne hozzá, az utolsó pillanatban eltűnik. A jól bevált támadással próbálkozik. Sarah fölé teleportálja magát, felé zuhan úgy tűnik észrevétlen. Karmos mancsait már maga elé nyújtja mint a sas lecsapás előtt. Már csak a másodperc tört része maradt…….*

*meglepi a hirtelen támadás, így csak félig tudja kikerülni azt. Subotaj karmai válltól felszántják az jobb karját. Megütközve, néz a farkasra, azonban arca semmit mondó. A sebe regenerálódik, nem is foglalkotik vele igazán*
- Lám... a düh jó tanár. De ha nem tudsz a bestián uralkodni, akkor elvesztél. Őrületbe kerget, mivel egyre erősödik... a te akaratod meg egyre gyengül. A végén veszett ebként járod majd az erdőt, gyilkolva mindent és mindenkit.

* A farkas megpördül tengelye körül, szembe néz Sarah-val.*
~ Máris én vagyok a főnök, a fenevad………… az ember egy semmi.~
* Megvetően felhorkan.*
~ Engem nem hat meg a csinos külső……………sem az hogy ki vagy öregasszony.~
* Szinte löki a durva gondolatokat Sarah felé Subotaj lelkének eltorzult változata.*

*elneveti magát, de cseppet sem jókedvből. valahogy mindig is útálta, ha túl sokra tartotta magát valaki vagy valami... ezesetben a fenavad, aki még most is csak egy csecsemő... Sarahnak eszébe jut, hogy esetleg átváltozik, és széttépi apró darabokra a farkast, nem törődve semmivel, de lebeszéli magát... ha így, akkor így...legyen hát! Mivel a farkas úgy is útálja a mágiát, a venatus azt használja fel ellene, felélesztve Eminor sötét erejét, ami szinte összeroppantja azt a kiscicát, ami jelenleg Subotaj... végül fekete massza veszi körbe a testet, ami nem éppen kellemesen egyszerűen kilöki a férfit a kastélyból.*
- Sayonara...
*suttogja Subotaj hült helyének. Még jól is járt, hogy nem itt döglött meg...*

* Belép a kastélyba. Az épület kitárja kapuit előtte, aztán be is csukja. Eljött de maga sem tudja miért, talán beváltani az egyességüket.*
- Venatus!
* Szólítja fennhangon.*

- Már vártam, hogy eljöjj....
*szólal meg a lépcső tetejéről, ahonnan nem éppen a legkedvesebb mosolyával szemléli a vendégét. Elindul lefelé, hogy kellő képpen fogadhassa őt, de még a lépcsősor közepénél sem jár, amikor ismét szóra nyitja a száját*
- Tán csak nem azért vagy itt, hogy felelősségre vonj, vagy ejjnye-bejjnyét mutass nekem a kastélynál történtekért?
*metsző gúny, már csak azért is, amit ott hallott a farkastól. Közben leér egészen, és Subotaj elé sétál.*

- Tegnap csak szenvedést adtál tudás helyett. Ma tanulni akarok!
* Ezzel leveszi és a földre dobja köpenyét. Elszánt a tekintete.*

- Hát nem tanultál eleget a kis vámpír haverod példájából?
*kérdezi halálra idegesítő mosollyal, közben hogy méginkább kihozza a sodrából a farkast végigsimít annak arcán és nyakán, miközben megkerüli őt, hogy a fülébe suttoghasson* Nem félsz... ?

* Nem érti a dolgot, szemével követi a nőt, de nem mozdul. Az ujjak kellemesen bizsergetik, ha belegondol milyen pusztítást tudnak csinálni azok az ujjak*
- Nem.
* Mondja egyszerűen.*

- és szeretnél megtanulni félni? Ugyanis a félelem az egyik legjobb szer a tested számára... hiszen növeli az adrenalint. *suttogja még mindig Subotaj háta mögül, kezét a vállára téve, és játékosan cirógatva azt*

- Nem, nem akarok megtanulni……nem érdekel. Harcolni taníts, vagy tedd ellenállóbbá a testem a mágia ellen, vagy mutass valami erős támadást.
* Egyre jobban zavarba hozza . Nem érti a helyzetet. Aztán rájön, arra gondol hogy csak valami kegyetlen játék kezdete, ami kellemesen kezdődik.*

- a mágia ellen csak mágiával tudsz védekezni, mivel ez egy olyan hatalom, amit fizikailag nem tud felfogni a tested, csupán az energiát képes irényítani és formálni, de te azt mondtad, nem szereted és megveted a mágiát, szóval törődj bele, hogy ellene semmit nem tudsz tenni, hacsak ki nem várod azt a pár ezer évet, mikor már a puszta létezésed akkora erővel bír, hogy nem fog a mágia...
*még mindig halkan beszél, oktatólag, szeretné, ha a farkas elfogadná a mágiát, hiszen anélkül igen csak kevésre fogja vinni. mindeközben ismét Subotaj elé érkezik, és felnéz a szemeibe*
- Nem akarok rosszat neked, de ha az elveid verézelnek, nincs sok esélyed az életben maradásra, legyél akármilyen jól fejlett harcos is.

* Szép szemek nincs mit tagadni, feketék ragyogóak, igézőek. Ha akarja szépek, ha akarja gonoszak gondolja Subotaj. Az ellenség tekintetét bármeddig képes állni, de egy nő ha csak nőként néz a szemébe….. Elfordítja tekintetét.*
-nem harcolok mágiával, de ……….. olvass rá a bőrömre! Varázsolj te hogy erősebb legyek!

*egészen közel lép a farkashoz, csak centik választják el őket egymástól, aztán két keze közé veszi Subotaj arcát, hogy mindenképpen a szemeibe kelljen néznie, és ne hátrálhasson ki a helyzetből, amit Sarah szépen kialakított.*
- Megtehetem... de akkor is kell bizonyos elhivatottság, máskülönben állandó fájdalamad lenne, míg küzd a benned lévő bestia az én mágiám ellen, és ne hidd, hogy ez elsviselhető...

* Halkan beszél a nőhöz, teljesen megzavarodik. Csak azért van még tartása, mert azt sejti Sarah játszik vele, bármikor a falhoz vághatja, vagy kitépheti valamelyik szervét.*
- Nincs elhivatottságom……. De te csak tedd a testem ellenállóvá……… a többit bízd rám..
* Megfogja a lány kezeit hogy lefejtse arcáról őket, de nem megy, pedig gyengéden fogja az arcát. Valamiért a lány kezein maradnak az ő kezei is, nem tudja lehúzni őket.*

- Rendben van... teljesítem a kérésedet, de csak teliholdkor lehet elvégezni a rituálét... addig még várnod kell pár napot...
*egy halvány mosollyal nyugtázza a férfi zavartságát, majd kihasználva az alkalmat és a pillanatot egészen finoman csókolja meg Subotajt*

* Becsukja szemét, ajkai kissé megmozdulnak. Talán visszacsókolna, talán csak akaratlan reagálás, maga sem tudja. Ujjai végigsiklanak a nő alakján, alig érintve a testét. Kezei félénken állapodnak meg a derekán, aztán hírtelen végeszakad az álomnak. Esze felrángatja a valóságba. Dora jut eszébe, és még egy gondolat. Vajon hány férfival játszotta el ugyanezt? Elhúzza arcát szép lassan és kezeit is elveszi. Nem szól, a földet nézi.*

*meglepődik, ma már másodszor kell átélnine a döbbenet hullámait Subotajjal szemben, hiszen mégha igen csak úriember módjára is, de visszautasítást kapott tőle. Sajnálja a dolgot, hiszen igazán szertte volna megismerni a férfi gyengéd oldalát, de ha nem... akkor nem... Arcán elismerő, mégis csalódott mosollyal lép el a farkastól, hogy szabad teret adjon neki, viszont mondani nem mond semmit.*

* Valahogy egy szemernyi gonoszat sem érez a nőben, pedig nemrég még biztos volt magában. Gyönyörű nő, de ő mégis……. Szomorúan, szótlanul nézi a földet rendületlenül. Kínos a csönd. És lám a harcosból percek alatt kisfiú lett. Talán mégis van olyan amitől Subotaj fél.*

*rápillant a férfira, látja az arcán a zavartságot, ha akarná, most kigúnyolhatná rendesen, úgy, hogy talán soha többé nem is látja őt viszont, mert olyannyira vérig sértené a szavival... de nem teszi, valamiért inkább néma marad ezen a téren, Inkább elkapja a tekintetét és az ajtó felé indul... Mikor elhalad Subotaj mellett egy alig észrevehető másodpercig mozdulatlanságba dermed, aztán mikor tovább folytatódik a mozdulatsor.... ujjaival végigsimít a farkas karján... képtelen volt megállni, hogy ne tegye*

* Gyönyörű nő. De ő nem nő, ő egy venatus. Réges rég talán nő volt. Subotaj pedig már döntött. Megtöri a csendet. Hangos, határozott.*
- Venatus!............. Amíg nincs holdtölte addig, taníts gyorsan ölni. Taníts meg a leghatásosabb varázstalan támadásodra!
* Halkan hozzáteszi.*
-……… kérlek.

*már beletörődött abba, hogy Subotaj elutasítja őt... mégsem tud napirendre térni fölötte, bár ez nem ül ki az arcára, sőt a hangjában sem tükröződik a csalódás, csupán saját magában szomorkodik, nem is kicsit... de nem tud mit tenni a helyzet ellen, soha nem volt az a nő, aki ráerőltetni magát másra... *
- Kövess...
*csak ennyit mond, mielőtt kilépne az ajtón... ki a szabad éjszakába, hogy kissé lenyugodjan a lelke is*