A pokol kapuja

-De ez msot télleg az én hibám. Mivel tudtam hogy meg fog történni mivel Havitrát hívtam segítségül. Csak későn érkeztem.
*Vallja be őszintén de utána picit elgondolkodik a pajzson.*
-Rendben van. Ez a legjobb esélyünk arra hogy késleltessük a háborút. Kell még egy kis idő..
*Az utolsó mondtatát már csak suttogja majd kihúzza a tőrét a tokjából és a falba dobja. Olyan erősen dobta be hogy már csak a vége látszik ki belőle. Utána megszorítja kezét úgy hogy az ujjai megroppanak, majd visszhívja a tőrét, ami belerepül a tokjába.*
~Átkozott szellemtartás. Havitra egy kicsit segíthetnél azon, hogy ne okozz ilyen fájdalmakat.~

- Rendben értem én. Nyugi. *Nyugtatja a nőt, majd figyeli annak minden mozdulatát, ahogy a tőrt a falba dobja, majd kéz ropogtatás, aztán tőr visszahívás.*
- Ez szép volt. Mennyi idő kell körülbelül? Mert akkor úgy készülök fel én is. *Néz kérdőn Biankára, de még mindig a tőrével játszik, amit ujjai közt pörget.*
- Látom Havitra ereje még új számodra. Vagy rosszul gondolom?
*Kérdi, s közben belepillant a pokol kapujába, ami mögött már gyülekeznek az alvilági lények, s ők maguk is érzik a háború kezdetét.*

-Nem ezzel van a gond. Hanem azzal hogy a háború miatt Havitra furcsa modón ideges. Ami rám is kihat ha nem figyelek rá. Csak az a baj hogy veszélyes is lehet ez. Már érzékeltem...
*Hangja nyugodt, annak ellenére hogy veszélybe sodorhat ezzel másokat e miatt.*
-Viszont... 2 hét legalább kell még. Lestaton is kiültek a hibridség jelei Michael miatt. Viszont két napja szerencsémre megszavazták a szellemek hgoy eltörlik a háború miatt a hibrideket. Így minden hibrid másnap reggel úgy ébredt hogy az eredeti faj vére van benne. Csak Lestat még gyengélkedik, és hogy őszitne legyek elég brutálisan ölték ki belőlük a hibrideket.
~Csak sajnos e miatt, nekem is voltak némi fájdalmaim az estén. Nem vagyok hibrid, csak a szellemekkel való kapcsolatom miatt tünhetek annak. Még mindig kihatrám ez. E- miatt én is gyengélkedem, ami viszont nem jó a mostani időkbe.~

- Értem. Rendben, akkor két hét időd még van.
*Bólint, s figyeli Bianka magyarázatát.*
- Hát igen. A szellemek elég durvák szoktak lenni ilyen téren.
~És hogy te is gyengélkedsz, megértem. Kellene valamilyen segítség, hogy hamarabb meg erősödj, vagy menni fog ez neked egyedül is?~
*Vált át beszédről gondolatra. Így valahogy kényelmesebben tudnak beszélgetni, és már nem hallhatja, amit mondanak egymásnak. Sokkal jobb így.*

~Sok mindent probáltam már, viszont egyik sem hatott. Havitra se akarja, csak nem tudom miért, így e miatt csak a természetes erősödés jöhet szóba. Nem tudok mit tenni ellene. Edzem magamat ismételten, hogy újra teljes formámba jöjjek. Viszont sajnos nem egyszerű a dolog.*
*Pillant Jadere miközben gondolatokkal üzen neki.*

~ Rendben. De szólj, ha valamiben tudok segíteni. Akár az edzésben is. Kicsit körülnézhetnénk a lenti világban, hidd el, ott megedződnél nem is kicsit. De persze ez a te döntésed, majd szólj, ha kellenék.~
*Néz a nőre, miközben válaszol annak mondataira, gondolatban. Közben oda varázsol magának és Biának egy-egy fotelt, aztán az egyikbe leül, s még mindig a tőrt pörgeti ujjai között kissé idegesen.*

*Jelenleg nem foglalna helyet, de újabb fájdalom szúr a melkasába így a fotelbe kényszerül. Arcán alig-alig látszódik meg a fájdalom. Viszont az első verejtékcsepp lehullik arcáról. Probálja önmagával belülről enyhíteni a fájdalmat.*

*Megérzi Bianka fájdalmát, s felfigyel arra is, hogy a nő nincs valami jól.*
- Látom, rosszul vagy. Tudok segíteni valamiben? *Néz kérdőn, s kissé aggódva Biára. Nem akarja, hogy valami komoly baja legyen a nőnek, különben akkor veszett ügy lesz az, hogy megállítsák a háborút. Így most csak figyeli Biankát, s vár. Közben a tőr is eltűnt már rég kezéből, és újra tokjában pihen.*

~Túlélem. Csak megint nem jó a kettőnk közti kapcsolat. ~
*Egy hosszas idő után csak de végre lassan sikerül legyőzni a fájdalmat. A fájdalom még mindig ott van de nem elég erős ahozz hogy kimutatótdjon ez rajta.*
~Hol is tartottunk?~

~ Rendben. Jah igen, a pajzsnál tartottunk, azt hiszem...~
*Mondja gondolatban mosolyogva, majd csak figyeli a nőt, s várja annak válaszát arra, hogy mi legyen addig is, amíg meg nem lesz a pajzs.*

~Abban a két hétben, meg kell erősödnöm hogy siekrüljön a pajzs. Viszont több időt ne madhatok magamnak.. Túl kockázatos lenne. Addig pedig, vámpírokat kicsit megfertőzhetnénk. Egy kis terjedő betegség jó lenne.~
*Gondolkodik el a dolgon.*

~Értem. Fertőzés kéne? És pontosan milyenre gondoltál?
*Pillant érdeklődve, s elgondolkodva Biankára, miközben magában elmélkedik, hogy mi lenne a legmegfelelőbb mód a vámpírok ellen a pajzs használatáig.*

~Olynra, ami már akkor is ferőtt, ha csak valaki közelébe megy. Viszont ügyelni kell arra hogy cska a vámpírok fajára hasson.~
*Mondja következtetés kép, meg persze hogy őket ne fertőzzék emg.*

~Értem... Azt hiszem, ilyesmit tudok szerezni, csak kicsit majd át kell alakítani, hogy csak a vámpírokra tudjon hatni. De remélem, te addigra rendben leszel azért.~
*Teszi hozzá gondolatban, s egy nagyot sóhajt, majd elgondolkodik, hogy milyen módszerrel tudná beszerezni az alapanyagokat.*
~De az anyagok begyűjtéséhez és elkészítéséhez szükségem lesz legalább egy hétre. Kivéve, ha tudsz gyorsabb módszert.~
*Kérdő tekintet.*

~Attól függ mi kell. Mivel nekem van jópár alapanyagom, néz szét benne.~
*Feláll és Jade halántékára teszi a kezét amitől Jade amikor akarja látja a készletét.*
-Ha kell valami csak gondolj rá és előtted lesz.
*Csak röviden elmondja, mivel msot minek húzza az időt amikor az így is édes kevés.*

- Rendben, köszönöm.
*Mondja, miután a nő meg mutatott mindent, majd szépen maga elé varázsol egy hatalmas asztalt, tele sokféle üsttel és egyebekkel, meg hozzávalókkal. aztán szép sorban végig gondolja, hogy mi kell abba a szerbe, amit majd beadnak a vámpírokba. És szép sorjában jelennek meg előtte az alapanyagok, pár kivétellel.*
- Úgy látom nagy része megvan, hála égnek. De a fontosabb hozzávalók hiányoznak. Azokat majd kicsit később beszerzem, úgy is csak a végére kell. *Motyogja magának, aztán szépen nekilát a kotyvasztásnak. Így egyszerre 3-4 üst alatt ég a tűz, s közben ő sürög-forog, mintha egy konyhában lenne csak.*

-Most hagylak is. Meglátogatom Sophiet és Laurent. Viszlát.
*Ezzeé eltünik.*

- Viszlát, és vigyázz nagyon! *Szól még bia után, bár már csak a levegőnek beszél, majd bezárja a hatalmas ajtót, ami a terembe vezet, s nekilát elkészíteni a vírusos betegséget.*

*Még mindig a víruson dolgozik, ami már lassan kész.*
- Na végre... Még 35 perc, és kész is a vírus. Huh... *motyogja magának, s gyorsan eltűnik, visszatér szobájába, vesz egy gyors és hűsítő zuhanyt, átöltözik, majd tisztán és kissé éberebben tér vissza a főzetekhez, amik a lángok fölött förtyögnak az üstökben.
Egy fekete, csőszárú csípőnadrágot, magas sarkú, fűzős csizmát, amibe a nadrágot tűrte, felül pedig egy fekete-bordó, ujjatlan fűzős felsőt visel. Ami alá persze felvett egy fekete inget, ami vállait szabadon hagyja. Ez a fűzős felső alatt van. Kétoldalára kötve két tőr, s jobb oldalára kötve egy kard. No meg persze egyik csizmájának a szárában egy másik tőr helyezkedik el. Miután rendbe kapta magát, még párszor megkeveri a főzeteket, majd haját felcsatolja, s aztán kiönti kis fiolákba a főzetet, amit egybekevert.*

*Megékezik, mögötte pedig a két őr a láncolt Elenával.*
-Hoztam egy kis ajándékot Jade. Ez a semmirekellő hozzád tartozik tudtommal.
*Mondja lenézően pillantva Elenára.*

*Csöndben szidja magát, majd közben érzi hgoy előredobják anyja elé. Nem szól semmit csak morgolodik közben lassan megprobál felálni a láncok nehezen engedik.*

*Hátra se pillant, úgy válaszol, mivel most épp arra koncenterál, hogy ne öntsön semmit mellé, mert az jó nagy robbanást eredményezne.*
- Sajnos igen. Pedig megbíztam benne, bár nem teljesen. Látszik, ember volt és mindig is az marad... *beszél halkan, majd mikor végzett, leveszi a kesztyűket a kezéről, majd Biankához fordul, s átad neki egy üvegcsét, amiben egy smaragzöld színű valami van.*
- Tessék. Amit kértél. *teszi hozzá, majd Elenára pillant. Int a két őrnek, hogy menjenek arrébb, majd a lánya elé lép.*
- Remélem jól érezted magad Biankánál, mert innentől kezdve kínok között fogsz élni. *néz le a lányra, s semmi kegyelem vagy szánalom nincs szemeiben, csak a harag.*

~Kösz a mérget. Blaze is nálam van, így vele bejutattom a kastélyukba a nélkül hogy be kelljen mennem.~
-Egyenlőre csak ennyi lenne. Ha végeztetek majd ltáogass meg Jade, mert lesz még mit beszélnünk. De most távozom. Viszlát
*Ezzel egy fekete füst keretében eltünik. Furcsa módon tulságosan is érezhető volt körülötte a fekete mágia az átlagosnál.*

*A láncok még veszik az energiáját de miután eltüntek az őrök és Bia a lánc autumatikusan eltünik róla és kezd visszatérni ereje, aminek mondhatni örül. De anyja szavának már nem annyira.*
-Nem érdekel... Ne mtudom hogy lehetsz ilyen ostoba hogy békét akarsz! Azok a korcsok mindent tönkretesznek!
*Szólalna fel erőteljesen, de nem nagyon siekrült mert kevés az ereje.*

~Sízevsen, majd még látjuk egymást.~
*Üzeni gondolatban, s miután mindenki eltűnt, csak ő és Elena maradt kettesben. Mikor meghallja fogadott lánya szavait, egy hatalmas pofont kever le neki.*
- Hogy mersz elítélni?! TE, aki nem is ért semmit, ostoba kölyök! Azon az éjszakán meg kellett volna, hogy öljelek, de nem tettem! Látom, az az idő, amit rád fordítottam kárba veszett! Ostoba halandó gyermek...*kiállt rá a lányra, s szemei vörösen felizzanak, majd hangja egyre jobban elcsendesedik. Elenát viszont ismét láncok veszik körül, olyan, mint amilyen Biánál volt, csak ez lassan szívja el a nőből az erőt, az életerejével együtt. Közben pedig szöges tüskék állnak bele a teste minden részén a bőrébe, amik a húsába vájnak.*