A pokol kapuja

- persze jade, megfelel... *inzézi a démonhoz szavait, de közben tekintete, amely nem mondható kedvesnek Elenára csúszik* lám-lám, a hallgatózás nagyon csúnya dolog...

- Akkor ezt megbeszéltük. És most te jössz. *Néz ismét Elenára, miután megfordult, s lassan elkezd közeledni a két nő felé.*
- Nagyon vigyázz mostantól a szavaidra, különben megjárod. Ha az a bolhafészek, ahogy te mondtad, nem kíméli meg az életed, már rég halott lennél, akármit is teszek ellene. Sarah, kérlek. *Szól a nőnek, ismét hátat fordít, s megint a kaput nézi, amiben látszik a tulvilág. Reméli, Sarah tudja mire gondol, s bízik a nőben egy fokon.*
- Tanítsd móresre, megengedem. Rendelkezz vele, de ne öld meg! *Teszi még hozzá.*

*Szeme megrebben és hirtelen a félelem ül el benne. Ez egyáltalán nem vall rá de most ahogy látta Jadet és Saraht is így most ez nagyon megingott benne. Szépen lassan hátrálni kezd.*

*szadista mosolya, amit Bia oly sokszor látott már ismét ott virít az arcán* számíthatsz rám Jade, a móresre tanítás az egyik kedvenc szakmám. *feláll a fotelból, és végigméri jól Elenát, már előre kiszámítja minden mozdulatát*

- Tudom, már ismerlek. *Teszi hozzá, közben ismét a kapuhoz lép, s eltűnik, és átmegy az alvilágba pár percre, hogy körülnézzen, amíg Sarah helyre teszi Elenát. Nincs türelme ahhoz, hogy végignézze, mit csinál a nő a lányával.*

*Nem fut el mert tudja hiába. Megáll a hátrálásból és arca komorrá és elszántá válik. Felkészül arra ogy ha a nő támad tudjon védeni.*

*lassan sétál Elena felé, sem az arcáról sem a mozgásából nem lehet kiolvasni semmit. mivel ismeri a démonok erejét és képességeit, esze ágában sincs fizikális sebet ejteni a démonon, sokkal inkább a mentális fájdalomra hajt. amint egy méterre ér, megáll, és Elena szemeibe mélyed a tekintete. Bián már oly sokszor bemutatta a mentális csapást, amit most Elenán alkalmaz, hogy pillanatokon belül létrejön a gondolatsíkon a kapcsolat közte és a démon között, amin keresztül szinte kibírhatatlan fájdalommal telíti meg annak agyát*

*Szeme teljesen olyan mint Bié ahogy Saraht látja úgyanúgy forrong benne a düh míg nem Sarah nem kezdi el kínozni. Fejéhez kap és lassan összerogy és koncentrál arra hogy kiüzze a fejéből Saraht.*

*sátáni mosoly keretében figyeli, amint Elena szenved, és egyre mélyebbre ás az elméjében, biztosítva, hogy ne tudja kizárni őt a tudatából, és ezáltal még nagyobb fájdalmat okozzon a lánynak. egészen élvezi a dolgot, kezeiben tőr jelenik meg. még pár perc, és a fizikai kínzásnak semmi akadálya nem lesz*

~Tünj el a fejemből.~
*Forrong de nehezen lenyugszik majd egyszer csak felizzik benne minden.*
~TÜNÉS!~
*Nem teljesen igaz de pár réteggel kintebb löki Saraht az elméjéből ami már nagy szó.*

~ lám csak... erőlködünk??? nézzük ehhez mit szólsz! ~
*pontosan arra a helyre összpontosítja a z összes fájdalamt, ami Elena mozgásáért felelős, így lebénítja a lányt, ekkor megpörgeti kezében a tőrt, és amennyire csak lehet, olyannyira lassan szúrja először a két combba, aztán a lapockákhoz... végül a tarkójába a fegyvert*
~ milyen érzés tehetetlennek lenni? ~

*Legszivesebben most felsikoltana de nem is tud, mivel már nincs rá ereje és megbénült. Így csak csendben tűri.*
~Következőnek kinyirom a bolhást ha találkozok vele. Majd ő is ilyen megbénult lesz.~

~ ne keverd össze a dolgokat, én most Jade kérésére cselekszem, hogy tanulj egy cseppet arról, hogy mit szabad és mit nem... ~ *a tőrt visszateszi a helyére, majd ugyanonnan, ahonnan aelőbb a méreggel reli fiolát vette elő, elővesz egy másikat, aminek tartalmát a sebekre önti. erősen maró hatást fejt ki ez a szer*

*érzi hgoy visszajönnek lassna a mozgás képességei de csak a száját tudja megmozdítani egyenlőre amit elsőnek egy sikoly hagy el.*
~Hadj békén, elég legyen! ~
*Már remeg a marástól egyre roszabb neki.*

*abba hagyja a mentális kínzást* gondolom a sebeket tudod regenerálni... és csak remélni tudom, hogy megérte ez a szenvedés számodra. *összemorzsolja a kezében lévő fiolát, és a szilánkokat a padlóra dobja* további szép napot Elena... *azzal kilép az ajtón, és elhagyja Mortuus Ardort*

*Hosszan remeg majd nehezen a szobájába teleportálja magát ahol rádől az ágyra és rmeegve regenerálja magát.*

*Hirtelen ront be a terembe, elég idegesen, mivel nagyon rossz érzése támadt. Becsapja maga után az ajtót, majd föl-alá kezd el sétálni a hatalmas teremben. Lépteit visszaverik a falak, majd hirtelen megáll, s a kapura pillant. Aztán egy hatalmas sóhaj, s cska néz maga elé idegesen.*

*Hamarosan az ajtón lép be elgé komoly arccal. Jade szemeibe pillant, látszik rajta hogy nem jó híreket hozott. Másrészt pedig mint ha megváltozott volna. Havitra és a mostani idők terhe megkomolyította, a nőiessége már teljesen megvan. Belép lassu nyugodt léptekkel az ajtón és megáll a nővel szemben.*
-üdvözletem Jade. Híreket hoztam, de szerintem látszik hogy nem jót.

*A belépő Biankára pillant, majd int neki, hogy inkább foglyon bele, és hagyják a formaságokat. Így elég idegesen pillant a nőre, aki immáron teljesen megváltozott.*
- Folytasd, kérlek! *Szól csendesen, s figyelmesen hallgatja Bianka minden szavát.*

-Rossz hírrel közlöm veled, hogy Elena a lányod elárult minket. Szövetkezett Blazeval a vámpírok vezetőjével. Mivel azt akarják elérni hogy a háború mindenképp legyen. Mivel Blaze már hívja seregeit hogy felkészüljön. E közbe viszont atagjainkat is magukhoz csábítják. Az egyik láncreakciót megötrtük, de egy dologról elkéstünk. Az első láncreakcióból már nem tudtuk megmenteni Micheal Corvint. Viszont amiről elkéstünk az hogy Lancet Elena elcsábította a vámpírok oldalára. E miatt viszont már Sarah is tajtékzik és ő is intézkedett. Igaz én féltem, annak ellenére hogy a mesterem. Mivel az érzelmek még őt is megtévesztik az én véleményem szerint. Legrövidebben elmondva ennyi lenne.
*Hangja egész végig nyugodt volt, egyszer sem látszott rajta hogy ideges lenne valami miatt. Másrészt viszont hangja kicsit más, amit Havitrának köszönhet de jól áll neki. Arcán semmilyen érezelem nem látható. Mint aki megfagyott.*

- A rohadt életbe!! Átkozott kölyök, miért ilyen botor?! *Nyög fel, miután Bianka befejezte a beszámolót. Látszik rajta, hogy mostanában keveset pihen, fáradt és nyűgös, emellett még Chrisre is vigyáznia kéne, meg a többiekre.*
- Köszönöm, hogy tájékoztattál. Sarah ugye a kastélyában van még mindig? *Néz kérdőn Biankára, bár sejti a választ. Lassan fel-alá kezd el sétálni, s egy kis tőrt pörget ujjai között, miközben gondolkodik.*
- És ti hogy álltok? Remélem a vérfarkasok, akik veletek vannak elég felkészültek? *Ismét kérdő, s kissé rideg tekintet Biankának, bár ez nem direktbe szánta.*

-Sarahról sose lehet tudni mostanság hogy merre jár. és.. Hogy a farkasaim mennyire felkészültek. Inkább úgy mondom hogy mindet jó szintbe hozzuk, annak ellenére hogy még legtöbbje fiatal. Viszont szerencsénkre Laurennel és Sophievel jól képezzük őket, és gyorsan tanulnak. E felől nincs kétségem. Viszont... A vámpírok száma növekedik. és.. Nem az a gondom velük hogy nem lehet őket legyőzni. Csak az hogy sokan vannak és e miatt túl sokat pusztítanak az emberek városában. Ami viszont nem túl jó a mi szempontunkból. Elena folyton kicsúszik a karmainkból, nekem főleg Blaze és Lance miatt. Sarah pedig nagyon el van foglalava..

- Értem. ennek örülök. Elenát bízd csak rám. Majd én elintézem ezt a részét, de Sarahra már nem tudok figyelni annyira. Remélem, ezt te meg tudod oldani. *Pillant a nőre, s abbahagyja a fel alá sétálást.*
- A vámpírokat is rám bízhatod, bár kéne pár jó ember tőled, hogy vissza tudjuk szorítani őket. Én még nem rendelkezem annyi démonnal, hogy őket tudjuk felhasználni. Csak pár alvilági lénnyel, de azok sem valami hú de erősek. Na nembaj, majd ezt megoldom.
*Gondolkodik hangosan, s Biára pillant, hogy tudja-e a követni.*

-Segítek majd. Saraht szemmel tartom majd, mivel nem hiszem hogy egésséges az hogy Lance halálán gondolkodik, közbe pedig reménykedik hogy újra együtt lehetnek. Viszont a vámpírokat legegyszerűbb szerintem az lenne, ha beszorulnának a kastélyba. Ott van vérbank nem itéljük őjket halálra de nem tudnának kijönni a várból, vagy csak egy adott területre. Csak ezzel az a baj, hogy ha áttörik a pajzsot akkor már megkeződik a háború. Mivel ah áborút már nem tudjuk megakadályozni maximum késleltetni. Ez az én hibámból volt.
*Hlaványan picit mint ha sóhajtana, de alig észrevehető.*

- Értelek. Nyugodj meg, nem a te hibád. Inkább azt mondanám, hogy mindannyiunké. *Néz a nőre bíztatóan, majd csak gondolkodik.*
- A pajzsot bízd csak ide. Van egy ősi mágia, amit még az emberek előtti időből való. Azzal megcsinálhatnánk a pajzsot, de nagyon nagy veszéllyel jár, és akár bele is hallhatunk. Mivel 3-an kellünk hozzá. Te, én, és Sarah. Mit szólsz hozzá? *Pillant Biankára, s figyeli annak minden reakcióját, miközben még mindig a késsel játszadozik. Jó feszültség levezetőnek.*