A pokol kapuja

- pontosan *szólal emg Chris mögül* üdv kincseim, ugye, hogy hiényoztam? -farkasmosoly terül el az arcán, ahogy közelebb lépdel, arcáról elkószank az árnyékok. szemei sötéten csillannak* mielőtt mondanál valamit angyalom *mondja Elenának* csak hogy tudd, édesanyád küldött hogy nézzek rád oda olykor. de lám... már megint rosszban sántikálsz. ugye tudod, hogy a kis barátod, nem fogja megúszni büntetés nélkül a dolgot? *angyali szemeket mereszt rájuk, amjd egy hirtlen mozdulattal Elena nyakára üt, pont oda, hol egy idegszál húzódik. a démonnő azonnal eszméletét veszti. sátáni vigyorral fordul a másik démon felé*

*Hirtelen a földből láncok törnek ki amik lefogják a fiút úgy hogy alig irjon mozdulni majd hopp egy Lance lép ki az árnyékból és Sarah mellé lépked.*

- Nagyszerű. Ha egy nap arra kelek, hogy nem fáj semmim akkor biztos halott vagyok. -*MOndta Chris egy árva mosoly kiséretében.*
- A sebek be gyógyulnak, a fájdalom elmúlik, a halál meg békét ad. Tehát nem ijedtem meg.

- óóó, félre értettél. nem vagyunk már gyerekek, hogy ijesztgessük a másikat. engem meg kértek valamire, amit szívesen teljesítek. ugye tisztában vagy azzal, hogy Elena rabságához nem tartozik látogatási idő? *kérdezi, miközben elkezd lassan körözni a démon körül* mert ha nem tudtál róla, az enyhítő körülménynek számítana az esetedben...

*Leül az egyik székbe pont fordítva úgy hogy a támán támaszkodik és úgy nézi a kettőt hogy most mi lessz.*

- S mondá az úr legyen világosság. S lészen világosság. Látá az úr, hogy ez jó. Oké akkor világítsunk rá a dolgokra. -*Mondta és hátra vetette a fejét, hogy a haj ne lógjon a szemébe.*
- Nem, nem tudtam a látogatási tilalomról. De mint láthatod nem is szöktetési céllal érkeztem. Hiszen akkor már régen nem lennénk itt. Egyszerűen segítettem egy másik fajtám belin.

- ez mind szép és jó, csak kér, hogy butaság. *megáll a férfival szemben* megtanulhatod most és mindörökre, hogy csak magaddal törődj, és sose foglalkozz mással főleg ha az a más az Elena nevet viseli. *elmosolyodik* persze, a démonok között is vannak mazochista jellegek, gondolom te is közéjük való vagy. de sebaj, akkor most majd örömet fogok neked öközni, úgy jó lesz? *beszéd közben állati karmokká változott ujjaival felsérti a démon arcát, éppen hogy egy kis karcolást ejt rajta, a lecsurgó vér azonban sokmindenről árulkodik. * szóval te vagy Jade háziállatkája? *gondol itt a szeretősdi dologra*

*NEmtudja hogy ez a kis karmolással mit ért el a lány bár nem is érdekli.Ő most ordításokra szenvedésre és kínzásra vágyik nem karmolgatásra vagy beszélgetésre.*

- Azt teszel amit akarsz. -*Mondja majd szó nélkül tűri amint a nő meg karmolja. Majd a nő kérdésére gonoszan el vigyorodik.*
- Csak nem kölcsön akarsz kérni?

*elgondolkozik az utolsó mondaton, végülis, miért ne szórakozhatna ő is munka közben??? aztán tekintete Lance-ra esik alig észrevehetően sóhajt, majd visszakényszeríti a tekintetét Chris szemeihez, de nem felejtette el a szavait* hát, lehet, hogy az neked túl jó lenne. nem hiszem, hogy megéremelnél egy olyan szeretőt, mint amilyen én vagyok *pislog rá*

*Széles mosolyra húzódik az arca és vidáman a nő szemébe néz.*
- Szerintem ha Jade megfelelőnek talált te sem panaszkodnál. -*Szólt és lassan végig mérte a nő testét. Tetszett amit látott.*

*elnevetné magát, sőőőt akár még kacérkodna is a férfival, ha nem ebben a silány helyzetben lennének. színpadiasan sóhajt* sajnos azonban, nekünk most más dolgunk van egymással. ha jól emlékszem, büntetést ígértem neked, nem így van? *egész közel megy a démonhoz, és nem tud elszakadni a szemeitől* szóval, előre is szeretném közölni, hogy igazán sajnálom...

- Semmi személyes csak a meló mi? *Kérdezi szinte nevetve Chris. Valahogy nem tudta el hinni, hogy egy vérfarkas nem élvezi a démonok kínzását.*
- Kérlek akkor essünk rajta át minnél előbb. -*Sóhajtotta mikor végzett a nevetéssel.*

- jólvan... legyen akaratod szerint *suttogja, majd tekintetéhez láncolja a sémonét, kényszeríti rá, hogy fenttartsa a szemkontaktust, és ne tudja elmozdítani a fejét* ugyan azt a fájdalmat fogod érezni, amit egyszer már Elenád is végigszenvedett... *szemei csillognak, majd Chris tudatába hatol, és mentális fájdalmat okoz neki. előhívja legféltettebb vágyainak legfájóbb részleteit, és rászabadítja azokat a férfi valságérzetére. olyan illúziók jelennek meg előtte, amik számára és teste számára is valóságosak. a sebek, amiket az fantáziálás során szerez ugyanúgy vért ontanak magukból. és mindezt úgy, h Sarah hozzá sem ér*

*Christian hirtelen mintha egy mély sötét kútba vetették volna melynek az alján nincs más csak fájdalom. A zuhanás kemény véget ért. A kulcscsontjai ennél a pontnál törtek el és ugrottak ki a bőrén. Ekkor azok a papok jelentek meg a szeme előtt kiket gyerekként ismert meg majd lassan mindenki akivel együtt tanult papnak. A szent írást skandálták. És a szájukból az ige minden egyes szava égetően hatott a lelkére. A testéről bőr nagy foltokban párolgott el azon nyomban. Izom kötegek kaptak lángra, és hunytak el. És ekkor angyalok jelentek meg és isten szólt a szájukból. Minden egyes szó mint egy pöröly csapás. A megkínzott testben a csontok jól hallhatóan morzsolódtak szét vagy törtek el. több nyílttörést is okozva ezzel a férfinak.*

*a legtöbb esetben nem hagyná abba addig a mentális összeköttetés által sukárzott illúzió hatásokat, amíg az alany ki nem leheli a lelkét, de most kivételt tesz. Jade valószínűleg nem örülne annak, ha a kis kutyiskáját holtan találná, vagyis csak egy holttestet, lélek nélkül. kitudja Chris lelke hol talált volna menedéket. éppen ezért megszünteti a szemkontaktust, és ezzel egyött az illúzió is véget ér. hátrébb lép a démontól, és onnan figyeli őt*

*Chris nem nyög nem ordít. Csak szótlanul lóg a láncok közt. Csak egy enyhe sípolás hallatszik a bordák által átszúrt tüdőből ahogy a férfi lélegezni próbál.*
- Nos..KHHah..valóban ...Köh...fájdalmas. -*Köhögte a szavakat a vérével együtt.*

*visszasétál macskaléptekkel a démonhoz, és letörli szájáról a vért* ennyje no... azért nem volt annyira rossz... vagy mégis? *néz rá angyali szemekkel* lehet, hogy démonnak kellett volna elszegődnöm, talán többre vittem volna... -elmélkedik, persze csak azért, hogy mondjon valamit, és elterelje a gondolatait arról, hogy segítsen a férin*

*Chris azonban ezt már nem hallhatja uganis már rég az eszméletlenség ködébe zuhant. És csak a láncok tartották továbbra is mozdulatlan.*

*zsörtölődik magában, hogy mit is kellene tennie. nem az a feladata, hogy gyógyítónénit játszon. neki csak büntetnie kellett... de mégsem hagyhatja meghalni a démont! végül csak siekrül döntenie, regenerálja a sebeit, és nem túl erősen pofozgatni kezdi, hogy magához térjen.*

*Chris sebei be gyógyulnak, azonban a fájdalom még meg marad. A csontok összefornak az égések eltünnek. Mondhatni a teste rendbe jött de belül még szenvedni fog egy darabig. Majd a nő pofozgatására magához tér.*
- Áh szia! Ez nem mindennapi élmény volt.

- nagyszerű! örülök, hogy tetszett *húzódik ismét kegyetlen mosoly az arcára* ha szereztnéd máskor is igénybe venni a szolgáltatásaimat, akkor kérdezd meg Jade mesteret, hogy hol találsz meg! állok rendelkezésedre... * a láncok lehullanak a földre, így Chris ismét szabad* és most legyél szíves elhagyni ezt a helyet, és többé nem lejönni, mert az hiszem, ha ismét leszöksz azt nem fogod túl élni. gondolj bele, ha Jade meggyűlöl, mert ellenszegülsz a szavának... nem lennék a helyedben. de így nyugodt lehetsz, csak menj el!

- Jah, de ahogy a dolgok állnak még találkozunk eleget. Remélem legközelebb kellemesebb lesz a dolog. Bár ahogy elnézem te így is élvezted. -*Mondja Chris és lassan sántikálva távozik. Majd a szobája felé vette az útját.*

*hatalmas sóhaj szabadul fel a tüdejéből, miutána férfi távozott a helyszínről. az ájult Elenára tekint, aztán csak bele a sötétségbe. próbálja lenyugtatni magát. Lance már korábban elment, így most egy kicsit egyedül lehet a gondolataival. fejében visszhangzanak a démon szavai*
~ én is remélem, hogy még találkozunk ~
*gondolja, aztán úgy fél óra elteltével elhagytja a kastélyt, és visszatér Eminor éhes falai közé*

*Mikor végre felébred, megérzi a háborút. Ezért nehezen és hosszas percek és órák segítségével a köteleket leszedi magáról, hatalmas fájdalmak közepette. Majd leülti az őröket és szabadul.*