A pokol kapuja

*Felsikít a láncoktól és a tüskéktől. Már nem szólal meg, mert tudja hogy azzal csak felgyorsítja minden ereje csökkenését. Lassan szenved.*

- Mond, miért csinálod ezt?! Miért kényszerítesz olyanra, amit nem akarok megtenni? *fordul Elena felé, közben egyik kezét felmelei, s ökölbe szorítja, ennek következtében a láncok is megfeszülnek.*
- Válaszolj, miért cvsinálod ezt? Miért fordulsz a saját fajtád ellen? *kérdi, s közben közelebb lépdel a lányhoz, majd megáll előtte, és enged a szorításból.*

-Mind összesen azért, mert ki nem állhatom azt a ribancot! Csak is a hatalomért küzd, közben előadja hogy ő a jó oldalon áll! Ott ég körülötte a feketemágia, és eljátsza néha a bajbajutottat hogy minden kivánságát megtegyétek! El kell törölni az ilyet, mert nem érdemli meg az életet!
*Néz mélyen anyja szemébe, arcán vöröslik a pofon amit kapott.*

- Úgy gondolod? Látom Blaze teletömte a fejedet minden ostobasággal. Pedig azt hittem, te ennél ravaszabb vagy...*sóhajt egy nagyot, majd ismét Elenára pillant, s végignéz a földön fekvő lányon.*
- Te eltévedt gyermek. Nem érted a lényeget. Hogyha háború tör ki, akkor mindennek vége. Te is ugyan úgy halott leszel, ahogy Blaze, Bianka és én. Mindnyájan meghalunk, és nem marad itt más, csak kopár, kietlen vidék az egész földön. Még a létezésünkről sem fognak hallani. Sőt arról, hogy egyáltalán élt-e ember a földön. Ezt akarod? Kínok közt meghalni, feltámadni, majd újra meghalni? Látni mindannak a pusztulását, amiben kedvedet leled? *kérdőn néz lánya szemeibe, s közben csak nyugodtság tükröződik arcán, de szemeiben üresség.*

-Blaze nem tömte semmivel a fejemet. Én ajánlottam fel neki a szövetséget. A háború során ne ma földet pusztítjuk csak azt a semmirekellő falkát, akik minden baj okozója! Semmi más nincs céljaink között.
*Őszintén beszél és télleg így gondolja.*

- Csak tudod vannak olyan részletek, amik se Blaze se előtted nem nyitottak. Hárman tudunk egy próféciáról, ami mindnyájonk pusztulását okozza majd. És akármit is tesz ellene blaze, nem tudja megállítani. Még ha minden erejével is küzd, akkor sem. *susogja halkan a szavakat, s közben lányára pillant, aki még mindig a földön fekszik, s lassan fogy az ereje. A láncok szépen lassan kiszívják belőle az életerőt, ha nem vigyáz.*

*Felszólalna még de már annyira elfogoytt az ereje hogy nem képes rá. Feltolná magát a földről hgoy távozna de nem tud. Tehetetlenül fekszik.*

*Lassan álmot bocsát a lányra, s eltűnnek arról a szöges láncok. Helyettük csak sima láncok lesznek, amik inkább begyógyítják a nő sérüléseit és belső vérzéseit, majd a földhöz láncolják.
Mikor ezzel megvolt, azonnal odaszól az őröknek, hogy vigyázzanak a lányra, míg pihen, majd eltűnik egy hatalmas szárnycsapás és vörös füst keretében.*

*Nem sokárra Christian lépet a pokol kapuját rejtő terembe. Az oldalán egy tarisznyához hasonló táska lógott. Az őrök óvatosan figyelték amint a férfi a földhöz láncólt nőhöz lépked. Chris ekkor fel emelte a fejét és az őrökre nézett.*
- Várjatok az ajtó előtt. Nyugalom nem fog sehova sem szökni. -*Mondta megnyugtatás-képpen. Mire a két őr egy vállvonás kíséretében az ajtó elé távoztak. Mire Chris rögtön Elena fölé hajolt és élesztgetni kezdte.*
- Ébred szépség. Hoztam neked valamit. -*Mondta és gyengéden meg rázta a nőt.*

*Kicsit fájó fejjel ébredezik majd Christianra néz.*
-Szia.
*Mondja mi közbe ülő helyzetbe tollja magát nehezen. Hangja tulságosan is gyenge mint ahogy saját maga is.*

- Szia! Remélem nem kaptál sokat. -*Mondta miközben segített a nőnek fel ülni. Majd a tarisznyájába kotort és hamarosan elő halászott egy kis különlegess italt. Egy ritka év járatú vörös bort szüzek vérével keverve és a nő felé nyújtotta a hideg italt.*
- Tessék. Ettől hátha magadhoz térsz. Hoztam még enni is, de előbb igyál.

*Meghúzza az üveget majd egy csókkal jutalmazza kedvesét véres ajkaival.*
-Nem hittem volna hogy gondolsz rám. Csak anyám meg ne lásson, mert akkor fájdalmasabb lesz pedig az eddigit se bírtam. Az első pár percben eszméletem vesztettem.
*Kirázza kicsit a hideg visszagondolva a fájdalmas eseményekre.*

*Christian meglepődve fogadta a csókot. Azonban ki élvezte a puha ajkak nyújtotta kéjt. Majd mikor az ajkaik elváltak újra a táskájába kotort.*
- Tessék ezt a raktárból csentem. De el ne mond senkinek. -*Kacsintott cinkosan a nőre. És egy lélekkel teli üveget nyújtott át neki.*

*Szeme megcsillan, majd kinyitja a kis üvegcsét és teste már is magábaszívja a lelket.*
-Fincsi.
*Mondja kacsintva fiúra.*
-és.. Hogy jött neked szóba hogy gondolj rám, az árulóra?
*Az áruló szót unotta mondja.*

- Ne haragudj meg érte, de nem szeretem ezt a szót. Én azért ügyködök itt a háttérben harmadik félként, hogy minimalizáljam a démoni veszteséget. És téged különösen sajnálnálak. -*Mondta vigyorogva és végig simított Elena arcán.*
- Szerintem jobban mennének a dolgaid, ha látszólag engednél anyádnak. Játsz most kivárásra egy picit. Mint én.

-Lényegtelen. A háború napokon belül kitörhet. Nem hiszem hogy addig lenne egyáltalán értelme annak hogy békét kössek anyámmal. Nem látom értelmét.
*Szavai egyszerűek, de e mögött természetesen az is lapul, hogy ő mindenképp el akarja psuztitani a korcsokat.*

- Oké. Meg értelek. De egyre kérlek. -*Mondta és a nő szemeibe nézett.*
- Ha ott kint a csatában találkozol Jade-val egyre emlékezz. Ő az anyád.

*Arébb húzza fejét a tekintetből.*
-Nem érdekel hogy az anyám vagy sem. Tudja hogy gondolom, és szerintem ő is megérthetné. Szerelmben és háborúban mindent szabad nem igaz?
*Mondja kicsit furfangosan.*

- Talán. Viszont ez olyan mint a halandóknál a vallás. Honnan tudod, hogy a jót választottad? -*Kérdezte és a nő háta mögé ment és lassan masszírozni kezdte a hátát.*
- Honnan tudod, hogy a te igazságod hozza el a jót? Honan tudod nem -e a vérszopók-e a roszabbak?

-Csak tudom. Ezt nem kell megkérdőjelezni mivel nem mondhatok el mindent, mert titok. De azt elmondhatom hgoy anyám rengeteget titkolozik és hazudozik nekem úgy hogy közbe meg a békét akarja, aminek az elsz a következménye hogy Bianka és a korcsai tönkretesznek minket.
*Szemében forrong a düh, már akkor mikor a korcsok eggyikére gondol.*

- Ne dühöngj. Inkább lazítsd el magad és nyerd vissza az erőd. Az őreid bármikor vissza jöhetnek. És nem akarok bajba kerülni. -*Mondja miközben tovább masszírozza a nő hátát és nyakát.*
- A titkok. Látod? Ezért nem választhatok még. Mind ketten túl sokat titkoltok.

*A fájdalmaira jól esik a maszírozás, viszont akkor is dörmög az orra alatt.*
-Akkor is. Hogy lehet a saját lányával ilyen? és.. Még fogságban is tart. Több a soknál..

*Chris csendben hallgatja a nő morgását. Továbbra is massszírozzva a hátát egy egy puszival dobva fel a dolgot.*
- Tudom ez lehet furcsán hangzik, de nem gondoltál még arra, hogy csak óvni akar téged?

-Ha óvni akarna azt nem így tenné. Badaráság. Miért akarna egyáltalán védeni? Meg tudom én védeni magam ha kell, nem félt az egyáltalán.
*Feleli egyszerűen.*

- Talán. De mivel egy ideig itt leszel nem árt ha el gondolkodsz a dolgon. -*Mondta és abba hagyta a hát masszázst.*
- És emlékezz. Egyszer az én védelmemben majdnem meg haltál. És akkor Vámpír volt a majdnem gyilkosod. És Jade mentett meg, és gyógyított fel.