A pokol kapuja

*Biával együtt jelenik meg a hatalmas boltív előtt, s áll meg a bejárattal szemben. Majd Biát megfogja, nem túl durván, inkább csak irányítólag, s a kapu felé fordítja a nő fejét.*
- Nézd, és láss! *Mondja, s ez inkább utasítás, mintsem kérés volt. Amikor Bia belenéz a kapuba, akkor felvillannak előtt eképek a pokolról. S érzi a fájdalmat, a kínt amit az ottaniak éreznek, látja a szörnyű sorsukat, ahogy kínózzák őket testileg lelkileg.*
- Jól nézd meg, s vésd az eszedbe, amit most itt látsz. Mert ezt már csak akkor fogod viszont látni, mikor halott leszel! *Suttogja a nő fülébe a szavakat, majd elengedi Biát, s ha az nem vigyáz, akkor akár térdre is eshet. A padlón ezenkívül még fura szímbólumok is vannak, amik felizzanak Bia érintésétől.*

-Nem félek a haláltól.
*Néz hátra az aki emgszállta de Bia szeméből is most ez olvasható ki. Egyre gondolnak.*

- Nem a haláltól kell félni. Hanem attól az élettől, a mi utána következik. A haláltól én sem félek. Már ismerem. *Susogja a szavakat, s hallja, hogy valaki más beszél Biából. A nő hátára teszi kezét, majd hirtelen ránt rajta egyet, aminek következtében Bia már hanyatt fekszik a földön. JAde fölé lép, s a szíve fölé teszi a kezét, közben nyomja le a nőt, hogy ne tudjon mozdulni. Aztán elkezd valamit mormogni az orra alatt, valami furcsa versikének tűnő beszédet, ami nem evilági nyelven szól. Közben keze elkezd izzani, ami égeti Bia mellkasát, de nem engedi, hogy felkelljen. Mintha ki lenne láncolva.*

-Engedj el !
*Mondja már maga ként is és az energia elkezd benne áramolni de nem enged ki magából semmit.*
-Nem kapod meg azt amire évezredek óta vágysz!
*Mint ha most már a másik hang szólna belőle ismét.*

- Csönd!*Mordul rá Biára, de nem engedi el a nőt. Inkább még erősebben tartja, s nyomja a talajnak, miközben egyre jobban mormolja a szöveget, s egyre jobban égeti a nő érintése Biát. Őt magát is égeti az érzés, d enem foglalkozik vele. Inkább mégerősebben koncentrál.*

*Szeme feketén felizzik és vörös csik lesz benne néha, pont úgy mint Jadenek szokot.*
-Tudod ki vagyok és kit irányitok, te is tudod hogy nem akárkit szállok meg! Engedj különben te jársz rosszul Jade!
*Szólal mélyebb hangon ismét.*

- Na végre. Ezt akartam. Azt hittem már soha nem bújsz ki az odúdból farkas. *Mondja, s hirtelen elengedi a nőt, miközben felkel, s kezét nyújtja felé, hogy felsegítse. És megnyugodhat mindenki, nincs benne semmi hátsószándék.*

*Feláll magától is nem kell a segítség.*
-Miért jó ez neked?
*Most mély a hangja szemei úgy izzanak mint Jade*
-Hagyd őt! Tudod hogy nem avatkozhatsz belé különbe nem csak a világ de te is az örög fájdalom rabja leszel! Tudod hgoy roszabb is van annál mint ahogy most vagy.

- Megnyugodhatsz, nem fogom bántani. Még hányszor kell elmondanom, hogy tisztelem, mégha ki nem állhatom, akkor is. Meg amúgy is, jó nekem ez a lét, minek kéne másik? *Von vállat, bár szavaiban kicseng, hogy hiányzik neki a fenti világ, ahol a régi barátaival lehetett.*
- Egyébként is. Van más bajom is, mint vele foglalkozni. Tudod jól, hogy mi a számomra a legfontosabb kincs ezen a világon! *Mondja, s villanak meg szemei. Egyedül Elenáról csal a farkas tud, senki más.*

-Tudom hogy ki a legfontosabb neked a világon. De tudod, ahogy elnézelődök az utodomban, a városa ami már a tied nagyon a szivéhez nőtt, és Elenát meg tudná ölni a miért ezt teted vele. Viszont te is tudod hogy ha megölöd, akkor megbuksz végleg, ahogym indenki más is.
*Szólal továbbra is már teljesen a férfi hang.*

- Tudom. A városra pedig nem tudok mit mondani. Az részben az én hibám, de kellett egy hely, ahol a démon tanulók lakhatnak, tudod jól *Mondja elgondolkodva, közben végignéz a nőn, akiben a farkast látja. Majd sóhajt egy nagyot.*
- Figyelj, nem tudnál tenni valamit, hogy távol maradjon a várostól? Mert nehéz lesz így "vigyázni" rá. A démonaim gyűlölik, s ha ma nincs az az ügyes türkk, akkor végük lett volna. Nem tudok mindig mindenhol ott lenni, hogy segítsek neki. *Teszi hozzá, s közben a nő szemeibe pillant. arcáról eltánt a gúny, s a gyűlölet, inkább valami furcsa kíváncsiság, s elmélkedés tükröződik le róla.*

-Tudod hogy nehéz dolog ez, makacs mint egy öszvér. A várostól nehezen szakad el, sajnos kezdi érzékelni hogy sokszor én irányitom. Ami nagy tehetség de nem valami jó. Sarah is és te is tudod ha rájön akkor bestiát is elszabadítja és akaratával vagy a nélkül teszi tönkre a világot, szeretne egyedül vezetni de nem engedhetjük hogy mindig sikerüljön neki. Borzalmakat él át te is tudod.
*Szemei fájdalmat tükröznek pilalantra, mint ha megint uralkodni akarna magán Bia ébredezne az álomból visza kell küldeni.*

- Tudom, kicsi kora óta ismerem. De ahogy érzem, most menned kell. Vigyázz magadra és a lányra is.
*Mondja, majd hirtelen egy energia löketet küld a nő felé, aminek következtében becsapódik a falba, s elveszti eszméletét, majd Jade visszateleportálja a Darkwolf kastélyba, azon belül Bia szobájába. Majd ő maga visszatér a saját szobájába gondolkodni, s lezárja a Pokol Kapuját.*

*Nagyot sóhajtva lép be a hatalmas terembe, s lépked a kap elé, ami még most is izzik, s hallhatóak a tulvilág hangjai. Csak áll, és figyeli a kapit, mintha meg lenne babonázva.
Egyébként egy fekete magas sarkút, fekete, trapéz alakú csípőnadrágot, felül bordó-fekete, fűzős felsőt visel, egy fekete köpennyel kiegészítve ruházatát. Arcán most semmi érzelem, inkább mintha üres lenne most legbelül.*

*Hamarosan Jade gyengén kezdi érezni lányát Elenát, majd a lány szép lassan biceg le a lépcsőn majd meglátja anyját. Teste tiszta vér mint akibe egy meteor csapott. Több helyen kicsit mint ha már csonkitott lenne. Ruhája már agyonra van cicncálva. Előre nyujtja kicsit a kezét.*
-Anyu...
*Nyög egyet amiből talán kivehető ez a szó majd előre esve esik össze és veszti eszméletét. De közbe az egész teste remeg ami még a plusz mérget is jelenti.*

*Érzi Elena jelenlétét, majd mikor hátrapillant, s meglátja vérben tocsogó lányát, néhány helyen megtépázva és sebesülten, arcán hirtelen fájdalom tükröződik, s odasuhan lányához, aki már a földön fekszik. Karjaiba veszi a nő testét, majd Elena arcát egyik kezével megsimítja, s rajta hagyja kezét, így közben elkezdi gyógyítani a lányt.*
- Elena... Elena, mond... mi történt? *Kérdi, s suttogja a szavakat, könnyes szemmel, s pár könycsepp Elena szájára hull. Közben szorosan öleli lányát, de kezd fortyogni benne a düh is, mert nem tudja még, mi történt, s azért is, mert nem volt ott, hogy segítsen a lánynak.*

*Csak nagyon lassan ébredezik.*
-Mindenem fáj..
*Nyögdösi halkan egyenlőre többet nem tud mondani akárhogyan is akarja.*

- Css... Hagyd inkább. *Susogja halkan, s közben szorosan öleli magához Elenát, miközben gyógyítja a lányt. Gyorsan int egyet kezével, amivel eddig gyógyította a lányt, majd egy kis asztalkán gyógyfüvek, bájitalok és ehhez hasonlók jelennek meg. Egy tál tiszta és forró víz is van, amibe belemárt egy tiszta gézt, majd lemossa Elena arcáról a fért, s lassan kitisztítja a lány sebeit amennyire lehet, s amivel nem okoz fájdalmat, de még így is van, hogy keze remegése miatt mellé nyúl. Miután ezzel megvolt, gyorsan néhány helyre bájitalt, vagy épp gyógyfüvet önt, majd fehér gyolccsal bekötözi Elena sérült "részeit", aztán ismét karjaiba veszi lányát, s megint gyógyítani kezdi mágiával, hogy minél jobban lecsökkentse a lány fájdalmait.*

*Csak csendben hadja hogy anja azt tegye vele amit akar. Lassan érzi hogy a sebek lassan enyhülnek de egyben azt is érzi hogy egyre jobban fázik. Mire elmulna a fájdalomtól a remegése attól kezd el remegni hogy hihetetlenül fázik. Pedig hidegtűrő.*

*Érzi lánya remegését, így köpenyét gyorsan leveszi magáról, majd Elenát belecsavarja, persze nem szó szerint, de annyira fedi a lány testét a köpeny, hogy már ne fázzon. Így csillapítva a remegést is, majd magához szorítja lányát, s saját testének melegável is próbálja melegíteni, miközben sír. Eddig soha senki nem láthatta sírni, maximum maga a jó Isten, de a földön halandó, démon vagy egyéb lény soha.*

-Ne sírj.. jól vagyok..
*Mondja halkan de hangján már hallatszódik a javulás. A sebei lassan eltünnek megnyugszik, és végre nem remeg.*

- Nem sírok... *Motyogja, majd gyorsan letörli könnyeit, s Elenát figyeli, ahogy javul az állapota.*
- Mond, mi történt? *Kérdi ismét, mikor látja, hogy a lány jobban van egy kicsit. Aztán egy paplant varázsól elő a semmiből, amire ráfekteti Elenát, így nem a hideg padlón kell félig ülnie/ feküdnie a lánynak.*

-Death Valleyben voltam. Vágytam egy kis magányra. Majd tulmentem a völgyön és ott valaki megtámadot. Majd utána Bianka is ott volt. De.. zavaros az egész nem emlákszem teljesen..
*Mondja azért agyalva rajta hangja még elég gyenge de legalább már rendesen beszél.*

- Bianka! Megmondtam annak az ostobának, hogy vigyázzon a lányra! *Morogja, s olyanról beszél, amiről még Elena sem tud semmit, de nem is fog. Majd inkább lányára koncentrál, s figyeli, ahogy javul annak állapota, majd a Pokol Kapuja felé pillant, ahonnan egy démon lép ki, s térdel le elé, majd ad át egy levelet, aztán eltűnik.*