A pokol kapuja

- Igyunk.
*Koccintanak akkor kétszer, majd ő maga is leteszi a poharat.*
- Azt hittem, nem hiányzom neked...
*Ezt kissé ironikus hangnemben mondja, majd megenyhül.*
- Sok dolgot el kellett intéznem az alvilágban, és a világ egyes részein, így nem tudok itthon lenni, főleg azért se tudtam veled lenni, mert te azzal a Venatus-szal voltál. Szerinted mit kellett volna tennem, mikor megláttalak titeket együtt?
*Pillant szomorúan a férfi szemeibe, s most ismét láthatóak kék szemei, amikben fájdalom csillan meg néha-néha.*

*Chris magához vonja Jadet, és át karolja a derekát.*
- Szerelmem. Az a venatus a szolgájává tett a vérével. Nem tudtam mást tenni csak engedelmeskedni az akaratának. Utána pedig a kegyét kerestem, hogy el engedjen a rabszolgaságából. Nem éreztem mást csak undort mikor vele voltam. S tudod...csak téged szeretlek. A többi nőt csak használom.

*Ahogy Chris átöleli, úgy bújik a férfihoz.*
- Értem. De akkor se tetszik, hogy össze-vissza vagy nőcskékkel, meg most ezzel a Venatus-szal. De nem lényeges...
*Mondja csak úgy magának, felnéz a férfira, majd csak figyeli annak tekintetét, aztán megcsókolja lágyan Christ.*
- Hiányoztál...
*Susogja halkan és csendesen.*

- Te is nekem. -*Válaszolja és szorosan kezdi ölelni a nőt.*
- Ez a legironikusabb. Démonként elvileg egyikünknek sincs semmi emberi érzelme. Én mégis tudom, hogy amit irántad érzek az a legtisztább szerelem. Olyan tiszta, amit egy halandó sosem érezhet. De a démoni vérem meg hajt, hogy ne hagyjam ki a lehetőséget mikor magamévá tehetek más nőt is. Megérted szerelmem? *Kérdezi kissé szomorkásan a férfi. De a következő pillanatban egy érdekes ötlet gyúlik a fejében.*
- Tudod mit? Legyél a feleségem.... -*javasolja mosolyogva Chris az abszurd ötletet.

- Igen, megértem. Amíg nem volt mellettem senki, elhiheted, hogy én is ilyen voltam.
*Mondja elmosolyodva, majd a férfi ötletén teljesen ledöbben.*
- Mi?! Legyek a feleséged?!
*Szegény azt se tudja, hogy most fiú-e vagy lány. Teljesen meglepődött, ez arcán is meglátszik. Ritkán látni ilyet Jade-n, de most sikerült kihozni belőle.*
- Hát...én... izé...
*Hebeg-habog össze vissza, és zavarában még el is vörösödik, mint a rák. Very Happy

Most nagyon meglepődött, így nem is tudja, hogy mit válaszoljon, vagy hogy örüljön, vagy mérges legyen. Így szegény csak habog össze-vissza és nem bír kinyögni nagyon értelmes mondatokat.*

- Jah tudom, isten találmánya halandók részére. Vagy fordítva. De attól mi még lehetnénk király és királyné. -*Mondja a démon, és rettentően élvezi, hogy sikerült zavarba hoznia a nőt.* - De ha nincs hozzá kedved én nem erőltetem....pedig milyen jó lenne egy lángoló kis kápolnában össze kötni magunk.

*Még mindig csak hebeg-habog, és nem bír kinyögni egy értelmes szót sem. Ráadásul még jobban elvörösödött, mint az előtt. Bár nem tudom, hogy annál jobban ellehet, de neki sikerült.*
- Én...izé...szóval...ö...igen.
*Nyögi ki végre, és még mindig rákvörös, meg kapkodja a levegőt. Hát igen, milyen érdekes dolgokat tud belőle kiváltani egy mondat, azaz kérdés. Aztán szorosan Chrishez bújik, és egy cuppanós puszit nyom annak arcára, majd egy lágy csókot a férfi ajkaira.*

*Chris boldogan viszonozza Jade lágy csókját.* - Mindig tudtam, hogy nem csak gonoszság lakozik benned, hanem szerelem is. Ami így tökéletes. Egy kis tűzforró gonoszság. S egy csipetnyi szeretett. Fogadni mernék valójában Elenát is szereted.

*Elmosolyodik a férfi szavain, majd nem szól semmit, csak Christ öleli szerelmesen. Hát igen, ő maga angyal volt, így érthető, hogy maradt benne szeretet és szerelem.*
- Most viszont menjünk. Fáradt vagyok, és pihenni szeretnék.
*Szól csendesen és kedvesen, majd ha Chris vele tart, akkor elteleportál a lakosztályába, és ott lepihen.*