Cubcry Forest

-Őszintén... Mi közöd hozzá? *a kérdések... Az a sok sok kérdés, az ami őt most is felidegesíti. Hiába a tanítványa. Ettől függetlenül nem avatkozhat be a magánéletébe. Senkisem. Elég volt Lestatban megbíznia, és hogy átverte, na akkor... Mostmár másban biztos, hogy nem bízik meg. Azért van most is itt egyedül.*
-Tudod azért költöztem ki, mert Lestat megcsalt. És a mesterem, Bianka... Akire felnéztem és tiszteltem őt, az egyszerűen lefeküdt egy vámpírral... Undorító. De ebben csak az zavar, hogy ő ezért tiltotta ki Michaelt a falkából, mert összeállt egy vámpírral. Na akkor kérdem én, hol az igazság...

* Eszébe jut Nashua. De nem fírtatja.*
- Akkor ezek szerint a falkavezér nem igazságos………….. és te……… pedig kiváltál a falkából? Akkor nem ismered el őt falkavezérnek?
* Közelebb lép gondterhelt mesteréhez, a szemébe néz. Az igazat akarja látni.*

-Én nem mondtam semmi ilyesmit... Én csak magányra vágyom, így tényleg kiléptem a falkából. És igaz, ami igaz szerintem ez nem volt igazságos dolog. De te ezért jöttél ide, hogy engem kérdezgess, hogy mi a véleményem erről meg arról? *már nagyon elege van a felesleges szófecsérlésből*

- Kérlek taníts!
* Mondja egyszerűen, kertelés nélkül.*

-Jó... Kövess! *int neki majd elindul egy irányba, és 10 percnyi séta után egy tisztáson találják magukat, ahol mindenféle akadálypálya van. Igen... Ezt is Milla csinálta.*
-Nos... Először is lássuk, hogy hogyan haladsz!

* Követi. Aztán a tanítvány megütközve néz a mesterére.*
- Ez mi?Már erős és gyors vagyok……….. Én győzni akarok a csatában, nem akadályokat kerülgetni….
* Mondja természetéből fakadó faragatlansággal.*

*Alapból nem szereti, ha bunkók vele, de így. Most kicsit kiakadt ezen*
-Mostmár betelt a pohár Subotaj! Ha erős és gyors vagy, akkor minek tanítsalak? Ugyanis, ha győzni akarsz, akkor harcolj, és küzdj... Különben meghalsz! Az élet már csak ilyen... Ébresztő! *nem kell sok, hogy tanítványára ugorjon, és megegye őt vacsira. Mert az, hogy még Subotaj is bunkó vele, na az már nagyon kész...*

* A férfi büszke teremtés.*
- Akkor csorgass ki abból a pohárból!
* Összefonja karjait mellkasán. Lassan érthetően de nyugodtan mondja.*
- A mesterem nélkül is tudok akadályokat kerülgetni. Mutass mást, valami hatásosabbat!
És ne rajtam vezesd le a sérelmeidet, nem én csaltalak meg.
* Utál megalázkodni, vagy másnak igazat adni. Most sem más a helyzet akárkivel is áll szemben.*

*Milla sem az, aki enged a büszkeségéből. És felemelt fővel elindul.*
-Háát jóó... Én vagyok a mestered, ezt már megbántam. Mert egy ilyen büszke, beképzelt pasit nem könnyű tanítani. Akinek még elvárásai vannak... És, ha nem vagyok jó mester, akkor keress jobbat, ennyii!!! *már nagyon ideges, a szemei is szikrákat szórnak.*
-Na viszontlásátra! *ezzel eltűnik és még a szagát is eltünteti, mert nem akarja, hogy tanítványa többé rátaláljon jelen esetben.*

- Ha valaki megbánhat valamit, az én vagyok! Te tettél szörnyeteggé! A te véred folyik bennem! Neked mi veszteni valód volt?
* Kiabálja utána.*
~ Lehet hogy mester vagy, de bölcsességből nem tudnál tanítani……. Belül nem vagy több egy zaklatott, sebzett lelkű lánykánál.~
* Lassan elhagyja a helyszínt, ahol a mestere úgy döntött még tanítványát is elküldi maga mellől.*

*Chris lassan sétálgat az erdő fái közt. A tegnapi napon jár a gondolata. Még mindig kimerült, ugyanakkor érzi, hogy erősebb is lett. A testét még mindig azok a kötések borítják amit Jade tett rá. A hangulata is búskomor egy kicsit a nő miatt. Így sétálgat egészen addig, amíg le nem telepszik egy nagy kőre.*

* Nashua érdeklődve vág át az erdő fáin. Démonok jelenlétét érzékeli, de most csak egyre kíváncsi. Kicsit szorong, hiszen ez a hely tele van démonokkal, talán gyengékkel, talán erősekkel. Pár perc után meg is látja azt, akit keresett. Christian Black, tele kötéssel, zúzódásokkal...*
- Kit látnak szemeim? Csak nem a tisztelt atyát? - * kérdezi hangosan, hangjából ki lehet érezni egy kis gúnyt. Ettől a démontól már nem fél annyira, de azért csak óvatosan...*

*Chris fásultan néz rá a fiatal vámpírra a szeme vér eres és nyúzott. Ha valaki nem ismerné még azt hihetné nemrégen sírt. A vámpír gúnyolódásától elhúzza a száját.*
- Nocsak csak nem megérkezett az egyetlen mimóza lelkű vámpír?

- Teljes életnagyságban, szolgálatára - * Nashua szolga módjára, eltúlzott gesztusokkal hajol meg, természetesen minden mozdulatából gúny tükröződik. Végignéz a démonon, nem titkolja, öröm neki, hogy így láthatja.*
- Mi történt? - *kérdezi egyszerűen és már indulna, hogy leüljön mellé, de aztán inkább mégsem teszi. Tart még tőle, bár igaz... Talán senki mással nem beszélne így, mint vele. Se más démonnal, vámpírral, vérfarkassal vagy halandóval...*

- Röviden? Családi perpatvar. Nem gondoltam volna, hogy túlélem azt a sárkányt...-*Mondja a démon aki a vámpír tétovázását látva elmosolyodik.*
- Még mindig tartasz tőlem. Pedig ha a halálod akarnám hagytam volna, hogy ledöfd magad.

- Mindig tartani fogok magától... Nem ismerem a terveit, honnan tudjam, hogy az nem csak megint egy játék volt? Lehet, hogy mindjárt nekem is esik... - * mondja szárazon Nashua, tőle szokatlan, kihívó modorral.*
- Családi perpatvar... Nem szeretem, ha egy családban vita van. Bár elég nehéz lenne elhinni, hogy maga ismeri egyáltalán ezt a szót, hogy család - *Nashua meglepődik magán, a szavain, a viselkedésén. Nem emlékszik rá, hogy beszélt e egyáltalán már ilyen tiszteletlenül valakivel, még ha nem is kedveli az illetőt...*

- Erről tudod mi jut az eszembe? Mikor ok nélkül rám támadtál egy tűz gömbbel. Fontos neked kóstolgatnod mikor békében vagyok? Ha akkor nem támadsz rám sok szenvedéstől kíméled meg magad. Valami ilyesmi a mostani helyzet is. Nincs kedvem bántani téged, de ha nem higgadsz le úgy elbánok veled, hogy már a démon szó hallatán össze pisiled magad. Pedig nekem élve kellesz és sértetlen. Mint már mondtam egy erős szövetségesre van szükségem. Tehát nincs okom arra, hogy tönkre tegyelek. -*Szólt halkan színtelen hangon. Érezni lehetett a hangszínén, hogy nem fenyegetőzik. Hanem csak egyszerűen elmondta mi lesz ha Nash továbbra is gúnyolódik.*

- Voila... Tehát erről van szó. Ki akar használni az öncélú terveihez. Megkíméltem volna magam? Nem hiszem... Ami akkor ott történt, Josie műve volt, nem a magáé. Fájt... De nem jobban, mint mikor kis híján az öngyilkosságba kergetett. És ezzel már tönkre is tett... De elég a vádaskodásból! Inkább folytassa amit elkezdett legutolsó találkozásunk óta. Mellesleg... Azt hiszem erről az elbánásról már lekésett. Nem félem a halált, többé már nem. Megtartottam anyámnak tett ígéretem, nincs célom már ezen a világon - * Nashua komolyan beszél. Per pillanat egyáltalán nem bánná, ha megölnék, vagy megkínoznák őt. Csak megkönnyítenék a döntést... De persze ott van Aliyyah. Rá is gondolni kéne...*

- Ne hidd. Mikor már azt hinnéd nem lehet valami rosszabb az élet meg mutatja, hogy igenis tud az lenni. És tönkre tettelek volna? Nem hinném, én úgy látom csak erősebb lettél az által amit mondtam. Hiszen ismered az érem másik oldalát is amit a vámpír tanítóid nem mondanak el. Lehet nem igaz amit mondtam neked.. de mi démonok így látunk minden vérszopót. Szóval szerintem az. De hagyjuk is ezt. A tervemre vagy kíváncsi? Miért bíznák benned?-*Kérdezte Chris a szemöldökét felhúzva.* - Talán ha te is bíznál egy kicsit bennem és mesélnél valamit....pl azt, hogy miért nem féled a halált többé.

- Hát ez érdekes... Szövetségesének akar, de a bizalomról faggat. Hogy is van ez, atyám? De legyen, ahogy akarja... Csak addig rettegtem a haláltól, hogy elragad, ameddig nem teljesítettem anyám kérését. Megtörtént, innentől nem számít semmi. Tálaljon ki, aztán majd döntök - * Nashua keresztbe fonja maga előtt a karját és érdeklődve figyeli a démont. Már egyáltalán nem fél, még csak nem is tart tőle.*

- Érdekes mi is volt az anyád kérése?-*Kérdezi a démon mosolyogva miközben Nashua szemébe néz. Gyorsan dönt. Mivel a vámpír továbbra is pökhendi vele szemben úgy dönt meg leckézteti egy kicsit. A tekintetét még mélyebbre fúrja Nas szemébe. S a démoni hatalmával behatol a férfi fejébe, és a tudata gyökereit megragadva átveszi rajta az uralmat. De nem olyan finoman és észre vétlen mint szokta, hanem durván és fájdalmasan. A vámpír üvöltene a kíntól ha ura lenne a saját testének. Így azonban csak magatehetetlen szoborként áll. A szeméből folyik egyedül csak néhány vérkönnycsepp jelezve az átélt iszonyatos borzalmakat miközben Chris kibányásza a kívánt információt a fejéből.*- Ó látom már. Szóval ezt titkoltad előlem kicsi vámpír. Látod? Megmondtam neked bánj tisztelettel velem, mikor békés a hangulatom. kellet neked felmérgesíteni. -*Mondja és egy újabb kín hullámot gerjeszt a vámpír agyában. Aki csak szótlan szoborként állva a saját teste rabjaként pokoli kínokat él át. Egyedül csak a véres könnyek a hírmondói a fájdalmának.*

* Nashua magatehetetlenül hagyja, hogy a démon szabadon garázdálkodjon az elméjében. A fájdalom, amit érintés nélkül okoz neki Christian, elviselhetetlen a szó legszorosabb értelmében, de neki ki kell állnia. Muszáj, a démon parancsol neki, a parancs pedig egyértelmű és megtagadhatatlan. Tűrjön... Azt teszi, mi mást tehetne...? Látja Christian önelégült arcát, és ez feldühíti. A gyűlölete a démon iránt elviselhetőbbé teszi a kínokat.*
~ Azt hiszem a szövetséget elfelejtheti... Öljön meg vagy kínozzon tovább, a döntésem nem változik ~
* Nashua szenved, de erre még futja az ereje, hogy gondolatban üzenjen a démonnak. Elájult volna már ettől a fájdalomtól, de Christian nem hagyja. Újra és újra fájdalommal kínozza őt.*

*Chris abba hagyja a kínzást, a vámpír tudatát is engedi felszínre törni. De a láthatatlan markát észrevétlen a tudata körül hagyja, hogy bármikor újra irányíthassa.*
- Ne érts félre. De mintha figyelmeztettelek volna. Azt hiszem a viselkedésed és a hangnemed kifogásoltam. Ha jól emlékszem azt is megmondtam mi lesz, ha nem veszel egy kicsit vissza. S tudod most akár meg is ölhettelek volna és elszívhattam volna azt a mimóza kis lelked. Sőt! Átírhattam volna az emlékeid, hogy önkéntes, és lelkes hívem legyél. De nekem nem egy bábra van szükségem, hanem egy társra, egy szövetségesre.

* Nashua összeesik, remegve próbálja magát összeszedni, de reménytelen a helyzet. Így marad szánalmasan reszketve a földön, a démon előtt. Percek múlnak el némán, mikor Nashua végre megszólal.*
- És miért pont én? - * kérdezi erőtlenül, nem tört még meg teljesen, de nem kell sok hozzá már. Ezt ő is és valószínüleg a démon is érzi.*

*Chris apáskodóan nyúl a vámpír hóna alá és felsegíti a földről. Majd egy kőre ülteti Nashuát.*
- Mert te még nem fertőződtél meg az idősebb vérszívók agymosásával. Mert mikor halandóként láttalak volt benned valami ... valami isteni. Ne érts félre nem vagyok beléd szerelmes. De szükségem van a támogatásodra. be láthatod, te nem vagy igazi harcos. Vagyis nem olyan mint a mi Subi vérfarkas ismerősünk. Téged a sajátjaid közül sem tekint senki vetélytársnak. Ezért bárhol bárkivel mutatkozhatsz. Nem akar magához édesgetni egyik vérszívó frakció sem. Te vagy a tökéletes szürke eminenciás..akivel elhozhatjuk a békét. Emlékezz én már a legelején a barátságom kínáltam. Még halandó voltál mikor már segíteni próbálta neked.