Cubcry Forest

-Jaj ne Lestat, én se tanítok neked egyszere mindent..
*Mosolyog el már lassan nevetve kezeivel meg eltakarva Lestat arxát a saját ját meg félrehúzza.. közben ádázul mosolyog már jómaga is .. *

-Én sem neked...- *Elfordul és visszafekszik az előző testhelyzetbe, így fejeik ismét egymás mellett van.* -Ez vicces... a tanítvány tanított valamit a mesternek, bár gondolom nem éne lehetek az első a történelemben.- *Ránéz Bia mosolygó arcára.* -Tökéletes. Mostmár remekül csinálod.-

-Olyan bolond vagy te! De ezért kedvellek ennyire..
*Közben ahogy nézegeti a csillagos eget rátör az álmosság.. pár percen belül el is alszik a fűben.. hát igen szervezete gyorsan alvó helyzetbe tudja hozni magát ha kell.. egész teste kicsit megremeg és összehúzza magát jelezve hogy igen csak fázik így..viszont szája szélén az édes kis mosoly kacsingat még és álmát nyugodság lepi el..*

~Máris elaludt? Ejha nemmondom... ez a lány még nálam is jobb ebben.~ *Feláll, majd felkarolja Biankát és visszateleportál Deathwolfba, ahol leteszi őt az ágyra.* ~Így ni... azthiszem jobb ha én is elmegyek lefeküdni...~ *Gondolja majd ismét elteleportál a saját szobájába.*

*Milla egész két napon keresztül nézelődött lakhely után az erdőben, végül egy rejtett barlangra talált. Amit csak ő maga is nagy-nehezen fedezett fel. A barlang tágas, és hűs, és még barátságos is. Hamar összeeszkábál egy ajtónak valót. És reggeltől- estig ugyan, de nagyon otthonosoan berendezte a "lakást." Itt egy vérfarkas jó eltud lenni... Van egy kis forrás a közelben, ami szintén még jól is jön a lánynak. Milla még bútorokat is vásárolt meg mindent... A konyhának való részt is elkezdte már eszkábálni, bár az valószínüleg még nem ma lesz kész, de a lány egész éjszaka ezen töri magát...*

* Másfél óra vágta után eléri az erdőt. Ide jött mert mestere azt írta itt találja, de sehol sem érzi a szagát.*
~ Hol lehet Milla?~

* Nashua minden ösztönével a vérfarkast keresi. Már-már kezd kétségbeesni, hogy hol lehet, mikor újra megcsapja Subotaj jellegzetes jelenlétének az érzése.*
- Sub... merre vagy...? - * kérdezi a sötétségtől és minden érzékét beveti, hogy megtalálja a farkas, de hiába. Túl jól elrejti a jelenlétét.*

~ A vámpír megtalált~
* A sötétbe rejtőzve, szemét csíkká szűkítve, hogy ne csillogjon, áll lesben valahol. *
- Nincs eskü !
* Mondja a bestia, aztán hangtalanul helyet változtat, hogy a hang alapján ne lehessen leleplezni rejtekhelyét.*

* Nashua a hang irányába kapja a fejét, azonban nem lát senkit. Bizonytalan lépteket tesz arra, amerre a vérfarkast sejti, de hiába.*
- Részedről sosem volt eskü Subotaj... csak részemről, és én a szavamat adtam. Mit akarsz? Miért nem mutatkozol? - *kérdezi Nashua egyre erősödő félelemmel, mert jól tudja, Subotaj nem fog habozni, ha küzdelemre kerülne sor. Márpedig nem tudja, hogy mit forgat a fejében a vérfarkas.*

* Megcsapja a félelem szaga….. ez a szag sarkalja a bestiát a legjobban az ölésre. Úgy érzi végre újra felébredt benne….. és jó érzés. Harc legyen?*
- Már neked sincs eskü!
* Emberként lép ki a bozótból.*
- Tarts a démonnal………. Ő a féreghez tartozik………… Ahogy te is, eskü ide vagy oda. Nem is kell jobb bizonyíték a ma esténél. Én ….. én elkövettem egy hatalmas hibát. Falkatársként kezeltelek, de te nem……..
* Lehajtja fejét.*
- Nemsokára harcolni fogunk
* Mondja színtelen hangon.*

* Nashua hátrál pár lépést, mikor meglátja Subotajt. A hangja, és a tekintete arra ösztönzi, hogy fusson el... De egyszerűen nem tud.*
- Nem tarok senkivel sem... Miért vagy dühös? Harcolni akarsz... rajta, én nem fogok védekezni. Talán még szívességet is teszel nekem, bár... * Nashua próbál úrrá lenni a félelmén, de szüntelenül az jár a fejében, hogy mi lesz, ha a férfi átalakul... akkor nem lesz ilyen bátor, hogy csevegjen vele, viszont elfutni nem fog. Fájdalmas, ha nem halálos éjszaka elé néz...*

- Aki démonnal cseverészik annak gyökeret vertek szavai a lelkében. Neki lesz igaza…..
* Észreveszi a palack vért a vámpírnál. Ironikusan elmosolyodik*
- Ajándék? Egy ártatlan vére mi? Jól jön az…….
* Leveszi kabátját és ingjét is elkezdi gombolni.*
- Tudod már hogy fogsz bosszút állni? Tudod te hogy kell legyőzni egy farkast?
Tudod te hogy kell megölni minket? Mert most megtanulhatod!!!! Gyűlölsz már eléggé minket? Mi? Gondolj anyádra! HARCOLJ!!!!!! ÉN A HALÁLOS ELLENSÉGED VAGYOK!
* Ordítva kiabálja az utolsó mondatokat. Közben pedig elkezdi átalakulását. Alakja gyorsan növekszik.Kiabálása üvöltésbe torkollik.*

- Non... Te nem vagy az. Köt az esküm. Tégy amit akarsz Subotaj. Nem érdekel, hogy feloldottad - * Nashua leteszi a palack vért a földre, nem is érti miért hozta magával. Nem szégyeli félelmét, rettegve nézi végig a férfi átalakulását. Behunyja a szemét, így várja a halált. Tehát még erre is alkalmatlan... harcolni is gyenge. Mit akart hát? Így legyőzni szülei gyilkosát? Ugyan már... Tesz egy utolsó próbálkozást.*
- Te is ugyanúgy beszéltél vele mon amie... véletlenül botlottam belé. Nem is tudod miket mondott... a vámpírokról és a démonokról - * suttogja, hangja néha el csuklik a félelemtől, de szavai így is érthetőek.*
- Támadj hát, ha jól esik... eskü dolog ide vagy oda... veled nem harcolok.

* A szörny liheg dühében.Előre ront majd hirtelen megtorpan Nashua előtt. Dühében többször a földbe csap. Morogva kering a vámpír körül.*
- Apád is ilyen gyáva volt? Áh megvan! Anyád ezért halt meg mert apád hagyta! De tudod mit? Én is megöltem volna őket!!! Na mi lesz? Mutasd magad vámpír bestia!
* sziszegi dühösen.*

- Mit mondtál...? - *kérdezi Nashua hitetlenkedve. Ő volt az utolsó, akitől ilyen fájdalmas szavakra számított. Remegett, de már az indulattól, nem a félelemtől. Nagy úr a gyűlölet, ezt tudja jól. És hála Subotaj kedves szavainak, nem is próbálja visszatartani dühét.*
- Pokolba veled! - * Nashua már mozdul is, nem érdekli az eskü, végre felfogta. Subotaj harcolni akar vele, nincs mese. Most megkapja... Itt a várva várt küzdelem. A vámpír ösztön lelkesen utat tör magának, és ráveti magát a vérfarkasra. Dühből támad, ilyenkor nem gondolkozik... Felforrósítja testét, mint az izzó parázs, ezzel is nehezítve, hogy Subotaj pontosan találjon be neki.*

* Sub meg sem próbálja ledobni magáról. Helyette eszeveszett vágtába kezd. A 400 kg-os tank letarolja maga előtt az erdőt. Keményen rohan neki a vastag fáknak is. Arra gondol a szakadó törzsek az erdő romjai lesöprik róla a vámpírt. Meleget nem érez Lestatnak köszönhetően.*

* Nashua nem hagyja annyiban a dolgot, most az egyszer nem. Ami sok az sok alapon, erősen tartja magát, nem törődik a fájdalommal, amit Subotaj rohama és a fák együttes ereje okoz. Elteleportál, pontosan Subotaj elé érkezik. Nincs ideje lassítani, egyenesen Nashuába kell, hogy belerohanjon . Azonban Nashua még mielőtt bármi is történhetne, hatalmasat üt a vérfarkas fejére, egy kicsit talán sikerül megszédítenie Subotajt. Majd rögtön támad is újra. Észreveszi, hogy nem reagál a hőre, ezért nem pazarolja feleslegesen az energiáját. Újabb ütést mér rá, bár ezúttal nagyobbat, és erősebbet, mint bármelyik eddigi ütése volt.*

* Az első ütés meglepi. A boxolók az ilyet hideg ütésnek mondják, sokan zuhannak el az ilyentől. Aztán a másodikba beleremeg az egész teste. Ez már megállítja a vágtát, feje vérzik. A vér ráfolyik orrára is. A szagtól teljesen megőrül. Visszaadja a kölcsönt. Nagy pofonnal válaszol, amitől a vámpír messzire repül.*
- Még embernek látszol! Nem is vámpír vagy! Ennyit tudsz ?

* Nashua felpattan a földről, bár pár pillanat kimarad az életéből. Mikor összeszedi magát, Subotaj már megint támadásra kész. A vérfarkas karmai durván felsértik mellkasát, de ez csak mégjobban arra ösztönzi, hogy ne adja fel, vágjon vissza.*
- Azt mondod embernek látszom? Ez nekem csak bók mon amie... De rossz tréfát űzöl velem ezzel! - * Nashua reflexből üti a vérfarkast, anno a katonai iskolában megtanult verekedni, még ha nem is volt a legjobb tanuló. Csak most hálás igazán a sorsnak, hogy akkor úgy döntött beíratkozik oda.*
- Na mi van bolyhos...? Megszédültél? - * kérdezi gúnyosan, miután akkorát rug Subotajba, hogy az szinte még neki is fájt. Azonban a fizikai fájdalom semmi ahhoz képest amit most érez.*

* A rúgástól felbukik, valószínű belső szervi sérülés. Az esés lendületét kihasználva tovább bukfencezik. Aztán elrugaszkodik a földtől, egész testével Nashuára veti magát, de még célba érkezés előtt elteleportál a háta mögé lendületét nem veszítve. Így keményen nekicsapódnak egy vastag fának. Sub kihasználja az előnyt és nekiszorítja a törzsnek, vaskos mancsaival lefogja. Látja vérben forgó vámpírpupillákat, a nagy szemfogakat, az állatias viccsort.*
-Látod Nashua? Nézz végig magadon! Ez vagy te! Most nézz meg engem! Ez vagyok én! Amit a démon mond az rá vonatkozik…csak rá érvényes. Nem tud semmit rólatok vagy rólunk. Nézz végig magadon te csak ez vagy amit most látsz….. nem szörnyeteg. A szörnyetegek kegyetlenek, tébolyultak…… a démonok életcélja a téboly. Azért provokáltalak hogy kihozzam a legrosszabb szörnyet belőled. Csak egy igazát védő elszánt katonát sikerült. Sajnálom a bántó szavakat…. Nem gondoltam őszintén. De megmutattam mitől kell félned, csak egyszerű harag amivel küzdöttél. Elvesztetted egyszer is az uralmat akaratod fölött legnagyobb dühödben? Hát ettől rettegsz te ez a te nagy gonosz szörnyed amit a démon állít, hogy benned van….. Egyszerű düh csupán.
* Mondandója végén már ember, és elereszti a vámpírt is.*

* Nashua szinte alig fogja fel, amit Subotaj mond neki. Még mindig elmondhatatlanul dühös rá, amiért kezdetben azokat a bántó szavakat a fejéhez vágta. Nem érdekli, hogy nem gondolta komolyan, akkor is kimondta, és ennek oka volt.*
- Dühös vagyok Subotaj... mégpedig rád. Ezzel semmit nem mutattál nekem csak azt, hogy egy kegyetlen állat vagy a szó legszorosabb értelmében. Mennyivel vagy jobb, mint Christian? Ő is a saját igazát akarja belém erőszakolni, és te is... Ki dönti el, hogy ki a szörnyeteg és ki nem? Christian, te vagy én? Ugyan... - * Nashua még mindig iszonyú dühös. Nem azért, mert Subotaj megtámadta, nem is azért, mert ő is kioktatta, hanem azokért a szavakért, amiket kezdetben mondott.*
- Tudod Subotaj... Én tényleg komolyan gondoltam, hogy hagyom magam, nem védekezem... de amit mondtál, amit állítottál, dühbe hozott. Most már tudom miért tetted... valahol mélyen a jó szándék vezérelt. Ezért hagyom abba a harcot... nem folytatom. De vésd az eszedbe, hogy a mai estén, te semmivel sem voltál jobb, mint az a démon... Csak játszottál velem te is, és ez alól nincs kibúvó. Talán majd egy másik alkalommal megbeszéljük a dolgot... de most ha megbocsájtasz mon amie... engedelmeddel távoznék - * Nashua pár lépéssel arrébb áll, majd vissza sem nézve a vérfarkasra, eltűnik a sűrű fák közt.*

~ Nem lényeg hogy dühös vagy. Nem érdekes hogy haragszol rám. A fontos hogy tudod hogy Chiristian játszott veled, így én is. tehát jobb vagy nálunk…… mostantól biztosan így nézel majd rá, ránk. Nem fogod inni a szavait. Miért? Mert én ma nem voltam jobb a démonnál, így lelepleztem őt is.~
* Ilyen gondolatok járnak az agyában miközben elhagyja az erdőt.*
~ De egyet még én is tanultam. Bármennyire is úgy tűnik………. Nashuának semmi szüksége segítségre. Nem kell semmiről meggyőzni. Nekem legalább is főleg nem. Többé meg sem próbálom kioktatni, terelgetni. De főleg nem segítek neki dönteni. Nem foglalkoztat a sorsa. ~

* Glabro alakban járja az erdőt. Elég félelmetes egy külső így félig vérfarkas félig emberként, de így könnyebben rábukkanhat a nyomokra. Millát keresi, még egyszer megpróbál rábukkanni.*
~ Milla hová tűntél?~
* Egyre nagyobbak egyre sötétebbek a fák. Úgy érzi magát mintha a piroska és a farkas meséjében lenne.Csak most ő a farkas. El is mosolyodik a gondolaton.*

*A tanítványa gondolatait meghallja, így aztán kiszűri, hogy a közelben lehet... Kimegy a barlangjából, ami mostmár tökéletesen belett rendezve, és megláttja Subotajt majd odamegy hozzá.*
-Üdv! *nincs jó kedves és már soha nem is lesz az a régi mosolygós Milla, aki valaha volt. Mostmár teljesen kiölték belőle a szeretetet.*

* Emberré megy össze.*
- Szia? Mi történt?......... Miért élsz itt?
* Nem érti mesterét. Mindig jó kedve volt, de most…… Majd meglátja a barlangot.*
- Jól látom hogy egy barlangban élsz?
* Komolyan aggódik.*