Cubcry Forest

* Nashua zihálva néz a férfi holttestére, elméjében még élesen visszhangoznak a kislány szavai, könyörgései, hogy hagyja abba. "Szörnyeteg..." Ez volt az a szó, amitől Nashua rettegett... Amivé sosem akart válni. Egy gyermek sosem hazudik, Alexis tudja már az igazságot, amire most ő is rádöbben...*
- Szörnyeteg... szörnyeteg vagyok - *suttogja elgyengülten Nashua, és megsemmisülten esik térdre, szembe a kislánnyal. A néma gyermek dühe megrendíti... szinte megigézi a tekintetével, az a mérhetetlen gyűlölet ami a lelkéből árad...*
~ Hogy lehet egy gyermek ennyire erős...? ~
* Nashua szabad utat engedve kétségbeesett könnyeinek, felnéz a démonra és felé nyújtja a kezét. Magához akarja húzni, a képébe ordítani minden fájdalmát, gyűlöletét, de képtelen rá...*

*Sajnos nem volt elég gyors, de utálja a démonokat, főleg az ilyen hihetetlen mértékben kegyetleneket. Milla nem is vár már semmire, felölti vérfarkasbőrét, és fekete bundáját. Majd szó szerint hatalmas agyarakkal és karmokkal a démonra veti magát.*

*Chris most olyat csinál ami sokak számára megdöbbentő lehet. Azonban ő mindig is igazi intrikus volt. Ezért gyorsan a lelkileg összetört lány elé ugrik védelmezően aki pont egy vonalban van a vérfarkas röppályájával. S bár a vérfarkas pont átrepült volna Alexis fölött mégis úgy tűnik minta Chris őt akarná védeni. A hatás és az összkép döbbenetes. Milla egyenesen neki vágódik a démon mellkasának és így repülnek keresztül a lány felett. Chris még a bukfencezés közben elkapja Milla tekintetét egy pillanatra. Próbálja az ő tudatát is a sajátja rabigájába hajtani. Csak félsikert ér el, hiszen a vérfarkas ereje meghaladja az övét. Nem tudja irányítani a nőt, de tökéletesen kiviláglik előtte az emlékezete. Az utolsó kétségbeesésében agy újabb aljas trükkre szánja el magát. Azt az illúziót kelti mintha Milla látna bele véletlen a férfi fejébe. S a nő csak egy döbbent gondolatot hall és érzékel a démonból.~ De hát ez az a nő akit Lestet megcsal...~Hallja Milla Chris gondolatait amik úgy szakadnak meg mintha a férfi testébe nyilalló fájdalom szakítaná félbe.*

* Nashua döbbenten figyeli az eseményeket, teljesen kizárta a külvilágot, nem érzékelte a vérfarkas közeledését, sőt a támadását sem, csak mikor már a démonra ugrott. Alexis valami hihetetlen... valószínűleg megszakadt a kapcsolat a démon és a kislány közt, mert a gyermek felpattant és futni kezdett az erdő sötétjében. Nashua utána kap, de a reflexei csődöt mondanak, pedig érzi, ahogy testében szaporán lüktet az élet. Nem akarja szem elől veszteni a kislányt, de egyszerűen nem tud megmozdulni... teljesen össze van törve, teljes a a reménytelensége.
Nem szól bele a küzdelembe, némán, zavartan nézi mi fog történni.*

*Lassacskán visszaváltozik emberi alakban. Ugyan még mindig csupa vér, ami már régen rászáradt, de ez most nem érdekli. Döbbenten de mégis idegesen tekint a démonra.*
-Mivan??? *felháborodott és haraggal teli hangnemmel kérdi*

*Lestat hatalmas feketemágiaörvény keretében jelenik meg, és a két harcolóra pillant.* -Hallom valaki rám gondolt.- *Gonosz mosoly.*

- Semmi semmi. -*Adja Chris a félénk démont. Majd mintha megadná magát sóhajt egyet.*
- Rendben megmutatom amit tudok, de ne a hírnökre haragudj. -*Mondja és újra a nő szemébe néz. Teljesen igazinak tűnő emlék képeket villant fel a nő előtt. Egy szeretkező párról. Milla így láthatja amint Lestat egy idegen nő lábai közt mozog ütemes tempóban. Talán még a kéjes nyögéseket is hallani véli. Ekkor a démon elzárja az emlékeit a nő elől. S a kapcsolat teljesen megszakad ahogyan zavartságot színlelve elfordítja a tekintetét a nőtől. Éppen idejében ugyanis ebben a pillanatban megjelenik Lestat is. Az emlegetett szamár..izé vérfarkas is megjelenik. Az ifjú démonnak most már minden ügyességére szüksége lesz, hogy megússza a dolgot.

* Nashua a gyengesége ellenére összeszedi magát annyira, hogy teleportálni tudjon. Sokáig kell koncentrálnia, ráadásul még egy újabb férfarkas is érkezik. Végül aztán sikerül neki, hirtelen eltűnik, és magában azért fohászkodik, hogy a vérfarkasok megöljék a démont.*

*A szemei tágra nyílnak, és elkezd könnyezni, miküzben ég a dühtől. Érzi, hogy igaz, egyszerűen tudja, hiszen annyira élethű, és a farkas ösztönei is azt sugallják, hogy ez bizony igaz.*
-Hogy tehetted ezt? Képes voltál megcsalni? Hogy lehet valaki ennyire...? *és még sok szép káromkodás és üvöltözés hagyja el Milla ajkait, miközben könnyezik, és Lestathoz közeledik.*

*Lestat gonosz mosolya nemnyukszik, majd a démonra néz, közben egy mozdulattal megállítja Millát.* -Nocsak... Démonmágia D-szint. Illúziókeltés. Nemmondhatom szép.- *Kezéről egyszercsak leesik a kötés és kivillan a jel.* -Ez viszont már b-szintű.- *Legyint eggyet, mire a démon mellkasa berobban és az hátrarepül kettétörve egy fát. A bordái kilátszanak és amelyik nincs eltörve, az kiszakadt a helyéről.* -Ennyit énis megtudok csinálni.- *Millára néz akinek újabb látomásai akadnak. Ezúttal is Evertről, ahogy épp egy egész falka csaj üldözi. Az illúzió teljesen élethű, de Lestat abbahadja mivel nemszeretné szegény Millát kiakasztani.* -Bocs Milla de csak így mutathattam meg hogy hogy csal ez az átkozott.- *Közelebblép a démonhoz.* -Az én hírszerzésem szerint pedig tevagy Christian Black.- *Christian körül hirtelen megjelenik egy pecsét ami lefoglya, így nemtud elteleportálni.* -Hány lányt is bújtattál már eddig ágyba? Lássuk csak... 1... 2... 3... 4... asszem 4. Milenne ha hirtelen mindeggyik megtudná hogy megcsaltad? Nemmondom szépen helyben hagynának. Főleg az a fődémon. Hogy is hívják? Jade azthiszem...-

*Chris fel röhögne ha nem lennének össze roncsolva a bordái és tüdeje. Így csak valami hörgés és vérpermet hagyja el a száját gúnyos kacaj helyett. Beszélne is. Azonban szétszaggatott tüdővel és bordákkal ez sem könnyű. Ironikus ugyanis az élet. Amint Lestat bizonygatni kezdte, hogy nem csalta meg Millát Chris rájött, hogy hazudik. S lám egy életmentő blöff így válik megtörtént valóssággá. Mivel szavakkal nem tud üzenni hát az asztrál síkon kezd el jó erősen sugározni, hogy mind a nő mind a férfi hallja.~ Ó te gyarló vérfarkas. Éppen most árultad el magad végleg. A tagadásod mindennél ékesebben bizonyít. S te Milla ha kételkedsz még használd a farkas éned. Hát nem érzed rajta a másik nő bőrének illatát? Az édes feromonokat? Még mindig átjárja azt a dús loboncát. S ó igen. Az én szeretett Jadem tudja, hogy mit csinálok a háta mögött. Vagy te ennyire lebecsülsz egy olyan nőt akit isten előbb teremtett mint az embereket? Sőt az összes nő ki az ágyamba bújt kéjt keresve tisztában volt vele, hogy kivel feküdtem le eddig. Mi démonok mások vagyunk mint ti. Ne legyél kérlek nevetséges.~*Majd enyhén megremeg mikor utat nyit a démoni lelke mélyén pokoli gyűlöletnek. Az akaratával árnyékok százait változtatja maga körül élő árnnyá. S az árnyak körül ölelik a démon megtört testét és egy gyémántnál is keményebb páncéllá szilárdulnak rajta. Majd ennek a védelemnek a biztonságában Chris végre elkezdheti begyógyítani a sebeit. A vibráló pokoli gyűlölete miatt hihetetlen gyorsasággal kezdett regenerálódni.*
- És még valamit jegyezz meg. Azt a gyerekes ipiapacs skalpolósdit mi démonok is remekül játszuk. -*Szólalt meg végül mikor endbe jöt teljesen.*

*Hát elég sajnálatos módon ő neki az ösztönei is azt sugallták, hogy Chris igazat monnd. De amikor megérzi annak a másik nőnek a szagát rajta akkor nem bírja tovább. Odamegy Lestathoz és jól tökön rúgja. Minden erejét belefekteti az ütésbe, tehát az nem lehet valami fájdalommentes.*
-Remélem többet nem tudod majd használni! *közben haragosan ezt mondja. Aztán meg sírva elteleportál. Ő sem tudja, hogy merre... Csak el innen jó messzire, örökre!*

*Mielőtt még Milla megmogyorózná, Lestat elteleportál és megjelenik a lány mögött, majd lefoglya a karjait és a lábait.* -Várj Milla. Mielőtt még olyat teszel amit később megbánnál, hadmondjam el hogy ez csak az új tanítványom szaga. Igen. Nemfélek bevallani és ezzel azthiszem megis szegtem a vérfarkasok törvényét, de tegnap este egy lánnyal találkoztam, aki céltalanul bojongott az utcákon. Mivel a másik két tanítványomat már egy ideje nemláttam, ezért gondoltam hogy jobblessz egy új tanítvány után nézni. A lányt még tegnap este vérfarkassá tettem, és amíg gyengélkedett, én vigyáztam rá és óvtam jó mesterhez hűen. Ha te ilyeneket feltételezel rólam hogy megcsaltalak akkor azthiszem hogy nem is volt sok értelme a kapcsolatunknak. Én most elmegyek. Gondolkozz el ezen amit mondtam. A cuccaimat már nemfogod a szobádban találni mikor hazamész. Viszlát.- *Ezzel elteleportál.*

-Nem vagyok hülye, nem fogsz becsapni! Soha többé nem fog engem egy pasi sem megcsalni!!! *ezt idegesen mondja, és pontosan tudja, hogy mit csinál.*
-Nehogy már te legyél felháborodva...Te szemét! *felpofozza a pasit mielőtt még elmenne aztán eltűnik. De úgy, hogy Lestat ne tudjon utánna menni. Egy kis fehér mágia segítségével.*

*A hírtelen magára maradó démon harsány kacagásba kezd.*
- Ó mily ironikus. A hatalmas vérfarkas harcosok szűkölve hátrálnak meg amint találkoznak az emberiségük láncaival. -*Mondja hangosan.*
- Fiatal még az este, azt hiszem szegény Nashua lelke megér ma még egy sötét misét.-*Mondja a férfi egy sátáni vigyorral az arcán. Majd az erdő fái és bokrai közé veti magát, hogy elkaphassa a vérfarkas támadáskor elmenekült Alexist. Nem kell sokáig üldöznie a szerencsétlen lányt. S az éjszakai erdő csendjét vérfagyasztó sikolyok verik fel ahogyan Chris végez a lánnyal. A démon egy friss ártatlan lélekkel jól lakva ered Nashua keresésére. Persze egy kis ajándékot is visz magával.*

*Visszatér az erdő mélyére.. egy kis csönd nyugalom sosem árt.. akárhgoyan probál nyugalmat nem talál.. *
~Lehet hogy Lauen lenne az ki vissza tudná hozni a reményt romlott lelkembe.. öleljen karjában védjen meg.. de oly nehéz ez most nekem..~
*leül és megszorongatja azt a medált amit Laurentől kapot.. nyakában lóg mióta kapta.. egy pillanatra se veszi le ha teheti..*

*Megjelenik Bianka mögött és leül.* -Unatkoztam... és gondoltam jobb ha most te is társaságban vagy.- *Mosolyog, majd ha már ül, akkor le is fekszik és a csillagos eket kezdi bam,bulni.* -Mostanában valahogy senkivel sem érzem jól magamat... csak veled. Talán azért mert te mindig olyan megértő vagy velem.-

-Hasonló gondolatok keringenek bennem is..
*Ül a fűben közbe a nyakláncát már visszcsúsztatta a ruhája alá..*
~Nem is tudom mit mondhatnék neki... hisz csak tovább szomorkodna...bonyorult vagyok még magamnak is..~

*Ismét felül. A szél kellemesen fújni kezd és bár este van, ez most jólesik Lestatnak.* -De ha veled bármi bajod van velem csak szólj és én elmegyek...- *Néz kérdőn Biára, bár nemsokat lát belőle hisz a háta mögött van.* -Ezt már sok ismerőstől kérdeztem és eddig sokan mondták közülük hogy maradjak, de nemtudom hogy te hogy vagy ezzel, mivel ezt még sohasem mondtam neked.-

-Nyugodj meg, nem vagyok az az állandóan idegeskedő típus... így nem zavar a jelenléted.. lehet igazad is van.. társoság nem árt..
~Nem látnak mosolyogni.. nem látnak boldognak az emberek.. vagy talán csak halálom percében érthetem meg ezt? Miért kéne mosolyognom...Mikor megszülettél te sírtál és körülötted mindenki mosolygot.. úgy menj el hogy mosolyogsz és körülötted mindenki sírjon... mindenkire igaz volt ez kinek halálát átéltem.. mosolygot halálakor.. olyan gondolatok járnak bennem melyekre eddig gondolni se mertem..~
*Elfekszik a fűben...keze megremeg egy pillanatra...*
~Ismét roham fejlődik bennem... Lestat szerencsére még nem látta a legroszabbat...~

*Gyenge, de mégis tisztán érezhető feketemágiát érez magamögött. Hátrapillant és meglátja Biát.* -Valami baj van? Úgyéreztem az előbb mintha...- *Gondolkodik.* -Hadjuk... nemszóltam.- *Visszafekszik így most Bia és az ő feje egymás mellett van.* -Érzem hogy valami rossz dolgon gondolkozol. Télleg... hogyhogy nem láttalak téged még sohasem mosolyogni? Talán végre felkellene hagynod ezzel a jellemeddel, és végre vidámnak lenni, mint ahogy általában én.- *Mosolyodik ismét el.*

~Dolgok közepébe hatol.. nem olvassa a gondolataim még is tudja mit gondolok.. mint egykor Lauren... megnyugtató ha vele vagyok.. olyan hasonlóak...még is van valami különbség.. amit az egyiktől vagy a másiktól nehéz lenne vagy egyszerűen nehzé elveszíteni..~
-Elismerem általában komoly vagyok.. mostanság viszont nincs miért boldognak lennem... telnek a napjaim.. sérelmek rosz gondolatok elérnek...lassan reménytelen leszek...sebezhető vagyok...
*Lestat feje felé hajtja tekintetét..majd vissza az égre..*
-tudom hogy bolond vagyok ilyen gondolatokkal.. sajnos kezdem elveszteni optimistaságom..

-Nézz rám. Az életem nekem is kezd egyre rosszabb lenni, de eddig csak kevésszer láttál engem lehangoltan, vagy komoran. Eddig az összes találkozásunknál volt olyan rész hogy mosolyogtam volna. Ideje lenne már neked is.- *Gondol eggyet és Bia fölé hajol.* -Na tessék csak. Had lássak egy mosolyt.- *Köben persze neki is fülig ér a szája.* -Ha nem teszed meg akkor addig nyaggatal amíg meg nem teszed.-

*Pillanatra Lestatra pislog majd csak hallgatja a kis győzködő mondatait.. aztán halványan elmosolyodik..*
-Jó jó meggyőztél! Nem hiányzik nekem egy Lestat haragja!
*Pillant a fiúra még..elmosolyodva..*

-Nah megyez... Még majd gyakorlunk párat és már nem is fogsz annyira komornak látszódni. Szó mi szó egészen jól áll neked a mosolygás.- *Mosolyog továbbra is hogy ösztönözze Biát.* -Gyerünk tudsz te ennél jobbat is.-