Cubcry Forest

*Óvatosan, szinte hangtalanul oson be az erdőbe. Ahogy nézi a fákat otthon érzi magát. Órákig barangol, mígnem egy, nagy odvas fánál megáll. A gitárt elrejti a gyökerek közé és kardját élőrántva élelem után néz. Egy szarvas nyomára áll rá és egy tisztáson el is rabolja az életét. Megvágja a kezét a véres kardal és elmond egy imát a lelkéért, majd hátára kapja az állatot és visszatér az odvas fához, jelenlegi otthonához. Kis tűzet rak, megsüti a szarvast, és megeszi. Tele bendővel, félelem nélkül hajtja álomra a fejét és várja az új napot*

*Az erdőben sétálva érzi, hogy valaki van mögötte... A levegőbe szaglászva megállapítja, hogy az olvasgatós nő a kocsmából. Kíváncsi rá, mit csinál erre... Átalakul vérfarkassá, felugrik egy közeli ágra, és bevárja a nőt. ~No majd megnézem, merre megy... Egyáltalán mit akar erre???~ Kényelmesen elhelyezkedik, farkát lelógatja az ágról, és vár.*

*Csendes üldögélése és láb - illetve mancs- lógatása közben sülő hús illatát érzi... Gyomra hangosan kordul egyet...~ A fene essen belé.... Ki az az idióta ember, aki bemerészkedik ide, és még vadászni is van pofája?? Mindegy, majd követem máskor...~ Irigykedve szimatol újra a sülő hús felé.*

*Őrjöngve veti magát a földre..~ Nyomorult... az a szemét kajaszag nem hagy nyugodni... MEgyek, megnézem.* Szép, ezüstszín bundája lobog, ahogy a szag forrása felpé rohan.*

* Nem tud aludni. Valami nem hagyja. Morogva kinyitja a szemét felköti kardját az övére és elindul sétálni. Ne is tudja miért. Egy megmagyarázhatatlan erő húzza magával.Egyre jobban siet, a végén már fut aztán hirtelen megáll. Fura szagot érez. Nem ideillőt. megfogja kardja markolatát és óvatosan elindul. Egy gally roppan lába alatt, s úgy érzi elveszett. Megtorpan, nyakát behúzza és vár*

*Tüzet lát, úgyhogy inkább emberi alakot ölt.. Lassan, nyugodtan lép a tűz fénykörébe. * Holdvilágos szép estét. Mi járatban egy ilyen veszélyes környéken? *kérdezi, és választ se várva leül, vesz a hús maradékából, és enni kezd.*

*Meglepetten, sőt inkább idegesen nézi a nőt aki a maradék sült szarvasát eszegeti.*
- Miért lenne veszélyes?*Kérdezi kiváncsian kiemelve a veszélyes szót*

*Érzi, hogy a nő ideges.* Miért is, miért is... Látom, nem nagyon beszéltél a helyiekkel. NEm hallottad a történeteket..*gúnyosan lemosolyodik.*

* Kicsit idegesíti a nő lekezelő modora, de nem mozdul* Nos egyenlőre itt lkom és hogy miért az gondolom nem érdekel*Közelebb lép* A helybeliek pedig nem nagyon érdekelnek, legalábbis az emberek nem* Mosolyodik el halványan, sejti a nő nem ember*

*Hallja a nő gondolatait. NEm állt szándékában lekezelően viselkedni, csak kcicsit zaklatott. És ami az emberi létet illeti.. nos, abban igaza volt.* HA az emberek nem érdekelnek, akkor kik? Egyébként nem biztos, hogy jó ötlet itt lakni... mint már mondtam, veszéles hely.

Pont ezért lakom itt* húzza vigyorrá a mosolyt*A vérfarkasos pletykák miatt jöttem és úgy érzem találtam egyet*Még egy lépést tesz a nő felé*Azt hiszem ideje bemutatkoznom, ha még nem tudod a nevem, Sera Morte vagyk*biccent egyet és leül a földre, ott ahol van*

*Kissé meghökken, és nehezen tud csak uralkodni beidegződött reflexein. Szerencsére lefékezi tőrei felé kapkodó kezét. Bocsánatkérően néz Serára.* Hm... na ilyet ne csinálj, kissé ideges típus vagyok. Gyerekkori élmények... Ha már úgyis lelepleztél... igen, vérfarkas vagyok. Mit akarsz tőlünk?

* Meglepi a nő reakciója de nem ijedt meg az arca megint merevvé válik*Hm csak keresek valamit amit végzetnek hívnak. Te hoszel benn?*Teszi fel a kérdést és reméli, tényleg ott van, ahol lennie kéne. Kicsit ideges lett ettől a gondolattól.Hosszú, szürke haja végét kezdi csavargatni és vár. Várja a nőt reakcióját és esetleg saját halálát*

//Ahogy a többinél is megkérem a tulajt, hogy törölje//

*Halja Sera gondolatait. Enyhén elmosolyodik...* Kénytelen vagyok hinni a végzetben.... valahányszor kijelentettem, hogy teszek rá, és én irányítom az életem, úgy belémrúgott, hogy nem felejtem el. Szóval igen, hiszek benne. Meg még sokminden másban is. De nem értem, mi hozott téged pont ide. Mit vársz tőlem?

*Szinte teljesen megnyukszik. Nem is érti honnan jött a félelme. Furcsa arckifejezés telepszik az arcára. Nem várta a nőtől ezeket a szavakat* Nos barangolok a világban és célt keresek, amiért élhetek*halványan elmosolyodik. Nem is tudja miért. A nő szemében kezd kutatni, egy kis jelet vár, nem is tudja mire, miért csak keres*

*Hagyja, hogy a nő farkasszemet nézzen vele... Beengedi az agyába... emlékeket mutat neki... Emlékeket a gyerekkoráról, arról az időszakról, mikor ő is az élet értelmét kereste, a szenvedéseiről, amibe a makacssága miatt került, végül arról, hogyan lett vérfarkas...*

*meglepődik, hogy a nő ennyire hagyja magát. Az emlékek rohamán át a nő arcát nézi. Nem érti az egészet~Ezt meg miért csinálja? Mit akarhat~ gondolkodik. Választ nem vár rá. A vérfarkassá válás után már nem bírja a nő emlékeit nézni. Már nem néz a szemébe. Kicsit megalázkodva érzi ettől magát.Rossz érzés, de nem akar visszamászni az emlékek zuhatagába. Hátradől a földön, nézi az eget, a holdat*
-Fájt?
*csúszik ki a száján, de azonnal meg is bánja. Talán nem kellett volna*

*Kiverte a víz... ezek az emlékek mindig fájtak... kivébe a farkassá válás.* Igen, fájt. De csak pilllanatnyi fájdalom. Azért muatttam, hogy tanulj a hibáimból. Sejtem, mit akarsz, de én nem változtathatlak át. Még én is csak tanonc vagyok.

* Nem számított rá, hogy a nőt megizzasztják a saját emlékei. Felül és jura a nö arcába néz. A szemébe már nem mer, de ezt nem valja be magának* Nem kértelek ilyesmire, még csak megsem fordult a fejemben*~egyenlőre még nem~ teszi hozzá gondolatban. Nem nagyon érti ezeket a rendszereket, Csak az anyja mondott neki valamicskét ezekről a dolgokról, mikor még élt. A rossz emlék majdnem elrontja a kedvét, mikor eszébe jut, hogy szinte egész életében egy ilyesmi pillanatra várt. Bár nem pont így képzelte el, de legbelül érezte, ez egy fontos este valamiért.* Tanítvány vagy?*kérdezi kiváncsian. Talán kicsit túl kiváncsian. Arcán sok idő óta először mutatkoznak meg jelei korának. Nem is tudja miért, de ez az ismeretlen nő kihozza belőle a gyereket*

*Megnyugszik a lány válaszán... * Igen. Én sem régóta vagyok farkas. Van egy mesterem, ő tett vérfarkassá, ő tanít meg mindenre, amit tudnom kell.

*Fékezni próbálja a benne kavargó kérdéseket és nyugodt arcot erőltat magára. kicsit veszéjesnek érzi a nő jelenlétét. Túl sebezhetővé válik mellette a lelke. Ám nem törődik ezzel a motoszkáló gondolattal. nyugodt arca mögött lázasan pörgeti a kérdéseket. Keresi a legfontosabbat, de nem nagyon megy neki a döntés. Régi ismerősei ebben a pillanatban, nem is ismernének rá.* És te mit csinálsz itt az erdőben? Gondolom nem azért jötél, hogy megedd a vacsorám végét.*Kicsit pimasznak érzi magát ettől, de nem nagyon törődik vele. Ha megölik, megölik. Kit érdekel, csak minnél többet tudjon apja világáról, mielött meghal. Nem tudja fékezni magát. A kemény szemeken megjelennek a gyermekiség fényei és ezzel széttörte az álarcot, melyet négy éve visel. Legalábbis egyenlőre eltünt*

*Elmosolyodik.* Valóban nem. A helyi kocsmából tartottam hazafelé, mikor összefutottam egy emberrel... követni akartam, de az ételed illata elcsalt... nagyon éhes voltam. Lassan ideje lenne vadásznom...

*felvonja a szemöldökét és megpróbálja összerakni álarcát. Mosolyognia kell, bár tudja, nem helyes egy nála idősebben. Így nyugodtan, már nem is fél. Lassan úgy tekint a nőre, mint egy régi, kedves ismerősre. Ez megijeszti. NEm érti miért gondol ilyeneket. Ez nem helyes. lenéz mocskos tornacsukájára, aztán lassan feláll és a nagy, gyökeres fához sétál. LEül a gyökerek közé és a tüzet figyeli. Fejében egy idegesítő gondolat vájkál. ~ szabad ennyire alábbhagynia a figyelmemnek?~ Kitaszítja a gondolatot és félelem nélkül elkezd lecsukódni a szeme. Hosszú nap volt, de még nem akarja befejezni. Kinyitja a szemét és a nőt nézi, valamit, keres rajta. Valami érdekeset, ami ébren tartja*