Cubcry Forest

-Oké...úgyis éhes voltam...*vonja meg a vállát majd átváltozik és elteleportál, aztán hátulról mar bele Feli lábába, merthát miért is ne? Kell egy kis vacsiii...*

*nem tudja ezt mire fel kapja de azért benne van a "mókában."*
-vicces vagy te lány..
*mondja nevetve miközben kicsit odébb teleportál. közben lábát begyógyítja és várja hogy Milla támadjon.. nem szeri ha rajta mulnak a dolgok*

*Most valahogy nincs kedve vámpír kajához. Most jött rá, hogy nem is szereti a vámpír kaját, így inkább visszaváltozik és elteleportál egy folyóhoz, hogy kicsit igyon is... Lekell nyugodnia.*

-na látod én is így gondoltam...
*nyögi aztán visszateleportál a szobájába*

*Christian a cubcry köröli erdőségben sétálgatott. A feje tele volt gondolatokkal. ezért döntött úgy, hogy sétál egyet az erdőben. Remélte össze fut egy számára fontos vérfarkassal. Hiszen a lány régebben mindig erre vadászott.*

*Már megint érzi a betolakodókat.* ~Jajj remélem nem megint az a vámpír...~ *forgatja szemeit aztán hamar meglátja a démont*
-Üdv. Mi járatban erre?

- Sétálok, sétálok, egy kis dombra le csücsülök, csücs. -*Idézte fel a démon a régi gyermekdalt. Nem ezt a vérfarkast kereste. De tökéletesen megfelel neki Milla is.*
- Igazság szerint kerestem valakit. De a te társaságod is nagyon örvendetes.

-Örülök nagyon... *elkezdi ismét szemeit forgatni. Már annyira megszokta itt az egyedüllétet, hogy nem is vágyik senki társaságára. De rájön, hogy ezen változtatnia kéne, mert tényleg nem akarja itt remeteként leélni a hátralevő életét. És Milla ehhez még nagyon fiatal.*

- Nem is találkoztam veled azóta mióta, nos elmondtam neked ezt a Lestat dolgot. Hogy viseled? Mert Lestat máris nőzik ezerrel. -*Mondja a démon miközben helyet foglal a nő mellett.*
- Amúgy Chris a nevem. Emlékeim szerint nem tudtunk legutóbb bemutatkozni. Christian Black.

*Egyáltalán nem csodálkozik Lestaton.*
-Egézségére... Igazából nem érdekel, már kihevertem. Nem is volt olyan jó pasi... Sőt fogalmam sincs, hogy miért is sírtam valaha utánna. Nem tudta kielégíteni sosem az igazi vágyaimat. *ugyanis Milla kissé forró vérű, ezt tudni kell.* -Egyébként Milla vagyok.

*Chris oldalra fordul és melegen a nőre mosolyodik. Még a bátorságot is veszi magának, hogy megsimogassa az arcát.*
- Ugyan már. Ha nem sírsz ugyan olyan lelketlen szörny lennél mint ő. De neked van egy gyönyörű és csodálatos lelked. Legszívesebben javasolnám, hogy okozzunk neki fájdalmat azzal, hogy te kavarsz velem az ellenségével. De tudom, hogy olyan érzéketlen, hogy nem hatna rá. Én meg nem akarlak ki használni.

-Háát igazából marhára nem érdekel Lestat... Lehet, hogy érzéketlen meg mittodomén, de ahogy már mondtam... Nagyon unalmas volt vele. Még jobb is, hogy megcsalt, mert én sem bírtam volna ki mellette. És én csaltam volna meg valami szenvedélyesebb szeretővel. *Milla mondja a magáét, de végülis jólesik neki beszélgetni.*

*Chris vállat von és átöleli a nő vállait*
- Nos, ha csak kéjre vágysz azt megadhatom. -* Kacsint sunyin a démon Millára.*
- De miért élsz itt kint? Nem jobb ha van valami baráti társaság a környezetedben?
-*Kérdezi és feláll a nő mellől. Barátságosan rá mosolyog..*
- Imádok veled társalogni, de sajnos most mennem kell. Remélem legközelebb jobban lesz időnk megismerkedni. -*Mondja majd előre hajolva egy futó csókot nyom a nő ajkaira. S a következő pillanatban eltűnik az erdő fái közt.*

*na hova tévedt a kis drágánk? na nem a susnyásba? nanáá hogy susnyásba!!! törzshely. amúgy kicsit fél mert itt még nem volt. új a hely meg minden. bár ez az erdő még a legjobb körülmények közt is nagyon ilyesztő*

*Kivételesen a kastélyon kívül tartózkodik, hogy kiélhesse pedofil hajlamait... ugyanis az összes nő, akivel találkozott mind fiatalabb nála pár száz évvel... nade, a démonoknál mit számít a pedofília? Hol találna magának egy halandó nőt, aki nem lehetne a sokadszori ükunokája? Sehol! Éppen ezen gondolkozik, amikor egy szőke kislányba botlik... na azért annyira nem cukros bácsi, hogy egy 10 éves gyerekkel kikezdjen, bááár... ha jobban bele gondol, max nevelgeti, míg el nem éri a kellő kort... ez már is tetszik neki, tehát odalép hozzá, és kedvesen köszönti... már amennyire tőle telik*
- Szervusz kislány, mi járatban erre felé? ...
*már csak a nyalóka kellene, amit előhúz a zsebéből.. de sajna, most kifogyott ebből az áruból, szóval marad a szempillarebegtetés, és a megnyerő hangnem illetőleg mosoly*

*megijed*
-hééé... miért ijesztgetsz?
~jah! hogy nem ijesztget?~
-halika. hááát.. nem is tudom. keresek valami furisat... de ha már itt vagy: nincs véletlenül nyalókád?
*szépen néz, de aztán megunja hogy szépen néznek egymásra.*
-te mit csinálsz itt?
*ugye nem kell mondani hogy ezt az egészet olyan kis aranyosan játszotta el... jáájjj..*

- Szellőztetem a fejemet... meg gyönyörködök a kilátásban itt az erdő mélyén... *kiérezhető a gúny a szavaiból* És, sajnálom, de nem hortok magamnál nyalókát, sajnos nem raboltam még édességboltot... de ha megteszem, ígérem adok neked egyet. Na de milyen furcsát keresel? Egyáltalán, mit keres egy ilyen fiatal hölgy egyedül erre felé? Hol vannak a szüleid?

-nnna neeee!!! ugye nem vagy gyámhivatalos? mert ha igen akkor én itt sem vagyok.
~mondjuk a gyámhivatalos nem ilyen cseles... bár ez sem cseles ha nem vissza akar vinni mert akkor nem gyámhivatalos~
*a gúnyos hangnem nem tetszik neki így hagyja a kis bájos stílust mert azzal még sosem vitte semmire*
-oké. de vigyázz mert szavadon foglak. mostmár lógsz nekem egy nyalókával. furcsát? nem is tudom. mindegy mi csak ember formája legyen de ne legyen ember. érted?-vagy nem érted? és hát khöm.... épp csak beugrottam valami furisat keresni mint azt már említettem.
*az utolsó mondatot súgva mondja nagyon komoly fejet vágva. aztááán:*
-szüleim nincsenek.
*ezt már hangosan mondta elégedett mosolyal arcán*

- Úgy, szóval nincsenek... ez érdekesen hangzik, de bizonyára voltak, nem lettél csak úgy! Vagy talán a gólya hozott? Esetleg tojásból keltél ki? És nem kell félned, közöm sincs a gyámügyi hivatal emeberihez, jómagam csak egy érdeklődő személy vagyok, mert számomra az a firus.... hogy csak így egyedül mászkálsz. Olyat keresel, ami emberi, de mégsem? *ízlelgeti a kislány szavait, talán nem olyan ostoba, mint amilyennek mutatja magát, és tud valamit az itteni állapotokról? Ezen ismét el kell gondolkoznia* Hogyan hívják ezeket a lényeket, amiket te keresel, kislány?

*erőteljesen szemet forgat*
-te most hülyének nézel? persze hogy nem a gólya hozott. vagy te talán tojásból keltél ki? fantasztikus.
*mondja negédesen mosolyogva... kezdi felbosszantani ez a beszélgetés.*
-ha nem vagy gyámügyis akkor ok.
*a kislány szóra robban*
-ne hívj kislánynak!!!!
*sziszegi dühösen.*
-mégis milyen lények vannak itt Démonokon, vámpírokon és vérfarkasokon kívül? tudsz többet is? olyat amiről én nem tudok...
*nem válogatja szavait csak mondja a magáét*

- ezeken a lényeken kívül még sok más általad igen távolinak tűnő szörnyeteg lakozik erre felé, főleg a sötétben, például az ilyen erdős területeken *mutat körbe, de csak ijesztgetés képpen* Szóval tudsz egy pár dolgot az itteni rendszerről, megkérdezhetem, hogy honnan vagy ilyen jól informált?

-jól? azt imént még azt mondtad hogy ez nem minden. hisz csak három fajról tudok. azt mondtad vanak még szörnyek.
~jólhangzik~
*Elinek kicsit sötét és eltorzult lelki világa van. de egyedi az fix.*
-de akkor ha már egyszer így álunk te is tudsz róluk. ha azt tudod vannak furcsa lények, azt is tudod hogy hol találom meg azt amit keresek...
~most külön kérvényt nyútsak be hogy valamit elmondjon?~

- mihelyst megmondod konkrétan, hogy mit keresel, akkor tudok segíteni, de nekem a "tök furi" kifejezés nem elég egyértelmű, bár lehet, hogy csak én vagyok ennyire régimódi, hogy nem tudok mire asszociálni ebből a szóhasználatból. *von vállat, mivel hallotta a kislány gondolatait is, ezért nincsen valami nehéz dolga. Bár némi sejtése azért van, hogy mégis mit szeretne hallani, de ez a barkóbázás féle játék valamivel jobban elüti az időt.* Szóval?

*lassan a fejét fogja de azért próbál lenyugodni*
-démonok... hol vannak démonok?
*próbál meggyőző fejet vágni bár hogy mivel kapcsolatba ne kérdezd.*
~jeesszus... remélem a démonok nem ennyire... izék*

- a démonok pontosan ennyire izék KISLÁNY, ugyanis egy éppen itt áll előtted. *farkasmosoly jelenik meg az arcán* A nevem Hector... örvendek a találkozásnak Elietta. *nem valami nagy szám kiolvasni a lány gondolataiból a nevét, de talán így meggyőzheti nagyobb és veszélyesebb... vagyis a halandó számára pusztítóbb bemutató nélkül. Soha nem szeretett cirkuszi bohócként másokat szórakoztatni a képességeivel, és ez megmutatkozik a tekintetében is, ahogyan most a lányra pillant*