Cubcry Forest

* Nashua ellenkezne, ha tudna, nem kér a démon segítségéből. Próbál erőt gyűjteni magában, hogy legalább egy kicsit tartsa magát, de nem megy neki. Hagyja, hogy a démon oda tegye ahová akarja, majd némán hallgatja szavait. Valóban nem harcos. Nem is akart az lenni soha. És igaz... ő bárkivel el tud beszélgetni, nem érdekli, hogy fajilag ki hová tartozik. Viszont Christian szövetségesének lenni... Nem túl szívderítő gondolat.*
- Szövetséges...? Így akar békét teremteni? Másokat is megkínoz, ha tiszteletlennek találja őket? És az erősebbeket hogyan győzi meg?

- Még mindig nem érted. Elsőnek tedd túl magad a kínzáson. Láttad, hogy nem túl jó a kedvem te mégis kóstolgattál. Most csak meg tapasztaltad, hogy mikor savanyú vagyok szar az ízem... ennyi. Plusz újból emlékeztetlek rá, hogy figyelmeztettelek. Nos a béke pedig nem lesz ingyen. Számításaim szerint mire sikerül elérnünk addig akár 3-4 komoly háború is lehet. Szóval mire a béke elérhető lesz...már mi is erősek leszünk...a gyengék pedig birka ként követnek majd minket.

- Ez olyan, mintha hatalomra vágyna... Ebben én nem veszek részt - *Nashua sokáig vívódott magában, míg ezeket a szavakat kinyőgte. A félelme Christian iránt vissszatért, most már tudja, joggal. Nem néz a szemébe, fejét lehajtja és csendben várja a reakcióját. Ő megmonta. A döntése megváltoztathatatlan.*

- Ne legyél vak. Az idő során természetes, hogy hatalomra teszünk szert , és befolyásra. Nem csak én...te is...mindenki aki elég ideig hajlandó ehhez élni. lesz-e hatalmam? a válasz igen. A hatalomra vágyok? A válasz nem. ...én a ...Nos nem tűnök kevésbé démonnak ha bevallom. Arra vágyom, hogy béke legyen és a szerelmemmel tölthessem az örökké valóságot, nem az állandó ellenségeskedéssel. -*Vallotta be Chris őszintén az egyik okát annak, hogy miért akar békét.*

* Nashua csodálkozik a démon szavain, ezt a választ várta volna a legkevésbé tőle.*
~ Szerelem... hát ez... ~
- Tegyük fel megértem magát... Elfogadom amit mond. De akkor sem tudom, hogyan kéne a dologhoz állnom. Maga is mondta, nem vagyok a fajtám vetélytársa, sőt ahogy a dolgok állnak, igazából senki sem a harcost látja bennem. Szóval nagyjából nyugodtan élek... De ha ez a szövetség kitudódna, kétlem, hogy elnéznék nekem.

- Nos van egy két barátod gondolom máris. Ők talán meg kérdezik, hogy miért lógsz állandóan egy démonnal. Mond azt, hogy utánam kémkedsz és a barátság álcája alatt információkat csalogatsz ki belőlem. S ne engedj minden szerencsétlent ezután a szemedbe nézni. S az érdektelenségedet ki használva tudsz infót gyűjteni valamint szövetségeseket szerezni. A döntés a te kezedben van. Ha te nem vállalod majd lesz más aki igen. A béke ne csak az én érdekem.

* Nashua jól átgondolja a lehetőségeit. Ha azt mondja, hogy nem, fogalma sincs hogyan reagálna rá Christian. Talán megölné. Talán kínozná. Talán elengedné... De egyik sem biztos. Ha igen mondana, akkor meg...*
- Tegyük fel, hogy belemegyek, a szövetségese leszek. Ez mivel járna?

- Információ gyűjtés, és dezinformáció terjesztése. Valamint olyan vámpírok keresése akik szintén a béke pártján állnak és hajlandóak lennének csatlakozni hozzánk. Vagy minél több vámpírnál elérni, hogy a konfliktusokban semlegesek akarjanak maradni.

- Nincs valami nagy befolyásom, de talán megpróbálhatom. Rendben, legyen... A szövetségese leszek Christian - *a kezét nyújtaná, hogy fogjanak kezet, de alig bírja megmozdítani. Hiába... valamin az öngyógyítás nem segít, csak egy kiadós alvás, egy jó pihenés...*
- Csak úgy kíváncsiságból... Ha nemet mondtam volna, mit tett volna annak tudatában, hogy már ismerem a terveit? Megöl? Módosítja a tudatom? Vagy rávesz erőszakkal, hogy hallgassak? Esetleg csak megkér, hogy ne adjam tovább, vagy egyáltalán nem is érdekelné, hogy tudok róla?

- Kitöröltem volna a mai délutánt az emlékezetedből a találkozásunktól kezdve. Azután itt hagytalak volna. Nem öltelek volna meg. A halál nem szolgálja az én célomat. De ha kell te is tudod, hogy nem félek ölni. -*Mondta Chris teljesen őszintén.*

- Értem... Ez észszerű lenne. De bevallom nem számítottam ennyire humánus megoldásra magától - * mondja Nashua és bágyadtan rámosolyog a démonra.*
- Sajnálom amiért tiszteletlen voltam... ígérem, nem fog előfordulni még egyszer, tanultam az esetből.

- Nyugalom. Most már, hogy társak lettünk úgy beszélsz velem ahogy akarsz. De csak négyszemközt. Tudod. A többiek előtt vigyáznom kell a látszatra. Vagy akkor mikor látod rossz a kedvem. Tudod a démoni vérem én sem tagadhatom le olykor. -*Magyarázta Chris. Ahogy így beszélt egészen emberi volt. *

* Nashua bólint, tagjaiba kezd visszatérni az erő, bár még így is szánalmasan gyengének érzi magát. És az is...*
- Rendben van atyám... Remélem hasznos lesz a szövetségünk. És még ennél is jobban remélem, hogy nem csak valami morbid játék ez már megit...

- Nos ha ez morbid játék akkor biztosan a kinevet a végén 2 lesz a neve. -*Vigyorodott el Chris majd fellát az eddigi helyéről.*
- Azt hiszem akkor ezt megbeszéltük. Még valami. Erről ne beszélj senkinek. Mert ha ezt így elmondod ahogy volt kinyírnak mind a kettőnket. De most búcsúzom. Az a mocsok sárkány jól oda vágott tegnap. Pihennem kell.

- Természetes, hogy tartom a szám, ha már szövetségre léptünk atyám. Viszlát! - *köszön el Nashua, majd a távozó démon után néz. Indulna, de igen nagy erejébe telik felállnia.*
~ A fene... Mit csináljak most? ~
* Visszaül a kőre és pár percig még elüldögél. Ez az erdő egyáltalán nem biztonságos így... egyedül, bénán, Christian nélkül. Erőt gyűjt, legalább annyira, hogy el tudjon teleportálni.
Egyenesen a fogadóba érkezik, a szobájába. Igaz nem az ágyba, hanem a földre, de nem bánja... jó lesz ott most neki, örül, hogy egyáltalán sikerült *

*Sétálgat magában, magányosan, egyedül. Ez nem gáz, csakhogy Milla már egyáltalán nem önmaga. Teljesen megváltozott. De sokkal jobb neki itt egyedül. Kellemes az idő, és egyedül lehet a természetben, ami számára az egyik legfontosabb dolog, hiszen vérfarkas.*

*a kínzókamrából ide jött... így eső után kellemes az idő,... kicsit szadista hangulatában van de nem csinál semmi rosszt... csak mert nem át emberkét erre*

*Egy vámpír szagát érzi meg a közelben. Nemsokára meg is látja, és egy bokroból figyeli. Rájön, hogy ismeri a vámpírt, és, hogy ez Lestat egyik haverja. Az addig még oké is lenne, de mivel az ő területére sétált (amit kinevezett a területének) Ezért kissé ideges lesz. Ugyan nincs vérfarkas alakjában, de a szemeit megvillantja és elkezdi a fogait csikorgatni. Mondom, hogy nem önmaga.*

*kicsit összerezzen mikor vicsorgás hall de aztán csak szadis mosoly fut át arcán.*
-szia Milla. legújabban bokorlakó vagy? nem is tudtam...
*mondja picike gúnnyal hangjában.*
-mit morogsz ott magadban?.. csak sétálok...

-Szia Feli... Legújabban öngyilkos jelölt vagy? *viszonozza a szadista mosolyt és a gúnyt is.*
-Ti vámpírok csak a természet gusztustalan tréfái vagytok... Nem érthetitek milyen gyönyörű a természet, én pedig adózom neki, minden egyes itt töltött percemmel. *A morgást abbahagyja de nagyon csúnyán néz.*

*nevetni kezd.*
-és akkor ti mik vagytok? valami torzszülöttek? ugyan kihallot már ilyet? csak nem keresztezték az embert egy farkassal? érdekes este lehetett...
*gondolkodik hangosan*
-nah tehát azt hiszem hogy mind két faj.. furcsa... bár....
~a férfarkas nem valami értelmes...~
*gondolatát szándékosan nem zárja el.. mert most ilyen kedve van...*
-és még hogy mi vagyunk gusztustalanok?!....

-És ti mik vagytok? Vérszopók... Áhh kitalálom... Valószínüleg a mamátok nem cumiztatott titeket még babakorotokban. És akkor most azért szívtok vért... Vagy csak hülye, abnormálisak vagytok, mert azt hiszitek, hogy mások, fiatal emberek vérétől, ti is fiatalok lesztek... Hmm kétesélyes... *mondja a magáét, mert már nagyon ideges*

-és te? azt hiszed hogy azzal adózol a természetnek hogy itt b*szod a rezet? nézz már körbe. a természe szép.. te itt csak egy csúnya folt vagy aki itt élősködik nap hosszakat. a természet furcsa humorérzékének vicce...mi vagy te? ember? vagy állat?
*kérdezi kicsit komolyan.. mert ő, tényleg így gondolja*

-Kacag a vakbelem.. Kislány neked kéne tanulnod egyetsmást a tiszteletről... *odateleportál Feli elé, és mostmár onnan vicsorog. Mit érdekli, ha most bunyó lesz és ő esetleg alul marad? Háát pont ez az. Nem érdekli, magasról tesz rá. Ő itt él, és akinek nem teccik, az ne nézze...*

-uyga mit tiszteljek benned? mivel vagy különb mint én?
*kérdezi gúnyosan nevetve*
-ha azt hiszed félek nagyon nagyot tévedsz... szerintem tedd magad takarékra és térj vissza a jókislány stílusra...és nevicsorogj mert büdi lesz