Folyosók

*Ismét a folyosón van. Cuccain a hátán és épp készül elteleportálni, mikor megérzi Bianka szagát. Kissé ideges lessz hogy majd magyarázkodnia kell...*

*Hamarosan el is éri Lestatot.. szagát már igen messziről érezte...úgy is tőle van kérdezni valója.. mikor viszont meglátta hogy a táskája rajta egy pillanatra szemeit mint ha tágabbra nyitotta volna.. picit elkomolyodik az átlagosnál is és elé lépked..*
-Mond hát, te is messzi útra kivánkozol? Pedig oly sok kérdezni valóm lett volna...

*Nyel eggyet, majd Biára néz.* -Nem kívánkozok én sehova, csak ki innen. Miért? Mit szeretnél?- *Hangjában sok mindent érezni lehet. Dühöt, lehangoltságot, félelmet.*

-Kérdéseim éppen csak rövidek.. de a válaszok magyarázatot érdemelnek. Mond hát el nekem miért volt ily hirtelen Milla távozás, és miért mennél te is utána?
*Szavaiban lehetetlen nem észrevenni mit kiván lényegesnek.. így hát a választ mindenkép elvárja.. *

-Milla azért távozott el mert megcsaltam... és most én azon gondolkodom hogy csupán egy másik szobába költözzek át, vagy egy időre ki a vározsba... hogy kitisztuljon a fejem.- *Mondja el így egyszerűen és hidegen.*

~oh farkasok istenére.. egyszer a románcok tesznek minket tönkre!~
-Akkor gondolom nem örökre hagy itt minket.. Ha szabad kérdeznem ilyen illetlenséget, ki volt az kinek bájai többet értek számodra mint Milla leányzóé?
*Kérdez rá szimplán kiváncsiságból..*

-Areananak hívják, és csupán 2 napja ismerem. És ha nemtengene bennem túl a feketemágia, akkor most sem lenne semmi gond.- *Vállat rándít.*

-Feketemágia? Kedves, én ilyen jelenséget még nem láttam.. de egy feketemágiai energiának hogy lehet köze egy szerelmi románchoz? Számomra ez rejtéj ha fel nem tárod..
~Ilyet se élek át minden nap.. ezek a mai fiatalok..~
*Gondolkodik el egy pillanatra de azért figyel Lestatra..*

-Nemtudom... de valahogy kihat ez az egész a személyiségemre... hogy miért az talány. Úgyérzem hogy néha felerősödik pár érzésem. Mindig különbözők. Van amikor a gonoszságom, van amikor a kedvességem, és van amikor a... kanosságom.- *Ezen elmoolyodik.* -Azta vannak ilyen változásaim amióta bevezettél a feketemágiába.-

-Megmondtam neked, hogy feketemágia nem egy egyszerű játék dolog.. Hisz te is tudod hogy velem mit tett..
*Huzza fel karján egy pillanatra a ruhát.. ahol ott ékeskedik jele..*
-Egyébként ha úgy érzed hogy nincs valami rendben a sárkányok völgyébe mindig mehetsz megnyugvást keresni.. és ha jobbnak látod ott tanulni..a sárkányok azaz töbsége segít ha érzi..

*Sóhajt eggyet.* -Igazad van... lehet hogy majd hamarosan elmegyek... De most nincs valami sok kedvem.-

-Ahogy jónak érzed..
~Viszont Milla...hm..hát a lányon érezhető volt mostanság hogy nem csak Lestat lett a baja.. más is betett szegény lánynak.. de ismételten nem jött össze igazán nekem a dolgok ahogy elnézem...~
-Merre akarsz továbbmenni? Nem akarlak közben feltartani..
*Pillant Lestatra..*

-Inkább maradok a kastélyban, csupán 1 szintel feljebbköltözöm, mivel mindigis szerettem a jó kilátásokat.- *Elindul a folyosón.* -Öööl... ha nincs semmi dolgod akkor elkísérsz? Nemszeretnék egyedül lenni...- *Visszagondol a régi szép időkre...* ~Hmm.. Lauren. Nemhittem volna hogy ennyire hiányozni fogsz nekem. Valahol úgy éreztem mindig hogy önmagamat láttam benned...~

-Rendben van, most nincs egyenlőre más dolgom..
*Elkezdi kisérni Lestatot végig a folyosón...közben egy pillanatra a csendes Lestatra pillant..*
-Nem érdemes a múltat hasogatni ha a jövő még előtted áll...
*Szól kicsit halk hangon előre pillanatva..*

*Elmosolyodik.* -Hisz ezt én hangoztatom mindig.- *Elérnek a lépcsőig.* -Haj... nincs semmi ötletem hogy ezután hogyantovább...- *Sóhajt.* -Vajon mit hoz a holnap? Kár hogy senki sem tudja előre...-

-Az élet unalmassá válna ha tudnád mit hoz a holnap.. néha szépet.. néha viszont gonoszságot.. mindennek egyszer eljön az ideje.. mindig van hogy valaki eltávolodik tőlünk.. és jön helyette más.. ez így megy tovább.. de a körforgás tovább folytatódik.. hisz egyszer az egész kicserélődik.. és már senki se fogja azt siratni aki másnak az életet jelentette.. és őt se fogják már..
*Mint ha csak magának elmélkedme de szavakban is elmondja ezt.. közben nyugisan felmenek a lépcsőn..*

*Elérnek a szobához.* ~Bianka már csak ilyen: Bonyolult mint mindig...~ *Gondolja magában unott képpel. Belépnek és Lestat ledobja a cuccait, majd odasétál az ablakhoz és elhúzza a függönyt.* -Lehet hogy egy kicsit kikellene menni...-

~Szabadságra vágyik.. én már nem tarthatom vissza.. én pedig már.. nem az vagyok ki voltam..bölcs válik belőlem még ha fiatal is éveim száma.. kevés az idő.. még is sok a tennivaló...~
*ledob egy papírlapot majd eltünik.. ez áll a lapon: ha kellek az erdőben megtalálsz...*

*Lestat odasétál majd elolvassa a papírlapot.* -Rendben van.- *Ezzel ő is eltűnik.*