Folyosók

-Nygi nem kell sokáig sétálgatnunk. Szerintem már érzik, hogy itt vagyunk. És most azon tanakodnak, hogy ki fogadjon minket....bár úgy is tudom, hogy ki lesz az.

*Jól eset neki Karen közelsége és kihuzva magát lépdelt büszkén.*

*Magabiztosan lép ki a szobája védelméből mikor nem sokat látott ismerőseit érzi meg a kastély keretein belül. Mikor kilép Michaelék már nincsenek tőle messze, így megáll és vár hogy eléjük lépjenek, mikor ez megtörtént inkább gyorsra fogja.*
-Üdv..ilyen hamar visszatértél Michael?

*Inkább hadja hogy először Michael váltson pár szót aztán fog majd arról beszélni ami miatt ő jött. Így cska bolint egy üdvözletet.*

- Azthitük kettesben lehetünk ott majd és nyugodtan helyre rakhatom magamban a dolgokat. tiszázva a gondolataimat. De még az nap..... mindegy
Ankelal kapcsolatos dolog Karen és az én dolgom.

-És melékesen beszélni akartál velem.

-És valaki egy csomagot hagyot nálunk. Még az othonomban se lehetek kettesben még ott is furcsa szányas farkas látogatmeg.

-Röktön a kiváncsiság kezdi az oldalát furni.
~Ankel? és.. fursca szárnyas farkasˇ?~
-Na jó akkor gyertek be, nem lenne jó ha meghallaná valaki olyan akinek nem kéne ezeket a dolgokat..
*Szeme sarkából már hátrapillant ahol pár tanítvány hallgatózik. Elindul a szobájába, kivételes alkalom hogy egy vámpírt enged a szobájába, de vészhleyzetbe vész cselekedet. Amint beértek bezárja az ajtót, ami ezzel megakadályozza hogy a kiváncsiság meghallja a beszélgetésüket.*
-Na akkor mit is keres ő itt? Tudtommal neki nincs köze ahozz, hogy amiről beszélni akartam veled Michael.

*Nem nagyon örül, hogy Bia még a nevét se ejti ki annak ellenére hogy pontosan tudja. Inkább előveszi a könyvet és gyorsan Bia kezébe nyomja.*
-Ezt Nataniel küldi.. "a furcsa szárnyas farkas." azt kéri hogy ez mindenképp nálad legyen.
*Ezzel visszalép Michaelhez és átkarolja is mét az egyik kezét a saját kezeivel.*

- Ő nek van neve tese örülnél neki ha igy emlegetnélek.

Hm tehát igy néz ki a szoba ahov anak ideén soa nemengedélbe.

*Kalandozik el egy pillanatra hangosan gonsolkodva .*

- Karen már nem tagja a vámpir klának kilépet. És sejtem milyen orsot szánsz nekem. Azért mert jártam a vámpir kastélyban és a farkas kastély ban is sött ott is laktam és a szobám még mindig meg van.

Te félsz, hogy árúlo leszek. Igy ki tagadsz a klámbol. De láttom nem ismersz, hogy azt hiszed képes lenék ilyenre.
A csata mezön haragbol képes letem volna megölni 2 farkast akik Karent bántották. De én csak oda áltam, hogy ne bántsák. Az egyiket félre löktem a másiknak kezét fogtam le.

-De ez lényegtelen. A döntéseden ez nem fog változtatni. De most térjük a lényegre. Vagy is ezt Karenel kell meg beszélned.

-Karennel, már nincs mit megbeszélnem. A könyvet átadta, innestől az én felelősségem. Viszont.. veled van némi megbeszélni valóm, mielőtt magyarázat nélkül jelented ki a magadra kiszabott dolgokat. Úgy hogy Karen, kérlek menj ki a szobából.. Michael is mindjárt utánad megy.. és nyugi nem fognak bánatni...
*Csak azért mondja el ezt hogy ki tudja tessékelni udvariasan a szobájából, meg mert ha legalább két szót de tud Michaelel beszélni.*

*Miután karen kiment. Mich meg vakarta borosdás arct. Új setü ékszerének széle kibukant. A kabát úja alol.*

-Mond Bianka, hogy határoztál.

*Pillantra feltünik neki az a karkötő de egyenlőre nem e felől kérdezz.*
-Na.. szóval hogy őszinte legyek. Nincs teljesen a fejemben hogy elárulnál minket, de tudod hogy egy-egy magánakciót eltürök. De az hogy folyamatosan távol vagy, és e miatt a tanítványod is kezd rossz útra térni ez nem nagyon van ínyemre.

- Tudom és szeretnél engem még a falak közt tudni?
-Ezt fontos kérdés mert ha igen. Akkor meg kel türnöd egy vámpirt is a falak közt. vagy pedig a szálásoktol távol de a kastélyon belöl keresel egy szálást nekünk minél távolabb az ifijoncoktol.

-Ó és egy kérdés a régi idők falkavezéreiröl szolo könyvek és foliánsok még meg vanak?

-Minden vérfarkas nyelven a könyvtárba. Viszont Michael... tudod hogy nem szoktam vámpírokat tűrni a kastélyban. Ez egy kiképző ha úgy tetszik nem egy szeretet otthon. Nem azért vagyunk hogy minden olyan vámpírt, aki Blaze kitagad, mert nem elég erős vagy elárulja, hogy akkor mi befogadjuk. És.. tudod, nem lehet mindkét oldalon állni. Valahol lenni kell, különben nem szán számodra se Karenre hosszú életet. Lestat is rosz úton lépked, őt még vissza lehet húzzni erről az útról, de neked már elég bölcsnek kéne lenned ahozz hogy tud, mi a helyes út.

- Meg modnjam mi a helyes ut? Nem az melyiken én járok de közelebb van hozzá közelebb vagyok hozz és te soha nem leszel ilyen közel.

-Vagy talán élvezed a háboruskodsát és te inkább a harc utján jársz a béke helyet.

*Megrázza a fejét.*
-Neveletlen kölyök vagy még mindig! Keményebben kellet volna bánnom veled... Ismerhetnél már annyira hogy a háború nem a kedvenc időtöltésem! Csak tudod, miután Blaze azt könyvelte el magának hogy velük vagy, biztosra vette hogy egy háborúban biztosan nyernének, mivel sokan meg se mernének támadni, mivel a társuk vagy és ekkor mások már is letudják győzni a társainkat. Pár embernél ez be is vált.. ők a csata martalékai lettek... Úgy hogy nekem ne beszélj a helyes útról! Tudom mennyire kell mennem hogy ne lépjem át a határt még is jó úton haladjak! Viszont nem most jött még el az az idő hogy olyan barátságban legyünk amiben vámpírok és vérfarkasok együtt élhetnek! Ha ezt nem tudod felfogni, akkor valamit elronthattam egykoron....
*Néz komoran, viszont mikor a csatáról beszélt fejét pár pillanatra fájdalmasan húzta el.*

*Karkötö reagál Mich kitrö érzelmére. Felemeli a kezét, hogy pofon vágja Biankát. Másal meg is tette volna azért amit most mondott. De nem ütötte meg Biankát. Akár milyen mérges volt soha nem udta bántani egyetlen fajtársát sem.

Az érzelmére reagálo karkötöböl péncél kesztyü nötki ami úgy simult Mich kezére mint egy második bör ként simul kezére. Azt sugározva, hogy viselöje duzad az ertöl. Az új hegyek végén apró karmokvoltak nem hosszabak 3 cm-tinél.*

-Nem tudod mit beszélsz nem ismersz anyira mint hiszed.

*Először is csak Michael kezére pillant.*
-Én a helyedben nem rontanám tovább a helyzetem ezzel..
*Viszont mielőtt folytatná feltünik neki a kesztyű ami eddig nem votl ott.. és hogy a karkötő eltünt.*
-És....
*Inkább elnémul e felől és másról folytatja a dolgokat.*
-Michael.. az emberi éned már meghalt benned évekkel ez előtt. És.. Mivel azóta én tanítottalak, és mivel volt olyan mikor jobban is mint kellett volna, így ismerlek, még akkor is ha nem értek veled egyet..

- Ismersz tanitotál és olyan csalodást okoztál aminek az emlékét soha nem tudtam ki írtani. Az emberi énemet ébreszteted fell akor.
De ez már a multé. Azota helyre raktam a dolgaimat nagy nehezen részben ezért is mentem volna hazaz emlékek miatt.

*Nyelt és folytatta.*

-Ha ismersz tudod jól soha nem ártanék a falkának.

*Le engedte kezét de a fortyogo méreg lassan tünt el belöl. A kesztyü is apro súrlodo hangokal bújt vissza és újra egy ékszer lett. A kabát alatt.*

-Nehéz meg felelni a falkának és ön magamnak is. Lelkem egyik fele követné a vadont. Egyedül szabályok nélkül. Gondolom ismered. De Keren mást tett a helyébe. Már nem akarok békét amiben egyedül vagyok. Békét akarok de azt, hogy ő is ott van velem.

-Falkához mindig hü voltam m árultam ell senkinek a kedvéért sem. De ha úgy döntesz, hogy incs itt helyem többé te döntésed és bele törödöm.
-De ha azt mondod maradhatok akkor a városban kell, hogy lakjak lent.

-Nem beszéltem arról hogy elárultál volna. Őszintén szólva... én úgy érzem hogy nem tartozol a falkába.. mond te hogy érzed ezt?
*Kérdezz rá mi közben a karkötőre pillant, azaz a kesztyűből visszahúzodó karkötőre.*

- Ez felemás érzés. Vágyom arra, hogy egyedüllegyek. De kellenek a fajtársak is, hogy ne legyek távol a hozám hasonloktol.

- De én nem dönthetek heyeted. Ha elmegyek akkor minden farkas engem fog támadni. A vámpirok nem érdekelnek. Blazet amúgyse kedvelem. A másik vezért pedig soha nem láttam. Mindig az árnyékban mozgott nem mutatta meg magát. És a csatában se vett részt.

-De te nem is tudtad, hogy két vezér van.

-De igen, tudok róla. De mivel számomra úgy vélem ártalmatlan, így nem foglalkozom vele. Viszont... szerintem Michael az lesz a legjobb.. ha távozol.. néha meglátogathatod pár fajtársadat ha fonots... de nem hiszem hogy ez a neked való hely...

-Akkor úgy mond tiszteletbeli tag lettem. Ez jó még soa seminek nem voltam tiszteletbeli tagja.

-A nekem valo hely talán tényleg nem ez a hely. De egy valamit ne felejcs el. Én most kilépek majd a kapun. De te leszel a elsö aki utánam fog jönni és kérni fogsz valamit.

-Ez egy fajta megérzés. De nem kel ele törödnöd. Különben is ha váysz a beszélgetésre és azt is velem úgy is meg fogsz találni.

-Jók a megérzéseid.. viszont.. nem az érzelmi dolgok miatt.. hanem a miatt amit rejtegetnél előttem..
*Szólal meg mi közbe elfordul Michaeltól és a polcához lép pár könyvet megnézve mivel közbe keresgél.*

- Én sem az érzelmi dologra gondoltam.
*Mondta miközben elmélyülten piszkálta a karkötölyét. És motyogot.*

~Ankel... jó volna tudni, hogy végzödöt a ti szerelmetek. vajon még ma is élsz valahol a világtol távol?~

*Szavak sejtelmesen sutogva hangzotak ell. Csak részletek voltak talán kivehetöek benne Bianka számára*

*Megakad keze az egyik könyvön. Melyet mikor levesz, a zár amit már régebben feltört az most újra lezárult és erősebb is mint volt. Lecsapja a könyvet az asztalra. Majd Fejét homlokának tolva rogy le a székére, mint aki gondolkodik még is hullán esne össze a fájdalomtól..*
-Kérlek.. most menj ...

-Ahogy akarod majd akkor gyere ahogy te is meg mondtad elöre.

*Hátat forditott és kisétált a szobábábol.*