Nagyterem

*Lassú léptekkel nyitja ki a kapukat és ér be a nagyterembe. Szemei megváltoznak ebben a pillanatban ösztönösen.*
-Gyere elő Nataniel, ne búj meg a kastélyban mint egy szellem.

* Nataniel Bianka árnyékából lép elő és egy halvány mosollyal üdvözli a farkasok fővezérét.* - Bátor vagy hogy egyedül nézel szembe velem. Ugye nem gondolod hogy atoll hogy benyitod a kaput megijedek és elmenekülök előled?- *Kabátja alól elővesz egy szivart és rágyújt, majd a füstöt kifújja és Biára néz.*

-Évszázadok alatt a a nemzedékek nem engedték hogy elfoglalják a kastélyt, gondolom te is elhiszed nekem hogy ezt nem most kezdem el. Mellesleg mond csak el miért pont ezt a körülményeket választotad? Nme illik ez hozzád.
*Átlát ő az álcán szemei élesebbek mint gondolná*

* Nataniel hangosan felnevet.*- Nem most kezded el.-* mondja gúnyosan. Majd hírtelen elkomolyodik.*- Néz körül csak azok vannak itt akiknek megengedtem, téged vártalak hogy bebizonyítsd azoknak akik hisznek benned hogy feleslegesen teszik. A kastélyod nem érdekel hiszen szinte minden ellenállás nélkül elfoglaltam. A kérdés az hogy megtartom-e vagy sem. Bizonyítsd be hogy kényszeríteni tudsz arra hogy vissza adjam.-

*Körbepillant viszont arcán mint ha az tükrözödne hogy nem villanyozza fel a látvány.*
-Oh hidd el nem csak te vagy olyan eszes mint gondolnád. Probáltál te már a kastélyon kivülre menni? Valami meggátol.. nem vetted még észre? Egy nálad hatalmasabb erő. Nataniel tanító létére, míg nem egy árny uralta, sokkal okosabb volt és gondolt a dolgokra. Eljutatta hozzám az egész kulcsát.
*Összerakja kezét majd elkezdi szétnyitni mikor szépen lassan kezébe terem a könyv, melyhez mikor érintése eléri a borítást, arról lepattan az a zár ami fogságba tartotta a könyv tartalmát. Ahogy ez megtörtént a runák is megjelentek.*
-Nem ismerős?

* Fintorog egyet amikor meglátja a könyvet és a levegőben forgó rúnákat.*- Szóval tudod hogy nem Nataniel vagyok. De látom nem tudod mire jó a könyv amit Nataniel ellopott.-* Előveszi a Pallosát és int Bia felé.*

*A könyvet feldobja ami így a levegőbe repül de ott is marad általa és bevezeti a runák közepébe, ezt mind azért hogy gyorsan kardot tudjon rántani és védeni az ütést. Szerencsére gyorsasága nem hadja el*
-Nem leszel olyan kedves hogy elmondod? Vagy akkor teázni kell egyet hogy elolvashassam.

* Nataniel látja ahogy Bia elő veszi a kardot és hárítja az ütést. Kicsit hátrébb húzódik és a rúnák keltette árnyakat kihasználva Létre hozza saját hét darab másolatát melyek teljesen külön mozognak az eredetitől. Az így létrehozott árnyak ereje és gyorsasága megegyezik az eredetivel.*- Miután megöltelek mit írjak a sírodra?-* Ezzel mid a nyolcan egyszerre támadnak Bia különböző testrészeire.*

*Elugrik előlük.*
-Hidd el az még soká lesz.
~Ez nem jó, túl sokan vannak egyessével nem lehet velük elbánni. De ki kell találni melyik az igazi.~
*Közbe háritja a felé érkező támadásokat és felugri ka falra ahol egy fákjatartóba meg tud kapaszkodni pár másodpercre.*
~Várjunk... ha ezek nem klónok, csak egy seljtes másolat, akkor nincsen a léptekinek hangja nem lélegeznek és nem érezhetőek.~
*Szemeit lehunja majd elugrik a levegőbe és úgy kezd el ösztöneire figyelni.*

* A nyolc Nataniel elmosolyodik.*- Azt hitted hogy nyíre amatőr vagyok ezek mind én vagyok és erre most ráfaragsz kevés vagy egyedül.-* Az igazi Nataniel még Bia számára is követhetetlen mozdulattal előtte terem és megragadja a nyakát majd a levegőbe dobja.*- Őrülök hogy játszadozhatok veled, és ne hidd hogy messze van a vég, csak addig élsz amíg engem sorakoztatsz.-~ Reméltem egy kicsit erősebb lesz hiszen olyan sokra tartották a tanoncai. Kezd untatni ez a csata.~

~Fenébe, mesterien rejtegeti a gyengepontjait, tennem kell valamit...egyre fogytkozok, ne mbírok el a 8al..De most tudom egy pillanata ki a igazi.~
*Gyorsan eldob pár tört az igazi felé míg a levegőbe van utána leér a földre, a bestia dühként forrong szemeibe..*

* Az erős dobások lepattannak Nataniel bőréről. A hangos csilingelés nevetésre készteti az árnyat. Egy intésével eltünteti a többieket és Biára néz.*- Gondolom most azt hiszed esélyed van ellenem. Lássuk milyen erőt kölcsönöz a dühöd.-* Mélyet szív a szivarból és a hírtelen megjelenik Bia szeme előtt és a dühös lány arcába fúja a füstöt majd mielőtt reagálhatna ismét a helyén áll.*- Na lásunk valamit.-

*Valahol mélyen belül veszélyt érzett a kastélyba.Megáll a hatalmas kapunál előrántja a kardját majd beront a terembe és akkor pillantja meg a kettőt.*
-Nataniel?!*KÉrdezi idegesen.Végül mégis igaz volt amit meséltek neki.*

*Az ösztönei valamiért a kastélyba vezérelték, méghozzá a nagyterembe, ezért Milla ide is jött. Hiszen sohasem csalódott az ösztöneiben, és azok most is csak a jót sugallták. Amint benyit az ajtón azt látja amit nagyon nem akart...de sajnos erre lehetett számítani. Nataniel elég erős...* ~Hál az égnek itt van Lauren~ *gondolja magában, amint megpillantja a férfit, aki még tud segíteni Biának. Mert Milla sajnos ehhez nagyon kevés*

A hatalmas bejárati ajtó résnyire nyílik, s egy kék szempár les be rajta. maga sem tudja, mi hozta ide,hiszen a városban épp elég farkas szagát érezte. Mégis visszatért, talán a kíváncsiság hozta, talán a homályos ösztönök, melyek azt súgták, jönnie kell.
Ahogy közeledett, az ösztönei egyre inkább jelezték a veszedelmet. Egyszerű farkas tán elszaladt volna már, ám emberi tudata nem engedte távozni. Mégis egy hosszú pillanatig csak állt az ajtó előtt, mielőtt bátorságát összeszedve benyitott volna.
Ahogy a bentieket látja, az ajtó még kijjebb tárul, s a fehér tincsekkel rendelkező szőkehajú nő igyekszik felfogni a látványt, majd sietős léptekkel indul a farkasok megsegítésére, kezében a Biától kapott tőrrel.

*A düh fellángol benne amit viszont nem lenne szabad. Kezein fekete lángcsikok megjelennek ahogy ereje egyre áradni kezd. A levegőben érezhető a két feketemágia harcra mely benne lapul. Kezeiben egy egy gömb jelenik meg és összerakva őekt így indul neki Natanielnek hatalmas csapást mérve rá.*
-Végzek veled!

* Nataniel eloltja a szivart éppen akikor Bia ereje neki csapódik és a különös vért szinte magába szívja az egészet.*- Végre valami kis kihívás.-* Törli meg a páncélt azon ahelyen ahol a kép erő érte egy tenyérnyi darabon megperzselődőt, de azonnal gyógyulni kezd. Végig néz a társaságon és Millára néz.*- Csak nem azért jöttél hogy csatlakoz Everthez? Gondolom, nem beszélgetni jöttetek?-* Ezzel a pallost a földbe szúrja és a bőrkabátot ráakasztja így felszabadítja a szárnyait. Az oldalán lévő hüvelyekből előhúzza a két hosszú kardot.*- Szerintem vágjunk bele. -

*Kitárja feketemágiából készült szárnyait majd elrúgaszkodik a földtől és kardját magaelőtt tartva repül neki tanítványának.*
~MIért?~

-Nem, én nem csatlakozni akarok...inkább megölni* egyre jobban feldühödik Milla is, és nem nagyon érdekli, hogy mi lesz vele tűzből idéz egy kardot és nekirohan Natanielnek...nem bírja, ha a "családjával" szívóznak.*

Látja a varázslatot, s azt, miként nyelődik el hatástalanul Nathaniel páncéljában. Habár nem tudja, mi volt, ami magával ragadta a férfit, ha lett is volna, ezeket látva már nincs kétsége afelől, hogy ő félelem s a veszély forrása. nem gondolkozik azon, hogyan történt, csak azt tudja, nem önmaga.. nem az a téli tóhoz loholó farkas ő már..
Látta azt is, milyen gyorsan gyógyulnak a sebek, melyeket a mágia ejtett. Egy szál tőrrel itt semmire sem megy. Lehajtja fejét, ahogy meghozza a döntést,. s teste alakulni kezd.
Az utóbi időben ódzkodott attól, hogy farkasformát öltsön, pontosabban, mióta felfedezte fehér tincseit, ám most ez tűnt célravezetőnek.
~Itt vagyok, segíteni~üzeni falkavezérének, ám nem tudja, hogy csekély hatalmábval mennyit tehet.. mindenesetre ahogy Nat szárnyaira tekint, már megvan a célpontja. Ha sikerülne letépnie, egy időre talán visszavetné, s megfodsztaná a repüléstől. A terem szélén, igyekezve elkerülni a feltűnést, osonni kezd, hogy anélkül kerüljön megfelelő helyzetbe, hogy a kardok veszélyeztetnék.
Alkalmas pillanatban aztán majd ráveti magát, s megcélozza a jobboldali szárnyat.

*Egy villanás keretében zuhan be a terembe, szerencsére talpon.*
-Nocsak... végre van egy kis izgalom.- *Előrántja tőreit és egyenest Natainelnek szalad, de nem szemből hanem oldalról.*

* Nézi ahogyan Lauren felé repül és nem tudja elképzelni miért ez a hatalmas önbizalom. Mikor mestere kardcsapását kivédi egy jól irányzott csapással amit a kard markolatával helyez el egykori tanítója halántékán ami szinte azonnal padlóra küldi Laurent aki elájul az ütés erejétől. Mikor Milla támadásba kezd Nataniel nem védekezik, a különös páncél amivé a bőre lett maradéktalanul elnyeli a kard csapásokat. Egy mozdulattal felemeli a lányt és a terem végébe dobja.*- Evert gyere és öld meg Millát.-* Kiáltja. Mikor Sheyrit meglátja farkas alakban egy pillanatra felkavarodik minden emlék. Egy varázslatot küld a lányra. Nataniel varázslata a tökéletes illúzió amelyben Sheyrin újra éli a tóparti eseményeket és tudata egyáltalán nem fogja fel mi történik a teremben. Majd a rohamozó Lestatot egyik szárnyával félre löki és Bia felé küld egy energia kúpot ami bezárva tartja a farkasok vezérét.*- Nem értem azért jöttetek hogy kizavarjatok lassan itt az egész falka és tehetetlenek vagytok.-* Hangosan nevet.*

*Hirtelen eltűnik Nasta és a Nagyteremben találja magát, ahol a csata folyik. Figyeli az eredménytelen próbálkozásokat Nataniel ellen. Picit még megzavarta ez a hirtelen helycsere ezért Nataniel szavai későn tudatosulnak benne. Meg kell ölnie Millát. A lányt akit szeret. Natanielre néz majd Millára, és elindul a lány felé aki a terem másik végében fekszik. Úgy érzi, hogy minden lépésénél meghal. Pont akkor ér a lányhoz amikor feltápászkodik. Két méterre megáll a lány előtt és hagyja, hogy Milla kezdeményezzen és ő kontrázhasson.*

*Hatalmas fájdalom votl az neki mikor energiáját elnyelte a a fiú, viszont ezzel egy kis lappangó méreg is beléjutott ami hamarosan aktiválodik. Viszont romlik az állapota gyorsan kell cselekedni.*
~Álljatok fel! Nem hiszem el hogy ennyire vagytok képesek! Egy csapat vagytok, egyszerre támadjatok több helyről akkor biztos siekresebb lesz! Ne adjátok fel, merítsetekl erőt egymásból!~
*Közbe feláll és pár ugrással a szoba sarka felé veszi az irányt. Számításai szerint a párbajteremben lévő átjárót át lehet mozditani ide a könyv segítségével. Így gyorsna magához hívja és gyorsasággal futja égig mit is kell tennie ehhez*
~Probáljátok lefoglalni!~

*Amikor Nataniel e terem másik végébe ütötte Millát, felsértette valamilyen belsőszervét, mert a lány vértköp, majd Bia szavaira feltápászkodik, a családját megvédi az élete árán is. De sosem gondolta volna, hogy Evert fogja megölni, hiszen aztmondta, hogy szereti, és a multkor még a bocsánatát kérte...* -Ki vagy te? *kérdezi haraggal a szemében, hiszen Evert teljesen más lett*