Nagyterem

Úgy tűnik semmi nem akadályozta a csendes menekülésben. Pillanatok múőltán már az erdőben lohol a város felé.

lassan, óvatosan nyitja ki az ajtót. Még emlékszik rá, hogy legutóbb, mit látott ateremben, mégsem hátrál meg.
A váltizás szele suhant végig a vidéken, s mikor megérezte aszagot, jönnie kellett, hogy lássa, mennyi maradt változatlan, s mi az, ami ismét az övék.
A fehér farkas beóvakodik a terembe, hasa szinte súrolja a padlót, ahogy kúszik, szagok után kutatva, készen arra, hogybármikor, s bárhonnan érkezhet támadás..
Kék szeme ébrene figyeli környezetét, s füle is magasan felmered, igyekezvén a legkisebb neszeket is befogni.

*Újult erővel tér vissza hogy megnézze Bia állapotát. Az eggyik szobából lép ki halkan és nesztelenül suhan végig a folyosón. Kissé aggodik miatta, hisz eléggé ramatyul nézett ki legutóbb.*

Kitartóan halad a szag forrása felé, majd a folyosóra érve megtorpan, ahogy újabb szagot érez meg.
~Lestat~A fehér farkas abba hagyja a lapítást és felemelkedik. Arcáról öröm olvasható le, csakúgy, mint az üzent szóból is, ahogy végül elindul felé.
~Te is.. érezted a vezért?~

~Sheyrin... Bianka már tegnap óta járja a város utcáit. Már tanított is engem. Sajnos olyan sebei vannak mellyek nem gyógyíthatóak csak természetes úton, így eléggé gyenge, de a fő az hogy él és visszatért.~ *Odalép Sheyrinhez. Lestat arcán is kissebb örömöt lehet felfedezni.*

~Ennek.. örülök.~Mintha bólintana a farkas, majd lehajtja fejét, ahogy ismét előtör benne a sajnálkozás, amiért túlságosan is lassú volt.
~Mi van a.. fenyegetéssel?~kérdezi aztán, küzdve a lehangoltság ellen. Nem hagyhatja, hogy ez a gyengeség győzze le őt. Ha a vezér visszatért, jól van, mégha sérült s gyenge is, népének sokat számít, de a farkasoknak, ha a fenyegetés árnya még mindíg felettük lebeg, ügyelniük kell egymásra.

-Milyen fenyegetésről beszélsz?- *Kissé furcsálja Sheyrin viselkedését.* -Ha Natainelre gondolsz akkor nemtudom. Nemláttam már régóta és az egész kastély is kihalt.-

~Rá gondoltam.. igen~újfent bólint. Eltűnt volna? A kastély pedig..kihalt? Ez.. furcsa.Úgy hittem, jobban ragaszkodik az új birtokhoz.Nat.. most, hogy már nem áll előttem, s tán a vihar is elvonult, némi szomorúsággal tölt el, hogy látnom kellett, mivé lett.
Még emlékszem arra a szabadságkedvelő ifjúra.. a furcsa emlékeknek köszönhetően még élesebben. Épp úgy, mint a jégbefagyott rózsára, mely bár már rég felolvadt, s kiszáradt, tán még most is ott pihen a szobámban.
~Bianka miatt? Miatta távozott? És ő.. hol járt?~sok kérdés van még, amit fel kell tennem.. ez nem az emlékezés ideje..

-Többet nem tudok róla. Csak annyit hogy most a szobályában van és az igazak álmát aludja. Jobb ha nem is zavarjuk. Gyere inkább, menjünk innen. A hideg futkározik rajtam ettől a helytől.- *Felölti a farkas alakját és a kijárat felé kezd baktatni, az ajtóból visszanéz Sheyrinre és várja a döntését.*

~Értem.~alszik hát.. ha tényleg sérült, ráfér, s én nem kívániom zavarni.
~Nekem is, de.. maradok. Nem akarom.. egyedül hagyni, épp ezért.Itt leszek, míg felébred.. te.. talán fogj neki egy szarvast. bizonyára éhes lesz.~azzal egy hosszú pillanatig még figyeli Lestatot, majd Bia szobája felé veszi az irányt, és az ajtó előtt letelepszik, hogy ott posztolva őrizze vezérét.

*Már naggyából egy órája itt fekszik. Ruhái szakadtak és véresek. De ezenkívül Lestat egy vérből készült tócsa kellős közepén alszik. A harc Josie-val teljesen kikészítette.*

*Hamarosan újabb útját teszi a kastélyba a szokásos körbenézéskor mikor észreveszi Lestatot. Gyorsan odarohan hozzá és megvizsgálja.*
-Lestat.. mi történt veled?
~Ez nem lehet igza.. már rég óta itt lehet a kastélyba és nem éreztem...biztos valami kis ügyes trükk... de... ez most nem számit..~
*azonnal ahogy Lestathoz ér felteleportálja magukat a szobájába.*

* Résnyire nyitja szemét. Borongós az ég. Mintha másnapos lenne egy nagyon elfajult dorbézolás után. Még mindig a kapukban fekszik. Végignéz magán, hirtelen nem is tudja mit csináljon. Ahogy az anyja szülte, úgy hever ott csak még ráadásul, véres és sáros is. Feltápászkodik, körbenéz…. Sehol senki. Ruhára van szüksége, így benyomja a nehéz kapuszárnyat. Az épphogy csak résnyire nyílik, de Sub könnyen átfér rajta. Egy hatalmas teremben találja magát. Óriási faragott pillérek tartják a kupolás mennyezetet. Köztük karcsú ikerablakok festett üveggel. A falakon sötét faburkolat van. Van néhány festmény, néhány vakablak, ezekben szobrok állnak. A láb alatt kőpadló van, fekete és hófehér lapokból összeillesztve. Egy -két bunda, szőnyeg is hever a földön. A kapuhoz képest balra van egy hatalmas kandalló, akár egy ló is kényelmesen belemehetne. Legszembetűnőbb pedig a hármas trón ,egy óriási és ezt közrefogva két kisebb. Fából és márványból faragottak, tekintélyt parancsoló még üresen is. Körülötte több fotel szék és dívány is van.. Máris visszatér szokásos rosszkedve, mihelyt magához tér az ámulatból.*
~ Hol találok itt valami göncöt?~
* Elindul egy folyosó felé.*

*Első csatája kemény volt. Sokat tanult belőle, és a tüzet most már szívből gyűlöli. Szánalmas állapotban lép be a kastélyba. A falnak támaszkodva lépked a folyosók felé. Bundájából csak egy két perzselt csomó maradt, bőre skarlátvörös és fekete színekben játszik. Csorog a nyál a szájából, folyik az orra is. Nyelve lóg, száraz ,cserepes. Már beindult a gyógyulása, de még több óra míg helyrejön. Legalább a vérzés már elállt. Jól elbántak vele.*

*megérkezik Lestattal a kastélyba. Először jár életében ilyen helyen, mindent megbámul, főleg az embereket. Sosem látott még ennyire különböző, és fura kinézetű személyeket... Csak vár Lestat utasítására, és igyekszik nem csinálni semmi hülyeséget.* ~hát, ez az új otthonom... ~ *gondolja. Elég nehéz lesz megszokni.*

*Lestat idehívja az eggyik barátját aki illedelmesen kezetcsókol a hölgynek.* -Vezesd el Areanat az új szobájába. Én megyek és elteszem magam holnapra. Viszlát.- *Csettint eggyet és eltűnik.*

* Kiáll a nagyterem kellős közepére, vár valakit. Akárkit! Dühös. Mindenkire dühös. Fel alá járkál, összefonja karjait.*
~ Nevetséges. Ez nevetséges. Hol van Dora? Napok óta nem láttam, eszébe sem jutok. Hol van Milla? Miért dühöng., Miért bujkál? Ez a jó példa? Ezt tanuljam tőle? De végül is azt mondta keressek másik mestert. Nevetséges. Hol van a falkavezér? Kell a tanácsa, neki kell döntenie. De hát a vezérem de még nem is találkoztunk. Nevetséges. Ez egy falka lenne?~
* Megáll majd lemondóan sóhajt. *
~ Mester, Dora, a vezér……… mind nők. ~

* Skillgannon ráordít a hatalmas kastélyra, mintha kihívná maga ellen. Megmutatja óriás termetét, nem bújik el. Kihúzza magát, elindul felé. Keményen belöki a kapuszárnyakat. Beront a nagyterembe. Épp hogy csak befér termete a kapun. Nem titkolja jelenlétét. Mennydörgő hanggal szól.*
- ITT VAGYOK! Én Skillgannon! Ki jön elém?!

* Nem jön elé senki. A hatalmas Skillgannon egyedül van, nem áll ki elé senki. Körbe tekint még egyszer a nagyteremben, aztán sarkon fordul és elhagyja a kastélyt. Gyilkolni akart, de nem állt útjába senki……………… sok idő telt el az ő kora óta. A farkasok már talán ellenség nélkül is elpusztulnak. Már saját otthonukat sem védik. Skillgannon csalódott, erre nem számított.*

*Megérkeznek Biankával a nagyterembe, Vincent egy pillanatra eltűnődik a kastély méreteim, majd eszébe jut a Londoni Nagykastély amely mellett még ez is csak egy kis morzsának tűnik.*
-Szép.

*Rápillant..*
-és nagyobb mint amilyennek látszik..
*Ezzel elindul a szobák felé*

*Bólint.*
-Merre megyünk? Minek?