Nagyterem

*Elugrik még mielőtt felbukna majd megáll a terem közepén.*-Szerintem ennyi elég volt.Örömömre szól hogy ügyes találékony és fizikailag is jó vagy.A harcmodorod kicsit furcsa de azért jó.MInt megigértem most tanítok neked valamit ami szinte minden lénynél a legalapabb dolog.Ez a gyógyítás.*A zsebéből elővesz egy kést majd elkezdi dobálgatni a kezében.*-Érezd magadban az erőt ami a testeben rejlik majd próbáld meg felszinre hozni.Zárd ki a külvilág hangjait és csak arra koncentrálj hogy a kezeden lévő seb begyógyul.*Hirtelen megmarkolja atőrt majd eldobja úgy hogy a fiú karjába áljon.*-Csináld azt amit mondtam.

-Milyen rendes tőled.
*Cinikusan megjegyzi magának és kihuzza magából a tőrt és a sebre mered. Mély levegőt vesz, majd az utasításoka végig gondolva neki lát a feladatnak. Koncentrálni próbál, de ez soha nem tartozott az erősségei közé, majd néhány percnyi próbálkozás után lemondóan felsóhajt.*
-Nem lenne egyszerűbb néhány kötszerrel ellátni magam?

-Ilyen könnyen feladod.Nem lessz nálad mindig kötszer és kötszerrel nem fogod begyógyítani azt ha hasba szúrnak.Igyekezz külömben jön a következő tőr.*Már veszi elő a többi tőrt.*
-Nem a kedvességemről vagyok híres.Tudom szigorú vagyok és éhe elég nagyok az elvárásaim de harcban az ellenség nemfogja megvárni míg te bekötös magd vagy akármi.

* Mikor a nagyterem lépcsőjén lefelé jön látja hogy Lauren és egyik tanítványa itt gyakorolnak, ezért leül egy picit távolabb és rágyújt egy szivarra.*

-Rendben, majd megoldom valahogy.
*Magában morog néhányat és újra koncentrálni kezd. A külvilágban most nincs sok zavaró dolog, ezért magába mélyed, és lassan a seb begyógyul a karján. Nem sikerült teljesen csak a hegesedésig eljutott.*
-Szerintem elsőre nem rossz. Legalább már nem vérzek.
*Arcára mosolyt erőltet, és reméli, hogy nem lesz több ilyen fajta gyakorlás.*

-Látom szeretnéd hogyha már vége enne ennek a dolognak de el kell hogy szomorrítsalak mmég csak mos kezdődik.Elsőre elég ó volt de jön a többi.*Leteszi a tenyerét a földre mire egy jéginda tör ki a földból és átszurja a tanítványa gyomrát.Felkészül arra hogy ha kell közbe lépjen eközben int natanielnek.*

* Nataniel vissza int és mosolyog.* - Úgy látom szépen fejlődik. Nemsokára ha nem vigyázom utolér.-* Mondja miközben azt nézi hogyan boldogul a tanítvány a jégindával.*

*Hangosan felüvölt és széttöri az jégindát. A földre rogy és a gyomrát fogja amiből ömlik a vére. Fejét a földnek nyomja és koncentrálni kezd. A nagyobb fájdalom miatt nehezebben megy a koncentrálás, de valamennyire kezd összezáródni a seb. Néhány perc múlva elég vastag hús képződik a hasán és eláll a vérzés.*
-Ilyet többet ne.

-Ne fálj ilyen nem lessz csak rosszabb.*Most három jéginda tör ami átszúrja a fiú két karját és újra beleszúródik a gyomrába.*-Igyekezz nehogy sok vért veszíts.*majd fejét oldalra fordítja hogy félszemmel hátra tudjon nézni.*-nataniel jól érzem hogy te feketemágiát tanultál?*Mosolyog.*-Örülnék neki hogyha már ot tartana ahol te de egyszer mindennek eljön az ideje.

- Nemsokára ott fog tartani ne aggódj. Gyorsan fejlődik. Igen fekete mágiát tanulok. Bia azt mondja tehetséges vagyok.-

~Ez ki akar nyírni engem!?~
*A gyomrában lévő indát széttöri a lábaival. Egyik karját letépi a jégindáról és a másik kezét könnyebben ki tudja szabadítani. Oldalára feküdve elterül a földön és koncentrálni próbál. Először a gyomrát próbálja begyógyítani. A vérzés lelassul, de nem szűnik meg. Tekintetét a karjára fordítja amin a megsebzet hús alatt láthatóvá válik a csontja. Ellenben másik karja jobban fáj, mivel azon fekszik. Fájdalmak közepette átforul a hátára, így enyhül a karjában lévő fájdalom. Gyomrán a hús nagyjából visszanőt, ezért a karjaira koncentrál. Az egyiken hamar hegekbe tudja borítani a sebet, így a vészesebb karjára figyel. Lassan visszanő a húsa a csontjára, de ezt is csak hegesen tudja begyógyítani. Maradék erejével a gyomrára próbál valami szebb külsőt varázsolni, de nem sikerül neki. Mély levegőt vesz és kifujja magát. A következő indákra vár, de semmi sem történik. Felül a földön, de sehol nem látja Laurent. Nataniel felé fordul.*
-Lauren hova tűnt ilyen sietve?

- Gondolatban üzent hogy el kell mennie, de szerintem a fájdalomtól nem hallottad. Gondolom, nem akarod feladni a gyógyítást ilyen könnyen. Harcban hogy akarsz helytállni, ha nem tudsz gyógyítani?-* Mélyet szív a szivarból és leveszi a kabátját.*

~Jaj ne, már megint...~
-Beteg szabadságot nem kérhetek?
*Feláll a földről és maradék erejét összeszedve lábon marad.*

* Odalép Remyhez és teljesen begyógyítja a sebeit.*- Mit hittél hogy harcolni fogunk-* Elmosolyodik és szív a szivarból.*- Nem akartam harcolni mert elég fáradt vagyok. Viszont gyakorolnod muszáj hiszen ki tudja mikor leszel szorult helyzetben. Ha nem tudod beforrasztani a sebeidet hogyan leszel harcképes?

-Álltalában próbálom gyorsan leverni az ellenfeleimet és akkor nem kell törődnöm a sérülésekkel. Egyébként meg szerintem sehogy nem bírnék harcolni. Jah, kösz a gyógyítást... Lauren mindig ilyen dolgokat talál ki?
*Mondandója közben egy fotel felé közelít, majd bele ül.*

- Igen ilyen a kiképzési módszere.-* Egy laza mozdulattal felgyújtja a fotelt amiben Remy gubbaszt.* -Nehogy azt hidd hogy ennyivel megúszod, fáradt vagyok de tanító is. Nem hagyhatom, hogy a cél előtt feladd. Azt mondod, gyorsan levered az ellenfeleidet? Az emberek között talán igen, de itt nincsenek emberek. Azokkal meg egyébként sem verekszik az ember, hanem lecsapja, mint egy szúnyogot. Mutasd, hogyan versz le egy ellenfelet gyorsan. Nem védekezek, és nem támadok, használj box zsáknak nyugodtan.-* Ezzel tűzből tüskéket növeszt az egész testén mindenhova egy csepp szabad helyet sem hagyva rajta. Majd megszilárdítja a lángokat melyek így acél kemények és 20-25 centi hosszúak lesznek. *-Na mutasd.-

~Én és a nagyszám... Megint jól megoldottam.~
-Nem szoktam hozzá, hogy valakiből tüskék állnak ki. Eddig még csak tudtommal emberekkel verekedtem. De talán egy sündisznót is letudok verni.
*Feláll a fotelból és vizsgálni kezdi a tüskéket.*
-Nah jó, egy acélos sündisznóval nehezebb lesz.
*Szét néz a teremben és választása egy asztalra esett. Maradék erejét összszedve felemli az asztalt és nagy lendülettel hozzávágta Natanielhez.*

* A hőtől ami a Nataniel testéből árad már akkor lángra lobban amikor egy méternél közelebb kerül a testéhez. Nataniel fokozza a hőt és az asztal pár centire a testétől hamuvá omlik.* - Szép próbálkozás volt. Szerintem ne próbálkozz tárgyakkal. Ráadásul ez a sün most kifog rajtad ígérem.-* Áll tovább és vár.*

-Valamit majd kitalálok.
~Remélhetőleg... Gondolkozunk. Mivel lehetne legyőzni egy égő acél sünt?~
*Néhány percig maga elé mered, majd egy ötlettől vezérelve magához hivat egy szolgálot és egy üveg vizet kér. Közben egy kisebb kőszobrot is magához húz.Kinyitja a vizes üveget, iszik néhány kortyot, majd a hóna alá veszi a szobrot. Gyors léptekkel elindul Nataniel felé. Ráönti a vizet a férfira, majd a kőszobrot lendíti neki a fejének.*

* Amikor meglátja a vizet felnevet. Nem érti mit várt ettől a támadástól Remy. Mikor le önti vízzel már röhög a nevetséges próbálkozáson. A víz egy szempillantás alatt elpárolog. Aztán mikor érkezik a szóbor és elakad az tüskékben kérdőn nézi a fiút.*- Ez neked gyors leverés. Remélem csak poénkodsz.-

-Mit mondjak. Nem minden napos dolog, hogy egy forró acélos sünnel verekszem... Valahogy biztos le lehet verni. Csak én még nem jöttem rá.
*Nekidől az egyik fotel háttámlájához, de semmi ötlete nincs, ezért lemondóan megszólal.*
-Rendben, győztél. Egyenlőre még nem tudlak leverni. De majd egyszer talán sikerül.

- Nem érted a lényeget. Nem azt akarom bizonyítani neked hogy nem tudsz megverni mert én tanító vagyok meg ilyenek. Hanem ezt akartam elérni.-* Áthelyezi a sün varázslatot Remyre majd oda sétál és nem törődve a hővel és a tüskékkel megragadja a fiú nyakát és a levegőbe emeli. Miközben tartja a kezéről kezd leégni a hús és a tenyerét is több helyen átütötte a tüske. A gyógyulás gyorsan jön és minden sérülés, amit a lángok ejtenek rögtön eltűnik. *

-Rendben, nagyjából értem. A gyógyítás fontos dolog. De egyenlőre még ma kezdtem. Semmi sem sikerül egyik percről a másikra... Letennél végre?
*Megfogja Nataniel kezét és hasba rúgja a férfit.*

* A rúgástól Natanile egy picit meg görnyed, de nem az erőtől amivel rugót Remy, hanem attól hogy a gyomrába fúródik pár tüske. Megszünteti a varázslatot és beforrasztja a sebeit. Remyt azonban nem ereszti el.* - Ezt nem kellet volna, de ha így akarsz tanulni legyen. Nem kell elsőre mindennek mennie de te az a típus vagy aki könnyen feladja. Ne feledd nem kell jóban lennünk és most tanítalak.-* Ezzel Remyt lerakja a földre és utasítja a támadásra.*

~Hova kerültem?... Habár jót akarnak. De ez kezd sok lenni.~
*Vesz egy mély levegőt és megforgatja a fejét. Kezét maga elé tartja és ökölbe szorítja. Erő hílján a térdét célozza meg Natanielnek és meglendíti a lábát.*