Nagyterem

A nagyterem.. más nevezheti akár nappalinak is.. ahgoy valaki benyit a hatalmas bejárati ajtón itt találja magát.. inenn lehet eljutni mindenhová

*Kiér a börtönből és az ajtót bezárja maga után, így a nagyterem tárul elé. Körbepillant szerencséjére nem lát senkit és sietve indul fel a lépcsőn a lakosztályok felé. Hallani se lehet azt hogy valaki járt itt, mert csupasz lábai amilyen kis zajt csinálnak az alig hallható*

*visszaérkezik a nygaterembe a temetőböl és továbbra is támaszkodva ül le egy fotelbe és nyugszik kicsit*

*visszaér az erdei kis sétából,meglátja Biankát de nem zavarja*
-Szia*köszön majd leül és ír a naplójába*

-szia..
*áll fel újból botjára támaszkodva majd leül Steve mellé persze azért ugy hogy ne lássa azt amit a naplójába ír *
-hogy vagy ?
*kérdezi enyhén kiváncsian*

*kicsit odébb húzódik a nő mellől*
-Köszike megvagyok..4 ujjav van ugyan a lábam picit zsibbadt a fejem feldagadt a nyelvemet nem tudom használni mert szinte szétfagyott azon kívül semmi.És mind ezt miattad tettem..nem volt sok értelme.

-miből gondolod ezt ?
*kérdezz rá kicsit gondolatba ejtően.. őszintén még fogalma sincs hogy a két fiú közül melyiket választja.. de lehet már van válasza.. viszont közel se biztos*
-és a fájdalmak miatt ne aggódj.. megkéred majd Sophiet hogy gyógyitsa be és biztos talál valami olyan szert amitől visszanő az ujjad
*fura hgoy ezt hallják tőle..mivel általában ő szokott ilyenekben segíteni ha meghall egy ilyen dolgot.. *

-Nem nagyon érdekel az ujjam,van ami sokkal jobban zavar,amúgy nem is érdekel miért mentett meg tegnap téged Mich?

-nem tudom.. honnan tudnám? .. és egyépként ha ezzel arra akarsz kijukadni hogy őt vagy téged szeretlek.. bocs, de jelenleg.. nem tudom..
*mondaná kis elméletét de utána azt is cáfolja így a végén picit már habogott.. *

-Valaki szólt neki,hogy meghaltál és segítsen megmenteni...nah megyek lefekszek*elindul a szobájába felérve lefekszik aludni*

*sóhajt.. ez tul egyértelmű volt.. majd csak nyugottan ül és gondolkodik*

*hosszasan gondolkodik de sokra sajnos ma se jutott.. majd feláll megint botjára támaszkodva megy és jár egyet*

*Sikeresen megérkeznek a nagyterembe. Gyorsan ledobja magáról Serát, persze csak óvatosan, aztán Stevet a földre ejti, majd letérdel Biához. Visszaváltozik gyorsan és begyógyítja a nő sebeit, főleg ami a nyakán található. Ha ezzel megfolt, most Sera felé fordul.*
-Te rendben vagy?
*Néz a lányra kérdőn, az ájult Stevevel meg most nem foglalkozik. Nem látszik rajta súlyos sérülés. Így csak Bia felé görnyed és reméli nincs komolyabb baja a nőnek.*

*kicsit remeg.. egyszerűen borzalmas volt számára amit a férfi suttogot neki töbször is .. sebei begyógyulnak majd kinyitja aszemét és valahgoy nehezen abbahadja a remegést majd felül.. csak meredten és némán néz maga elé.. szemei mintha megkövültek volna.. üvegessé váltak.. bestiának nyoma sincsen.. *

* Leül a földre és Biát nézi.* Persze.* Válaszol fáradtan, majd tekintete ismét a falkavezérre vándorol. Nem nagyon csípi a nőt , de a sebesült az sebesült. Ővatosan gyógyitgatni kezdi magát, majd feláll és Bia mellé sétál.* Ugye nem lessz semmi baja?* Furán érzi magát, hogy ilyen sebezhetőnek látja azt a lényt, akit rettegnek és akit elismernek.*

-Nem.
*Mondja sóhajtva, majd Bia üveges tekintetétől kirázza a hideg. Azonnal letérdel a nő mellé, karjaiba veszi és kicsit megpofozza hogy térjen magához.*
-Bia..Bia ébredj hallod? Vége van!
*Mondja a szavakat a nőnek, s közben próbálja helyrerázni, persze csak képletesen mondva.*

*szem továbbra is üveges.. utána csak könny gyülemlik benne fel.. de nem hull le.. ellöki magától Sophiet és továbbra is maga elé néz..*
~miért sulytotok pont vele..~
*gondolja halványan magába majd csak továbbra is néz maga elé.. üveges szeme ami mostmár könytöl ázott át rémisztő.. egyszerűen borzalmas hogy ilyen állapotba tudott kerülni... *

* Sophie válaszától valahogy nincs jobban. Nem tud Biankára nézni. A látvány egyszerűen elborzasztja.* Asszem én elmegyek enni valamit.* Mondja alig hallhatóan és otthagyja a két nőt, majd gyors lépésekkel a konyhába indul.*

-Rendben.
*Mondja, d enem néz Serára. Biára pillant és egy cifra káromkodás után újra a nő mellé lép, majd lekever neki egy hatalmas pofont, hogy végre kijöjjön a sokkból. Bár ő maga sem tudja ezzel mit ér el. Csak reménykedik, hogy beválik.*

*feje elforditodik a másik oldalra majd lassan visszaemeli és Sophiere néz.. az eddig gyülemlő könnye most elhullik azon az arcán ahol egy szép nagy piros folt van.. majd feláll és elvonul beszéd nélkül a börtönbe és a ccellák soraiba.. a csendet egyedül léptei és a köpenye susogása töri meg*

-Bassza meg!
*Káromkodja el magát mostmár totál idegesen, majd inkább hagyja a fenébe az egészet, de azért követi Biát a cellákba és lemegy lány után.*

*felébred az ájulásból,minden tagja fáj lába vérzik és megvan égve,előkotor a zsebéből egy kis kenőcsöt és bekeni a lábát,aztán lassan feltápászkodik és felmegy a szobájába*

*Leszáll a motorról és hirtelen szöget üt a fejében egy gondolat.*
~Itt senkise csípi a kocsikat? Vagy csak velem van baj...~
*Mivel ezt a helyet nem nagyon ismeri előre engedi "tanítvány társát", majd követi.*

-Ez a nagyterem,innen vezetnek fel lépcsők a tanítványok hálószobáiba és a mesterek lakosztályaiba.Lefelé pedig a börtön van ott én már voltam,nem túl kellemes hely*Leszáll a motorról és itthagyja*Most szerintem nézzük meg a szobádat*Elindul a lépcsőn felfele*

*Követi a fiút, közben nézelődik.
-Csodás... -mondja alig hallhatóan.
-Kérdeznék valamit... Lehet marhaság, de miből tellik egy ekkora helyere Biankának? -érdeklődik, majd egy furcsa tekintetet vesz fel.*