Nagyterem

*Kitárja a kétszárnyú hatalmas ajtót majd becsukja maga után és elindul a szabadba járni egyet.*

Közvetlenül az ajtó előtt ál meg a angy fehér farkas, majd lassna változni kezd. Hamarosan már emberi alakban áll ott, majd nem húzva tovább az időt, belép a hatalmas ajtón.
A teremben szét néz, hátha észrevesz valakit, végül megvonja állát és elindul.

*Az ajtó egyik szárnyát pont annyira nyitja ki, hogy beférjen rajta. Körülnéz, aztán felmegy a lépcső.*

*Megérkezi aztán odatol az ajtó közelébe magának egy fekete bőr kanapét amire lefekszik kényelmesen hátradól egy pohár vizzel a kezében és várja hogy Nataniel megtalálja közben gondolat olvasó képességével próbálja nyomon követni a fiút.*-Na erre kiváncsi leszek.*Egyik kezét a feje alá rakja és belekóstol a jó hideg vízbe.*

*A kastély lenyűgözi, de tudja, hogy nem késlekedhet, ezért csak a feladatára összpontosít. A nagyteremben emberré változva megáll mestere előtt.*

*Ránéz az órájára.*-Kicsit sokáig tartott de jó teljesítény.Örülök hogy sikerült most körbevezetlek a kastélyban aztán azt csinálsz amit akarsz.Gyere megmutatom az étkezőt.*

*Nataniel követi.*

*A kastély bejárata szépen lassan kinyílik ami még így is add egy kis hangot magának. Majd egy nő lép be az ajtón melynek ruhája vérrel áztatott, arca keze és teste minden porcikája fekete vértől eltorzult. Sebek halma önti el főleg a mellkasát és a lábát. Belép majd térdre rogyés nagy levegőket vesz, és probál erőt venni magán hgoy legalább a szobájához eltudjon majd jutni.*

*régen járt a kastélyban, Biával való veszekedésük után elhagyta a környéket, ám most valamiért mégis vissza tért. sokáig áll a kastély előtt mielőtt belépne, de mikor elszánja magát meghökkenve pillantja meg sebesült tanítványát* Nem kérdezek... *hangja hűvös, az aggodalmat jó mélyre rejti*

*ÉRzi Bia jelenlétét és azt is hogy nincs valami jó állapotban aról nem jut neki semmi az eszébe hogy mik történtek vele amikor Blaze megszállta.LEszalad Biankához majd egy csók kiséretében leülteti az egyik kanapéra és hoz neki egy kis vizet közbe észreveszi a másik személyt.Nem ismeri de érzi a mérhetetlen erőt.Illedelmesen meghajol és bemutatkozik.*-Üdvözletem a Nevem Lauren Deitra.

*Undorodva pillant enyhén Sarahra.*
-Tudod két ellenséggel nem könnyű. Egyszer az egyikkel, mászor a másikkal kell küzdeni. Nem könnyű elhiheted. Nem kell szégyenkezned, úgy is letagadsz ha kérdeznek.
*Mondja Sarahnak majd ahogy felült a kanapéra elkezdi lassan sebeit gyógyitgatni*


//Sarah ha tudsz msn is írj rám plz //

*tudomást sem vesz a most érkezőről, csak rávillantja szemeit, aztán megint végignéz Bián* most sajnálnom kellene? mert nem foglak, ezt te is tudod... *lassú léptekkel indul beljebb az ajtóból* nem én tehetek arról, h ilyen helyzetbe kerültél, és hogy nem tudod a kezedben tartani a dolgokat... *a gúny nem marad el*

~Úgy látszik itt a kedvesség luxus.MÉg csak tudomást se vett rólam.~*Vág egy fintort majd hoz magának egy széket és nekitámasztja a falnak majd leül.*

-Tudod hogy jelen esetben nem érdekelnek a rang különbségek. Az én kastélyomban vagy, az én környékemen, az én embereim között. Szóval egy aprócska tiszteletet illik kimutatnod! Ha már értem egyszer se teszel mióta élek!
*Szeme már szikrázik kicsinykét szinte, elege van lassan.*

- legutóbb mikor itt voltam, ha jól emlékszem Sophie-val megmentettem az életedet. persze te ebből sem kértél. jah, és ne feledkezzünk meg arról, h megtanítottalak kezelni a bestiát, enélkül eluralkodott volna rajtad az őrület. de persze.... én soha nem törődtem veled, miért is tettem volna?*kis hatásszünet* akkor már valamilyen szinten megbékéltünk egymással...*teszi hozzá kisséhalkabban*

~Wow ezek mindig veszekednek?~*Röhög aztán kilép az ajtón kicsit levegőzik az ajtónak nekitámaszkodva és várja míg a veszekedés elcsendesedik addig is leül és bámulja a tájat.*

-Kértem segítséget? Nem.. Nem tudom miért jöttél vissza ha annyira el akartál menni. A bestiát meg mindenképp muszáj lett volna ha akarod ha nem. Te is tudod hogy erről igéretett tettél, mert tudtadt hogy eljön az a nap.
*Arckifejezése elég komoly, de legszivesebben most távozna innen.*

*sokáig hallgat, aztán sóhajt* hát jól van, akkor beszéljünk nyíltan. segíteni jöttem vissza, és ne akard elutasítani az anjánlatomat, hogy mellég állok, mert akkor elveszel. csak nézz végig magadon, és dönts affelől, hogy maradjak, vagy menjek el örökre?

*Hátradőti a fejét az ajtónak becsukja a szemét és éruékeivel hallgatja a tájat miközben figyel a benti kérdésekre.*

*Begyógyitja annyira sebeit hgoy felálljon és szép léptekkel lép oda Sarahoz és a szemébe néz majd halkan suttog hgoy csak ketten hallják.*
-Te magad mondtad, nem dönthetek a sorsod felől, mert halálal jár egyhuzamba. Megszoksz vagy megszöksz a szlogened, tudom én. Mielőtt felteted a kérdést már tudtad a választ.
*Elindulna de még visszanéz.*
-Ugye tudod, hogy máshogy forog a világ mint gondoltad.
*Szemében egy erős bestia és egy apró jel villan meg, majd felmegy a szobájába pihenni.*

*hosszan néz Bia után, aztán kilép az ajtón és a falhoz szegezi az ismeretlent, belevicsorog az arcába* hogy is hívnak?

*Kinyitja vörös szemeit.*-Lauren Deitra.*Válaszolja határozottan tekintetében egy csepp félelem sincs.*-HA jól tudom te vagy Bianka mestere.

*elmosolyodik, és elengedi Laurent* igen jól tudod. a nevem Sarah *kezet nyújt* nem mindig vagyok ám fúria, csak az esetek 99%-ában. *vigyorodik el, most valahogy jobb a kedve*

*Kezet ráz Sarah-val.*-Jó tudni.*Mosolyog.*-És mikor van az az 1%?*Mosolyog aztán leül a földre és törökülésbe helyezkedik.*-Egyszer sem láttalak még a kastélyban.NEtán nem itt laksz?*Kérdezi kiváncsi természetivel majd nekidől a kőfalnak.*