Nagyterem

*Nataniel egy széket teremt a semmiből. Leül és egy szivart vesz elő de nem gyújt rá hanem az újai között morzsolgatja. Látja a haragot és a dühöt a lány szemében.*- Így jobban tetszel végre van benned tűz és szenvedély. Biztos azt hiszed hogy én változattalak meg de nem így van. Rájöttél arra hogy eddig csukott szemmel jártál. Az új családodat az sem érdekelte volna hogyha a testedet itt eszik meg a kukacok. Addig amíg éltél mutatták a jó oldalukat miután elragadtam az életed még csak azt a végtisztességet sem adták meg neked amit az emberek a döglött kutyájuknak adnak. El sem kaparták a testedet.-

*Még idegesebb lesz. És nagyobb tűz ég a szemében.*
-Hmm...Jó kis család... *jegyzi meg magában közben a keze ökölbe szorul.*

* Milla szemébe néz és abbahagyja szivar morzsolását. A szájába rakja és rágyújt.*- Arról gondolom tudsz hogy Evert gyorsan talált mást a helyedre.-* Ezzel egy tükröt idéz a lány elé amin egy filmhez hasonlóan lepereg az elmúlt napok eseményei*- Látod a halálod nem rázta meg a hőn szeretett falkádat. Ez a falka sosem lesz az igazi otthonod, Bia hangoztatja hogy az élete a falka, de kérdem én hol volt amikor szükséged lett volna rá? Vagy akkor amikor elmondtad neki hogy lázadok a falka ellen tett valamit? Nem kell hogy válaszolj ezekre a kérdésekre csak néz a lelked mélyére és tudni fogod a válaszokat.-

*Most a régi Milla sírva fakadna, de az újat erősebb fából faragták... A kezeit ökölbe szorítja, és mérgében széttöri a tükröt. Nem érdekli, hogy mi lesz a következménye...* ~Nekem már sosem lesz igazi családom...Én már csak magam vagyok, magamra számíthatok...És magányos farkas maradok.~

* Nagyot szív a szivarból.* - Nem kérem hogy állj mellém, nem ígérek semmit, de én sem tartozom senkihez.-

-Akkor egy cipőben járunk. *Gúnyos mosoly, ami nem igazán illik Millához. Bár így még sosem lehetett látni. A lány nagyon megváltozott...persze jogosan.*

- Ha bármire szükséged van engem mindig megtalálsz, ha kell valami nyugodtan szólj. A kastély kapuján döngess és beengedlek de ha engedély nélkül jösz akkor azonban nem lesz többet senki aki visszahozna az életbe. Most menj és élj tovább boldogan.-

-Rendben...majd átgondolom...*Ezzel elindul összepakol, rak el egy csomó fegyvert is és elindul Darioshoz vissza a hegyvidékbe*

Nyomra nem lelt, s a harag égett benne, ahogy még hosszan bámulta a testet, majd lassan elindult a szobák irányába. Tudta, meg kell keresnie a falkát, mégsem volt képes így itthagyni a holtat. Merevvé fagyva abban a szomorú pózban. Több járt neki. Legalább egy keveset tennie kellett érte.
Az egyik szobában letépett egy sötét függönyt és azzal együtt indult vissza, hogy szomorú leplet borítson a holtra..
Ám mielőtt visszaért volna a teremben, hangokat hallott. Megtorpant, majd óvatosan meglapulva fülelt.
Farkasfüleivel sikerült elcsípnie a beszélgetés végét.
Kellemetlen érzésként cikázott végig rajta a gondolat, miszerint a férfi talán tudja, hogy még mindíg itt van.
Csendesen letette hát a függönyt és hátrálni kezdett. Hála a folyosó szőnyegének, mely puha mancsai neszét egészen elnyelte, nem keltett zajt.
Ebbe a gondolatba kapaszkodott, s remélte, hogy földötúli érzékekkel nem derül fény ittlétére, legalább addig, míg egy alkalmas ablakig eljut, és azon át meglép.
Tudta, egyedül itt semmit sem tehet.

*Újra a nagyteremben van és keresi a többieket.Mindenhol karom és vérfoltok vannak viszont nem emlékszik semmire.*

* Nataniel elfintorodik, mikor Shara távozik. És a nagyterembe teleportál a teste amit Natanieltől rabolt egyre ismertebb ezért új után kellene néznie. Ekkor akad meg a szeme Laurenen.*- Szia hogy érzed magad?-* kérdezi bár csak az érdekli hogy egészséges e a test amit elfoglalni készül.*

*Összeszorítja az öklét amikor nat megszólal.Tanítványa felé fordul.*-Elég jól ahoz hogy a temetőbe küldjelek.
*Mondja ridegen majd begyullad az ökle.*
-Mit csináltál a többiekkel egyáltalán mi a szándékod?
*Teszi fel a kérdéseket.Úgy gondolja hogy ez nem az ő tanítványa vagy mégis?*

* Nataniel Laurenre néz.*- Azt hiszed hogy bármit tehetsz ellenem.-* Lauren elé áll és várja hogy csináljon valamit.*- Megölettem a nagy szerelmedet Sharával.-

*Hátából feketemágia csápok emelkednek ki majd natanielre tapadnak és elkezdenek a bőre alá kúszni.*
-Ez kérdés volt?*Elővesz egy kardot majd közelebb lép a kifeszített test felé.*

*A csápok elhitetik Laurennel hogy Natanil bőre alá kusznak majd amikor előveszi ellenfele a karot, akcióba lendül.*~ Lauren teste tökéletes lesz számomra.~ *Elkapja a kezét és kicsavarja.*- Emlékszel te teremettél meg engem. Itt az idő hogy viszonozzam ezt a szívességet.-* Az árnyék koncentrálni kezd régi testére amiben elkezd áramlani az energia. Nataniel teste egy darabig be tudja fogadni az erőket majd hirtelen felrobban, és a kavaró árny marad csak ami egy gyors mozdulattal megszállja Laurent.*

*Térdre esik majd a fejét fogva próbál harcolni az árny ellen de nem sikerül.Az erő ami natból jött átveszi teste felett az uralmat majd elájukl és összeesik a padlón.*

*Hirtelen megjelenik, majd észreveszi, hogy miféle katasztrófa söpört végig, aztán megpillantja az ájult Laurent.*
- Lauren... Lauren jól vagy?
*Kérdi, miközben a férfi mellé rohan, s megpróbálja felébreszteni.*

*Sophie testét elkezdik beborítani az árnyak egészen a nyakáig majd a levegőbe emelik.KIsé nehézkesen feltápászkodik a földről és mesterére néz.*

- Lauren... Lauren mi bajod?!
*Nyögi, miközben kezdik belepni az árnyak, s a nyakánál fogva emelik fel. Megpróbál kiszabadulni, de ez fizikai erővel nem megy, így csak kapálódzik, vagy legalább is próbál.*

-A baj forrása itt te vagy.*Mondja ridegen majd elővesz egy tőrt és tövig a lány lábába vágja.Ki gondolta volna hogy a Natba lakozó árnyéklény ilyen erős?.*-Hiába a próbálkozás fizikai erővel lehetetlen kiszabadulnod.*Mondja majd elkezdi forgítni a tőrt a lány lábába.*

*Felnyög a tőr okozta sérüléstől, majd dühösen tekint a férfira, s feketmágiát használva szétrobbantja maga körül az árnyakat. Azért neki is megvan a magához való ereje és esze.*
- Megbolondultál Lauren?!
*Kiállt rá a férfira, miközben begyógyítja a sebét a lábán, majd harci pózt vezs fel.*

*Hirtelen a lány mögött terem.*-Én inkább úgy mondanám hogy megjött az eszem.*Mondja a lány fülébe súgva.*-Ti ostoba lények...folyamatosan csa ka háború jár az eszetekbe az esztelen gyilkolás amivel elpusztítjátok a földet.

- Úgy gondolod? Hát rossz emberrel kezdtél.
*Szól, s hátranyúl, aminek következtében elkapja Lauren karját, majd megrántja, s ezzel elhajítja a férfit, aki ennek következtében belevágódik a fallba.*
- Ha ismernél, tudnál, hogy milyen ember vagyok...
*Szól csendesen, miközben ismét harci pózt vesz fel.*

*Teste füsté válik mielőtt a falba ütközött volna.KEzét pedig begyógyítja érzelem mentes arcal.*-Gyengevagy.Nincs időm most veled játszadozni sok dolgom van még.Remélem még találkozunk és akkor sikerül majd kárt tenned bennem.*Mondja a lánynak majd elteleportál az árnyéksíkra.*

- Bolond vagy, Nathaniel.
*Szól csendesen, miután Lauren eltűnt, körülnéz, összeteszi két kezét, majd elmormol pár szöveget, amire helyre jön az egész kastély. Hála a régi varázsnak, végre rendbe tudott tenni mindent. Körülnéz, majd eltűnik, s visszavonul a hálójába pihenni és gondolkodni.*