Darkwolf párbajterem

*Erősen koncentráll, és nemcsukja be a szemét, csak a másik oszlopra koncentráll, meg arra, hogy oda kerüljöm. És táddám...odakerül.*

*Bolint.*
-Rendben van, mára elég lesz..
*Áll fel az oszlopról, és minden más oszlop is szépen visszhuzodik földbe nyomtalanul.*

-Rendben...*mondja mosolyogva, majd int egyet Biának, és gyakorlássképpen a szobájába teleportál, véglegesen... Erősen koncentráll meg minden de a végeredményt eléri.*

*Int Millanak mielőtt eltünik, megvárja hogy eltünjön. Felemeli kezeit és a szoba ablakai sötételői lezáródnak az ajtók becsapódnak.. pár pillanat sötétség .. majd eltünik...*

* Sub végre felgyógyult az összecsapásból a démonnal, de máris a következőn jár az esze. Edzenie kell, ez a hely pedig pont arra való. Még nem is járt itt. Körülnéz majd megakad a szeme a terem oszlopain. Tökéletes az izmok és az ügyesség fejlesztésére, amibe belekezd. Felmászik az egyikre és onnan átugrik a következőre, aztán újra mászik és újra ugrik. Atlétában, sportnadrágban, mezitláb azért könnyebb mint más öltözetben.*

*A párbajteremben újra. Egész megbarátkozott a hellyel. Egyre többet tölti itt a délutánjait. Egész formába jött már. A szokásos sportos öltözetében van, amiben edzeni szokott. Mezítláb, atlétában, nadrágban. Épp egy kötélen mászik felfelé.*

*Milla is éppen edzeni indult egy kényelmes öltözetben... Benyit, elvesz egy szép markolatú kardot, és meglátja Subotajt, akit már rég látott...*
-Áá szia! Örülök, hogy látlak...Monnd csak, hogy vagy? Sikerült már legyőznöd a benned rejlő szörnyet? *mosolyog* ~Mert, ha igen akkor tovább mehetünk a tanulásban...~ *teszi hozzá magában*

* Kellemesen cseng a női hang, mely megszólította. Elmosolyodik, hisz ő a mestere.*
- Szia Milla! Jól……. Köszönöm……Ja hogy a bestia? Mondjuk úgy megbékéltünk, jól kijövünk. He he he.
* Neveti el, közben a tarkóját vakargatja megszokásból.*
- Csak tudod nem vagyok hozzászokva ehhez az élethez. Állandóan ellenségekbe botlok
………. Rengeteg rosszakarója van a fajtánknak, Az igazság az , hogy csoda hogy élek.

*Bólint* -Sajnos ez igaz, de tudtommal ez már az ősidők óta így van, tehát hozzá kell szoknod, viszont ezért vagyok most is itt... Hogy tanítsalak... Regenerálni már tudsz... Úgy tudom, hogy te nem igazán akarsz mágiát tanulni vagy elemi erőket? Ezt jól olvastam a gondolataidból? *kérdezi kicsit elpirulva ugyanis bunkóság, ha másnak az agyában kutakodik, dehát ezt véletlenül meghalotta*

* Nem igazán zavarja semmi, ha tanulásról van szó. Itt a lehetőség hogy végre valamivel esélyesebb legyen egy harcban.*
- Semmi bajom a mágiával, de szerintem a vérfarkas nem varázsló. Viszont harcos annál inkább. Szeretnék a leggyorsabb és legnagyobb fizikai erejű vérfarkas lenni. Én már jól átgondoltam ezt. Annak viszont nem lennék ellene, ha valahogy varázslattal meg tudnánk növelni ezt a két tulajdonságot…… bármi legyen az ára. Sőt ha létezne varázslat amivel valamelyest a bőrömet immunissá lehetne tenni a mágiára…..
Ha jól belegondolok még logika is van ebben. A démonok, de még a vámpírok sem számítanak egy puszta kézzel küzdő vérfarkasra.
Mit szólsz?
* Sub egész belelovalja magát, képzelete beindult. Az utolsó mondatokat már hadarja.*

*-Hááát... Én olyasféle mágiáról nemtudok... Vagyis a fehér mágia az gyógyít, azthiszem, hogy a fekete mágiával lehetnek a csontjaid erősebbek, de abban én nem vagyok otthon...És még a fehér mágiát is csak most tanulom, tehát ez még odébb van, hogy védjen valami téged a varázslatoktól, de majd utánna nézek*kacsint tanítványára*
-Viszont, hogy fizikailag erős legyél... Azon tudunk dolgozni, viszont akkor nem lehetsz tanító... Vagyis nem tudom... Mert a harcosok azok harcosok, és nem tanítók... Ha neked ez megfelel, akkor felőlem kezdhetjük is...

- Megfelel. Kezdjük!
* Bólint határozottan.

-Rendben... Viszont kell egy alap képesség, amit megkell tanulnod... Vagyis nem árt, ha tudsz teleportálni, mert, ha nagyon durvára fajulnak a dolgok, akkor bizony menekülni kell, és ez jól fog jönni... Tehát először is képzeld el, hogy egyszercsak eltűnsz, majd a terem túlsó végében eltűnsz... Persze ez igazán nagy koncentrációt igényel, de ha a farkasösztöneidre hagyatkozol, akkor menni fog...

* Becsukja szemét aztán elképzeli hogy a terem másik végében van. Elég nevetségesnek tűnik. Hogyan sikerülhetne? De Milla komolyan gondolja, úgy hogy muszáj megpróbálni.
Hamar rátalál a farkasra magában. Régi hangok susognak a fülébe, a vadon hangjai. Fák , madarak, más farkasok. Rájön, hogy ezek mind emlékek. Talán ősei emlékei. Egy idő után nem érzi maga körül a termet. El akar ugrani máshová. Hirtelen hideg csapja meg bőrét…………..*

- Sajnálom ne haragudj!
* Kicsit elszégyelli magát hogy megfedte a mestere aki mindig kedves hozzá. Még ha keveset is találkoznak. Elhatározza hogy meg fog felelni neki és a feladatnak.*
- Váááá útálom a mágiát.
* Újra elmélyül. Már egész jól megy neki. Hiszen ezek ősei emlékei, ez lenne a farkasösztön?
Újra tisztán látja a termet.*
~ Most oda fogok jutni.~
*Szinte elrugaszkodik…… és végre a teremben találja, magát. Igaz hogy 3 méter magasan és így nagyot pukkan a földön, de végre jó helyre érkezett. Hurrá.*

*Ő is megérkezik és elmosolyodik*
-Na végre, akkor most próbálj eljutni a terem másik sarkába, hiszen gyakotolni kell
*kacsint*

- Jahajj, mint a matekóra …… De most már menni fog… Azt hiszem.
Milla igazi tanárnő. Kár hogy ritkán futnak össze.
Sub nem teketóriázik. Megnézi a terem másik sarkát, minden részletett. Koncentrál rá. Aztán újra ugrik…….
A falnak verődik a koponyája a nagy lendülettől, de végre sikerül nem törődik ezzel. Egyébként is mindent nagy hévvel szokott csinálni. Büszkén néz a főnökre, hiszen sikerült neki.*

-Ügyes vagy... Gratulálok! *mosolyog Subotajra*
-Mára ennyi elég lesz, és akkor az alap dolgokat már tudod... Akkor a következő tanításodkor már taníthatnom neked a reflexek megerősítését. Viszont most mennem kell te pedig pihend ki addig magad*kacsint majd int és távozik*

* A párbajterem kövén koppan csizmája talpa. Lép párat aztán körbefordul. Mestere után kutatnak szemei.*

*Rájön, hogy szegény Subotajt már igencsak régen taníttta és ez nem vall eg jó mesterre, így gyorsan a párbajterembe teleportál, ahol mákjára pont ott van tanítványa.*
-Szia! *üdvözli egy szokásos mosoly kíséretében*

- Szia.
* Mosolyog.*
- Most megvagy. Rég kereslek már. De most sikerült…………… Képzeld valahogy megéreztelek.

*Elmosolyodk*
-Ez jó jel...Ezek szerint a kötelék köztünk egyre erősebb lesz. Gondolom a tanulás miatt keestél... De ehhez tellesz... A multko megbeszéltük, hogy, hogyan is legyen a te tanításod. Tudsz teleportálni, gyógyítani, és akkor most ma tanuljuk a fizikai harcot. Puszta kézzel, és a reflexek növelését.*pernyi szünet* Támadj rám!

- Csak úgy?
* Már most tudja, hogy nem fog egy nőt megtámadni. Ilyet még nem csinált és nem is fog.*
- De hát te lány vagy…….. És különben is mit sem érek a tűz meg a jégdárdák ellen. Mit segít rajtam az ha megverek egy lányt? Tudod te hányszor égettek meg az elmúlt hetekben? Gondoltad volna hogy a tanítványod egy igazi jégsárkány ellen küzdött a minap?
* Panaszolja halkan a földet nézve.*
- Taníts kérlek, de verekedni már tudok…… a szívem hajt ha verekedni kell. De nekem valami fegyverre van szükségem, egy különleges technikára, vagy hatalmas fizikai erőre, vagy tudom is én. Ha pofon vágok egy ilyen jéggyíkot, akkor legalább érezze meg. Taníts kérlek, te tégy erőssé…… Mert ha nem teszel akkor halott leszek rövidesen.

*Bólogat*-Megteszek minden tőlem telhetőt, de én sem vagyok egy hatalmas farkas. Nem vagyok Bianka... De, ha nagyobb fizikai erőt akarsz, azon talán tudunk segíteni... A technikán meg még gondolkodok... ~Azthiszem, hogy az első utam majd a könvtárba fog vezetni~*Viszont most a tanításnak van itt az ideje, így Milla átváltozik vérfarkas formájába, hatalmas karmokat növeszt, megrázza fekete bundáját, aztán a párbajterem egyik kőfalába beleüt egy hatalmasat, mire az darabokra hullik. Ezután visszaveszi normális alakját, jókora erőt gyűjt magába, mert ez még így emberialakban neki sem könnyű feladat. A fehér mágia segítségével erősebb lesz, majd egy másik kőfalba üt bele, bár abba azért nagyobb lndülettel, de az eredmény ott is megvan.*
-Tehát... Mindennek az alapja az, hogy te vérfarkas vagy! És ezt ne csak a testeddel hitesd el, hanem az érzékeiddel és az akaratoddal is. Ha valamit nagyon akar, pl kettétörni valamit, akkor az előbb- utóbb sikerül is. A vérfarkasokban és minden természtfeletti lényben van egy ilyen képesség... És ugyan ezta képességet sokan a varázslatra fordítják, de ezt lehet fiikai erőbe is beépíteni. Tehát koncentrállj, és higyj! Először vérfarkas formába próbálkozz, úgy könnyebb!

- Ne aggódj menni fog.
* Mondja belőle a másik fenevad. Úgy hívják férfiúi büszkeség.*
- Akár szkanderozhatunk is kislány…..
* Mondja vigyorogva. Aztán ledobja kabátját……. Az túl értékes ahhoz hogy szétszakadjon, nadrágja és atlétája pedig kibírja teste megnövekedését. Másodpercek alatt nagy szürkésfehér vérfarkas alakul az emberi testből. Szembefordul az egyik fallal és odaképzeli egy bizonyos démon képét. Hatalmas jobbegyenest küld a falba, ami meglepetésre szétrobban. Keze megússza egy két zúzódással, amit hamar meggyógyít. Nem változik vissza. Morgó, sziszegő hangon mondja, amilyen egy vérfarkas hangja ha embernyelven beszél.*
- Az erőmmel eddig se volt baj……… Ennél keményebbet kell mutatnod.