Darkwolf párbajterem

Nataniel nem tudta, hogyan került a nagyterembe, de ez nem is érdekelte nagyon. A mások számára láthatatlan kapu ami a nyugati sarokban nyitotta meg magát vonzotta a tekintetét, és egyre közelebb vonzotta magához. Mikor elérte a bejáratát a megrepedt tükörszerű átjáró hangos csilingeléssel tört darabokra. Az átjáró körvonalai felragyogtak és mindenki számára látható alakot vett fel. A teteje körülbelül három ember magas és legalább ilyen széles, az árnyékokból létrejött bejáró külső peremén hét kék színű rúna vált láthatóvá. Ezek a rúnák mintha önálló életet éltek volna a kaput körülvevő boltíven állandó mozgásban táncolták körül a fekete lyukra emlékeztető átjárót. Hangos szárnysurrogásra emlékeztető hangok érkeztek a túloldaláról, és ahogy a zaj erősödött Nataniel tudta hogy közelednek az árnyak. A hangzavar végig söpört a kastélyon majd mikor már elviselhetetlen hangzavar uralkodott a teremben az átjáróból kiröppentek az árnyak és elborították a termet. Nataniel széttárta a kezét és útjára engedte őket a világban.

*Miután belépett a kapun, a párbajterem felé veszi az irányt, mert innen jönnek a fura hangok. Milla benyit a kiképző ajtaján, és amit lát az nem mindennapi eset... A lány szája nyitva maradt az ámulattól, nem is igazán érti, hogy mit keres a párbajterem közepén egy árnyakkal teli kapu, de nem sejt túl sok jót.*

*Evert is megérkezik a párbajterembe. Sajnálatos módon már Milla is itt van. Majd a kapu felé fordul. Lenyűgözik a rúnák és a sötétség ami a kapuból árad. Nem tudja, hogy mit tegyen inkább csak áll szótlanul és haggya, hogy sodorják az események.*

*Nataniel mosolyogva látja hogy az árnyak ébredése idevonzott néhány farkast is. Kérdőn rájuk néz és elneveti magát.*- Csak nem azért jöttetek hogy megállítsatok?-

*A visító hang kiüldözte a szobájából és egyenest a párbajterembe vezette. Mérgesen és kómásan lép be az ajtón fülretett kézzel.* -Mi a franc ez a hang?- *Látja hogy Evert és Milla is itt van, de most nem ez zavarja.*

*Hamarosan Evert is megérkezik, akinek nagyon tetszik az árnykapu...legalábbis nagyon azt lehet az arckifejezéséből kivenni. Majd kb 2 másodperc múlva Nataniel is megérkezik* -Ez a te műved? *kérdezi miközben Lestat is benyit a párbajterem ajtaján*

-Jeah, már te is itt vagy.
*Mondja és Lestatra néz majd Millara.*
-Milyen romantikus nem?
*Majd Nataniel felé fordul.*
-Téged megállítani? Inkább mond el a terved.
*Majd elmosolyodik.*

* Nataniel rájuk néz, és a mosolya egy fintorban végződik.*- Nem azt hiszem csak a kíváncsiság vonzott ide benneteket. Tudjátok régóta figyelem a világotokat. Azt hiszem itt az ideje hogy a háborúitok befejeződjenek és egyetlen kéz irányítsa ezt a kaotikus világot. A kérdés csak az hogy magatoktól tartotok velem vagy erőszakkal lesztek kénytelen engem szolgálni. Válasszatok most.-

-Én sohasem fogok hozzád csatlakozni, áruló.- *Mostmár tisztán érzi hogy Natainel nem önmaga. Pár lépést hátrál és eltávolodik Everttől mert benne biztos hogy Natainelhez csatlakozik. Millában már nem annyira biztos, hisz sosem árulná el Biát. Megáll és úgy figyeli az eseményeket.*

~Hát itt már mindenki megőrült?~ *kérdezi magától, majd elkezdi a tarkóját vakarászni* ~Azthiszem mostmár értem Dariost... Lehet, hogy jobban tenném, ha hozzáköltöznék véglegesen~

-Én melletted vagyok Nataniel.
*Mondja, Nataniel mellé lép majd megfordul szembe a többiekkel ezzel is jelezve, hogy már nem köti őket össze semmi. Ezt főleg Millával akarja érzékeltetni.*

* Nataniel hangosan füttyent egyet és a terembe a lázadok egész hada vonul be és körülveszik Nat ellenségeit.*- Értsétek meg jelenleg az enyém a kastély és nem tehetek ellene semmit. Hol vannak akikben annyira hitetek hogy majd ellátják a bajomat. Senki sem jött senki nem véd meg titeket és nem tudtok az engedélyem nélkül elmenni.-* Nat csettint az újával és Milla és Lestat árnyéka alakot ölt és eléjük áll.*- Bemutatlak benneteket egymásnak, ezek ti vagytok a képességeik ugyan azok mint nektek ha megölitek őket szabadok vagytok.-* Mondja nevetve és leül egy fotelba.*

*A lázadók kissé távolabb állnak egy kis teret adva és ordításaikkal ösztönzik folyamatosan Lestatot a harca. Az árny vele szemben gonoszan elmosolyodik, majd nekitámad. Kezeivel elkezdi védeni az erősebbnél erősebb ütéseket, majd egy jólirányzott rugással, amit az ellenség hasára mér, nyer egy kis időt.* ~A francba most mitévő legyek? Ez az izé ugyanolyan erős mint én. Ez patt helyzet. Úgy látszik hogy csak a szerencsémre kell hagyatkoznom.* -Vége a szünetnek.- *Szól hozzá az árny és a következő pillanatban már ott áll előtte, majd egy hatalmas ütést mér a hasára. Lestat hátrabukfencezik de gyorsan talpra áll.* -Na várj csak...- *Újra összecsapnak, de nem tudnak egymás fölé kerekedni.*

-Ez nevetséges...nem fogok harcolni saját magammal! *de még mielőtt Milla ezt kijelenthette volna, az árny vérfarkasbőrbe bújik és a lány hasába öklel. Milla akkorát repül, hogy a fél párbajterem falát lebontja. Köhécselve feláll és egy tűzgolyót röpit ellensége felé, amit szépen kiis véd* ~Hát ez így nem lesz jó~ *Milla tűzből egy olyan ostort csinál, amilyet még Sohie tanított neki, majd azzal kezd az árny felé csapkodni. Az ellenség először hátrál, majd egy dobócsillagot dob Milla felé, amire a lány összezavarodik, és ez pont elég idő az árnynak, hogy újra támadjon.*

* Nataniel egy szivarra gyújt és nézi ahogy saját magukkal harcolnak. Nem tesz semmit és nem is érdekli a harc kimenetele hiszen az hogy át álnak-e az oldalára teljesen mindegy.*

*A harcban az árny tünt szerencsésebbnek és a földhöz szorítja Lestatot. Lábával a torkára lép és elkezdi folytogatni. Oldalra néz és látja hogy Milla is szorult helyzetben van.* ~Ez nemigaz... olyan mint mikor én a legjobb formámban, de nem adom fel...~ *Erőt vesz magán és felszabadítja vámpír erejét. Megfogja az árny lábát és nagyot dob rajta, mire az szerencsétlenül ér földet és felnyög. Lestat nagynehezen feláll, de kis időt hagyva magának kifujja magát, mert mikor a vámpírénnyét használja, szinte teljesen kimerül. A kis időt kihasználva odafut Milla árnyékához és a karját megfogva a földhöz csapja. De nem figyel oda és a saját árnyéka rátámad és lefogja hátulról. Eközben Milla árnyéka felkel és sorozatos ütéseket mér Lestat hasába. Lestat vért köp és kezd kimerülni.*

-Köszi a hőstettedet, de elintéztem volna magam is *Mire ezt mondja már kissé felidegesítette magát, és így Millának sokkal nagyobb ereje van. A lány megfogja az árnya haját, azt megtépi, és elkezdi cibálni. Mikor az szabadulni próbál, Milla rúg bele vagy kettő, így az árny hamar kimerül, Milla pedig a földön húzza ellenségét, mint egy felmosóruhát, akivel feltisztítja a padlót*

* Nataniel felpattan és tapsolni kezd.*- Ügyesek vagytok mindketten.- A tapsolás hatására az árnyak vagy háromszor erősebbek lesznek a gazdájuknál és Lestaton a fogás erősödik hogy mozdulni sem tud. Milla árnyéka pedig elkapja a lány lábát és lerántja a földre majd némi dulakodás után maga alá gyűri és lefogja.*- Hallgassatok meg nem akarlak titeket bántani. Lenne számotokra egy-egy ajánlatom. Milla ha támogatsz vissza küldelek a múltba a szüleidhez hogy megmenthesd őket. Egyszer már ajánlottam neked de most már nem azonnal kapod meg. Lestat neked nem tudom hogy mit ajánljak fel hogy engem szolgálj. Talán mond meg te mit szeretnél.-

*Az árny egyre erősebben kezdi lefogni őt, így feladja a küzdelmet és elengedi magát. Nem is ellenkezik már.* -Hogy mit szeretnék?- *Eszébejut Igéző. Tudja hogy ha újra hibrid lehetne, akkor többet lehetnének eggyütt. Nagycsapás Lestatnak hogy nem ismerte a családját, de úgyérzi Igéző mellett újra van családja. Emellett erősebb is lenne és akkor megtudna védeni bárkit. Ezesetben például Millát. Nem szólal meg, de az elmélye akár a nyitott könyv.*

*Milla is a földön van nem bírja tovább a küzdelmet...teljesen védtelen lett. Eszébe jut a családja és a múlt, de egyszerűen fogalma sincs, hogy mi lenne a helyes út, viszont ha nem dönt az árny valószínüleg hamarosan megöli. De őt már nem érdekli semmi, nem mozgolódik, nem csinál semmit, várja a halált...*

- Lestat ne híd hogy ha hibrid lennél meg tudnád védeni most Millát ugyanis az árnyék mögötted szintén hibrid volna. De legyen ha visszaadom a hibrid énedet mit kapok cserébe? Kérhetek bármit? Vagy csak feltételekkel vagy hajlandó szolgálni? És te Milla érdekel hogy a családoddal együttlehess vagy ismét nemet mondasz?-

*Még mindig halgat. Szeretne már ebből az egészből kikerülni. Nemszeretné a falkát elárulni, de szeretné visszakapni a hibrid énjét. Kezd kétségbeesni, ami nemigazán jellemző rá.* -Akárhogyis döntök, valamit úgyis elveszítek. Nemigaz Natainel?- *Néz rá gyilkos és egyben bátor tekintettel.* -A falkát nemfogom elárulni. Inkább meghalok. Már a hibridénem sem érdekel. Nem leszek a szolgád!.- *Ordítja jó hangosan, ahogycsak tőle telik, majd Millára néz hogy ő mit választ.* -Milla. Én már döntöttem. Remélem hű maradsz Biához és nem árulod el a falkát. Nézz rám. Én még csak nemis ismertem a családomat, de mikor találkoztam Biával, rájöttem hogy új családot kaptam. Nemakarlak arról lebeszélni, hogy újra a családoddal élhess. A választás a te kezedben van.-

*Felsóhajt* ~Sajnos a múltat nem szabad zargatni~ *Ezzel már el is árulta a választ...* -Én szeretem Biát, és sosem fogom elárulni, még ha most meg is halok*ami valószínüleg befog következni...Közben a lány próbál nem megfulladni, de az árny annyira erősen fojtogatja, hogy ez most lehetetlen*

*Natanel eloltja a szivarját és int az árnyaknak hogy engedjék el a párost. *-A döntésetek végleges. Többet nem ajánlok fel semmit. Most pedig elmehettek, de a következő találkozásunknál nem leszek ilyen kegyes. Az árnyak kivezetnek titeket a kastélyomból, ugyanis amíg a kapu itt van én úralom ezt a helyet és nem térhettek vissza. Ha visszajöttök meghaltok. Ha vége a háborúnak ne reméljetek semmit.-* Ezzel int az árnyaknak akik végig húzzák őket a kapuig és kipenderítik a kastélyból őket.*

Az ajtóban egy nő tűnik fel. Karcsú alakja az elmúlt időben valamivel soványabbá vált, s így, hogy olvasással töltötte napjait vadászat helyett, szikársága tovatűnőben volt.
Óvatosan lesett be a terembe, s szemében iszonyat jelent meg, ahogy szemrevételezte a bentieket, majd mikor a különös szavak elhalltak, az árnyak pedig elindultak, nem bámészkodott tovább, rohanni kezdett a folyosókon, hogy még mielőtt bárki is felfedezné, lelépjen a kastélyból.
Egyedül Biától kapott tőre volt nála, kevéske cuccát hátrahagyta a szobájában.
Nem értette miféle erő jelent meg a színen, csupán azt tudta, hiába kíván most ezerszer jobban visszatérni a vad falka nyugodt közösségébe, nem teheti. ismét szükség lehet rá, a hűtlen gyermekre, ki hosszú, hosszú időkre tűnik el, s miként a hirtelen támadt szél, váratlanul tér vissza..