Darkwolf párbajterem

- Rendben. Gyere...
*Mondja, mikor hirtelen valami furcsa hideg rázza ki. Furcsát érez az energia áramlásban, így körbepillant de még nem lát semmit.*
- Valami nincs rendben.
*Motyogja halkan, mire int Millának, hogy kicsit hagyja abba a gyakorlást.*

* Nataniel eloltja a szivart és feláll. Leveszi a kabátját és kiterjeszti a hatalmas fekete szárnyait.*

*Abbahagyja a gyakorlást és Sophie-t figyeli ahogyan körülnéz a párbajterembe. Milla aztán nem érez semmi furcsát,bár amikor megláttja Nataniel szárnyait tátva marad a szája*

*Natanielre pillant, s pár lépést hátrál, mikor a férfi kitárja fekete szárnyait.*
- Mi a fene?!*Nöygi, közben odalép Milla mellé, hogyha kell, akkor megvédje a lányt.*

* Nataniel értetlenül néz Sophira*- Mi a baj?-* Kérdezi aztán feleszmél.*- Ne haragudj de Laurennel volt egy kis balesetünk és ez maradt rajtam meg ez is.-* mondja, majd felhúzza a ruhája úját és megmutatja a bőrét ami fekete páncéllá változott.*- Nem tudjuk leszedni.-

*bambán bámul és a tarkóját vakarássza,nem nagyon érti,hogy mi folyik itt *~Mi van?~*Magában is kb csak ennyit tud kinyögni.Dehát úgy is ez a 'nagyok" dolga*

- Áhh értem...
*Sóhajt egy nagyot, s egy kicsit menyugszik, majd felpillant a férfira.*
- De most miért változtál át? Valami nincs rendben az biztos...
*Motyogja halkan, majd csak furcsán pillog el Natnielre.*

* Nataniel megrántja a vállát.*- Fogalmam sincs de néha elfelejtek dolgokat és van hogy napokig nem tudom hol mászkáltam mit csináltam. Egy dologra emlékszem arra hogy a párbaj után így néztem ki és egy könyvet küldtem Biának amivel valamit meg lehet akadályozni.-

- Értem.
*Ból, majd egy nagy sóhaj, s körbetekint, mire észreveszi azt a fekete kaput.*
- Ez meg mi akar lenni? Te csináltad?
*Néz kérdőn a férira, majd a kapura tekint, vagy micsodára.*

*Most meg már végképp nem ért semmit.Inkább leül egy kanapéra és várja hogy újra gyakoroljon,de azért közben megkérdezi*-Bocsi,de most miről van szó?Azt hiszem lemaradtam valamiről...

- Nem én csináltam hanem Lauren akkor keletkezett amikor a fekete mágiáink találkoztak. De te hogyhogy látod amikor senki sem látja csak az láthatja aki olvasta a könyvet vagy olyan mint én. -

- Lehet azért, mert Bia erejének egy részét hordozom, és emelett feketemágiát is használok.
*Von vállat, majd csak értetlenül pillant azza a kapura, vagy mire.*

-Milyen kapu?*vakarássza még mindig a fejét
az ég világon semmitsem ért,csak bambán ül
a kanapén még mindig*

- Szerintem Bia már kitalált valamit ha megkapta a könyvet és akkor majd elintézik a nagyok a sorsát de addig is gyakoroljunk szerintem.-

- Rendben.
*Bólint, majd egy nagy sóhaj hagyja el a száját. Odalép egy pulthoz, ami valami vezérlő műszereket mutat, majd beállít valamit rajta, aztán hirtelen a semmiből egy akadálypálya kerül elő.*
- Ha nem gond, először szeretném, ha ezen gyakorolnál. Én addig gyakorlok tovább Millával. Remélem ez így megfelel. De tisztázzunk valamit. Nem repülhetsz.
*Teszi hozzá. Az akadálypálya 3 fő részből áll. Az elsőnél az erő a fontos, a másodiknál a bátorság, a harmadiknál a logik.*
- Egy tárgyat kell kihoznod az akadálypálya végéről. És persze időre megy a dolog. Ha nem teljesíted 5 perc alatt a távot, akkor bent rtagadsz, akármit csinálsz. Remélem világos voltam.
*Mondja, majd egy kong jelzi, hogy az óra indult.*

//Ha nembaj, most a fantáziádra bízom az akadálypályát, mivel most leginkább Millával kell gyakorolnom. Remélem nem baj. //

-Igen szerintem is inkább gyakoroljunk*szól hozzá Nataniel ötletéhez.
Majd amikor az akadálypálya előlep a semmiből Milla megint csak ámul,főleg Sophie szavaira,hogy miként kell Natnak teljesítenie.
Bár az tény hogy Milla még csak egy fiatal farkas Nataniel
pedig egy tanító*

* Nataniel elindul az akadály pályán és ahogy belép a pályára mögötte becsukódik a kapu*

- Gyere. Kezdjünk neki. Miután már rájöttél hogy kell tüzet csiholni, ideje lesz nekilátni annak, hogy fegyvert kovácsolj belőle. A démonokra semmi hatása nem lesz, de zombik ellen sokat ér a tűz. A vámpírok ellen úgy, ahogy beválik, bár ez inkább a fiatalabbakkal szemben jön jól.
*Mondja, miközben egy tűzlabdát formál a kezében, majd hirtelen felrántja, aztán egy ostort csinál belőle.*
- Látod, ilyen egyszerű. Csak képeld el, hogy mi akarsz belőle formálni. Igaz nagyon nehéz lesz magára a formára, és arra koncentrálni, hogy ne sérülj meg. De majd csak menni fog.
*Mondja, aztán int, hogy a lány próbálja meg.*

*Csinál egy tűzgolyót és erősen koncentráll,hogy tudjon valamit formálni belőle.Egy kardra gondol,amit pár perc koncentrálás után sikerül elkészítenie.*

* Az első rész kihívásában az erő dominál és mint azt gondolta is a program ellenségeket generál a számára. Eleinte csak 15-20 ember próbál felette diadalmaskodni de Nataniel tudja hogy ez csak a bemelegítés. Megidézi fekete mágiából a pallosát és iszonyatos pusztításba kezd. Majd ahogy fogynak az ellenségei úgy növeli az iramot. Ahova a pallos nem tud lecsapni ott szárnyai éles peremével vág rendet. Mire az utolsó is a gyakorlóterem padlójára roskad vagy száz virtuális tetem küzd a helyért körülötte. Az ajtó ami a következő terembe vezet egy ökölre hasonlít. Nataniel ezért bele öklöz az ajtóba ami reccsenve szakad ketté, így biztosítva szabad utat neki.*

- Ügyes. Most támadj rám, d eközben tartsd fent a kard formáját és erejét.
*Mondja, miközben védekező pozíciót vesz fel, az ostort pedig maga köré tekerve várja a lány.*

*Koncentrál hogy megtartsa a kard formáját és erejét,két percbe telik mire biztos lesz az erejében és rátámad Sophie-ra,ahogyan azt ő kérte*

*Hárítja a lány támadását, majd szépen int Millának, és szól Natanielnek, hogy neki most el kell mennie. Aztán egy szép fekete láng keretében eltűnik.*

* A következő terem Nataniel számára a megdöbbenések terme. A bátorság próbától félt a legjobban és elképzelte ahogy felsorakozik majd előtte az őszes dolog amitől félt. Nem tévedett. A félelem amit gyerekkorában érzett mikor anyja stricije haza érkezet és kiverte belőlük a szuszt ismét ott volt körülötte azonban valahogy elmúlt a rettegés és szinte nem érdekelte pedig gyakran felnőttként is remegve ébredt ha előjött egy-egy álom a gyerekkorából. Most mintha egy másik ember félelmeit látta volna, és nevetségesnek hatottam. Szinte mosolygott amikor tovább ment a következő szóbába. Nataniel már látja a kijáratot és a terem közepén lévő dobozt amiben valószínűleg ott a tárgy amit vinnie kell. Mikor odalép az asztalhoz és megérinti a dobozt, egy hang szólal meg ami betölti a teret.*
- Egy kérdésre kel megfelelned hogy a doboz tartalmát elvihesd. Íme az első:
Egy kis házban öt kis szoba sorakozik szépen, öt kis ember bújik oda melegedni télen. Mi az?-* kérdezi a hang. Nataniel gondolkodik és egy kesztyű képe villan a szeme elé.*- Kesztyű-* mondja hangosan, mire a doboz kinyílik és egy hajtűvel a kezében sétál ki az akadály pályáról.*

*Milla is visszamegy a hálókörzetébe,hiszen egy részt fáradt,mást részt pedig úgy sem tudna sok mindent így egyedül csinálni.Mivel Nataniel elvan foglalva.*-Szia* Még elköszön Nattól,bár lehet hogy nem hallja,majd elmegy aludni*