Cubcry városa

- Ugyan...mondhatni önzésből tettem. Hiszen nem hagyhattam veszni az egyetlen személyt aki ebben a kifacsart embertelen létben valamennyire a barátomnak tekinthetek. S hátat merek neki fordítani anélkül, hogy attól keljen félnem tört kapok a bordáimba. De ha gondolod szívesen. A vendégem voltál egy életmentésre. Tudod. Ez a vörös kereszt mottója is. Adj vért,és ments meg három életet. Néha elképzelem milyen muris lenne a vérplazmás zacskóval a kezemen szupermanként repülnék, és embereket mentenék a halál elől. Egyet a tetőről mert le akar ugrani. Egyet a sikátorból mert kiakarják éppen fosztani. És egyet egy részeg autós elől. Adok vért..és megmentek három életet. -*Viccelődöt erőtlenül a démon. Miközben a szeme már halandók után kutatott. Már nagyon vágyott egy lélekre. Mindegy milyenre, csak lélek legyen. *
- Mond ..hogy állsz az éhséggel? Mert én ....ma már ölni fogok biztos..ha gondolod..előtte a vendégem lehetsz az áldozatomból..

* Nashua elmosolyodik a vicc hallatán, jó érzés érezni, hogy a démon újra a régi... Persze még nem az igazi, de legalább nincs az az ijesztő, semmibe meredő tekintete. *
- Én most... Én nem hiszem, hogy kéne... Mert ugyan szeretném, nagyon szeretném, de félek... Mert nem akarok ölni, most pedig nagyobb a kísértés, mint valaha... És Victoria sincs itt, hogy elrántson a halandótól... Atyám, magára pedig nem szeretnék rátámadni, mert... Igen nagy lenne a valószínűsége - * Nashua hangja egyre csak halkul, a ragadozó a lelkében pedig már egyre hangosabban követelőzik a halálért. Lehunyja a szemét, koncentrál pár másodpercig, hogy lecsillapítsa a szörnyeteget, de hiába. *
- Öljön csak Atyám, nem tarthatom vissza... Én megvárom ott... - * mutat a ház romjaira, és már el is indul, megrészegülve a vértől, ami csak emlékként, de élénken él a tudatában, hogy milyen jó érzés is... Milyen felemelő a halálig lopni az életet. *

- Ugyan, ne féltsél. Hidd el neked is jól fog esni egy kis étek. Kissé sápadt vagy ugyanis. -*Szól és villámként elvágtatva elkapja az első keze ügyébe kerülő halandót. Egy középkorú már erősen kopaszodó férfit. A férfi minden tiltakozása ellenére akadály nélkül vonszolja oda Nashua lábai elé. Majd egy hírtelen mozdulattal megvágja a halandó arcát, amiből a vér lassan folydogálni kezd.*
- Gyere barátom! Itt a vacsi....

- Non! - * tiltakozik heves kétségbeeséssel a hangjában, de a démon már el is tűnik, majd pár másodperccel később visszatér... Egy halandóval. Nashuát már a látvány, hogy a férfi arcára kiül a félelem, tűzbe hozza a vágy, hogy vérét vegye... Christian pedig rendes démonhoz méltóan tesz róla, hogy Nashuának esélye se legyen megtagadni a lényét körül ölelő kárhozatot.
Nem gondolkozik, ugyanis nincsenek gondolatai... Nincsen ellenkezés, csak a megadás... A beletörődés minden tiltakozástól mentesen, hiába Nashua halandó lelke most egy sötét kis vacokban kuporog minden fény nélkül... A ragadozó kiéhezve veti magát a zsákmányra, bár azért jobb lett volna vadászni... Majd legközelebb.
Szomjazva tépi fel a húst a férfi torkán, hogy aztán vérét vegye, mohón nyelve a folyékony életet... A halál már a közelben jár, egyre jobban szorítja a férfit, már csak pár pillanat és vége... *

*Christian végig a halandó szemébe néz, nem engedve el annak szemkontaktusát. Így pontosan tudja melyik az a pillanat amikor közbe kell lépnie. Árny csápokat növeszt és a segítségükkel letépi a vámpírt az áldozatról. Majd mielőtt túl késő lenne megragadja a haldokló férfi lelkét, és az áldozó tőrét a szívébe mártja. Tökéletes halál. Akadály nélkül tudja elszívni a halandó lelkét, hogy el emészthesse azt.*
- Igen..ez kellett már nagyon hiányzott.... -*Szól miközben Nashua felé fordul.*

* Nem jön a halál... Felordít fájdalmában, valós fizikai fájdalmat okozott a démon azzal, hogy elszakította őt az áldozattól. Nashua a földre esik, őrjöng és meghunyászkodott ragadozóként morog a porban. Ezt nem hagyhatja... Hogy képzeli? Dühíti, meg akarja ölni a démont, nem érdekli, hogy mi az ára. A venatus vér erősen munkálkodik benne, sokszorosára tüzelve fel a haragját... És ez még csak egyre nő, mert eszébe jut Victoria, és az árulása, hogy elhagyta őt.
Mikor Christian ránéz - aki számára most nem több, mint egy irtani való féreg - elpattan a húr, főleg mikor látja, hogy ellopták tőle a halál gyönyörét. Árnyakra árnyakkal válaszol, bár fogalma sincs, hogyan is csinálja... Talán Victoria vére miatt... Talán nem, ki tudja.
Árnyak ölelik körül a testét, noha tudja, ez édes kevés a démon ellen... Kezén az árnyak alakot öltenek, acélkarmokká szilárdulnak. Egész testében tűz ég, bármikor kirobbanhat belőle a pusztító csapás... De valamennyire visszafogja magát... Hiába a meggyalázott ragadozó lélek... Nashua nem akar még egyszer abba a hibába esni, hogy megtámadja Christiant... De nehéz... Nagyon nehéz... *

- Ó...látom....gyerünk Nashua drága. Te erősebb vagy mint a fenevad. Küzdj hát ellene. Ne hagyd, hogy a düh és a harag a józan eszed fölé kerüljenek. Lélegezz mélyeket. Érezd a milyen megnyugtató újra emberi módra levegőt venni. Kapaszkodj bele a múlt régi ismerős érzésébe. Állj ellen az őrületnek....Nashua benned egy ember..nem egy fenevad. -*Próbálja Chris észhez téríteni a vámpírt. Nem támad, nem készül a védekezésre. Nem tesz semmit amivel mélyebbre lökné a barátját a gödörbe.*

* Nem hallja mit mond... Fogalma sincs arról, hogy miket beszél... Viszont Nashua elméjében ezer meg ezer gondolat éled újjá, hogy mit is vethetett oda neki Christian.
Szánalmas vagy... Nem érdemled meg az élvezetet, nem is vágyod, csak követed azt a szörnyeteget ami benned él... Szolga vagy, lelked szolgája... Nem vagy méltó az életre.... Sem a vérre... És főleg nem Victoriára...
Ez a hazug állítás volt az, ami nem csak a ragadozót, hanem Nashuát is kizökkenti minden béketűréséből. Ráveti magát Christianra, most már tényleg nem számít semmi csak a gyilkolás, a halál adta élvezet, amit a démon elvett tőle... De most adózzon ezért az életével, ő akarta, ő provokálta ki... Nashua megmondta, hogy nem akar ölni... Christian kierőszakolta... Ráadásul eltaszította őt a halál pillanatától. *

*Chris csak áll mint egy kőszobor. Tudja, hogy fájdalmas lesz hiszen mostanában a fájdalmat sokszor átélte már. Azonban Nashua érdekében nem védekezik, és nem is támad. Hiszen megölni nem tudja. Ahhoz Chris gyorsabban gyógyul. De a fájdalom attól gyilkos lesz. Mikor az acél kemény kampós karmok a húsába vájnak össze rándul a fájdalomtól. De nem ordít. Nem tüzeli a fene vadat tovább.*
- Nashua...Nashua...

* Nem védekezik... Nem támad... Ha valami, hát ez az, ami a fenevadat feldühíti... Miért nem küzd? Úgy nem élvezhető semmi sem... Oh, hányan adnák az életüket önként, ha Nashua úgy akarná... De nem így akarja... Egyáltalán nem. Erőszakkal akarja megszerezn ami jár neki... De így... Csak harag és még több gyűlöletet éled fel benne.
Christian mellkasába mélyeszti az árny-karmokat, majd rátalálva a nyakára, szívni kezdi a démoni vért. Kívülálló úgy láthatja, mint egy igazi, a rémálmokból előlépett gyilkos és őrjöngő szörnyeteget... Ez Nashua... Jelenleg semmi több.
A vér által csillapodni kezd, hiszen nem tudja megölni Christiant... Hiába várja a halált... Nem felel a hívószóra. Az árnyak kezdenek visszahúzódni, Nashua nem képes visszatartani őket, hiszen a dühe kezd elpárologni és az vonzotta őket... A karmok is a semmibe vesznek, így most kezével tapinthatja Christian roncsolt mellkasát... És a döbbenetes felismerés sem marad el, hogy mit is tett...
Borzadva húzódik hátra, a félelemmel vesgyes undora maga iránt ott játszik gúnyos csillogással a szemében... A szörnyetege jól megviccelte őt... Most már nevetve az elégedettségtől húzódik vissza a Nashuában a legsötétebb kis lélek-zugba, engedve az emberi érzéseket előtérbe törni... Pedig nem kéne... Pont, hogy most nem kéne...
Nashua eldobja magát a földön, teljes a megsemmisülése... Rátámad a démonra... oké... Vérét vette... Az is rendben van... De ahogy ezt tette... Azzal már semmi sincs rendben...
A csillagok ezernyi fénylő pontját bámulja némán... Megszólalni képtelen... Legszívesebben itt helyben átadná magát a halál álomnak, de még fiatal az éjszaka... És a lelke a vértől úgy sem távozna most el... *

*A Chris mellkasán ejtett súlyos sebek gyorsan gyógyulni kezdtek. Oda lép Nashuához, és átöleli mint egy apa a szerető gyermekét. A hátát simogatja miközben halkan megszólal.*
- Gyere Nash...vedd még a vérem. Tanulj rajtam. Én nem halhatok bele. Szívd a vérem. De közben küzdj azért, hogy te te maradhass. Itt az esélyed legyőzni az őrjöngő belső démonod. -*Szólt és gyengéden a nyaka felé vonta Nashua fejét.*
- Ne ellenkezz, hanem tanuld meg legyőzni őt aki benned lakik..és téged akar...

* Legszívesebben rákiáltana a démonra, hogy ne tegye... Hogy vegye észre, ez semmire nem vezet, csak egy újabb őrjöngésre... Nem képes legyőzni önmagát, most nem... Egyszerűen nincs rá elég ereje... Victoria... Ha tudná, hogy mi van vele, vagy miért ment el, talán erősebb lenne a lelke... De így csak vergődik, nem találja az utat...
Mikor Christian átöleli, már érlelődik benne, hogy ellöki magától, és mikor önként ajánlja a vérét, meg is teszi. Eltaszítja a démont, és felkel a földről. *
- Ne... Nem kell több... Már így is messzire mentem... Sajnálom Atyám.

- Nincs mit sajnálnod. Köztünk ez nem számít. Már egy ideje nem. Hiszen én hagytam magam. Gyere vedd a vérem és tanulj meg uralkodni magadon, miközben a vérivás extázisát élvezed. Emlékezz én nem halhatok bele. S ha a fenevad el akar szabadulni én megtudlak fékezni. Senkinek nem árthatunk. Csak a benned lévő sötétségnek. Tudom most sérült a lelked és gyenge. Nem tudsz úgy ellenállni az ölésnek mint régen. De itt a ritka lehetőség. Egy személy ki nem hal bele ha a vérét szívod. Valamint nem ájulsz el a vérének hatalmától. Gondolj arra, hogy a gyógyulást is el kell kezdeni valahol. És a lelkedre nincs más gyógyír csak a tapasztalat amit a vérivás közben átélsz. -*Szólt a démon és közelebb lépett Nashuához.*
- Ölelj magadhoz mint egy szeretőt....és vedd el a vért ami kell neked...

- Nem... Nem szabadna ezt - * suttogja alig hallhatóan, azonban a lemondás érezhető a szavaiból. Végülis... A vámpír már visszahúzódott... Meg kell próbálnia, de lehet, hogy akkor újra felébred... Kell ez neki? Keeeeell...
Észre sem veszi, és már újra a démon vérét veszi nagy hévvel, átadva magát a vágyaknak, és az... Életnek? Az hogy lehet...? Nem hívja a halált... Nem kell, és nem is jönne. Csak pár kortyot iszik és már el is húzódik a démontól. *
- Nem megy... Már le vagyok higgadva... Így bármi sikerülhet, de azért köszönöm... Nem fogom elfelejteni... - * suttogja Christian szemébe nézve, majd megvonja a vállát. *
- Hát... Nem lenne kedve velem tartani az éjszakában?

// labda passz... visssza //

- De szívesen....van valami ötleted? Vagy csak menjünk és kész? -*Kérdezi Chris miközben gyorsan begyógyítja a nyaksebét.*
- Nos nem tudom te hogyan látod. De én szerintem ez nyereséges este volt. Jól vagy lakva vérrel, és még az ölést is sikerült elkerülnöd. Szerintem, ha legközelebb szomjas vagy...egyből engem keress. Hátha sikerül javítanunk az ellenállásodon a fenevaddal szemben. De most mennyünk szórakozni...egy nő ölelésére vágyom....

- Járjak magára, Atyám...? Nem hinném, hogy túl jó ötlet lenne... De megfontolom, ígérem - * mosolyog Nashua, és valami olyat érez, amit nagyon régóta nem érzett már az emberekben... Bizalmat... Kivétel persze Victoria, de ott a bizalom a szerelem velejárója. De csak így... Főleg egy démon... Nem is ember... Nashuának össze kell szedni a gondolatait, megdöbbenti ez a hirtelen felismerés. *
- Öhm... Nem tudom... Keressünk valami társaságot. Szórakozzunk... Az mindig jó, nem?

*Békésen, halkan dúdolászva sétálgat kecsesen ringó léptekkel, szokásához híven egy ultraszexi, vörös ruhában, ami tökéletesen harmonizál kis retiküljével és magassarkú csizmájával. Ebben a szerelésben bárki közönséges utcalánynak tűnhetne, de persze Amanda most is egy tökéletes és kifinomult, fiatal nő látszatát kelti. Persze az igazság az, hogy alig pár perce hagyta ott a maesti áldozatát, akivel egyáltalán nem volt sem kifinomult, sem nőies. Szerencsétlen férfi csak a benne rejlő gyilkos fenevaddal ismerkedhetett meg, akitől élete utolsó, halálos csókját kapta. De Amanda kicsit sem érzett bűntudatot, legfeljebb örömöt és megnyugnyugvást a testét melengető vértől... Most pedig vidáman sétálgat mit sem sejtve az este hátralévő részéről, ami remélhetőleg izgalmakkal teli és nagyon fülledt lesz!*
~Halhatatlan életem egy jóképű, mindenrekész, igényes pasiért!~ *gondlja magában sétája közben, igencsak kiéhezve*

- Igen igazad van...talán én is tudok felejteni egy kicsit. -*Szól a démon. Talán egy barát jelenléte miatt, vagy mert végre tudott lelket magához venni. De egy kissé lazultak a szolga láncok és vissza nyert egy kicsit a régi szenvedélyéből. *
- Gyere induljunk. Biztos van valami lebuj itt ahol tudunk szórakozni....ejj nézd milyen gyönyörű nő... -*Súgja Chris mikor észreveszi Amandát.*

* Nashua is szemügyre veszi a nőt, de ismételten csak vállat von. Csinos... Nagyon csinos, és az ízlése... Tökéletes, ezt meg kell hagyni. Na de Victoriánál nincs szebb angyal az egész világon. Hiába... Ilyen, ha szerelmes. *
- Hát akkor Atyám... Meg is van a társaságunk - * vigyorog Nashua és elindul a nő felé. *
- Bonsoir madame... Mi szél hozta erre a démonok lakta poros kis városkába? - * kérdezi a nőt, de még mielőtt leszólította volna, gondosan megtörölte a kezét és ajkait, eltüntetve a démon vérét magáról. *
- A nevem Nashua Lamont, és engedje meg, hogy bemutassam egy jó barátom... Ez az úriember itt mellett Christian Black. Szabad a nevét, kedvesem?

*Mikor a férfi megszólítja, természetesen alaposan, cseppet se szemérmesen, egy kacér félmosollyal végigméri. Meg kell hogy hagyja, egyáltalán nincs ellenére az, amit lát.... De persze koránt sem tökéletes a srác... sem ő, sem a "jó barát", akit hasonló leplezetlenséggel méreget végig... De maesti céljainak remekül megfelel mindkettő és Nashua udvariassága is nagyon imponáló a számára.*
~ Nos... lenne pár dolog amit ki kéne rajtuk javítani, de... kétlem hogy ma jobbakat is találnék... egyébkét is... ez csak egy este...~ *gondolja még mindig a férfiakat bámulva*
- Amanda Goldshire. *nyújtja kezét előbb Nashua felé* - Az Amanda tökéletes lesz... Ami pedig az idejövetelemet illeti... nos... *Christianhoz simul és édesen a fülébe súgja* - Megmutatni sökkal élvezetesebb lenne, mint elmondani! *A mondat végén Nashuára kcsint. Biztos bene, hogy ő is tisztán hallotta. Kissé elhúzódik és mosolyogva teszi fel a kérdést fennhangon*
- Hová megyünk, fiúk?

- Nos ebben a városban nincs igazi szórakozási lehetőség. -*Szól miközben a nő viselkedését látva bátran átkarolja annak derekát és a feszes fenekébe markol.*
- De szerencsédre találkoztál velem. S ígérhetem, én elszórakoztatlak egész éjszaka ha kel. -*Majd a szemét lehunyva előhívja a sötétben rejtőzködő alsó rendű szolga démonokat. Tucatnyi gremlin lép elő és Chris démoni parancsára szét szélednek a városban. Hamarosan visszatértek székeket asztalokat, és egy zenegépet cipelve amiből hangos zene szól. Míg egy másik gremlin egy hűtőládányi sört és italt húzott maga után.*
- Azt hiszem megvannak az eszközeink a jó bulihoz. Meglássátok a halandók nem sokára körénk gyűlnek a mulatságra. -*Mondta és az egyik székbe vetette magát. Majd elkapta Amanda karját és az ölébe rántotta.*

* Nashua csak szelíden mosolyogva figyeli őket, úgy látszik megtalálta a zsák azt a bizonyos foltot... Ugyan nem invitálták, de leül ő is az asztalhoz. Mosolya vigyorrá alakul, mikor rájuk néz... Ezen már nem is lepődik meg, mint ahogy azon sem, hogy Christian árnyak sokaságával parancsolta ide a partyhoz szükséges kelléleket.
Kezébe vesz egy borosüveget és megnézi a címkét... Pocsék... A minősége is siralmas és az évjárat is... De ez van, ha az ember francia... A borban csak a sajátját ismeri el. Mind ezek ellenére felnyitja a bort és tölt három pohárba, amiből kettőt az alkalmi pár felé nyújt. *
- A votre santé! - * emeli magasba a poharát, majd meg sem várva a többieket, egy húzásra megissza... Förtelmes... De a hangulata jó lesz, és ennyi önzés ilyen téren már csak-csak megengedett... Újra tölt, azzal már megvárja a vámpír-démon párt is, bár nem nagyon izgatja, ha most az egyszer mellőzni tudná a jómodort... *

*A lehető legnagyobb természetességgel simul Christian karjaiba és éppilyen magabiztosan csókolja meg, forrón és hosszan, hogy aztán elszakadjon ajkaitól arra a kis időre, míg Nashuától elveszi a poharat és belekortyol a valóban becsmérlést sem érdemlő, szörnyen pocsék borra. Egy gyors fintort követően ismét Christian ajkain csüng és kissé beléjük harap, épp csak annyira, hogy kiserkenjen a vére... eme meggondolatlan tett miatt a vérszomj ismét felüti fejét, de próbál tudomást sem venni róla és kezei elterelő hadműveletként siklanak végig a férfi testén... Mikor már ismét csak a kéj tölti be a gondolatait, Nashua felé fordul*
- Te csak iszol és nézel minket? *kérdi hívogatón* - Vagy majd csak később csatlakozol? *teszi fel az újabb kérdést kissé szomorkásan... illetve azt színlelve...*

- Köszi Nash. - *Szól Chris és felveszi a bort. Koccint egyet a franciával, majd lassan felhajtja. Az üres poharat pedig elhajítja a háta mögé.*
- Nash Barátom van ott valahol sör is. Kérlek nyiss fel egy üveggel nekem. A heinekkenben eddig sosem csalódtam. -*szólt és a figyelmét újra Amanda felé fordította. Egy hosszú csókot váltott vele, miközben a nő combját simogatta.*
- Hmm finomak az ajkaid kis harapós.... -*Mondta mikor az ajkaik elváltak, és újra Nashua felé fordult.*
- Nem tudod mit hagysz ki.. gyere élvezzük együtt eme páratlan hölgy szeretetét.

- Non... Non, merci... - * feleli döbbenten Nashua, neki ilyen az eszébe sem jutott soha, hogy más nővel töltse az éjszakát, mint Victoria...
Úgy áll fel az asztaltól, mint gyerekkorában, mikor a gazdag úr minden egyes szava parancs volt a számára... Nosztalgikus az " Oui, monseiur " elmotyogása, a helyzet kicsit rémiszti... Most eszmél csak rá, hogy mibe keveredett. Na de mindegy... Ha nem tesz semmi olyat, amit később megbánhat, hát akkor mi rossz lehet ebben az egészben...? *
- Tessék - * nyújtja oda a démonnak a sört, nem is bosszankodik rajta, hogy a múlt szerint cselekedett, akaratlanul is szolgaként viselkedve...
Újra tölt a pocsék borból, majd már eleget hallgatva válaszol csak Amanda kérdésére, ami egyben Christiannak is szól. *
- Én csak szeretném jól érezni magam... Egy jó ital társaságában... Amiből úgy látom hiány van... De ti szórakozzatok csak.