Cubcry városa

- Ugyan már! Előttem ne legyél szégyenlős. Láttalak már rókázni. Szóval inkább lazíts és igyál. A minőségi piát pedig a pult alól kel kérned szépen határozottan elbűvölően egy köteg bankóval. De szólok...hírtelen nagyon sok barátod lesz ha meglátják nálad a pénzt. -*Mondta a démon hamiskásan vigyorogva.*

* Sokáig hallgat, nem tud erre mit mondani. Csábító a gondolat, hogy nem ezt a vackot kell innia, de amit a démon mondott... Nem igazán vágyik arra, hogy a sok koldus a barátkozó oldalát mutassa neki. Inkább akkor már próbálják megtámadni, legalább lesz oka ölni... Vagy Christian talán erre gondot alapból is?
Halkan motyog valamit, idegesítik a gondolatai, semmi sem ad okot az ölésre, még neki sem... De akkor is ott motoszkál az a kis gondolat. *
- Ezt nem hiszem el... Ha másra nem, hát erre inni kell - * mondja, és tétován bár, de feláll az asztaltól és a pult felé sétál, ahol aztán ki is kapja a már sokkal, de sokkal ígéretesebb italt, mint az az ócska vodka. *
- Úgy tettem, ahogy mondta atyám, és lám bevált. Meg sem lepődöm...

- Remélem nekem is hoztál. De lám barátom. furcsán csillog a szemed. Csak nem új dologra szomjazol? Esetleg segítsek neked csillapítani a vágyad? -*Kérdezte Chris és oldalról lassan a hosszú hajába túrva láthatóvá tette a nyakát. Majd a poharát megemelve rá kacsintott Nashuára és kortyolt egy kicsit*

* Furcsa csend veszi körül, megszűnik minden zavaró hang, csak a démon szívének ütemes dobbanása az, ami felkelti az érdeklődését. Vér... Semmi más nem érdekli a vámpírt, ami Nashua lelkében most egyre erősebben követeli a halált, ami jár neki. *
- Hoztam... - * feleli halkan, tekintetét fogva tartja a démon nyakának látványa. Aztán a varázs megtörik, mikor a démon haja újra eltakarja a vér ígéretes forrását. *
- Öhm... Igyunk - * Nashua saját magát legyőzve nyögi ki a szavait, egy pillanatra úgy érezte, hogy menten nekiesik a démonnak, de szerencsére még időben lehiggadt. *

- Igyunk! -*Kontrázott rá Christian, és a a poharakat teletöltve rá vigyorgott a barátjára.*
- Ezúttal igyunk a barátságra. -*Mondta Chris és máris megemelte a finom márkás égetett szeszes pohárkát. Eközben gyakorló alkoholisták hada nézte vágyakozva a poharuk tartalmát.*

- Igyunk arra, mon amie, a barátságra - * bólint, majd lehúzza az italt, ami kellemesen égeti belsőjét, úgy ahogy kell. Teljesen más, mint az a borzalom, amit a démon rendelt lerészegedés céljából. *
- Mondja csak... Még mindig a lerészegedés a cél? Vagy az italra való tekintettel már más? Mintha említette volna, hogy a minőség egy élvezhető est alapja. Persze magánál ez... Pörgéssel érhető el... De miért itt, ezen a helyen? - * kérdezi, pedig nagyon jól tudja, hogy miért, hiszen a démon már elmagyarázta egyszer... De képtelen itt sokáig megmaradni. *
- Atyám... Elhiszem, hogy ez a... "hangulat", ami itt az embereket környékezi, az a kedvére van, de... Nem mehetnénk mégis inkább valami más helyre?

- Ha nagyon ragaszkodsz hozzá cicafiú. -*Mosolyodott el Chris miközben ő nem itta ki a pohara tartalmát csak sunyin figyelte a vámpírt. Mielőtt Nashua észre vehette volna a dolgot máris után töltötte a poharát.* - De szólok... cserébe kérek valamit...

* Egy pillanatig furcsán néz a démonra, de aztán zavartan elmosolyodik, mert ugyan miért mondana neki ilyet... Cicafiú... Csak ő értette félre, és ez az ami zavarta. A poharára néz, és minden idegessége semmivé foszlik, mikor látja, hogy az újra megtelt. *
- Áhh, öntermelő pohár, értem én... Bármit megteszek atyám, csak menjünk innen - * mondja Nashua, és gyorsan megissza a kitöltött italt, ezzel is sürgetve a démont, hogy minél hamarabb hagyják maguk mögött ezt a pusztulatot. Annyi jó hely van még a világon... *

- Rendben akkor irány Darknes Child! Úgyis nemrégen felhívták a figyelmem egy érdekes helyre. -*Mondta Chris és ő maga is felhajtotta végre a pohara tartalmát. Majd a pincér lányt magához intve súgott valamit a fülébe mire a nő csak bólintott egyet. Ekkor Chris megfogja a lány és a vámpír kezét és mikor senki sem figyel el teleportál a helyről. Az asztalon hagyva az üveg piát. *