Cubcry városa

*Beleremeg a teleportálásba, még soha nem volt ehhez hasonló élménye, ezért így elsőre és ráadásul halandóként megrázó, de próbál nem mutatni semmit... csak egy röpke reszketés fut végig rajta, de még mindig Nashua ölelésében, így gyorsan sikerül lenyugodnia. Aztán ellép a férfiról, nem megy semerre, csak az öleléséből bontakozik ki, hiszen... az előzőekre tekintettel... bármennyire is jólesik neki ez a gesztus, tudja, hogy nem illik. Az, hogy nem tágít a vámpír mellől, azon okból van, hogy nem szeretné, ha a benne lévő italmennyiség miatt megszédülne, elesne, vagy megütné magát... esetleg a tóba zuhanna, tehát, egy kicsit félénken, de belekarol a férfiba, és arra ösztönzi őt, hogy üljenek le a földre, az mégis közelebb van a vízszintes helyzethez, mintha csak álldogálnának, nameg sokkal biztonságosabb Nashuára nézve. Amy ugyanis nem tudná megtartani őt, ha... dőlne.*
- Nagyon szép...
*Nem mer többet mondani, a tóról.. mert azt látja, hogy nem szokványos, és valami egészen furcsa érzés keríti ismét a hatalmába, de nem fél, mert vele van Nashua. Pusztán a vámpír jelenléte nyugtatólag hat rá*
- Megkérdezhetem... hogy hol vagyunk most? Ugyanis, nekem fogalmam sem volt sem eddig, sem most arról, hogy ez a hely vagy az előző... az hol van?!
*kicsit értetlenül hangzik, int is, hogy nem érdekes az egész, nem szeretné ilyen ostobaságokkal traktálni a férfit.*

* Leülnek a földre, de mikor Amarel el szeretné húzni a kezét, Nashua visszatartja, jól esik neki a lány törődése, és már eszébe sem jut, hogy félreértse a helyzetet. Elnézi a fénylő tavacskát... A csapdába esett lelkek örök folyamát, ahogy egymásba kapaszkodva úsznak körbe-körbe, tudatuk teljességével... Szörnyű lehet... Ilyen téren Nashua számára valóban áldás a vámpírság.
Ezen elmosolyodik... Tényleg ilyet gondolt volna? Könnyen lehet... *
- Ahol ültünk az Cubcry városa volt... Démonok kezében van, nem valami jó környék... Ezért is csodálkoztam, hogy mit kerestél te arra... A démonok... Megtévesztőek tudnak lenni... Hidd el, hogy nem szerencsés velük a találkozás... Most pedig még mindig nem vagyunk messze a város szívétől, bár már elég távol kerültünk a külvárostól - * magyarázza már egész józanul, mert bármennyire is kellemetlen hányni, azt azért be kell vallani, hogy jót tesz az embernek. *
- De ne félj, mert... Megvédelek, ha egy démon szeretne velünk játszadozni - * ez igaz, Nashua megvédené, de... Hogy képes is lenne rá, na az már egy más dolog, de erről mélyen hallgat. *

*A démon szóra ismét remegni kezd... Szeme előtt felrémlik egy női alak, gonoszan csillogó szemekkel... Akaratlanul is közelebb húzódik Nashuához, tőle vár most mindent, hiszen jelenelg csak ő "van" neki.*
- A démonok... a démonok...
*szeretné elmondani, hogy miként játszott vele az a nő, miként kínozta, majd hagyta magára nevetve... de képtelen rá. Nem akar egyáltalán arra godnolni, hogy mi lett volna, ha ismét összefut vele, vagy mással, aki abba a fajba tartozik. Inkább a tavacskát figyeli. Fél rákérdezni, hogy miért ilyen furcsa a "víz", egyrészt mert olyan kis tudatlannak tartja magát, amiért semmit nem ismer a környéken... másrészt talán a választól tart egy kicsit, ezért tereli a szót, hátha a gondolatai is elcsendesednek...*
- Azt mondtad, esküvőd lesz... Furcsa ez számomra... vámpíroknál is megvan ez a hagyomány? Biztos nagyon szerencsés lehet az a nő, aki a feleséged lesz... *mosolyog* Nem félsz? Nem izgulsz? Vagy... ahj... bocsáss meg az ostoba kérdéseimért...

* Nashua érzi a gyenge remegést, ami Amarel lelkén oly sebesen átfut, hullámokat hagyva a háborgó lélek-tengeren. Lehet, hogy nem kéne, lehet, hogy megint rosszat tesz, de magához öleli a lányt és szavak nélkül vígasztalja, simogatja őt nagy gondossággal. *
- Esküvő... Szerintem nem számít, hogy milyen létet szánt neked a sors, ha szíved ismeri a szerelmet... És félek... Rettentően félek, mert... Az angyalom, a kedvesem... Nem ébredt velem... Nem tudom hol van, nem tudom mit csinál... Nem tudom, hogy lesz e esküvő... És nem tudom, hogy... Szeret e még... - * egészen elhalkul, mikor ezeket kimondja. Eddig ezek a kétségek csak némán mardosták a lelkét, de most itt van Amarel.. Neki nem fél ezekről beszélni. A zsebébe süllyeszti a kezét és megszorítja a medált, ami Victoriáé... Belé hasít a félelem egy újabb fagyos felismerése... Talán búcsúzásul hagyta itt neki...? Könnyek hada gördül le az arcán, és szorosan magához öleli Amarelt. Nem szégyel előtte semmit, és még így, hogy a lány néma is marad, pusztán a jelenléte, hogy itt van vele, megnyugvást áraszt magából... Persze ez édes kevés, hogy Nashua megnyugodjon. *

- Ne... Nashua... ne sírj... kérlek...
*kicsit kihátrál az ölelésből, és gyengéden letörli a vámpír arcáról a könnyeket. Mosolyog rá, minden gond nélkül, könnyedén... és féltően. Szeretné megnyugtatni őt, hogy minden rendben lesz, de nem ismeri annyira sem őt, se a nőt, hogy bármit is mondani merészeljen, viszont képtelen megállni, hogy ne nyújtson egy csekély vígaszt*
- Holnap... esküvőd lesz, ebben biztos vagyok, ahogyan abban is, hogy boldog leszel, és tudod miért? Mert a mosoly sokkal jobban áll neked, mint a könnyek... és mert... tudom, hogy nincs sok közöm hozzá, de... érzem, hogy minden jól végződik majd.
*kezébe akad egy kis virág... nem gondolta volna, hogy a démonok földjén nőhet még ilyen szép csírája az életnek... egy kis szivárvány margaréta, a szirmai fehérből rózsaszínbe illetve vörösbe mennek át... egészen különleges. De, amint Amy a kezébe veszi, lehullanak azok a kis éden-szirmok, a szél felkapja őket. Az egyiket pontosan Nashua orrára szállítja, ott landol. Amy akaratlanul is elneveti magát, hiszen olyan kedves a kép, amit így lát... *
- Ne búsulj, mert különben örökre rajtad marad a margaréta szirma...
*játékos fenyegetés, mintha egy kis boszorkány lenne, pedig csak szeretne jó kedvet csalni a vámpír arcára, ha már ő rontotta el...*
- És most menj... keresd meg a boldogságod! *kacsint*

* Nashua hálásan törli le arcáról a könnyeket, mert Amarelnek igaza van... Meg kell keresnie azt a bizonyos boldogságát, Victoriát... Derüljön ki minden, ha jó, ha rossz... A kis szirmot elhesegeti az orráról, és most már mosolyogva tekint újra a lányra. *
- Köszönöm, hogy segítettél nekem... Hogy mellettem voltál Amarel... Megyek, megkeresem Victoriát, hisz így csak a kétségek a biztosak - * Nashua, ahogy kimondta kedvese nevét, nagyot dobbant a szíve... Már sejti, hogy hol kéne keresnie, de előbb Amarelt szeretné biztonságban tudni. Felkel a földről és a kezét nyújtja a lánynak, majd elindulnak, maguk mögött hagyva a gyötrődő lélek-tavat.
Nashua odáig kíséri a lányt, ahol legelőször találkoztak azon az esős éjjelen. *
- Ha jól emlékszem azt mondtad, hogy innen nem laksz messze... Köszönöm még egyszer, hogy ráébresztettél bizonyos dolgokra... És a bizalmad... A féltésed... Mindent köszönök - * megöleli Amarelt, majd még int egyet, és elteleportál, Victoria keresésére indulva. *

*Mosolyogva fogadja a búcsúzó ölelést, és ugyan így néz még egy pillanatig Nashua szemébe, valóban azt kívánja, hogy boldog legyen, hiszen egészen különleges még vámpírként is Amynek. Mikor egyedül marad, vidáman indul haza, bár szeretne még csatangolni egy keveset, járni az éjszakát és azokat a bizonyos "összefolyt" csillagokat bámulni, de inkább mégis úgy dönt, hogy otthonába tér. Ha már eddig nem történt semmi rossz, akkor szeretné, ha ezután is így maradna.
Mikor haza ér, az ágyában fekve is kifelé bámul az ablakon, a sötétség, és azok a ragyogó csillagszolgák elbűvölik, miközben Nashuára gondol, és "szorít" neki, hogy minden rendben legyen... megtalálja kedvesét*

*Megjelenik az eggyik ház falánál és egy kis sétára indul a keskeny utcákon. Kezdett már elege lenni Darkness'Childből és erre még úgyis csak 1-szer járt.*
-Nemis látszik annyira hogy lerombolták. Az építészek jó munkát végeztek.-
*Az eggyik kisebb téren leü legy padra és gondolataiba merülve mered ki magából.*

*Áll a levegö és kicsit olyan áporodot is. A város egy pontján sirhant szagára emlékeztetö szagok terjengenek. Aztán az árnyékok életre kelnek és a sötéség egy csomoba gyülve robban elö. A kirobanó sötétségböl egy vámpir lép elö mögötte pedig szorgosan szedi valami a lábait ami kicsit bizzar hang mert olyan mihta egy hulát huznának a földön vagy egy zombi lenne ott. A tulajdonosa a csoszogo hangnak meg torpan és a sötétség bezárúl.
nagyot nyújtozva tesz egy pár lépést elöre.*

*Már szinte megszunnyadt a nagy unalomban, mikoris furcsa hango ütötték meg a fülét. Unottan felnézett, de nem látott semmit. Pár perc unszolás után végü lrávedte magát hogy áljon fel. Elindult az ismeretlen hang irányába, remélve hogy nem csak egy nyanvadt démont talál.*

*Unotan nézet körbe csak emberek tömege. Ha letudna meni a pokol kapujához találkozhatna azal a helyes démon nővel.*
~De jó is lenne az biztos, hogy nem unám halálra magam.~
*Körbenéz újra és most érzi meg csak, hogy valahol a közelben egy vámpir van. érzi azt is, hogy közeledik. Úgy dönt, hogy meg várja mig ide ér az illetö. Ha elenség egy nagyra törön pökhendi alak akkor meg bánja angyon azt, hogy össze találkoztak. De a maga biztos közeledésböl és a ki súgárzásbol nem ezt lehetet ki érezni.*
~Egy vámpir vezér vagy legalább is az erelye fél ér egy vezérével.~

*Megpillantja a másik vámpírt aki már nincs messze tőle. Érzi hogy neki is nagy erelye van.*
-Üdvözletem.- *Szólítja meg mikor már csak pár méterre van.*
-Ön bizonyára vámpír, ha nem tévedek.-

-Hello!
*Köszönt vissza egyszerüen és tömören. nem cifrázta és vitte tulzásba a köszöngetést.
Végig mérte a másikat mielöt még bármit is szolt volna.*
-Nem tévedsz. De ilyen bizonytalan vagy a meg érzéseidben?

-Nem vagyok bizonytalan. Már messziről éreztem, de valamiért megkellett kérdeznem.-
*Vár pár pillanatot, majd újra megszólal.*
-Esetleg megtudhatnám az úr nevét?-

-Szorel. Egy szerüen csak Szorel.
-És ha már be mutatkozunk a te neved mi?
-Tegezlek és ezen ne sértödj meg mert sokal fiatalabb vagy nálam.
*Közölte egy szerü tény ként*

-Az én nevem Soul Shadow.-
*Kissé furcsa fejet vág és vállat von.*
-Rendben van nemsértődök meg.-
-Mi az az izé ott ön mögött?-
*Mutat arra a valamire amit még nemlát eléggé jól.*

*Lestat megjelenik az eggyik háztetőn Cubcry kellős közepén.*
-A jó öreg Cubcry... derég is jártam már erre.-
*Eszébe jutnak a régi szép idők, mikor még ifjú emberként töltötte itt az első éjszakáját, vagy mikor felidegesítette Shyamat és az a fél várost megolvasztotta, és utánna még Christiannal is jót "hülyéskedett". Ezek az emlékek mosojt csalnak az arcára és elindul a régi fogadó felé. Betérve démonok szaga csapja meg az orrát, de nem érdekli. Nyugodtan végigdobog az asztalok közt és kér egy italt a csapostól, majd mikor megitta távozik. Odakint most gyengéden fúj a nyári szél és eléggé meleg van. Felpattan az eggyik háztetőre és csak nézelődik.*

*Chris Cubcry egy éppen épségben maradt részébe teleportálta magukat. Egy kissé romos ház pince lépcsőjéhez ballag és benyit a vasajtón. Egy igazi késdobálós pince kocsma található oda lent. A nyitott ajtón egyből dőlni kezd ki a cigi füst, és az olcsó pia szag. Sőt mintha enyhe vizelet és hányás szag is keveredne bele. A ricsajról ami bentről jön ne is beszéljünk. Bor ízű hangok rekedt veszekedése kiabálása, és valami zenegép recsegős nótái. A démon habozás nélkül le szalad a lépcsősoron. Be a fertőbe. Rozzant asztalok, és egy viseletes biliárd asztal melyen több helyen kiömlött és megszáradt sör foltok vannak. Egyedüli szépség a helyen a kissé zaklatottnak tűnő pultos lány.*
- Két sört és két vodkát...és egy öt ezres kólát...

- Christian... - * szól utána, azonban a démon zavartalanul bevetette már magát a helység borzalmába. Nashua számára ez a hely maga volt a pokol... Már a cigaretta füst is kiborítja, hát még az ócska zene, és a tipikusan részeg emberek óbégatásai.
Végüli erőt vesz magán és minden undora ellenére lemegy a helységbe. Borzalom... Ez a pokol, ez már biztos... Gyorsan odasiet a démon mellé a pulthoz. *
- Atyám, ez a hely... Hová hozott? - * kérdezi kétségbeesetten, és idegesen simít végig a koszos - éppen ide illő - ingén. Már most előre szégyeli magát, mert ha kimegy az utcára, viszi magával ennek a lepusztult helynek a szagát. *

- A legjobb helyre apuskám. Itt lehet kapni ötezres kólát. -*Szólt vigyorogva és helyet foglalt az egyik sarokban egy nagy asztal mögött. A csinos pincérnő máris hozta a kért piát.*
- A kóla később lesz felszolgálva. -*kacsintott rá a nő Chrisre.*

* Kissé feszengve ül le a démonnal szemben, idegesen tekint körbe, mindenhol csak mocsok és az alkoholizmus fogalmát rendesen kimerítő emberek. *
- Ez a hely magának tetszik? Szörnyű... - * Nashua felnéz a pultosnőre, mikor az kihozza az italt, megköszöni, majd értetlenül néz a démonra. Nem kérdez rá, de fogalma sincs, hogy miféle kóláról beszélt az imént a nő. Biztos valami szleng, amit Nashua nem ért, mondjuk nem is csoda... *

- Igen szőrnyű. Pont ezért járok ide. Az emberi lelkekből sugárzó kilátástalanság ezen a helyen nagyon kellemes. Egészen fel üdít. Bár sajnos a hely maga tényleg elég lepra. Viszont egy igényes kocsmából hiányzik az a retrós nyomor hangulat. Mellette pedig egész érdekes csak itt ülni és sört iszogatva nézni az emberi reakciókat. Nem adok neki fél órát és az a kék svájci sapkás pali ide jön piát vagy cigit kunyizni a barátkozás álcája alatt. -*Mutatott észrevétlen Chris az egyik törzsvendég felé. majd a poharát meg emelte.*
- Igyunk, koccintsunk a házasságra..

- A házasságra - * emeli Nashua is a poharát, és lehúzza a vodkát. Pocsék íze van, köze sincs az igazi vodkához. Iszik rá sört, de ebben is csalódnia kell. Mintha vizet inna. *
- Nem csak a hely, de az ital is rémes. Vagy atyám ízlését ez is elnyeri? - * kérdezi fancsali arcot vágva, mert a kommersz vodka még mindig igen rendesen csavarja. *

- Mikor az a cél, hogy lerészegedjünk akkor a minőség nem számít. Csak is a jelszó a lényeg "halál a májra!!"Szóval igyad azt a vodkát. -*Mondta Christian miközben felhajtotta a vodkát. *
- A minőség csak akkor számít mikor szépen lassan akarjuk élvezni az éjszakát. Azonban a mai estén pörögnünk kell.

- Ez a cél? - * kérdezi kételkedve, mert az egy dolog, hogy elkísérte a démont, de neki nincsenek ilyen céljai... Volna oka inni, egyszerűbb lenne minden, de... *
- Nem atyám, én nem szeretnék khm... Lerészegedni - * mondja, közben kezében forgatja a kiürült poharat, és néma elhatározással fogadja meg magának, hogy több ilyen borzalmat nem iszik. *