Cubcry városa

~Hmm... az első olyan pillanat hogy nem jut eszembe semmi...- *Ásít egy nagyot, majd a lány arcát kezdi el nézegetni*
-Nos mostmár télleg megyek. Majd hamarosan találkozunk, és készülj fel.-

~Mért nem jut semmi az eszembe?~
*Kezével eltakarva száját ásít egy nagyot.*
-Mire készüljek fel?
*Kérdezi mosolyogva.*
-Ha jól sejtem tőled már nem kell tartanom. Vagy rosszul gondolom?
*Kezeit magam mögött összekulcsolja és Lestat felé "néz". A lakása az egyetlen hely ahol még ilyenkor is úgy érzi magát mintha mindent látna. Ahhoz képest, hogy csak pár hete lakik itt úgy érzi, mintha már legalább 1 éve Cubcryban élne.*

-Nyugi tőlem nem kell már félned... ja és hogy mire készülj fel? Hát arra hogy vérfarkassá válsz. Viszlát.- *Ezzel csettint eggyet és elteleportál vissza Deathwolf-be.*

-Vérfarkassá? Ezt meg, hogy....Hé ez így nem fair!
*Ellökte magát a pulttól és besétált a hálószobába. Elnyúlt az ágyon és felfelé bámult.*
~Ezt a napot se cserélném el senkivel. Bár az eleje is kezdődhetett volna ilyen jól.~
*Még jó sokáig agyal a ma történteken íg végül elnyomja az álom. Azt említeni sem kell, hogy miről álmodhatoot. *

~ Cubry, elsőre alig különbözik Darkness’child-tól ~ * Elindul sietős léptekkel, halkan, megjegyez minden sarkot, utcát. Itt nem akar túl sokat időzni, hiszen még rengeteg hely van amit nem ismer errefelé.*

* Valami nagy szörnyűség történhetett Darkness’ child-ban az éjjel, mert mindenki erről beszél itt is, de ezek csak szófoszlányok amit elcsípett. Ezért nem fordul vissza, irány a hegyek.*

*Megérkezik a városba. A hosszú vonatúttol nem fáradt ki, igaz, aközben, hogy alszik az ember nehéz kifáradni. A város ahova érkezett bűzlik a "felsőbbrendű" fajoktól és a félelemtől.*
~Élvezni fogom ezt a helyet.~
*Elindul, hogy helyet keressen ahol aludhat.*

*a hegyvidékről ide jött. ritkán jár erre, hol még a madár is ritkán, nem hogy az ember. rossz híre van Cubry-nak a démonok miatt és mivel Nestának már volt gondja velük inkább kerülte ezt a helyet. lám, most mégis itt van....*

*Gondolataiba merül amikor, kellemes szag üti meg az orrát. A következő pillanatban nekimegy egy lánynak aki az ütközéstől a földre kerül. Vergil előveszi pisztolyát és a földön fekvő lányra fogja. Amikor rájön, hogy a lány ember elteszi a pisztolyt. Nem volt a lánynak szerencséje ugyanis a tegnapi esőzésből visszamaradt pocsojába esett.*
-Bocs.
*Annyi emberség még maradt benne, hogy megvárja amíg a lány feltápászkodik.*

-nem tudsz a alábad elé nézni?! és nem, nem "bocs". most nézd meg hogy nézek ki! tiszta víz vagyok....
~és átlátszik a ruhám...~
*teszi hozzá magában... kicsit sincs jó napja ezért ennyire gyors haragú...*

-De viszont látom a tested ami elég jó... na... bocsi... adjak egy papírzsepit esetleg? Vagy megtörölgesselek sajátkezüleg?
*Elmosolyodik*
-Jaj...de bunkó vagyok... be se mutatkoztam. A nevem Vergil. Örülök, hogy belédfutottam te istennő.

*Hamarosan az egyik ház tetőn jelenik meg, nem messze a két vitatkozó embertől.*
~Halálukba akarnak futni?~
*Kicsit arrébsuhan, de olyan halk hogy észrevenni nem lehet hogy van valaki a háztetőn.*

*akkra pofont lekever Vergilnek amekkorát csak tud....*
~ilyen pofátlan alakot... hát ezt nem hiszem el...~
*ha a tekintetével ölni tudna, valószínű hogy a férfi már nem élne sokáig.... Ness totál kiakadt... ritkán ilyn szóval tessék feljegyezni hogy aztán még hónapokig lehessen valamit a lány fejéhez vágni....*
-én nem örülnék,... nem is teszem...
*sziszegi dühösen, majd sarkon fordul és úgy ahogy van, csuron vizesen, elindul... de hogy hova? fene se tudhatja...*

*Amikor megkapja a pofont elmosolyodik. Majd elindul a lány után. Megfogja a kezét és megfordítja a lányt a tengelye körül. Amikor a lány szólásra nyitja a száját lesmárolja.*

*Kuncog magába.*
~Ahogy látom ezért Nesta akkorát fog neki adni...a pasi igazi kis démonivadék..bár betanítható lenne.. de nem .. viszont Nesta... hm...~
*Nyugodtan ül le a háztetőre.*

*ahogy szabadulni tud a férfi kezei közül még minimum három hatalmas pofon csattan el Veril arcán. jól elkáromkodja magát... aztán próbál lenyugodni háttal állva zaklatójának.*
~miért kell nekem minden idiótával össze találkoznom? maradtam volna inkább a hegyen... nem csdálnám ha ez is démonnak készülne~
*Biát nem látja, de jelenleg nem is nagyon érdekelné.. elvan a maga kis dühében... *

-Nekem ez nagyon fáj, hogy nem viszonozod a csókot!
*Üvölti a lányra. Majd elmosolyodik.*
-Próbáljuk meg mégegyszer rendben?

*Ahogy nézi a fiút egyszer csak fejenüti valami, amitől hátra is löködik.. Mikor felhúzza magát a fiúra pillant..*
~de ...hogyan?...ez lehetetlen! ő..~
*Kicsit ledöbbenve nézi a további jelenetet, nem avatkozik bele.*

-fájhat is....
*vágja rá még mindig nagyon dühösen de nem ordibál mint egy elmebajos.*
-mit akarsz te még egyszer próbálgatni?
*kérdezi hüledezve, amiért ilyen bunkóság után még ilyet mer kérdezni...*

-Hát a csókot... De ha neked annyi nem elég... Hát tudod... Én nem hiszek ebben az első pocsolya utáni szexben... De ha nagyon ragaszkodsz hozzá... Hát legyen... De csak, mert szívből szeretlek.
*Mondja a lánynak. Figyelmét nem kerüli el egy tompa puffanás a környéken. Nem tudja honnan, de biztos benne, hogy hallott valamit.*

~Na nézzük akkor..~
*Ezzel körbepillant, és egy kisebb követ emel fel gondolattal majd a fiú felé vágja. Kiváncsi a reakcióra.. Közbe kicsit arrébmászik halkan ahol még rejtekbe is van de még mindig tisztán látja az eseményeket.*

*Megpróbálja lelassítani a felé repülő tárgyat majd egy gyors mozdulattal előkapja piszolyait (White Rose és Black Rose) majd leereszt egy sorozatot velük a tárgyra amiről kiderül egy kő. Majd elkezd lőni arra amerről a kő jött. Közben odaszól a lánynak.*
-Várj egy kicsit. Minnyár mehet a második csók, édes.

~Kifinomultabbak az érzékei mint egy átlagos ember, és az akaratos... úgy látszik egy őjabb nagy ellenségre tettem szert. Csak ha.. a démonok rájönnek.. remek lesz biztos ők is észreveszik és kitanítják.. remek..~
*Elindulna de megáll*
~Nem lehet...~

*még mindig dühös, bár amikor elkezd az az őrült lövöldözni, inkább már kíváncsi. de mégis inkább próbál gyorsan lelépni...*
-byby... édes....
*nyögi és már szedi is a lábát...*

*Vergil ugrik egyet és máris a lány mögött van. Egy gyengéd mozdulattal kisöpri a lány lábait és a kezébe esik a lány. Vergil megcsókolja a lányt és várja a reakcióját. Közben figyel a másik irányba ahonnan a kő jött.*