Cubcry városa

*Nevetve hallgatja a lányok megjegyzéseit és a következőket gondolja: Josie mindenkinek visszaszól és Amandának pedig van önbizalma. Hosszas nézelődés után végignéz saját magán. A ruhájával csak az a baj, h ki kellene fényesíteni, de hát biztos akad majd itt vmi, amivel megteheti ezt.*

*Először kicsit megijed, hogy most megfog fulladni, de aztán észreveszi, hogy túlzottan nem függ a levegőtől és ha akarja, akár abba is hagyhatja a lélegzést. Hát mivel fojtogatják, ezt meg is teszi. Mindek szenvedni. Ezen felül már csak a nyakfájdalom zavarja, amit a szorító kéz okoz, de hát nem lehet minden tökéletes... Legalábbis ha nem ő csinálja... *
~ Ez nevetséges! Most komolyan azt hiszi ez a nő, hogy szépen megfulladok neki? Pont itt? Pont így? Még egy rendes gönc sincs rajtam! Hogy lehet valaki ennyire érzéketlen a részletekre?~ *gondolja és szépen próbálja lerugni a nőcit, mert hát mégiscsak előnytelen a számára ez a helyzet! Bár a bugyija illik a rihájához...*

* Alig bírta követni a 2 nőt, akik sebesen mozogtak és harcoltak. Egy kicsit elfordult, és még mindíg a kastélyt nézte. Az volt a bibi, h nem tudta, h od lehet-e már menni, ezért inkább nem ment oda, hanem nézte tovább a 2 lányt.
~Hogy tud vki ezért már verekedni? Ha életben akarok maradni alkalmazkodnom kell a dolgokhoz.~ gondolta magában és a haját igazgatta.*

*Észreveszi, hogy nem fuldoklik, és a démon érzékei egyből jelzik is, hogy ez biza egy vámpír. Viszont még eléggé fiatal...egy újszülött, így Josie agyában szadista dolgok támadnak. Először is Amanda két csuklójába döf bele két tőrt, amivel a hirdetőtáblára szegezi... Nos ez Josie kedvenc mutatványa*
-Nahh..csak nem fáj te vérszívó? *sziszegi gonoszan, és levakarhatatlan szadista mosolyjal az arcán, majd felvágja az egyik csuklóját, és azzal kezdi el a vámpírt ingerelni, aki ugyan kívánja a finom vért, de mivel a táblának van szegezve, így nem tudja megkóstolni a nedűt...* ~Így még élvezetesebb...~ *gondolja magában, majd most jut eszébe az a másik csaj, aki mindent látott... Josie nem kockáztathat egy egyszerű halandóval, így fogja magát, és Clio-t majd elteleportál vele Mortuus Ardorba, hogy ott jó alaposan megkínozhassa... De még előtte Amanda hasába jól belevág egyet a karmaival, ami miatt a lánynak hatalmas belső vérzése lehet, hiszen csak úgy dől belőle a sok vér.*

*Vámpírézékei, és az ösztönei megsúgták, hogy a legújabb "gyermeke", aki vér lett a véréből, az bajban van. Így gyorsan Amanda keresésére indult, akit hamar megtalált, hiszen a vérkötelék miatt nem nehéz megtalálni a másikat. De sajnos későn jött vagy mégsem? Aliyyah gyorsan odamegy a táblának szegezett lányhoz és leszedi onnan... Először a csuklójából szedi ki a tőröket, és gyengéden a földre fekteti tanítványát. Begyógyítja a csuklókat, majd Amanda hasát, a belső vérzésekkel együtt, ami nem kis energiába telt. De a maradék erejét is Amandának szánja, hiszen neki a tanítványa épsége a legfontosabb... Ezért felvágja a csuklóját és a vérével itatja a lányt, amíg magához nem tér*
~Rohadt démonok...~ *érzi, hogy itt most megint az a démon volt a ludas, aki multkor Felit támadta meg...*

* Utolsó emléke az, hogy az a démon, eltűnik a halandó lánnyal, ő meg ott marad szégyen szemre kiszegezve a hirdetőtáblán... Most viszont a földön fekszik, fölé mestere hajol és véréből itatja. Mikor már az is látja, hogy amanda magához tért, elveszi csuklóját és a lány hiába kap utána mohón. De amint tudatában van mit is csinál és hogy az mennyire megalázó, leáll vele*
- Uh, bocsi. *Felüláll és a csuklóit meg a hasát vizsgágatja* - Érdekes... tisztára úgy emlékszem, hogy egy dilis hárpia kiszögelt a hirdetőtáblának... *Valami csöpögni kezd a hajába. Mikor felnéz a feje fölé, az említett táblára, jól látja, hogy saját vére csöpög a hajába... Mégsem álmodta* - Remek! A saját vérem miatt moshatok megint hajat! Ráadásul a ruhám is tiszta vér lett... *felsóhajt* - Te szettél le? *kérdi, bár tudja a választ* - Kössz. Már csak azt kéne tudnom, ki volt az a nagymellű idióta bige...

*Örül, hogy Amanda olyannyira magához tért, hogy tudja mondani a magáét. Aliyyah ezen csak jókat mosolyog*
-Nem tudom ki volt, de van egy tippem... Az biztos, hogy démon, és szerintem pont az a démon volt ez is, aki a multkor a másik tanítványomra támadt... Az ösztöneim azt súgják. De egy valamit nem értek...Miért támadt rád...hisz, te nem vagy az a kekedckedő fajta... Mint Feli, mert őt még megértem, hiszen velem sem a legkedvesebb, na de mindegy. Valószínüleg, azért mert a démonok már csak ilyenek. Most hazamegyünk! *jelenti ki és hazateleportálja magukat ismét Shadow Heartba*

*Megérkeznek az eggyik utcában, amit Lestat már jól ismer.* -Nos, mond meg szépen hogy hol laksz. Elkisérlek még oda.-

*Még soha ilyet nem érzett pedig tényleg csak egy pillanat volt az egész. Ahogy újra szilárd talajt érez a lába alatt megkönnyebbülten felsóhajt.*
-Na ez az amit soha nem tudnék megszokni. Szeretek a földhöz ragadva élni.
*A körülöttük lévő zajokból próbálja kiszűrni hol lehetnek, de elég kevés időt töltött itt ahhoz, hogy bármire is rájöjjön.*
-Hát... az utca nevét ne is kérdzed, de van a közelben egy park és van egy uta aminek a srakán egy étterem van. Na azzal szemben lakom a tömbházban.*
~De jó lenne tudni, hogy most hol lehetünk.~
*Kezét óvatosan felemelve próbálja előre nyújtani, de beleütközik Lestat mellkasába.*
-Oh, bocs.
*Gyorsan visszahúzza a kezét és inkább zsebébe süllyesztve vár.*

-Nyugi... én már tudom hol van az az étterem.- *Mefgoglya a lány kezét és lassan vezetni kezdi az utcákon. Áthaladnak a parkon és meglátják az éttermet és vele szemben a tömbházat.* -Azthiszem ezaz.- *Bemennek és Lestat hadja hogy innen már a lány vezesse.*

~De rendes tőle, hogy egy vadidegen embernek segít. Nem is tudom mihez kezdtem volna a buszmegállóban. Tutira még most is ott ülnék.~
*Ahogy belép a lépcsőházba sznte már tudja merre van a lépcső. Volt már alkalma kipróbálni milyen éjszaka megtalálni a liftet vagy a lépcsőt. Ösztönösen a lépcső felé indul. Megáll a lépcső aljánál és hátrafordul.*
-Öhm... kösz, hogy elkisértél. Nem sokan tennék meg ugyanezt pláne, nem olyanok mint te... főleg nem egy olyannal aki kihallgatott 1-2 apróságot...
*Mosolyogva néz maga elé ahol feltehetőleg Lestat áll. Előrenyújtja kezét.*
-Most jutott eszembe még be se mutatkoztam. Tatiana Mikhailov vagyok.
*Kicsit zavarban van, mert ilyenkor már nem igazán szokott beszlni senkivel. Persze a régi lakhelyén nem így volt, de mióta elhagyta a szülői házat élete nem kicsit változott meg.*
~Meg kéne kérdeznem nem-e akar bejönni... elvégre csak haza kisért és hát ez nem kis szivesség volt...~
*Végül halkan sóhajtva beszédre nyitja száját.*
-Nem akarsz feljönni? Esetleg inni valamit? Vagy nem vagy éhes?
*Megfogja a lépcső korlátját és nekitámaszkodik.*

*A kéznyújtásra elmosolyodik, s szívesen elfogadja.*
-Az én nevem pedig... Lestat.-
*Kissé elpirul, mivel még csak most ismerte meg Tiana de már ott van hogy meghívja a lány a szobájába.*
-Hát ha nem zavarok, bejöhetek egy kicsit, hisz már nem vagyok idegen. És amúgyis csak unnám magam hisz nincs semmi dolgom. Gondolom neked is van pár kérdésed hozzám.-

-Nem is kevés!
*Mosolyogva megfordul és elindul felfelé a lépcsőn. Kezét végighúzza a korláton, magában a lépcsőfokokat számolgatja. Végül megáll a második emeleten és elindul a folyosón jobbra. Megy egy kicsit aztán megtorpan.*
~15... 15... 15 Jaj hol a fenében van? Elszámoltam magam? Az nem lehet hiszen a lépcsőtől számolva...~
*Zavara mostmár nyilvánvaló, hiába is próbálja leplezni. Ilyenkor jut eszébe, hogy farkasvaksága nem ajándék hanem átok. Ciője orrávala földet piszkálja közben lázasan gondolkodik vajon merre lehet a lakása.*

-Ööö... ne segítsek? Csak mond meg a szobát számát és én majd megkeresem.-
*Elmosolyodik.* ~Gondolhatott volna erre, hisz én még látok, csak segíthetek valamit.~ *Beleszippant a levegőbe és egyből megérzi melyik szobának van olyan illkata mint Tiana-nak van.* -Nemiskell... azthiszem ez lessz az.-

*Zsebébe nyúlt és előszedi a kulcsát. A zár kattan és egy kis nyikorgással ugyan, de kinyílik az ajtó. Belép és egyből felkapcsolja a lámpákat.*
-Hát itt tengetem én mindennapjaimat.
*Tárja szét a karját aztána konyha felé indul és mintha semmi gond nem lenne a látásával a hűtőből előveszi a narancsleves dobozt, aztán a polchoz megy és poharakért nyúl.*
-Nem vagy szomjas? Mert én már majd meghaltam egy pohár narancsléért.
*A két poharat letette a pultra és meg sem várva a választ kiöntötte a narancslét.*
-Egyébként kösz, hogy eddig cipelted a cuccomat. Tudom, hogy nem épp könnyű, de neked nem lehet nehéz, mert ha jól tudom akkor nállatok egy pár nehezebb tárgy meg se kottyan. De mindenhol mást olvasni szóval semmiben nem lehetünk biztosak.
*Poharával a kezében odasétált a kanapéhoz és leült. Hallgatózott vajon Lestat merre lehet.*

-Ami azt illeti nemigazán vagyok szomlyas, de ihatok egy kicsit.-
*A lány cuccait lerakja a földre, majd elveszi az eggyik poharat és leül a lány mellé a kanapéra.*
-Iagzából nemrég próbáltam ki hogy mennyit bírok. A végeredmény 423 kg.-volt, de még fejlődésben vagyok.- *Elvigyorodik, majd belekortyol a narancslébe.*
-És mióta laksz itt? Eggyáltalán miért költöztél ebbe a városba? Jobban teszed ha minélelőbb átköltözkötsz Darkness'Child-be.-

-423?? Az már valami! Én eddig mindenhol azt olvastam, hogy 400 meg 410, ahhoz képest te...
*Lerakja poharát a kávézóasztalra és kényelmesen hátradől.*
-Már jópár hete itt vagyok. Azóta ingázom Darkness'Child és Cubcry között. De mért kéne innen elmennem? Itt is találok bőven furcsaságokat amikről nem ártana többet kideríteni. Nem csak Darkness'Childben találkozni hozzád hasonlókkal. Amúgymeg nem szokásom megilyedni és elbújni. Kimondottan szeretem a veszélyes helyzeteket és ha ennyire el akarsz innen küldeni akkor valami nagyon nagy dolog lehet itt. Szóval mindenképp maradok még... legalább 1 hónapig.
*Esze ágában sincs innen elmenni. Végre úgy tűnik minden beigazolódik amiben hitt. Nem számít mibe kerül, de akkor is bebizonyítja a világnak, hogy léteznek más emberhez hasonlító lények a világban. És nem megy el innen addig amíg erre hihető bizonyítékot nem talál.*

-Tetudod, de azért közlöm veled hogy ebben a városban démonok élnek, és azok szó nélkül kiszívják a lelked hogy aztán otthaggyák élettelen tested az utcán. Csak ezért mondtam hogy költözz át a másik városba mert ott ha netán vérfarkassal vagy vámpírral találkozol, akkor azok nem ugranak egyből a torkodnak, hanem hozzám hasonlóan beszélgetni kezdenek. Apropó ha netán kedved lenne vérfarkassá változni, akkor hozzám nyugodtan fordulhatsz.- *Kissé gonoszkásan elmosolyodik, majd az üres poharat berakja a mosogatóba. Odaáll az ablak elé és a sötét hívogató utcákat nézi.* -Lehet hogy lassan mennem kéne...- *Szemeit azonban a lányra szegezi.* ~Vajon véletlen hogy csak úgy belebotlottam ebbe a lányba? Lehet hogy nem... s van egy célja hogy találkoztunk. Kitudja...~

-Szóval minden vérfarkas olyan rendes mint te? Ezzel most tényleg megleptél. Úgy tűnik jópár könyvemet dobhatom a kukába. Nem azt mondom, hogy soha életmbe nem szeretnék vérfarkas lenni, sőt nagyon is tetszik az ötlet, csak hát elég nehéz lennei kideríteni dolgokat a vámíprokról illetve a démonokról ha az ellenséges fajhoz tartoznék. Szóval azthiszem ez az ötlet egyenlőre fagyasztóba kerül.
*Ahogy meghlajja, hogy Lestat menni készül előredől és térdére könyököl.*
-Máris elmész? Kár...
*Mosolya mintha kicsit halványodott volna. Üres poharát a mosogatóba teszi aztán odasétál a pulthoz és felül rá.*
-Pedig lett volna mér pár kérdésem. De ha menned kell, hát menned kell. Ki volnék én, hogy visszatartsalak?
*Lábával a pult oldalán dolbolni kezd, ez egy igen rossz szokása a sok közül.*

*Sóhajt eggyet, majd felül Tiana mellé a pultra.*
-Rendben van. Maradok még és válaszolok minden kérdésedre.- *Egyre jobban megtetszik neki a lány...* -Szóval mit szeretnél tudni? Esetleg a hierarchiánkat, vagy hogy hol lakunk, vagy hogy mikre vagyunk képesek? Vagy valami mást amit kifelejtettem.- *Közben már úgylátszik arcán a mosoly állandósul.*

-Most legalább 20 kérdés fogalmazódott meg a fejemben, de nem akarlak elüldözni ezért nem teszem fel mindet. Talán az a legjobb ha hagyom arról beszélj amiről akarsz, engem úgyis minden apróság érdekel.
*Abbahagyja a pult rugdosásást és inkább figyel. Azért élőben hallgatni valamit teljesen más, mint olvasni róla.*
~El se hiszem, hogy ilyen hamar belebottam valakibe. Mit nem adnék most azért, hogy nappal legyen.~

-Nos mit is mesélhetnék? A vérfarkasok élete részben azért hasonlít az emberekére, de étrendünk és jópár szokásunk eltér tőlük. Én lassan 1 éve vagyok itt, és pár héttel azután hogy érkeztem már vérfarkas lettem. Mi nálunk úgy működik a dolog hogy vannak vezérek, kik a legerősebbek és mindenkinek ők parancsolgatnak, azután vannak az alvezérek, a mesterek, a tanítók, a diákok... és azok az emberek akik majd vérfarkasok akarnak lenni. Én most tanító szinten vagyok, vagyis már mindent kitanultam amit egy diáknak kellett, és most ha Bianka beleeggyezik akkor lehet egy tanítványom, akit még nem találtam meg... eggyenlőre. De ha te beleeggyezel akkor én lehetnék a tanítód. Mellesleg szerintem jobban tennéd ha vérfarkassá válnál. Vannak kapcsolataim a vámpíroknál. Összehozhatnék neked pár találkozót, de így csak annak az esélye nagy hogy meghalsz. A démonokról ne akarj megtudni semmit. Utálatos faj, kik a kínzásokból és mások halálából nyerik erejüket...- *Folytatja a kis mesélyét és kb 10 perc után mikor már kifogyott a dolgokból, kifujja magát és a lányra néz.* -Naggyából ennyi, remélem minden kérdésedre választ kaptál.-

*Figyelmesen és csendben hallgatja Lestat minden szavát.*
-Csak egy dologra lennék még kiváncsi... Mit fogtok csinálni ha egyszer kiderül, hogy mik vagytok? Ha valaki rájön, hogy nem csak szimpla emberek sétálgatnak erre mindennap. Nem hiszem, hogy nem mondaná el mindenkinek akit csak ismer. Az egy dolog, hogy engem otthon hülyének nézetk, de azért itt biztos van pár apróság ami felett elsiklottatok és ez pont elég lenne ahhoz, hogy kiderüljön minden. Vagy majdnem minden...
*Igen, ez a kérdés lehet hülyén hangzik, de van benne igazság. És ez már egy jóideje motoszkált benne. Azt direkt kifelejtette, hogy azért jött ide, hogy bebizonyítsa a világnak, léteznek vérfarkasok és sok másmilyen lény amikről még jó sok mindent szeretne tudni. De legalább már ez megvan.*
~Kezdetnek nem is rossz....~
*Most kezével kezd el dobolni a pulton, de nem azért mert türelmetlen csak most egy másik rossz szokásásnak tesz eleget. : )*

-Nem engedhetjük hogy kitudódjon a vliágba mik vagyunk. Ezért kértelek meg hogy rólunk senkinek se beszélj, mert különben egy kivégzőcsapatot küldünk rád és azokra akikkel kapcsolatban áltál. A környéken lévő emberek már tudják hogy mi létezünk, de félnek és nemmerik senkineksem elmondani mert tudják hogy akkor mi vár rájuk.- *Leugrik a bárpultról és csak támaszkodik neki.*
-Lehet hogy már túl sokat mondtam...-

-Nem vagyok spicli. Vagy legalábbis nem tudok róla.
*Leugrik a bárpultról, odamegy az ablakhoz és behúzza a függönyt.*
-Nem én mondtam, hopgy mesélj el mindent. Egyébként sem mondtál sokat...
*Halkan teszi csak hozzá:*
-...egyenlőre.
*Mikor végzett a sötétítőkkel visszasétált a pulthoz, de nem ült fel csak nekidőlt.*