Cubcry Forest

*Kicsit körbepillant, akkor eszmél fel neki teljesen hogy mit is tett.*
-Remek..
*Fújja ki egy levegőre.*
-Lestat követi mesterét. Hát ez nem igaz.
*Viszont utána csak bolint hogy sétáljanak egyet a városba.*

*Megfogja a lány kezét és ketten elindulnak a városba.*

*Aliyyah hirtelen megáll,szemébe könnyek szöknek*-Én nem akartam,hogy ez legyen,de azt hiszem,hogy most nincs más választásom...*sóhajt egyet*-Miattam történt ez,én vagyok az oka,hogy...hogy...*hangja elcsuklik*-Hogy majdnem meghalltál*folytatja könnyeivel küszködve*-Sosem foglak elfeledni!*Kezét finoman Lestat arcához teszi,és gyengéden beszél a férfihoz.*-Örökké szeretni foglak!*Akar egy utolsó csókot adni Lestatnak,de mégjobban elkezd könnyezni,ezért inkább nem teszi*-Hidd el,jobb lesz így...*Pedig a lelke mélyén Aliyyah is tudja,hogy ez így nem igaz.Leveszi Lestatról a kezét és elmegy...elmegy,hogy szembenézzen a végzetével,és hogy csatlakozzon testvéreihez,a vámpírokhoz.*

*hogy hogy a fenébe került ide, nem tudja. Valahogy... az este nagyrésze homályba veszik. Csak a mindent kitöltő testes stout íze olvadt nyelvébe kitörölhetetlenül, ahogy egyik korsót a másik követte. Arra még emlékszik, hogy eltökélte, holnap felkeresi a szerkesztőséget, hogy hirdetést adjon fel. Aztán... az idő csak úgy repült. A csapos magyarázott valamit neki valami Johnny Miller autószerelő műhelyéről, ahogy a sokadik rendelése után beszédbe elegyedt vele a cubcry-i kocsmában. Igen. Erre emlékszik. És hogy záróra lett. Aztán elindult hazafelé.
Az éjszaka többi része sötétbe vész. Ami alapvetően nem csoda, hiszen éjjel sötét van. A telihold sem világít.*
-A franc....
*folytat küzdelmet a természet elemeivel, ahogy egyensúlyáért harcol. Ez az erdő... csupa giz és gaz. És valahogy minden az ő lába alá akar kavarodni. Nem elég hogy ringlispílként forognak az árnyak körötte. Balja egy fa törzsén talál támasztékra. Muszáj valamibe kapaszkodnia. Legalább addig, míg jobbjával a sliccét lehúzza. Istentelenül sürgető érzés tört rá. Csak az lebeg a szeme előtt, hogy könnyítsen magán. Majd utána... utána már tud rá figyelni, hogy merre is van.
Egy perc is beletellik, mire megkönnyebbült sóhaja száll a csobogással, ahogy dolgát végzi*

* Hatalmas szárnyai szinte pillanatok alatt repítik az erdőbe. Mikor földet ér a levegőbe szimatol. A préda képe kirajzolódik előtte és elindul a szarvas felé. Nincs ideje arra hogy játszadozzon áldozatával ezért futásnak ered, a fák elsüvítenek a füle mellet és tudja a szarvasnak nincsen esélye elfutni. Mindig kíváncsi volt mit érezhet a préda amikor látja közeledni, de erre sosem kaphat választ. A tisztás közepén legelő állatnak esélye sem lehetett. Amikor Nataniel elhagyta a fák gyűrűjét a szarvas észlelte őt és meg is ugrott, azonban a távolság hirtelen elfogyott köztük és a szarvas nyaka hangos reccsenéssel tört el a férfi karjai között. Miközben Nataniel jókorát harapott a szarvas kitépett combjából egy új szag csapta meg az orrát. Nataniel a levegőbe emelkedik az új szag forrásának keresésére indul. Mikor megtalálja az éppen dolgát végző férfi mögötti fára telepedik. Megvárja míg végez majd ügyelve rá hogy ne láthassa meg megszólal.*- Veszélyes dolog itt mászkálni éjszaka. Nem félsz hogy valami bajod esik?-

-Hogy az az....
*rezzen össze a mögötte felmorajló hangra. Még szerencse, hogy szebbik tagja épp kezeügyében van, különben lehet hogy becsinált volna. Ha akarna sem tudna véget vetni most már ingerének*
-El... tévedtem
*mondja még mindig háttal a hang forrásának. Egy apró kézmozdulat, és immár megkönnyebbülve szöszmötöl sliccével*
-Nem tudja véletlenül, merrefelé...
*fordul. Szemeit erőlteti, de nem sok mindent lát.*
-Héé....
*állapodik meg tekintete az előtte kavargó árnyakon. Az egyik fán mintha összezömült volna a sötét. Megrökönyödötten nézegeti az igencsak kapatos elméjének szüleményét. A beazonosíthatatlan szárnyas akármiről nem tudja eldönteni, hogy képzelete játéka, vagy a valóság. Azt tudja, hogy többet ivott a kelleténél. Sokkal többet. De még egyszer sem fordult elő vele, hogy hangokat hallott volna. Tétova lépéseket tesz a fa felé, talán saját maga megnyugtatására, hogy a cubcry-i sör erősebb minden eddiginél, amit életében ivott*

* Nataniel elővesz egy szivart és a jobb kezét lángba borítja, és az így keletkezett tűzzel rágyújt. A tűz megvilágítja Nataniel alakját. Le ugrik a közel nyolc méteres magasságból és hogy az idegen jobban lássa meghagyja a tüzet a kezén. A 185 centis magasságával és 100 kilós edzett testével valóságos óriásnak nevezhető, de a ruhája alól kilátszó bőre ami egy fekete páncélnak néz ki és hatalmas fekete acél tollakból álló szárny még félelmetesebbé teszi. Azonban a szeme az ami igazán megrémít mindenkit, a teljes szemgolyó fekete és időnként fekete lángok csapnak ki belőle. Mélyet szív a szivarból és kérdőn néz az emberre.* - Nem tudod hogy veszélyes a sötétben téblábolni. Még a végén valami szörnyű dolog történik veled.-

*lemerevedve nézi végig ahogy a képzelete szülte árny leugrik a fáról, és laza egyszerűséggel rágyújt, majd idegesítően fixírozó tekintettel okoskodik az éjszakáról, és emleget veszélyeket. Igen, képzelete szülte. Hiszen más mi is lehetne. Első döbbenete után a racionális elme az egyetlen magyarázatba kapaszkodik, amit ki tud sajtolni magából. Hogy mindez a sörben ázó elméjének játéka, és talán az önmagának sosem megfogalmazott, csak tudat alatt érzett kérdéseket teszi fel. Hogy mekkora őrültség is volt ideköltözni. Ujjai tétován kinyúlnak, hogy a fekete, kemény tollak borította szárnyon fussanak végig, mintegy bizonyosságául hogy mindez valós e vagy valótlan. De félúton megtorpannak. Talán... jobb ha nem derül ki.*
-Az éjszaka veszélyei... Nem mondom, hogy nincs mit veszítenem, így nincs mit félnem. Nagyon szegény az az ember, akinek zsebe és lelke is olyan üres, hogy ne legyen félnivalója.
*mereng el egy pillanatra a sötét démon szavain. Teste bizsereg, a veszély húzza. A génjeibe kódolt érzés önkéntelen a természetfeletti lény közelségére. Tristan Dyer azonban sosem tartozott az ösztöneit gyakran próbára tevő emberek közé, így torkában dobogó szívét, és a menekülhetnéket megideologizálja azzal a gondolattal, hogy az előtte tornyosuló valami az ital hatására felszínre tört elnyomott énje, kósza gondolatainak megtestesítője. A kisördög, ami az egyik válladon ül, suttogva fájó-realistán, vagy épp csábítóan az ellenkezőjét a lelke másik vállán ülő angyalnak.*
-Nem kívánok tovább játszani a sorssal. A hazafelé vezető utat keresem, mielőtt még valóban valami szörnyűség történne...
*formálja a szavakat nehézkesen az alkoholtól, és önuralmát összeszedve hátat fordítva az elmekreálmánynak indul el afelé, amerről valami derengést lát. Talán a város fényei*

*Mivel nem talál magának jobb foglaltságot, Lestat farkasalakban járja az erdőket. Emlékszik, mikor még hibridként repkedett a magas lombok felett, de sajnos ez az idő elmúlt. Lekuporodik egy nagyobb fa árnyékában és hallgatja a természet hangjait.*

*Kyront minden gond nélkül, aránylag gyorsan lerázta. most valahol itt van... Feli csak azt nem tudja hogy hol az az "itt", de ez gond nem lehet. (annyira). azt csak késöbb veszi észre hogy valami nagy szőrcsomó uncsizik a fa tövében*
-szia, te drága.
*köszön nem túl hangosan, de azért érthetően, és a süketek számára is jól hallhatóan, na meg kicsit gúnyosan a "te drága" részt...*

*Már szundított, mikor meghallotta a "kedves" hangokat.* -Halkan és nyűgösen morog eggyet, majd felnéz és kómás tekintettel a lányra pillant.* -Felícia? Mit akarsz? Még korán van.- *Amikor felébresztik, pár percig nincs teljesen tudatánál. Felkel és hallk nyűgös morgások közepette elindul egy közeli patakohoz, ahol lepoetyel a vízből, majd emberré változva törökülésben lehuppan a víz mellé és megmossa az arcát.*

-igen... Felícya.. és hogy hogy mit akarok?
*elneveti magát, majd leül a patak partjára Les mellé, látja a fiún hogy eléggé kész van ilyenkor így inkább nem sokolja hülyeségekkel meg az amúgy nem éppen normális modorával...XD*

*Miután kimosta az agyát, feleszmél a helyzetre, és elvörösödik.* ~A francba...~ -Őöö... mármint igen te vagy Felícya, és gondolom megint csak járkálsz.- *Szinte már teljesen vörös a feje. Eléggé kínosan érzi magát.*

*elvigyorodik a srác kicsit furi viselkedésén majd ismét komorrá válik arca. az érzelem kimutatásosdi nem az ő műfaja, vagy legalábbis teljes gözzel azon dolgozik hogy ezt a látszatot tartsa fenn.*
-ja...*helyeslően rázza a fejét*- csak unalmamban járkálok,.. nincs jobb dolgom.

*farkas alakjában(nem vérfarkas)vadászik a közelben,majd Lestat illata üti meg az orrát.Úgy gondolja,hogy megkeresi,hátha most betudják pótolni azt a multkori piálást.Miután megpillantja a férfit az egyik bokorból lesi,hogy egy vámpírral van,aki nem Aliyyah*~Nocsak...nocsak de érdekes~*a gondolatait elzárja majd leakarja tesztelni Lestatot.Ezért odamegy hozzá még mindig farkas formában és megnyalja az arcát.*

*kuncogva figyeli az eseményket majd feláll*
-szia Les
*nyom a fiú arcára egy pusszit és lelép...*

*Az eggyik oldalról jövő "támadás"-tól Lestat mégjobban elpirul, márha ez lehetséges lenne.* -Szia Milla. Mire véljem ezt a szivéjes fogattatást.- *A másik oldalról jövőtöl már megsem lepődik.* -Szia Feli..-

*Lestat átment Milla próbáján,majd átváltozik emberi alakba*-Hát vedd csak ezt egy baráti pofánnyalásra*vigyorog*
-És amúgy most egy új vámpírral kavarsz vagy mi van?*ezzel arra céloz,hogy Feli arcon puszilta*

-Alig pár napja ismerem. Nemistudom miért kaptam ezt. Amúgy te mi járatban vagy errefelé?- *Elmosolyodik a legutóbbi találkozásukon, mikor majdnem berúgtak. Nembírja ki és elneveti magát.*

*Feltápázkodik.* -Akkor menjünk.- *Mondja jókedvűen, ha a lány már annyira felhozogatja a dolgot. Lemossa arcáraól a nyálat, majd alakot vált és várja hogy Milla is felemelje magát.*

*alakot vált és Lestattal elindulnak Cubcry kocsmájába*

*Egy villanás keretében ér földet az eggyik fa tövében. Leül az eggyik fa tövében, majd fülébe rakja mp3-asát. Kezeivel átkulcsolja a lábát és ráhajtja a fejét. Most mindenekelőtt pihennie kell hogy visszanyerje erejét a további harcokhoz.*

*Darios-szal együtt jelenik meg az erdőben, majd körbepillant, s elindul valamerre.*
- És... hogy vagy?
*Most jobb nem jutott az esébe. Csak a földetnézi, és úgy lépeget előrefelé gépiesen.*

*ismét vállat von* Jól vagyok, élem az életemet itt a hegyen. ott lakok abban a faházban, amit az előbb láthattál... Minden remek... *kissé keserű szájízzel válaszol* És... nálad, mi a helyzet? Gondolom, minden rendben ott is...

*Végighallgatja a férfit, majd egy nagy sóhaj.*
- Nem... Nincs rendben semmi, de nem gáz...
*Mondja csak úgy kikelve magából, majd ismét egy nagy sóhaj, és inkább megy tovább karba tett kézzel.*
- És mióta vagy idekint?
*Kérdi, mert ő kissé levan maradva az eseményeket illetve.*