Cubcry Forest

*Pont úgy helyezkednek el, mintha egymásnak döntötték volna a hátukat, csak ahelyett egy fa van köztök.*
-Idevonzottál....

~Miért pont most?..~
-Ennyire jól esik neked a közelségem?
*pillant előre.. nem akar ő semmit.. tegnap bolond volt maga se tudta mit cselekszik.. szidja magát hogy törbe tudták csalni..*

*Darien nem áll föl. A fának dölve marad.*
-Ühüm... de, ha egyedül akarsz maradni el is mehetek... bár csak, ha nagyon akarod.

-Teljesen mind1 mit csinálsz Darien.. nem vagyok az édesanyád hogy megmondjam mit tegyél...
*Szólal meg röviden fejét lehajtja...*

*Vág egy grimaszt Bia válaszára.*
-Hát ahogy gondolod. De engem megnyugtat a közelséged.

-Erre mit mondhatnék?...nekem most semmi sem tud vidámságot okozni.. de szerintem ezt te is érzed...
*sóhajt egyet halványan..*

-Miket szedsz a kezedre? Mármint milyen anyagokkal lassítod?
*Kérdezi Darien.*

-Egyszerű gyógynövényeket.. mindig mást kéne.. mivel a szervezetem immunis lesz rá sajons.. de nem találtam mást ami jó lenne..
*Szólal meg röviden..*

-És a feketemágiáddal táplákozik?
*Kérdezi újra Biától. Egy ötlet kezd kicsírázni agyában.*

-A saját feketemágiám táplálkozik az újjal és az új táplálkozik a sajátomból.. kölcsönösen...és már túllépett a gyógyítás szakaszán..
*Szavai kicsit elhalóak..*

-Hát ez érdekes...
*Mondja Darien, de gondolatai már egészen máshol járnak. Majd a következő lélegzetvételre felébred révületéből.*
-Te megbántad a múltkori esetet?

-Miért kérdezed?..
*Válaszol vissza egy kérdéssel...*

-Csak érdekel...
*Mondja Darien kitérően.*
-Nos?

-Magam sem tudom igazán.. de lehet igen..
~olyan más most minden.. és nem tudok beletörődni a jelenbe..~

-Mi bánt a jelenben Bia?
*Kérdezi Darien Bia gondolatait hallva.*

-A jelenlegi helyzetem.. Lauren meghalt.. én nekem sincs már tul sok időm hátra.. bánt az amit teszek és az amit nem teszek meg..
*hangja elhaló.. közbe feláll és felmászik a fára..*

*Darien feláll és Bia magasságába lebeg.*
-Van még időd. És amit tettél, az soha ne bántson, drága. Ne a múltal vacakolj, ha úgy érzed, hogy kevés időd van hátra.

-Miért ne vacakoljak a multal?
*közbe felgugol a fára..*
-Ha már úgy sincs értelme a jövővel foglalkozni...

-Szörnyű. Mit tanultál te az életed alatt? 800 év alatt egy biztos tudással rendelkezem. Az, hogy honnan jövünk és kik voltunk, vagy, hogy merre tartunk és kik leszünk az élet azon nagy kérdései amire nem is kell válasz. Mert ezek a dolgok NEM FONTOSAK. Csak a jelen.

-Meghaltál már egyszer.. még sem érzed jelen helyzeteben milyen tudni azt, hogy napjaid egyre csak fogynak..vámpírként ezt nem fogod megérteni...jött.. meghaltál és új életed lett...majd szépen azok az érzések az évek alatt elenyésztek...

-Tudod... különleges vagy te... Levonsz úgy következtetéseket, hogy azt sem tudod mit beszélsz.
*Darien szemében bele ment valami bizonyára, mert egy könnycseppet söpör ki szeméből.*
-A nagy halál... ezt a megfogalmazást... hát eléggé fekete a humorod.

-Mindig is szerettem a dolgok mélyébe ásni..
*közbe mászik végig a fa ágán.. látszik rajta hogy msot valami miatt lábai ingadozóak..*

-Ahogy gondolod. Te biztos, hogy fát akarsz mászni?
*Kérdezi Darien látva Bia ingadozását.*

-A legnagyobb bajom csak az lehet hogy leesem a fáról..
*Mondja egyszerűen.. majd elkezd lehajlani a fa ága mikor ugrik egyet.. és még eléggé ingadozva de jól ér át a másik ágra..*
~legalább ezt még tudom.. de mi lesz velem ha harcra kerül a sor..~

*Most nem szól semmit csak megy Bia után lebegve és nézi ahogy ugrál.*