Fervens ortus

- Már tanítottak ilyesmire. Tudom hogyan kell nagyot ütni, de………. semmilyen különleges ütést nem ismerek, ha erre gondolsz.
~ Remélem erre gondolsz.~
* Kisétál a szobrok közé. Majdnem itthagyta a fogát, nem szereti ezeket a szobrokat.*

- szeretném megnézni, hogy mire tanítottak. Természetesen én leszk a támadásod célpontja, és most nem fogok ellenkezni, tehát azt teszel, amit csak akarsz... nem lépek el, és nem állítom meg a mozdulatodat. Mutasd meg nekem, hogy hogyan képzelsz el egy halálos mozdulatot, és ne fogd vissza magad kérlek...
*teljesen komolyan beszél... most kíváncsi a farkas erejére*

* Összefonja kezeit a mellkasán. Félre néz.*
- Nem ütök meg nőt….

*valahogy biztos volt benne, hogy ezt a választ fogja kapni... ezért Sarah arcán éles ívben feszül egy mosoly* Venatus vagyok, nem tudsz nekem olyan fájdalmat okozni, amit nem bírnék elviselni, sőt nem is tudnál úgy ütni, hogy belehaljak... szóval... nem kell ezt az ostoba elvet a szemed előtt tartanod. Csak gondolj arra, hogy eddig mennyire idegesítő voltam veled, nem tudom elhinni, hogy ismeretségünk alatt egyszer sem fordult meg a fejedbena gondolat, hogy most megölj!

* Kiszemeli az egyik szobrot. Egy erős márványt. Visszaemlékezik arra a napra mikor Millával falakat romboltak. Hogy bizonyítsa erejét, nem változik át. Koncentrál, öklébe gyűjti minden erejét, minden dühét. Felordít és belevág a kolosszális „ kecske”-ébe. A hat méteres undorító gennyláda szobor nagy szilánkokra robban.
Sub lefújja a kőport ökléről.*
- Tessék………. Képzeld magad a helyébe.

- Ez csak szobor....
*fleli Sarah nyugodtan... miközben egy mozdulatára a tárgy ismét a helyén áll, sétretlenül*
- Enkem az érdekel, hogy élő személyt hol és hogyan ütnél meg, hogy biztos legyen a halál... éppen ezért...
*kicsit elgondolkozik, majd szadista mosolyra húzódik a szája*
- Van egy farkas, aki igen rég óta raboskodik Eminor cellasorán... a neve Peter, tán rajta megmutathatod, mire vagy képes...
*a következő pillanatban megjelenik az említett személy, aki jószerivel már a halálán van, és átalakult alakban áll, mivel Sarah blokkolta minden képességét, így csak vérfarkas alakban tud létezni*
- Nos...?
*pillant Subotajra*

* Hátat fordít szerencsétlen fajtársának. Szánalmat érez iránta, érzi nyomorúságos sorsát. Sarahoz beszél.*
- Őt sem bántom, nem tett nekem semmi ro…..ááááááááááá argh
* Fájdalmas ordításba fullad a mondat, mikor a megszállott eszét vesztett szerencsétlen Peter a hátába vágja fogait és a magasba emeli. Sub reflexből pároslábbal rúg lefelé a gyomrába, a vadállat ettől elengedi.. Aztán Sub nem törődve a fájdalommal arrébb bukfencezik, legyen ideje az átváltozásra. Gurulás közben is alakul. Peter ráveti magát, de egy nagyobb teltebb zömökebb erősebb farkassal találja szemben magát. A fenevad Subotaj nagyot taszit a kisebbiken, amaz messzire repül, alig kap levegőt az ütéstől. Most Sub következik. Neki ugrik Peternek, egy két gyors öklös, Peter csak kapálódzva védekezik a súlyos csapásoktól. Hírtelen Sub elkapja csuklónál mindkét kezét és ellenállás nélkül szétrántja. Így Peter mellkasa védtelen. És a végzetes mozdulat. Egy tipikus emberfarkas támadás. Sub pofája lentről felfelé félkörívben lecsap. Az agyarak végigszántják a húst a bordákat a belsőséget. A nyeszlett farkas belei a földre ömlenek egy pillanat alatt. Sub teljesen felnyitotta az egész felsőtestét. Szíve ver még párat aztán vége. Sub véresen otthagyja a tetemet.*
~ Sajnálom…. De talán megszabadítottalak.~

*érdeklődve figyeli a két farkas összecsapását... Peter már a halálán volt, hiszen Eminor teljesen elszzívta szinte e lelkét, így hamarosan amúgy is meghalt volna, éppen ezért került a felaáldozandó kategóriába.... Mikor vgeztek, és Peter meghalt, Sarah Subotajra pillant, valahogy gondolta, hogy ilyen véresen tud csak gyilkolni, pedig nincs is annál szebb, mikor a néma halál köszön az ellenfélre. Megcsóválja a fejét, kifejezve nem tetszését... és a holttestet eltűnteti úgy, hogy a föld megnyílik alatta, és elnyeli, majd ugyan olyanná forr össze, mint előtte... senki nem fog emlékezni rá*
- Változz vissza... emberi alakba...
*nekidől az egyik szobornak*

* visszaváltozik, elkezdi törölgetni arcáról a vért egy zsebkendővel. Közben hallgatja a venatust.*

- Ezért mondtam, hogy uralnog kell a bestiát... lehetlenség úgy ölni, gyorsan és TISZTÁN, hogy minden egyes alkalommal leveszted a fejedet...
*mondja még mindig a fejét csóválva, miközben szemeit a farkason nyugattja*
- Én meg taníthatom neked, miként ölj úgy, hogy azt senki ne vegye észre, és csak a leginkább hozzáértő szemek vegyék észre a halál okát, de ehhez önuralom kell.

* A bestia benne hevesen tiltakozik.*
- Rendben, uralkodok magamon………… folytasd.

- Majd meglátjuk, mennyire tudsz uralokodni magadon...
*mosolyodik el, valahogy nem bízik ő abban, hogy azok után, amit látott egyik pillantról a másikra csak hip-hop képes lesz uralkodni magán. Odasétál hozzá, és a szemébe néz, de azonnal el is kapja a tekintetét, nincs dolga Subotaj lelkének fürkészésével... tehét még az előtt, hogy megtenné visszakozik. Helyette a férfi mellkasára teszi a kezét, pontosan a szív fölé, kitapintva egy bordát*
- Ha ezen a gelyen éri ütés a mellkast, a borda eltörik, és keresztülszúrja a szívet. Ez az egyik legegyszerűbb és leggyorsabb gyilkolási módszer...
*kicsit megnyomja Sub bordáját, csak, hogy érezze, milyen geynge a csont, meg is reped, pedig alig nyúlt hozzá. Végül saját mellkasára teszi a kezét*
- Ha megjegyezted, akkor rajtam gyakorolhastz, mivel veled ellentétben, én túlélem... bár kétlem, hogy elsőre eltalálnád azt a bordát. Nem mindegy az sem, hogy hogyan ütöd meg, 30 fokos szögben kell, hogy álljanak az ujjaid a mellkashoz képest...

~ Már megint azt akarja hogy megüssem.~
* Subotaj habozva bár de felemeli jobb kezét, nevetséges erővel mellkason böki a lányt. Nem okozna fájdalmat még egy halandónak se ezzel az erővel, nemhogy halált. Már csak az is zavarba hozza, hogy gondosan kerülnie kell a lány keblét nehogy túlzottan eltalálja ujjaival.*
~ Ez így nem lesz jó.~

*elneveti magát, nem gúnyból csak olyan jóízűen felnevet. Ezt váltja ki Subotaj "ütése"*
- Nem tudom, miként akarsz nagy harcos lenni, ha nem ütsz meg nőt... hiszen a legtöbb ellefeled nő lesz... hogy akarod legyőzni őket? az ágyban talán?
*teszi fel a kérdést, de ezen igazán le kell gondolkoznia a farkasnak*

* Nem tud azonnal válaszolni. Csend.*
~ Igaza van. Él egy rakás veszett boszorka, főleg a démonok között. Mi legyen? Ha harcra kerül a sor gyorsan végzek velük………… le kell számolnom ezzel a szokásommal.~
- Igazad van.
* Mondja végül, majd hozzáfűzi.*
- De akivel ágyba bújok az engem győzött le nem én őt…..
* És megenged magának egy halvány mosolyt napok óta először.*

*újabb nevetés, tetszik neki a válasz, nagyon frappáns*
- Na... ha már ennyire igazam van, és még csak le sem győzhettelek... akkor elszánod magad arra, hogy megtedd, amire tanítalak, vagy felejtsük el az egészet?
*kérdezi pislogva, hatalmas mosollyla az arcán*

- Rendben akkor most megütlek……
* Rákészül, nem biztos a dolgában. Úgy tartja kezét ahogy Sarah mutatta.*
- Szóval felkészültél?.......Eeegy ……..Keeettő…… Háááá romm!
* Háromra keményen mellkason vágja szegény nőt.*

*bármennyire nagy a hatalma, betont akkor sem tud önteni a lábai alá, hogy egyhelyben maradjon egy ekkora ütés után... azt hallani lehet, ahogyan törik a bordája, édes reccsenéssel, viszont nem az, amelyiknek kellett volna. Miután összeszedi magát, és visszapakolta az arcára mosolyát, sőt levegőt is tud már venni regenerálja a törött csontját*
- Újra... és célozz pontosabban...
*halálos nyugalom és közöny a helyzettel kapcsolatban*

~ Na tessék….. én tudtam, ahogy megütöttem egyből közönyös lett.~
* Újra megpróbálja. Bosszús a nő reakciója miatt,de azért koncentrál, most csak arra az egy pontra figyel. Pontos akar lenni, rájön hogy bele kell számolnia a mellkas emelkedését is légvételkor, mivel elmozdul a célpont. Aztán arra gondol hogy akkor csap le mikor a tüdő tele van levegővel, mivel akkor a szív is közelebb kerül a bordákhoz.*
- Egy
* Koncentrál.*
- Kettő
* Időzít.*
- Három
* És lecsap…… kisebbet üt, mint az előbb, de jóval pontosabbat, pont jó időben….. Sarah épp levegőt vett.*

*most sikerül egy helyben maradnia, lévén, hogy sokkal gyengébb az ütés ereje, viszont célt talált, így most azért hátrál el, hogy azonnal cselekedni tudjon, mielőtt az életébe kerülne... levegőt nem vesz, hiszen akkor méginkább átdöfné a borda a szívét, helyette éles körmével felhasítja a saját mellkasát, kiemelve a bordarészt a szívéből, azt azonnal begyógyítja, majd így tesz a csontszövetekkel is, végül, mintha misem történt volna, visszafordul Subotajhoz*
- Ugye, hogy nem haltál bele abba, hogy engem majdnem megöltél?
*vigyorodik el*

* Elönti a méreg, mikor rájön hogy majdnem rosszul is végződhetett volna. Ekkora felelőtlenség láttán teljesen kiesik a béketűréséből.*
- Őrült!....... Nem vagy normális!!!!!
* Fújtat mint egy bika.*
- Lehetne esze legalább egy venatusnak annyi év után!
* Távolabb megy, háttal áll a tanítónak, összefonja karjait.*

*nevetve megy a farkas után, szavait egyáltalán nem sértésként fogja fel, csak jókedvre derül tőlük... mikor odaér a háttal álló férfinak megérinti a vállát és halkan beszélni kezd*
- Nem azért játszok az életemmel, mert őrült vagyok... te nem ismered azt a világot, amiben nekem élnem kell... számodra minden más értelemmell bír, mint nekem...
*válik szomorúvá a hangja*
- Nem tudom, megérted-e valaha is azt, mint jelent venatusnak lenni, de azt kívános, soha ne juss el idáig.. élj csak addig, amíg értékes az élet...

* Megfordul. Semmi sem tudja megenyhíteni, csak az őszinte szomorúság. Sub megérzi a venatusban a számkivetettséget. Azon kapja magát, hogy mélyen együtt érez vele, ő is tudja milyen egyedül. Lassan közelebb lép, elszált már minden haragja. Szólna valami bíztatót ha tudna.*
- Értékes az élet benned is ……….. mindenkiben akiben van.
* Szinte suttogja.*

- Te így látod, és ennek én örülök... én viszont másképpen állok ehhez, sokmindent megéltem már... ezt te is tudhatod, hiszen van valami sejtésed arról, mennyi éve járok ezen a földön. Az élet megfakult számomra... az olyan fiatalokban, mint te, mindig is azt csodáltam, hogy tudnak még élni... én már nem tudok, a lét... csak puszta megszokás...
*mondja az őszinte szavakat, mosolyogva, szeretné eltakarni szomorúságát*

* Nem válaszol, úgy érzi jobb ha most megy. Ő csak egy farkas nem lenne jogos ha egy venatust gyengének, összetörtnek látna. Így elmegy.*
- Köszönöm a….. leckét.
* mondja.*