Fervens ortus

- nem mutatom annak magam, mert tisztában vagyok életem jelentéktelenségével. *mondja hidegen* te viszont, drága gyermekem olyan erők felé kacsintgatsz, amikhez még túl esetlen vagy. a fekete mágia fel fog emészteni, és akkor már nem tudsz segíteni senkin sem. *köpi a szavakat nyersen*

-Akkor emészt fel leginkább, ha nem foglalkozom vele. Ha nem hagyom hogy kiéljem magam néha, akkor nagyobb károkat okozhatok, mint amit épp ésszel fel tudnék fogni. Nem vagyok még Havitrával se magam ura. Én csak magamon segítek, hogy a nagyobb kárt elkerüljem. Azért tanítom Laurent és Sophiet is azért fogom tanítani kegyetlenül fekete mágiára, hogy át tudják venni helyem a háború után...
*Nyögi ki halkan, majd előre esik, mivel eddig még kezével tartotta magát de most már az se, mivel annyira elgyengült.*

*elneveti magát* ostobább vagy, mint amilyennek hittelek... nem másokat kellene tanítanod, nem látod, hogy nem bírják? mindenkit túl értékelsz... az energiádat fölösleges dolgokra pazarlod, ahelyett, hogy saját magadat képeznéd, és készítenéd föl a legrosszabbra. mert el fog jönni, mikor döntened kell... és az csak rajtad áll, hogy mi lesz a sorsod.

-A sorsomon már nem tudok változtatni. A tanács már eldöntötte ezt. Nem akarom hogy ők elbukjanak, azért készítem fel őket. Lehet nehéz nekik, de kapnak elég pihentő, és ez rengeteget segít és gyorsan fejlődnek. Ha tehettem volna a sorsom felől akkor megtettem volna. Az én sorsomat a tanács írja, nem ugy mint a tiéedet.
*Közbe nehézkesen de álló helyzetbe emelkedik.*
-Ezt te is tudod, még akkor is ha fáj hogy ilyen a tanítványod.

- fáj? ez nem jó kifejezés... inkább elszomorít, hogy annyi időmet áldoztam rád, láthatóan a semmiért... nem értesz meg, és nem tanulsz a hibáidból... ugyan ott vagyunk, mint a legelején.*megcsóválja a fejét* szaladj saját halálodba, de ne feledd, én figyelmeztettelek!

-figyelmeztettél?! Még is mire?! Arra hogy kijátszhatnám a tanács döntését cserébe hogy saját kezüleg gyilkoljanak le? Ha nem hiszel nekem akkor járj utána magad... Havitra is a tanács közt van kb. egy hete.
*Ezért nincs már szemébe a feketeség, mivel Havitra már nem uralkodik rajta mikor szüksége lenne rá. Ezért ilyen ingerlékeny és e miatt tanul feketemáigát hogy kordában tartsa magát.*

- már megint félrteértettél *sóhajt fe gyászos képpel* látom még mindig nem érted a szavaimat. nem azt mondtam, hogy szegülj ellen a tanács akaratának, hanem azt, hogy tedd a még meglévő éltedet érdemessé. menj el... kalandozz... ismerd emg azt a világot, amit még nem láttál.

-Még is miért? Hogy tanuljak addig míg nem kerülök a tanács döntése által ismét, a pokolba? Már semmi nem segíthet, mindent átkutattam. A fehér mágia és a fekete mágia könyvtárát. Jártam jó pár helyen mikor kiengedtél Eminorból. Az ősi törvények könyvében se add semmi megoldást rá... Egy ember megmondta az igazat, annak ellenére hogy ember volt. Ágyban párnák közt halni meg, a legroszabb.. Háborúban halni jobb...
*Most őszintén és komolyan mondja.*

- és még hogy én akarok meghalni! te már úgy beszélsz, mintha nem is léteznél! nézz magadba egy kicsit, mérlegeld a dolgokat. miért akarsz mindig külső segítséget kérni? mágia? törvények? hagyd el őket... csak magadnak élj...

-Nem értem mit nézzek annyira magamba, ha mind kettőnek ugyanaz a vége.
*Mondja elégedetlenül.*

- te máris halott vagy *jelenti ki minden érzelem nélkül* és én nem szoktam megsiratni halottaimat, csupán tovább lépek. most rajtad is átlépek, mert látom, hogy semmit nem érek el szavaimmal se tetteimmel. Isten veled Bianka Emeresz... *fény csillan a szemében, talán könnycsepp? lassan halványodni kezd a teste... fejét elfordította a lányról*

*Nem fordul el.. őszintén kifejezi azt hogy könnyei elhullanak. Majd egyszer csak eltünik a kastélyba.*

*a kriptában maradt, pusztán észrevehetetlenné vált. miután Bia elhagyta a helyet, lassú lépteit a zord kő támfalak érdesen visszaverték, ahogy a belső terem felé közeledett. mikor oda ért egy emelvényen álló koporsó szerű úrnához lépett... nem volt lefedve a nyughely... belepillantott, és a látvány lesulytotta. Bianka holtteste feküdt a koporsóban... elkapta a tekintetét, s mikor visszanézett, már üres volt... de a képet soha nem felejti el*

*Jade-et egyenesen a kriptához vezeti, ott végigmennek a dolyosókon, majd belépnek több termebe, míg végül eljutnak az említett koporsóhoz. csendesen megáll mellette.* az egész kripta egy hatalmasabb erő alárendeltje... fehér és fekete mágia ötvözete uralkodik itt. úgy vélem eléggé erős hely ahhoz, hogy a szertartást itt elvégezhessük majdan.

*Követi a nőt, majd mikor a kripta előtt megáll, két kezét imára fordítja, szárnyait kitárja, amik körül veszik, majd lassan elkezd mormogni valamit. Aztán egyik kezét kinyújtja a koporsó felé, s fehér fény jelenik meg tenyerében. ezel méri fel a koporsó erejét. Majd olyan pár perc múlva abbahagyja amit csinál, s szárnyai eltűnnek, ahogy a fehér fény is.*
- Rendben. Azt hiszem, ez megfelelő. Az én átjárom nem lenne alkalmas erre a feladatra, de végszükség esetében majd megcinálom azért ott is, hogy minden rendben legyen. *mondja, s a nőre pillant.*

- köszönöm, hogy segítesz. viszont arra kérlek, hogy ne áruld el senkinek, mire készülök. a tanács döntésének nem tudtam ellenszegülni, pedig megpróbáltam *sóhajt* jártam fent a hegyekben, de azt mondták, hogy mivel független vagyok, nem tartoznak rám a törvények, de nem is emelhetek szót senki mellett... még a mesterem is ellenem és Bia ellen szólt. így nem volt más választásom, kénytelen vagyok így visszahozni őt. talán valamikor emg tud majd nekem bocsátani azért, ahogyan most viselkedem vele.

- Ne aggódj, meg fogja érteni. És nyugodj meg, nem beszélek erről senkinek. Nem áll szándékomban. *mondja, majd a nőre pillant.*
- De mostmár ideje lesz lassan előkészíteni a dolgokat. Mit szólsz hozzá? *kétdő pillantás Sarahra.*

*röviden bólint* benne vagyok. a lehető legtöbb dolgot már beszereztem, ami kelleni fog. viszont amíg nem tudjuk, mikor fog kitörni a háború, meg van kötve a kezünk... *belepillant a koporsóba, ahol ismét pár pillanatik a halott Biát látja*

- Igen, tudom. De szólj, mi kell még, és én megpróbálom beszerezni őket. a tanács keze rám nem hat ki, eltudom magam rejteni előlük. *mondja, s a nőre pillant, aki a koporsóba néz bele. Sarah vállára teszi egyik kezét biztatóan.*
- Ne aggódj, nem lesz semmi baja. *susogja halkan.*

- remélem is. túl közel áll hozzám ahhoz, hogy elveszítsem. *pár pillanatig csendben állnak, majd összeszedi magát* nézzük mi kell még... a sárkányszívet megszereztem, mutat az egyik tárolóedény felé, nem volt könnyű *emlékszik vissza Dorian megölésére* szükségem lenne még az alvilág egy darabjára, ha lehet a holtak folyólyának vizére.

- Rendben. Abból mennyi kéne kb? Mert akkor hozok bőven, bár nehéz munka lesz, fő az izgalom. *teszi hozzá, miközben várja, hogy a nő felsorolja, mi kell még.*

- nem kell belőle sok, épp egy fiolányi, hogy az elixírhez hozzá tudjam adni. lássuk csak mi kellene még. a lelkemnek egy darabja, ezt majd én elintézem, hogy miként jut Biába *tovább gondolkozik* szentelt földet tudsz szerezni vagy magam menjek érte?

- Rendben. De akkor inkább két fiolával hozok, a biztonság kedvéért. *bólint, majd várja tovább a hozzátevőket.*
- Szentelt föld? Húha, azzal bajban leszek. Arra inkább menj te, de nagyon vigyázz. *mondja a nőnek, majd tovább vár, közben elraktározza magában a dolgokat, hogy ne felejtse el őket.*

- vigyázni fogok, tudom hogy nem lesz könnyű megszereznem. más nem kell, minden egyéb hozzávalót már megszereztem. most már csak reménykedni tudunk, hogy sikerülni fog a tervem...

- Rendben. De szólj, hogyha még valamiben kell segíteni. Nekem viszont most mennem kell. Még van egy-két dolog, amit el kéne intéznem a házam táján. De addig is, nagyon vigyázz magadra és ne aggódj, Sarah. *mondja, miközben kitárja szárnyait, majd összekulcsolja két kezit, s eltűnik egy bordó füst keretében.*