Nagyterem

-Van ami elkerülhetetlen... Visszont én megyek és leápolom magam, majd kérdezgetem Laurent. Nem akarlak téged fárasztani.
*Feláll a fotelből, de még nem indul el.*
-Esetleg akarsz még valamit?

- Igen. Kérdeznék valamit. Miért akarsz a kastélyban maradni?-

-Mert nem tudok máshova menni... Miért van valami más hely is a vérfarkasoknak? Mert eddig két városban voltam és mindkettőben sok faj volt.

- Itt laksz csakúgy, mint én, de valahol enned is kell. Higgy nekem és mozdulj ki csak így próbálhatod ki magad és találkozhatsz más fajokkal.-

-Igen, megpróbáltam normális emberi ételt enni, de rögtön visszajött... Majd kimegyek az erdőbe és levadászok valami szarvast... Gondolom ilyenekkel táplálkoztok.

-Sokan szarvast meg ilyeneket esznek. Finom és tápláló de az emberhús sokkal finomabb és táplálóbb.- *Halhatóan korogni kezd a hasa amikor az emberhúsról beszél.* ~ Hamarosan ismét ennem kell.~

-Talán, majd egyszer kipróbálom... Most már tényleg megyek, mert még a lábamat is lekell ápolni... Ami pedig a vadászást illeti, sok sikert.
*Elindul és a lépcső fordulóban eltűnik.*

*A szolgákkal friss szarvashúst hozat és ideiglenesen csillapítja étvágyát. Majd a szobájába megy aludni.*

* Elengedi a lány kezét és mélyen a szemébe néz. Fáj az elválás de most már nem időzhet tovább* -Ha tehetném a végtelenségig húznám az időt hogy veled lehessek, azonban most mennem kell.-* Még vár egy picit hogy a lány elbúcsúzhasson majd a párbajterembe teleportál.*

Ismét mámorító érzés keríti halamába a teleportáció élménye révén..
-Remélem mielőbb összefutunk és megismételjük ezt a sétát.-jegyzi meg egy mosoly kíséretében, ahogy lassan elengedi a férfi kezét.
-Viszlát.-teszi hozzá, s ahogy a férfi eltűnik, ő a szobájába indul.

*Belép a nagyterembe. Látszólag Bia már várta.*

*2-3 perc mulva megérkezik ruhájába, mely kivülről inkább egy kosztümnek nézhet ki első látásra. Pedig a látszat csal. Majd szépen megáll és Lestatra pillant.*
-Indulhatunk?

-Persze.- *Megejt egy kisebb gonoszkás mosolyt.* -Hogy megyünk? Gyalog, vagy teleportálással?-

-Egyszerűen.
*Ezzel int és mindketten eltünnek. Ez hasonló a teleportáláshoz de ez sokkal elegánsabb.*

*Hamarosan egy futár érkezik meg a nagyterembe és egy kürtöt fúj meg. Hívja a farkasokat hogy menjenek a vérmezőre, ahol az adott sátorba Bia már várja őket. Mindenkit értesít a futár az egész kastélyban aki még ott tartozkodik.*

A szobájában van, mikor meghallja a kürt hangját.
Sheyrin felveti a fejét.
Sohasem hallotta még e jelet, mégis biztosan tudja, mit jelent..
-Kezdődik.-hallatszik a zord hang, ő pedig késlekedés nélkül hagyja el a szobát, hogy csatlakozzon a farkasokhoz.

*Végigfutotta vérfarkas alakjában az egész utat. Örült hgoy végre száguldhatott. Ahogy megérkezik a nagyterembe, visszaváltozik és körbepillant. A kastély azonnal változik, végre erőteljes lesz mint régen ahogy kell.*

*Kis idő mulva ő is megérkezik.Benyit a hatalmas ajtón kissé zavart most.Észre sem veszi kedvesét aki újra a kastélyban jár.Egyenesen egy könyves polc felé tart majd meghúzza az egyik könyvet mire a könyves polc ketté válik és mögötte egy terem van ami televan saját fegyvereivel és olyan eszközökkel amik alkamasak arra hogy kardot lehessen kovácsolni vagy javítani.A falról leveszi az egyik kedvenc lándzsáját és vizsgálgatni kezdi.*

*Hamarosan kedvese mögé lopakodik, majd átöleli.*
-Nem illendő egy hölgy mellet szótlanul elmenni nem?
*Suttogja a fülébe kedvesen.*

*Folyamatos csókolgatással kivezeti a teremből kedvesét majdbecsukja a termet és a lány szemeibe néz.*
-Visszakaptad az erőd?
*Mosolyog majd újjabb csókot ad a lánynak.*

*CSókokért, csókokat ajdánékoz.*
-Hát szükséghelyzet kihozz az emberből mindent.
*Mondja elmosolyogva.*

*Leül az egyik fotelba majd kedvesét az ölébe húzza.*-Örülök hogy ittvagy épségben.
*Súgja a lány fülébe.*

*Örül hogy végre leülhetett, mivel a friss ereje még kicsit ingadozó.*
-Én is nagyon örülök neked, de felvinnél a szobámba? Pihennem kéne..fárasztó napom volt.
*Suttogja majd egy csókot nyom Lauren arcára.*

-Persze.*karjaiba kapja a lányt majd felteleportálnak Bia szobájába ahol lerakja a lányt az ágyra majd egy csók kiséretében betakarja a lányt aki már el is aludt aztán ő is nyugovóra tér.*

* Amikor a nagyterembe ér emberré változik és leül az egyik kényelmes kanapéra. A lábát felteszi az asztalra és mentálisan figyeli tanítványát.*