Étkező

-Szia!*köszön,miután összerezzent és majdnem leborította az asztalról innivalóját.*
-Te meg hogy kerülsz ide?Megijesztettél..És mi a baj?Látom nincs valami rendben.*néz rá aggodalmasan.*

-Rossz érzésem van és nemtalálom Biát.Ja és épp őt kerestem csak úgy döntöttem kajálok eggyet.*komor arcal kavargatja a forró levest majd megint eszik belőle.*
-Ennyire ijesztő vagyok?*Halvány mosoly jelenik meg az arcán de ez sem az igazi.*

-Dehogyis,csak még egy kicsit kómás vagyok.*mosolyodik el.*
-Biát?Miért?Nem láttam mostanában.Amúgy ne aggódj érte,tud magára vigyázni.*mondja bátorítóan.Egy kósza gondolat cikázik át fején,aztán újra Lauhoz fordul.*
-Mit is mondtál?Rossz érzés?Írd le pontosan..*hirtelen agagsztani kezdi valami,aminek lehet hogy köze van Lau rossz érzéseihez és Biához.Márpedig Dora előérzetei sosem csalnak.*

-Azt érzem hogy Baja esett és ehhez köze van a bátyámnak.*KOmorodik el majd a tányért a csaphoz rakja és hoz magának jó hideg cola-t.*
-BOcsáss meg de nekem mennem kell.*Fájdalmat érez a szívében magára húzza a csukjáját és elindul Heart of Darkness-be.*

*megérkezik kivesz a hütőből egy üveg Heinekent aztán odamegy egy asztalhoz, leül és iszogatja a sörét...*

*És lám, egy Sophie bukkan elő az étkező ajtajában.
Körbepillant, majd meglátja az épp iszogató Alexot. Odalépked a férfihoz, ad egy puszit az arcára, majd lehuppan mellé az egyik székre, és rendel magának valami ennivalót, mert farkaséhes.
Egyébként egy egyszerű, mélyzöld színű, térd fölé érő szoknyát visel, felül egy bordó, ujjatlan, testhez simuló felsővel kiegészítve. Lábára pedig egy bordó-fekete, 5 cm magas sarkú, hátul pántos cipőt vett fel. Haját pedig egy szép fekete csattal feltűzte, míg orrán ott pihen téglalap alakú, vékony keretes szemüvege. Mikor megjön a vacsora, szépen nekilát enni.*

*látja hogy belép Sophie. leteszi az üveget, a puszi után és miután a lány leült lesmárolja aztán amikor elkezd enni akkor megkérdi*
-Ma elkezdesz tanittani?
*figyel rá kiváncsian*

*A csókot viszonozza, majd miután végzett a vacsorával, csak akkor válaszol.*
- Hm... Elkezdjem? Na először is, mihez értesz leginkább? Úgy összességben. Kardvívás, netán íjászat, harcok satöbbi-satöbbi. Először ezeket akarom tudni.
*Mondja, s közben a férfi felé fordul, miután megtörölte a száját. És kíváncsian pillog Alexra.*

-Hát inkább harcok de még a kardokhoz is értek valamennyire...-
*néz a lányra*

- Hm… Értem. Akkor ezek szerint tudnál bánni a karddal is. És körülbelül mennyit tudsz vele?
*Faggatja a férfit, s közben egyik kezét álla alá teszi és rákönyököl az asztalra, de nagyon gondolkodó arcot vág hozzá. Közben meg magában elmélkedik.*
~ Na lássuk. A kardokhoz ért, de ahogy látom a fegyverekhez is, bár itt nem sok haszna lesz. Aztán a harcokhoz is ért, ez jó. Akkor abba annyira nem kell beavatnom. Csak tovább kell fejleszteni. Rendben…~
*Elmélkedik magában, de persze közben figyeli Alexot is.*

-Pár trükköt de nem mondanám hogy profi szinten tudok...-
*aztán nézi ahogy a lány elgondolkodik*

- Rendben. Ezzel nem lesz gond, majd én kiképezlek, ahogy a többire is. Alakváltás, öngyógyítás, kardforgatás. Tényleg a lándzsa használatot szeretnéd vagy inkább íjászat?
*Néz kérdőn a férfira, s közben még mindig pörögnek agytekervényei a kis fejecskéjében. *
- Még van pár dolog, de azt majd később.
*Teszi hozzá elmosolyodva, majd várja a választ kíváncsian csillogó szemekkel.*

-Ennyi mindent meg kell tanulnom????-
*csodálkozik*
-Amugy inkább az ijjászat érdekelne-
*mosolyog*

- Igen, ennyi mindent. Nekem ennél többet kellett, úgyhogy ne panaszkodj.
*Mondja mosolyogva, miközben felkel.*
- Rendben, akkor íjászat.
*Teszi hozzá, aztán Alexot felhúzva a székről, kilép a folyosóra a férfival.*

*Megérkezik Nataniellel közben megmutatta neki a többi helyet is.*-Ez itt az étkező itt szoktunk enni ha nem vadászunk inkább kint.Beszélgetni is lehet ott a hütő mindig van benne kaja de szólhatsz a szolgáknak is.*MIután ezt elmondta felmegy a hálószobákhoz.*

Éhsége az étkezőbe vezeti, hol emberi s nem farkasnak való étel után néz..
A hosszú, bvadonban töltött idő után jól is esik neki az egyszerű sült, amit talál..

*Kicsit álmoskásan érkezik meg. Mivel semmi kedve most vadászni, ezért ide tévedt és itt reggelizik meg. Hamar befajlja a reggelit majd csak egy furcsa nyelven írt újságot olvas és mellé teát iszik.*

* Felébredve a hasa hangosan korog ezért felöltözik és mivel nincs kedve vadászni az étkezőbe teleportál. Meglepődik és szóhoz sem jut amikor meglátja az asztalnál Biát.* -Azt hittem meghaltál.- * Dadogja*

*Leteszi az újságot az asztalra, arcán a szokásos gonosz, még is önelégült mosoly érezhető és látható.*
-Ki mondta hogy nem haltam meg? Csak nem véglegesen.
*Szavai után egy hatalmasat kortyol a teájából.*
-Úgy hogy keresd meg az állad és reggeliz!
*Mondja nevetve mikor meghallja hgoy Nat gyomra már éhezik.*

* Még mindig nem tért teljesen magához, amikor leül enni. Pirítós lekvárral és teával megfelelő reggelinek bizonyul. Miközben eszik, nem beszél, mert nem tudja, hogy reagáljon erre a váratlan feltámadásra.*

*Egy ideig csak hallgatja a csendet, majd teljes nyugodtsággal Nat ra nézz.*
-Nyugalom... Tudod te is hogy nem olyan vagyok, aki ilyen könnyen elhagyná a falkát. Igaz most lett egy ksi bajom, de a lényeg az hogy a ti dolgotok legalább könyebb lett.
*Mondja halványan mosolyogva, miközbe tudja hogy neki viszont mekkora teher ugrott ismté a nyakába.*

* Biára néz, lenyeli az utolsó falatot.*- Tudom hogy nem könnyű eltávolítani téged a falkától de a vérmezőn azt hittem sikerült nekik. Örülök azonban hogy ez nem így történt és ismét köztünk vagy.-

*Elmosolyog, viszont gondolatban arcán most szomorúság ül. Nem tudja hogyan küzdjön meg a jelenlegi helyzettel, mivel annyi teher van a vállán, és egyiket se teheti át máséra. Viszont közbe már bizonyítania is kéne.*
~Nehéz az élet. Mondjátok meg, miért kell mindig ezzel kinozni? Igaza van Victorianak, jobb lett volna meg sem születni.~
*Arcról is lekonyul a mosoly, de hamar észbekap és Nat ra néz.*
-Na és mesélj csak, hogy mennek a dolgok, most hogy tanító vagy?

*Látja Bia hirtelen kedélyváltozását, de pillanatnyilag nem említi meg. Bár szívesen segítene bármiben.*-Jól mennek a dolgaim, bár tanítványom még nincs, ráadásul szívesen tanulnák még ezt-azt a mágiáról. De nem akarlak terhelni az én problémáimmal.-

-Áhh Nat, valamit még mindig nem tudsz. A te problémád az én problémám is. Mellékesen szivesen segítek, úgy is jó lesz ha én is gyakorlok egy kicsit. Csak mond milyen mágiát szeretnél tanulni?