Étkező

Itt minden farkas aki lusta elmenni vadászni találhat itt magának egy konyhát és egy hatalmas étkező szobát ..

*A könnyebb megoldást választja, és a hűtőből szerez kaját magának. Egy szép darab hússal, egy üveg vérrel és a szokásos sörével letelepszik az asztalhoz.*

*Egy furcsa, ám roppnat kényelmetlen kis megérzás miatt úgy dönt, megkeresi Biát. ~CSak tudnám, merre keressem...~ Vállat von, és elindul a külvilág felé.*

*A már említett üveg piát magához öleli, rágyújt, és nekiáll levelet írni. ~Itt az ideje, hogy újra szóba álljak Daviddel. TAlán válaszol....~ Álmodozva gondol vissza a régi szép időkre, mikor ő és David még jól kijöttek, és szerették egymást. Nagyot sóhajt, és folytatja a levélírást.*

*Éhes is meg egy kicsit zaklatott is,ezért a hűtőhöz indul,megszaporázva lépteit.Kivesz egy üveg jól hűtött vért meg egy darab húst.Sosem volt oda az efféle kajáért,de már hetek óta semmi ilyet nem evett.Lül az asztalhoz,közben agya hevesen zakatol.*

*Hirtelen felszívódik.*

*Újra ide érkezik.*
-Basszus nem igaz.Mi a fene van velem?*bosszúskodik,aztán elindul felfelé,szobájába.*

* Bár napok óta nem evett, nincs kedve hozzá. Inkább csak behúzódik egy saokba, lerogy a földre és kifürkészhetettlen tekintettel bámul maga elé, míg az erőtlenségtől el nem alszik.*

*Csak az tart neki kb 10 percbe,mire lekászálódik az emeletről.Szinte az összes lépcsőfokban fel akar bukni,úgy a felétől már inkább gurul mint sétál...Az orra elé varázsol egy bögre hideg tejet,elkezdi iszogatni,közben arról elmélkedik,hogy vajon merre járhatnak tanítványai,és nem unják-e még az örökös semmit tevést...!?*

*A nagy gondolkodásban éles nyávogást hall,valahonnan a pince felől.Kapja magát,és elindul a hangok irányába.*

*Visszatér a cicussal.nagyon aprócska,fehér,fekete és szürke csíkos,egyik szeme világoskék a másik zöld.Nézi egy ideig,majd vállat von.*
-Érdekes...ilyet még sosem láttam.Na nézzük...*a cicus kislány,úgyhogy egy rövid lánynéven töri agyát.*Hmm...Legyél Bec!*mosolyog rá,és beszél hozzá,már majdnem gügyög.Leteszi az apróságot az asztalra,önt egy kistányrba tejet,majd oda teszi az orra alá.*
-Igyál...*és a cica inni kezd:)*

*Miután a csöppség belefetyelte az összes tejet,Dora felviszi szobájába.*

*Belépdel az étkezőbe, aztán átcaplat a konyha részbe és csinál magának egy sonkás szendvicset. miután ezzel megvolt, azaz a két szendvics, egy üveg narancslé társaságában el is fogyasztja szép lassa, hisz ráér. Közben azon töri a fejét, hogy Dariost és Laurent vérfarkassá tegye.*

*Megy utána, majd belép az ebédlőbe, természetesen Steve után.*

*Belép ő is és észreveszi Sophiet*
-Áh szia,Sophie ő itt Nivelda bia újj tanítványa.Niv ő meg Sophie mester,és erős vérfarkas.

*Felpillant a két belép társára. A nő felé biccent, majd Stevere néz.*
-Örvendek. Sophie Angel.
*Mutatkozik be azért illedelmesen, és már végzett is a kajájával.*
-Ezt azért nem kell hangoztatni, de azért köszönöm.
*Mondja Stevenek, de azért mosolyog közben, majd vele szemben mutat a két székre, hogy foglaljanak helyet a most érkezettek.*

-Cső... -köszön flegmán, mivel nem szokása.
-Egyébként Forventning a vezeték nevem. -mondja majd beljebb megy pár lépést.*
-Bocs, de most nem ülök le ha lehet... Már szétültem a valagam....

*Kicsit szúrósan néz Nivre,amiért így beszél*
-Én azért leülök ha nem baj.Amúgy Sophie mesélj hogyvagy mióta kihoztunk a démonoktól.

*Nem nagyon zavarja a flegma stílus, így inkább Steve felé pillant.*
-Megvagyok. Még gyógyulnom kell, de már hamarosan begyógyul minden sebem. Jah igen. Megszerettem volna köszönni a segítséged. Hálás vagyok érte.
*Mondja a fiúnak mosolyogva, s figyeli, ahogy leül.*

*Niv csak figyeli őket, néha elkalandozik, de általában figyel.*

-Semmiség nem kell megköszönni.Bárkiért megtettem volna amúgy meg Bia is bent volt,és legalább seggbe rúghattam egy démont.*Leül Sophie mellé*

-Kiütötted? Gratulálok.
*Megtapsolja a fiút, persze csak szolidan, majd Nidelva-ra pillant.*
-Untatlak mi?
*Kérdezi hirtelen a nőtöl, miközben felkel és tölt magának még egy pohár vizet.*

-Dehogy is.

*Ő iszik egy kis pezsgőt*
-Nem kiütöttem igazából csak megrázta az áram,én csak segítettem neki.
Aztán bia elintézte.

-Áhh értem. Nah én most visszamegyek a szobámba. addig is további szép napot.
*Köszön el, majd Nidelvat kikerülve lép ki az étkezőből és visszasétál a szobájába.*