Étkező

*Mivel nem kap választ kérdésére,ezért visszateleportál szobájának titkos kis helységébe.Felkészül a harcra....*

*Eléggé meghökken a lány válaszán*
-Hát én nem így vagyok vele,megtennék bármit,hogy kijöhessen.Amúgy miért útálod ennyire?

*Arca elkomorodik, érzi, hogy épp most rontott el mindent.* Nem utálom, egyáltalán. De azok után, amik mostanában történtek vele, kezdem úgy érezni, hogy már nem az a nő, akit megismertem. Ettől az új Biától félek. A félelmet viszont utálom. Most, hogy részt vehetek a megmentésében, talán elmúlik ez a fura, ám roppant kellemetlen érzés. *~Hát ezt kellemesen eltoltam. Ennyit arról, hogy valakiben is jó véleményt alakítsak ki magamról.~ Szomorúan néz Steve szemébe. *

*Elmosolyodik*
-Értem mostanában kicsit megváltozott az tény,de ne félj én megvédelek.*Megfogja a lány kezét*Ami a megmentést illeti az sajnos még odébb van egy kicsit.

*Most nagyon hálás a srácnak, hogy megfogta a kezét. Pontosan erre volt szüksége. Szeretetre. * Hát igen... Köszönöm. *Visszamosolyog, és meg se mer szólalni. Még a végén megint valami hülyeséget mond.*

*Ő se nagyon tud mit mondani ezért, levág 1 szelet pizzát és megeteti Elyont*
-Nah tessék enni,finom.~Remélem Daniel jólvan ott ahol van...~

*Kacagva rágja és nyeli a pizzát, próbál nem megfulladni. Közben sikerül jól összekennie saját magát és Steve-et is. Matat egyet az asztalon, szalvétát keres. Szerencsére talál is egyet, és szépen megtörölgeti vele a száját, lepucolja a ruháját és Steve-ét. Aztán csak fogja a szutyis cuccot és néz nagy szemekkel*

*Ő is nevet a furcsa ebéden,aztán hirtelen elhatározásképp megcsókolja Elyont*

*Erre pont nem számított, kicsit meglepődik. Aztán visszacsókol. Karját Steve nyaka köré fonja.*

*Átöleli a lányt megcsókolja, aztán elengedi.*
-Lehet,hogy ezt most nem kéne....Itt vannak a vámpírok és ha Blaze rájön,hogy fontos vagy nekem biztos elrabol...

*Elmosolyodik. JElen pillanatban egy kcsit sem érdekli Blaze, vagy bárki más. Aztán előjönnek a komly gondolatok, és arca kissé vad és félelmetes lesz. Kegyetlen mosolyra húzza a száját.* Próbálkozhat. Tény, hogy sokkal erősebb nálam, de az erő nem minden. Lehet, hogy okosabb is. Ez sem számít. Aljasságban a nyomomba sem ér. És különben is, azt modtad, megvédsz.* Rámosolyog Steve-re, hogy lássa: nem kell komolyan venni, ilyet nem vár el tőle. Átöleli, hozzábújik. Röviden megcsókolja, majd jó szokása szerint csak néz rá.*

-Igazad van,Blaze most nem érdekel.Csak te.*Átöleli a lányt és újra megcsókolja*

Na látod. Én megmondtam. Most messze vannak a vámpírok. Ne foglalkozzunk velük. Gyere, sétáljunk egyet. *Steve kezét fogva igyekszik kifelé.*

*Ereje fogytán,ezért a célt is eltéveszti.A hall helyett az étkezőbe érkeznek.*
-Basszus...*bosszankodik,de azért leülteti Biát az egyik sarokba,ahol viszonylag kényelmesen megvetheti hátát és pihenhet kicsit.Közben egy rongyot kap fel valahonnan,kideg vízzel belocsolgatja aztán visszatér Biához és törölgetni kezdi arcát.*
-Jobban vagy már?*közben egy pohár vizet is megitat vele.*

-jójó Dora en anyáskodj megvagyok.. csak megviseltek az utobbi napok.. nem volt valami könnyü mindig gyengének tetetni magam Blaze előtt...és eléggé megviselt mert engem elégé tudott így azért kinozni fizikailag.. de lelkileg mégjboban..
*sóhajt közbe elveszi Dorától a kendőt és nem az arcát törli vele hanem a jobb kezén keresztbe vágodott mély seb vérzését szoritja el*
-kicsit kardba nyultam..muszáj volt .. inkább a kezem mint a nyakam..
*mondja terelve a témát mert rosz érzések töltik el mikor arról beszél amivel nemrég kezdte *

*Őt meg sose várják meg. ezért azért morci, de most nem foglalkozik ilyenekkel, csak letérdel Bia mellé, s annak mellkasa elé teszi kezét, ami fehér fényben úszik, és megpróbálja begyógyítani a nő sebeit, ezzel is segítve Dorának. Ő maga viszont nem szólal meg.*

-Oké,oké,bocsi,csak mostanában kicsit kusza voltam,és legalább itt megpróbálok segíteni..ahol tudok...*kicsit belevörösödik,de maga sem érti miért.Mjad feltápászkodik Bia mellől és az ablakhoz szambázik tök kómás fejjel.*

*nehezen feláll majd megtámaszkodva de áll..*
-esküszöm holnap részletesen beszámolok ha van kérdésetek.. de most..
*mondja kicsit pár pillanatos kihagyással..hgoy összeszedje magát*
-le szeretnék pihenni.. Karent meg majd holnap leveszük a falról.. megérdemli..
*mondja majd lassacskán elindul de ugy érzi összeesik sebebi gyógyulgatnak de lassan.. és sok vért vesztett*

*Széepn megfogja Biát, felteleportál vele az emeltere, meg közben Dora vállát is elkapja, így hárman mennek fel.*

*Egy ideig áll még az ablaknál,majd bűntudat önti el.Hirtelen felszívódik,elteleportál valami nyugisabb helyre,ahol egyedül lehet és gondolkodhat.*

Korduló gyomra emlékezteti arra, hogy jobb, ha keres valami ennivalót..
Farkas révén persze sokkalta jobban érzi a szagokat, mint emberként anno, így nem is olyan nehéz megtalálnia az étkezőt, hová belépve mélyet szippant a finom illatokkal teli levegőbe, s igyekszik urrá lenni a Pavlov efektuson
Hamar kerít magának némi ételt, és nekilát.

Hamarosan végez, s jóllakottan, jókedvvel indul ismét tovább, mikor hirtelen megtorpan, s igyekszik felidézni milyen nap is van...
Arra a gondolatra jut, hogy mára ígérte a kereskedő az alkarpengéit, amikért jó lenne elmenni, hiszen egy kereskedőnél soha nem marad meg soká semmi, így elhagyja a kastélyt, s elindul a város felé..

*MegérkezikAzt hitte hogy itt megtalálja Biát de tévedett.Szomorúan hoz magának valami ennivalót és leül valamelyik asztalhoz.*

*Lebattyog az étkezőbe.Kómásan a hűtőhőz sétál,kivesz egy üveg valami rostosat és azt kezdi iszogatni.Annyira kómás,hogy észre sem veszi laurent.Előveszi a napi újságot,kiteríti maga elé,s elkezdi olvasni.*

*Észreveszi Dorát és odaül elé.*
-Szia.Most keltél fel?*Valahogy most nemtud mosolyogni közben nekilát az evésnek.*