Falkavezérek & Mesterek Lakosztálya

*Lelép pár pillanatra hogy megmossa arcát a fürdőben.*

-Történt valami fontos míg én aludtam?
*Kérdezi meg most már csak Sheyrintől. Közbe végigpillant a lányon.*
-Azért te is étkezhetnél sürűbben.Nem bántásból..

-Nem.. tudtommal nem.-rázza meg a fejét, majd az étkezés említésére némi pírral arcán elmosolyodik.
-Más is.. mondta már.-neeeem.. nem utal Lestatra
-Úgy lesz.-zárja le végül komoly hangon a dolgot.

*Felfrissülve ér vissza és a két lányra pillant.* -Nos akkor rám itt már nincs szükség. Azt hiszem én lépek is.-

-Ahogy akarod Lestat..
*Pillant a fiúra..*
-Én meg szerintem pihenk majd még egy kicsit..

-Akkor viszlát.- *Ezzel elteleportál.*

-Viszlát Lestat.-biccent a távozónak, majd Biára tekint.
-Rendben, ha bármi kell, itt leszek.- dől ültében a falnak, kényelmesen elhelyezkedve. Úgy tűnik nemigen fog elmozdulni innen, azonban szemeit lehunyva maga is pihen egy kicsit.

*Ahogy megérkezik a szobájába Lestattal a fiú már az ágyán fekszik ő pedig gyorsan pár dolgot lekap a kisszekrényéből.. és gyorsan elkezdi a fiút gyógyítani.. erősen kell koncentrálnia, mivel a maga erejét szivja ezzel a fajta gyógyítással.. de ez nem érdekli.. addig csinálja míg nem sikerül begyógyítani a sebeit és segíteni a fiún.*

*Lassan kinyitja a szemét, majd mint aki ezer évig aludt, álmosan felül és körbenéz.* -Hol vagyok? Bia? ööö mit keresek itt.- *Ilyenkor kell neki pár perc...*

*Gyorsan visszafekteti még a fiút az ágyára..*
-Pihenj még kicsit, mindjárt jobban leszel de addig pihenj..
*Közbe amíg a fiú felkómál a dolgokból elővesz pár gyógynövényt mejből egy kisebb folyadékot készit.*
-Nem tudom mi történt veled Lestat.. de a Nagyteremben találtalak meg félholtra verve.. gyorsan kellet cselekedni.. és jelenleg a szobámba vagy..
*Közbe odavisz hozzá egy kis pohárba lévő valami zöld lét.. *
-Kicsit keserű lesz de segít hogy pár percen belül erőre kapj..

*Lestat nagynehezen leerőszakolja azt a "valamit". Majd lassan visszatérnek az emlékei ahogy jobban lessz.* -Arra emlékszem... hogy harcoltam egy démonnal... és sajna vesztettem... Azt hiszem Josie-nak hívták.-

-Josie?
~Olyan ismerős.. várjunk csak.. nem ő volt aki egy idő után csak úgy eltünt? Igen az a fatyú aki mindig Elenával lógot.. visszatért?~
-Értem..mond hogy érzed magad?
*Kérdezz rá hátha tud még segiteni..*

-Öhm... már jobban vagyok.- *Újból felül. Úgyérzi mintha nemtörtént volna vele semmi. Csak a ruháin látszott hogy csatában volt.* -Mindjárt jövök, csak átveszem a ruháimat.- *Leteleportál a szobájába, majd gyorsan átöltözik és visszateleportál.* -Kész is vagyok.-

*Bolint.*
-Lestat, tudom hogy már tanító vagy.. de lenne kedved még tanulni egy kicsit? Szerintem neked is jót tenne..

-Tanulni? Azt hittem már mindent kitanultam... vagyis majdnem mindent. Rendben van.- *Bólint.* -Legalább ha új dolgokat tanulok akkor a legközelebbi csatámban tovább maradok állva.- *Elmosolyodik.*

~Jó a hozzááállása csak nem tudom hgoy fogja bírni.. na először is az alap..~
*Jobb kezében egy fekete kömb a bal kezében pedig egy fehér gömb jelenik meg.. Majd odalépked a fiúhoz.*
-Fogd meg kérlek a gömböket.. kicsit furcsa lesz, mivel furcsán fogod érezni mikor az egyiket vagy a másiakt fogod.. majd döntsd el melyiket választod.. melyik vonz magával melyiktől érzed magad erősebnek mi vonz...

-Rendben.- *Ismét bólint, majd kezeibe veszi a gömböket. Érzi hogy mindkettő vonza őt, de a fehér gömbben még érez valami furcsát... valami megmagyarázhatatlant, így gyorsan el is engedi és a fekete gömb marad nála.* -Azt hiszem ezt választom.- *már tudja hogy jól választott, mivel az előbbi érzés amit a fehér gömb fogásánál érzett, eléggé rossz, vagyis kellemetlen volt. De a fekete ellenkezőleg, nagyon is jól esik neki hogy foghatja.*

*A fehér gömb ahogy a földre esik visszagurul Biához és beleolvad. Viszont ahogy beleolvad a fehér gömb Biába úgy a fekete is Lestatba.*
~A feketemágia... ez igen nehéz ügy. Ha átlagos lenne még könnyebb lenne .. de azután az eset után.. túl nagy benne a feketemágia.. nehéz lesz korlátozni.. de már a lelke is eflé hajlik..az ilyen döntésnek pedig nem lehet ellenkezni.. annak rosz vége van..~
-Rendben van..induljunk is..
*Ezzel elindul a könyvtár vége felé ahol egy titkos ajtót nyit ki.. int Lestatnak hogy kövesse.. mikor átlép az ajtón a személy furcsa sikolotzásokat halhat.. a szoba pedig ahova beléptek egy másik könyvtár .. de ez más.. árad belőle a feketemágia hatalma..a szoba teljesen lesötétítet csak fáklyák égnek a terembe mely a szoba minden pontjára elér így nincsen baj a fényel.*

Egy darabig még az ajtó előtt posztolt, majd elhagyva önkéntes őrhelyét, elindult vizet keresni. Miután csillapította szomját, a szobájában kötött ki, és fáradtan dőlt le az ágyra.
Szeretett volna visszamenni vezére ajtajához, de úgy érezte, többet használhat azzal, ha valóban kipiheni magát. Remélte, Lestat eddigre már visszatért az ajtóhoz, és óvja Biát.
E kósza gondolat után már le is ereszkedett az álom.

*Kis szobájácskában épp az asztalánál aludt el.. feje mellett egy éjfekete könyv helyezkedik el melybe nyakéke van helyezve és kb percenként felvilágít a könyv...*

*Lestat miután kialudta magát, úgy döntött hogy egy kicsit felnéz Biához. Óvatosan bekopoktat, majd benyit az ajtón.*

*Békésen alszik, ahogy Lestat belép az ajtaján a könyve ismét felvilágít majd egy egy perc mulva ismét.. hivogató a könyv szépsége..és elejéből a kilógó medál mely mindig ott lapul Bia nyakába...*

*Lassan közelebb lép az alvó nőhöz, de figyelmét most a könyv vonyja el. Már majdnem ott tart hogy belekukkantson, mikor visszalép.* ~Inkább nem kockáztatok...~ -Bia. Ébredj. Már dél is elmúlt.-

*Lassan kis nyögéssel ébred fel...*
-Lestat?..
*Mondja egész álmos hangon ahogy feltolja magát.. mikor észbekap leveszi a könyvről a medált és nyakába akasztja.. a könyv pedig hirtelen eltünik..*
-Mi járatban erre?

-Hát... igazából arra gondoltam hogy taníthatnál engem egy kicsit. Kérlek ne vedd tolakodásnak. De nem hittem volna hogy még alszol...- *Közben a könyvön járt a feje hogy valyon mi lehetett benne.*