Falkavezérek & Mesterek Lakosztálya

A Kastélyon belül a Mesterek a Falkavezérek Lakosztály van ezek általába nincsenek túl messze egymástól így hamar elérhetik egymsát ha baj van..

[Sophie szobája]

*Vissza teleportál idegesen a szobájába, majd azonnal bezárja az ajtót és az ablakot, becsukja a zsanérokat is, így teljes sötétség uralkodik a szobában, majd gyertyákat gyújt meg a szoba négy sarkában, amíg enyhén be is világítják azt. Kb. a szoba közepére rajzol egy pentagrammát, lepakol a közepébe 3 tálat. az egyikben valamiféle por van, a másikban vörös folyadék, a harmadik pedig üres. Letesz középre egy fekete gyertyát, meggyújtja, majd ő maga is leül törökülésbe és elkezd mormogni valamit latinul, majd szépen beleönt egy kis vörös folyadékot az üres tálba, utána beledob egy maroknyi port, ami azonnal fel is robban, persze nem nagyon, és fekete füstfelhő száll a levegőben. Ez körülveszi Sophiet, miközben az mormog valamit, majd elsötétedik egy pillanatra minden, vörös szempár villan a sötétben, majd újra világos lesz és Sophie kómában fekszik a padlón.*

*a szobájában jóidejig elvolt majd órájára pillant*
~itt az ideje hogy megbüntessük Stevet.. ~
*mondja nyugottan majd feláll a szobájából kimegy és elindul lefele *

*megérkezik végre a lakosztályokhozz a hosszu lépcsők után. Végigmegy a hosszu folyoson és könnyei elhullanak mikor Mich szobája mellet hallad el. Könnyei patakozva hullanak el és ahogy lépked könnyeit maga után hagyja, melyek mintha gyöngyök lennének miközbe pár apró fény hullik rájuk. Majd mikor belép a szobájába bezárja az ajtót és mikor a kulcsot forgatja el hogy magára zárja a szobát közbe lassan összeroskad és könnyei mégjobban patakozni kezdenek. Az ajtónak támaszkodik térdrerogyva és folyamatosan sír. Nem tudja hogy mikor fogja tudni abbahagyni, de nem is érdekli, szörnyen röstelli amit tett. De tudja hogy ez egyszerűen nem elég... *

*Mich szobájában csörömpölés zaja halatszik. És mintha egy falbol szakadna ki egy darab aztán porladna szét a folon az erőtöl ami neki paszirözta. Mélyröl jövö farkasos mordulát és még több törés tombálos zaja szürödik kifelé. Kin, gyötrelem gyötörte lelkét. Mi tán még tudatos énjé egy részét is elvette.*

*Felriad álmából, majd körbenéz és kirohan a folyosóra. Haljja az üvöltést és érzi, hogy Bia sír. A nő szobájához rohan, majd kissé megtántorodik, de azonnal bekopog.*
-Bia...Bia nyisd ki...
*Szólongatja a nőt, közben dörömből az ajtón. Érzi, hogy valami nagyon nagy baj van.*

*tovább sírt az ajtóban majd hallja a dörömbölés és Sophie hangját.. tovább sír egy ideig .. nem képes rá hogy beengedje.. majd probál erőt venni.. és elforgatja a kulcst majd hadja hogy Sophie bejöjön magától utána leül az ablakba és kifele néz ott hullanak könnyei*

*Mikor az ajtó nyílik, azonnal berihan és meglátja az ablakban síró Biát. Odarohan a lányhoz, majd átöleli gyengéden ha Bia engedi.*
-Mond kérlek mi történt? Mi baj van?
*Néz rá aggódva, közben egy intéssel becsukja az ajtót, így csak ketten vannak.*

-Steve miatt.. megcsaltam.. Michet...
*mondja szipogva és utána tovább sir közbe probál beszélni*
-nem tudtam mit cselekszem.. félek..
*mondja továbbra is szipogva *

-Jajj...
*Nyögi ki, majd leül Bia mellé, magához húzza a nőt és átöleli, ahogy tegnap este őt Bia.*
-Csss...Tudom...tudom.
*Suttogja halkan a szavakat és nyugtatólag simogatja Bia hátát, s közben öleli a nőt.*

*Végül mordul s hátára vetné zsákját de már azt is szét szagata félig tehetetlen dühében. Az le eset a hátárol a földre Mich nagyot rugot bele mire az ajtonak szált. Meg fordult s az ablak felé indulva felugrott a párkányra az acél kemyény karmok a kőbe vájtak. Mély árkot szántva. keze persze nem maradt sértetlen üveget tört össze falat karmolta most persze, hogy megsérült. Az ablak párkányál kicsi de látható pirosas bibor szín keverékü vért hagyot hátra. Következö pillanatban Mich vagy is nem egészen Mich ki vetödjön az ablakon és lábra érkezen. Miután vocsorogva körbenézett elindult tovább. Hogy hova megy azt nem tudta csak azt tudta minél meszebb inét adig mig ki tisztul feje. De már most tudta soha többé nem fog igazán vissza vágyni erre a helyre. Kis hugát persze látogatja majd talán egyszer.....*

*sir továbbra is.. *
-nem..nem akrtam..
*sir és lassan sirásába alszik el mert borzalmasan fáradt*

*elringatja a nőt és közben dúdol nekivalamit, hogy megnyugodjon, majd miután Bia elalszik szépen két karjába veszi, odasétál vele az ágyhoz és lefekteti rá, majd betakarja egy pokróccal és mellé ül az ágyra, onnan figyeli, hogy alszik a nő.*

*felsétál a lakosztályokhoz, megáll Bia szobája előtt, és kopogtat*

*álmosan ébred fel a kopogásra.. már szemein nem látszodik hogy sirt vagy hasonlók.. álmosan odalép az ajtóhoz és kinyitja..*
-tessék mit akarsz.. most keltem..
*mondja komásan majd észbekap hogy kihez is beszélt *
-öhm szia.. miben szenvedsz hiányt?
*kérdi meg igy utolag miután végignéz Sarahan*

- semmiben, hacsak nem a társaságodban*mosolyodik el kedvesen* éreztem tegnap, hogy szenvedtél... *a lány arcát fürkészi* aggódtam érted...

-te aggódni értem? ugye most viccelsz...
*néz egy pillanatra unottan .. *
-és mire akarsz kiváncsi lenni ?
*mondja közbe becsukja maga után az ajtót hogy Sophie ne kelljen fel és az ajtónak döl*

- ismerlek már Bia... régóta. nem tudsz eltitkolni előlem semmit, és azt is tudom, hogy nem fogsz a tegnapról beszélni, viszont ha a társaságom zavar, akkor mondd azt, és már itt sem vagyok.

-ne ma társaságod zavar.. csak nem akarom hogy Sophie felébredjen..
*mondja egyszerű őszinteséggel*
-őszintén szólva valamennyire örülök hgoy olyannal beszélhetek aki gyerek korom óta ismer.. de szerintem ne itt csevegjünk hanem járjunk egyet a Kastély körül..
*ajálja fel ezt az ötletet mert már rég szivott friss levegőt*

- rendben... ha így látod jónak, akkor menjünk, csak előbb vegyél valamit magadra, szakad kint az eső *azzal elindul kifelé a kastélyból*

*vissza megy a szobájába majd magára kapott egy köpenyt meg hosszu ujju ruhát a csuklyát fejére veszi majd Sarahhoz megy..*
-indulhatunk..
*mondja röviden majd elindul az erdőségbe*

*Szépen felébred Bia szobájában és nyújtózik egy hatalmasat, mikor észreveszi, hogy a nő már nincs ott. Kissé pislog kettőt, aztán átsétál a saját szobájába.*

[Sophie szobája]

*Betipeg, majd gyors zuhany után meg felöltözés után, úgy dönt, hogy kimegy sétálni az erdőbe. Egyébként fekete hosszú szoknyát, magas sarkű fűzős cipőt, felülre pedig hosszú ujjú, vállait szabadon hagyo felsőt vett fel. Magára kap még egy köpenyt, majd kiugrik az ablakon és átsétál az erdőbe.*

*Bia szobájába jelenek meg .. Bia a földön fekve Elyon és Steve csak nyugisan állnak a szobába.. lassan megprobálna fölállni hogy ágyára feküdhessen de arra sincs ereje hogy alkarra támassza meg magát*

*Bia mellé ugrik, megfogja a karját, eltámogatja az ágyig, lefekteti, mellé ül. * TAlán mesélhetnél egy kicsit...

-nincs mit mesélnem..
*mondja az ágyból halkan fáradtan és megviselten*
-hol van Mich?
*kérdezi meg kicsit ijedten mert nemrég mintha érezte volna ajelenlétét mikor még a hegyen voltak*