Falkavezérek & Mesterek Lakosztálya

*Az ismételt elutasítás már kicsit kiborítja, így nyersebben válaszol, mint szeretne.* A bátyám elment.

-remek.. kérlek távozz..vidd ki Stevet is.. viszlát..
*ezzel befordul az ágyon magárahuzza apaplant kényelmesen majd ugy tesz mintha aludni akarna*

*Ezen kicsit felidegesíti magát. Derékon ragadja Steve-te, kivonszolja a folyosóra.* Hallottad a vezért... távozzunk... pf... alárendelt, az vagyok, de kutya nem... Na gyere, együnk valamit.* Hátra se néz, hogy a srác követi-e, csak ledübörög a konyhába. Előás egy üveg whiskeyt, és nekiesik.*

*int és Steve az ajtón kitesékelődik és mögötte bezárul az ajtó kulcsra.. majd csak fekszik az ágyába álmatlanul és gondolkodik *

*Egy Sophie jelenik meg Bia szobájában.*
-Öhm...szió.
*Köszön a nőnek, aki az ágyban fekszik és gondolkodik.*

*nem szül semmit Sophie érkezésére nem tesz semmit tovább fekszik.. *

-Öhm...Jól vagy?
*Néz a nőre és kissé zavarban van, mert lehet rosszkor érkezett. Odalépdel Bia ágyához, ott oldalt, majd leül rá és csak figyeli a nőt.*
-történt valami?
*Néz rá kérdőn.*

-épp a halálból hoztak vissza...
*szólal meg röviden utána megint csöndben marad*

*Sóhajt egy nagyot, majd csak nézi Biát.*
-A halálból? Michvolt vagy Steve?
*Kérdez rá óvatosan, mert nem tudja mi történhetett. Így csak gondolkodik és reméli nem az a méreg volt, amiről a múltkor beszéltek.*

-nem.. magam mentem és a hegyek közt haltam meg.. Mich újraéleszetett de a méreg hatása most felgyorsult.. és azt hiszi hogy nem szeretem..
*mondja el a legrövidebben.. vallahogy nincs beszélő kedvében*

-Értem.
*Bólint, majd elgondolkodik.*
~Bia majd odatudnád adni azoknak a növényeknek a nevét, amik kellenek a bájitalhoz? Mert ideje éenne elmennem értük.~
*Üzeni gondolatban, majd csak néz maga elé és a medálját birizgálja.*

-nem ... tul veszélyes..
*mondja nyugottan nem akar ellenvetést*
-Sarah tudja.. ennyi bőven sok..
*mondja nyugottan .. és közbe egy könnye hull le de eltakarja*

*Maga felé fordítja finoman Biát, és letörli az a könnycseppet.*
-Tudom, hogy veszélyes de megfogadtam, hogy segítek. És én betartom a szavamat. Mindig.
*Suttogja határozottan, majd ha Bia engedi megöleli őt.*

*engedi.. nem is tudná nem engedni mert nincs rá annyira ereje.. *
-sajnálom.. Sarah ha akarja elmondja.. én nem sodorlak bajba.. tul soakt érsz nekem ahoz..
*mondja suttogva*

-Csss...Majd megkérdezem tőle, addig is pihenj. Kimerültél teljesen, de ezt idd meg. Segíteni fog.
*Mondja és közben elővesz egy fiolát a zseéből. Valami fura lötyi van benne, de ha Bia megissza akkor egy kicsit feltöltődik és ha elalik, álmatlan éjszakája lesz. Így kitudja magát pihenni.*

-nem kell.. elértem azt a határt a méregbne hogy a főzeteket nem fogadja be a testem..
*halkan beszél aztán megprobállna felülni siekrtelenül.. szeméből emgint könny hullik el de ez a könny fekete..*

-Rendben.
*Mondja, majd segít Biának felülni, a könnycseppet pedig ismét letörli, de kissé meghökken, hogy ez most fekete könny.*
-Gyorsabban fejti ki hatását a szer?
*Néz rá kérdőn, bár az előbb mondta Bia.*

-igen.. ugyhogy egy ideig nem hiszem hogy harcképes leszek.. vagy arra hogy elhagyjam a kastélyt..
*mondja miközbe nehezen felül remegnek a kezei amivel támasztja magát*

*Segít a nőnek és óvatosan a falnak dönti, hogy ne kelljen támaszkodnia.*
-Rendben. Addig megpróbálok figyelni a többiekre, bár lassan azt se tudom, hogy ki merre jár. Bár hallom és érzem őket. Hogy bírod az ilyet?
*Néz Biára kérdőn, s közben felekl és fel-alá kezd el mászkálni a szobában, közben gondolkodik.*

-megszokás..
*szólal meg röviden majd kicsit örül már hgoy nem kell támaszkodni*
-borzalmas állapotba vgayok.. elsem tudom hinni..

-Látszik rajtad. Megviselt vagy, ingerlékeny és fáradt. Őszintén szólva nemcsodálom. Ennyi minden után.
*Sóhajt egy nagyot, majd leül az ágyra ismét.*

*sóhajt*
-ez a nyavajás méreg is.. elegem van belőle..
*mondja majd kezeit arca elé emelné de a kezei remegnek*
-én igyn em tudok élni..
*mondja elkeseredve*

-Szar az egész. Már elnézést.
*Teszi hozzá és figyeli mit csinál Bia. Mikor az felemelné a kezeit, de nem tudja, megfogja Bia kezeit, és a sajátjaiban tartja. Ez értelmes lett...*
-Amint tudom, megcsinálom az ellenszérumot, de ehhez Sarah is kell. Csak tudnám ilyenkor hol bolyong.
*Sóhajt egy nagyot, majd végigsimít a nő arcán finoman és egy bíztató mosolyt villant meg.*

*arcán viszont már nem.. leereszti kezeit és fejét.. *
-elvesztettem azt aki szerettem.. a sjaát hibámból.. és lassan saját magam is elveszitem..
*mondja halkan *

-Nem fogod. Tudom, hogy nehéz, de túl kell élnünk ezeket is. Bízz magadban, nehéz lesz, de mi melletted vagyunk.
*Mondja halkan és csak figyeli Biát stzürke szemeivel.*