Falkavezérek & Mesterek Lakosztálya

*Ezzel megérkezik Lestattal a szobájába és a fiút betessékeli a külön szobájába. A szobában csak gyertyák égnek, és semmilyen erőt nem lehet benne érezni. Ez a szoba olyan tiszta, melyet nem lehet megfertőzni. Majd ahogy a szoba közepére érnek csak ennyit mond.*
-Conate Lestat Magister.
*Kezében ekkor megjelenik egy doboz melyet mikor kinyit, a dobozból kiáramló erő a fiút körbekeríti és pár pillanatig remek érzéssel tölti el, eddigi ereje leforog előtte. Majd mikor ismét észhez tér a dobozban már csak egy medált lát, melybe neve bele van vésetve és a Mester felirat. Gyönyörű a medál, a szöveg mögött a csapatuk jelképe van belevésve.*
-Gratulálok Lestat Mester.
*Halvány mosoly.*

*Nemigazán tudja hogy miért jöttek ide de csöndben marad. Ahogy belépnek a szobába körbetekint. Lehet hogy valami szertartás lessz (?) Mindenesetre csak megy előre. A szoba közepén megáll aztán Bia hangját hallja. Kicsit izgul hogy most valyon mit akarnak csinálni vele. Utánna már csak az a különös és kellemes érzés keríti körbe, mintha aludna. Lehunja a szemét és csak figyel. Mikor kinyitja a szemét Biát látja maga előtt és egy dobozt, amibe egy érem van.*
-Mester... én?...-
*Kicsit elámul ezen, majd kiveszi a medált a dobozból és hálásan Biára néz.*
-Köszönöm... a megtiszteltetést.-
*Meghajol.*

-Már Dora is tesztelt, így nincs már közös döntés is volt.
*Közben lassan kisétál a szobából Lestattal.*
-Itt lesz az ideje átköltöznöd majd egy másik szobába. Valami kérdés?

*Lassan megrázza a fejét.*
-Nem nincs. Mindent értek.-
*Halványan elmosolyodik.*

-Rendben van. Akkor most viszlát. Majd később találkozunk.
*Halvány mosoly még Lestat felé majd megvárja míg a fiú kimegy a szobájából majd fáradtan az ágyába dől.*
~Miért ilyen nehéz egy mesterré avatás?.. Ha én ezt tudtam volna..~
*Ezzel elalszik*

*A mai nap Lestat remekül ébredt az új szobájában. Kicsattanó formában van, és erősebbnek érzi magát mint valaha. Kipattan az ágyból és elmegy letusolni. Felkap egy egyszerű ruházatot, magáraölti barna köpenyét és elindul egy kis sétára.*

*Az a nagy helyzet, hogy őrült rég járt a kastélyban, de most mégis itt van újra. Bekukkant szinte minden apró zugba, de a porcicákon kívül mást nem talál a sarkokban.Bágyadt csend borít magába mindent,és Dora azt sem tudja, mit kezdjen magával.Ehetne, de már evett a városban. Aludhatna, de az csak még fáradtabbá tenné. Sétálhatna egyet az erdőben,de már azt is unja. Egész egyszerűen harcra vágyik, tétre menő küzdelemre: életre vagy halálra. Ő sem érti, mi ez a hirtelen "vágyakozás",szinte már-már vérszomj...de elég durva,hogy ilyen idióta hullámokban tör rá.A szobájába megy,hogy átöltözhessen.Tornacipőjét valami könnyebbre cseréli.Megválik pulóverétől,így csak egy lenge póló és egy agyonszaggatott farmer van rajta,a kényelmes mozgás végett.Hogy levezesse fölösleges feszültségeit,leteleportál a párbajterembe.Addig csihipuhizik,amíg teljesen le nem fárasztja magát,de közben még reménykedik,hátha csatlakozik hozzá valaki.."