Falkavezérek & Mesterek Lakosztálya

-Jelenben mindig azért élek hogy a jövőt elősegítsem és a multat elfeljtsem. Viszont nekem szükségem van a multra a továbbhaladásért. A múlt a jelen és a jövő közül mindig kell kettő hogy fenttartsuk a 3. at.
*Kinyitja az ablakot, majd leül a párkányra és kilógatja a lábait és a már sötét éjszakát kémleli.*

- tudod mit? írj egy könyvet a filozófiádról. biztos sikeres lesz *nagy szemekkel pislog Biára, majd oda áll mögé* szólít az éjszaka... tudod hogy van, ami vont ebben a sötétben, szereted mikor eggyé olvadsz az éjnek fényével, mikor szabadon futhatsz a csillagok által kisérve, míg fel nem kel a nap, nem így van?

Ismersz már eléggé hogy ezt a rejtéjt megfejstd. Mely más szerint gyengédség és szeretet ami bennem van az téved a legnagyobbat. Te vagy ki legjobban tudja mennyire hív mindig a sötétség és gonoszság minden pillanata melyet folytogatni kell.
*Mondja picit rejtéjes hangon de mégis a gonoszság él benne és hívja elő magát a sötét éjszaka szeretete.*

- tudom, hogy mire vágysz Bia, és azzal is tisztában vagyok, hogy olyan erő lakozik benned, amit az éjszaka ébreszt föl. de azt meg neked kell megértened, hogy nem minden szunnyadó erő mögött lakozik hatalom, és néha jobb, ha inkább a fényben élünk, semmint hogy az örök sötétségbe kárhozzunk.

-Szebb a sötétségebn élni mint a fényben, feláldozom magam a fényben élésre mert sorsom megszeghetetlenül ezt kötelezi nekem. Viszont szunnyadó gonosz több helyet fog szépen elfoglalni mint kéne. Lelkem ketté válik.
*Mondja egész halkan.*

- ha elég erős vagy, akkor eggyé tudod kovácsolni, és akkor nem lesz az a külső vagy belső hatalom, ami szétválasztaná azt. ne feledd: a bölcsesség terel helyes útra, de ha választáshoz kerülsz a kényszer lesz az úr.

-Sok döntés és kevés idő. Mit kezdjek vele ha nem tudok döntésre jutni. Választás előtt pedig tudom mi lesz a helyes, még is húzni fog más is nem csak a kényszer.
*Szavai rejtéjesek belül él most az benne amit ajkain lélegez ki.*

- hidd el nekem, hogy semmi nem véletlen, mint ahogy az sem, hogy most elveszettnek érzed magad. de, amikor odajutsz, hogy választanod kell, késlekedés és gondolkodás nélkül a helyes utat fogod választani, efelől semmi kétségem. *jelenti ki*

-Nem kutatod a jövőt még is előre tudod mi fog történni. Másnak ez olyan értelmetlen lenne, mi mégis minden szavunkat értjük melyet egymásnak elejtünk. Mitől van az hogy ősi nyelvünk értelmezéseivel jobban fejezzük ki magunkat mint jelenlegi nyelvünkel? Miért pont én vagyok most itt és miért én nekem kell ezt mind átélni?
*Miközben ezeket mondja hátrafoldul Sarah felé majd ismét előre a sötétségbe.*
-és.. Ki állít meg abba hogy megforduljak?
*Hangja fájdalmas egy csepet.*

- olyan sok súlyos kérdésre keresed a választ, hogy egyik megfejtését akadájozza a másik ottléte. vedd egyszerűbbre a dolgokat Bia, úgy minden sokkal könnyebb és érthetőbb lesz. *kis szünetet tart* megállítani? senki nem állít meg, csupán te magad vagy a saját ellenséged.

-De nem én állok magam mögött és nem engedem hogy megforduljak. Valami vagy valaki. De most nem vagyok önmagam ellensége.
*Kicsit elgondolkodik ezen. Majd kicsit felnyög mert végigfut a hátán a fájdalom és szemeit megint úgy érzi hogy elönti a sötétség visont most probálja megakadályozni.*

*látja Bián a változás jeleit* azért te vagy az ellenség, mert kutatsz, és nem törődsz bele a sorsodba, így okozol magadnak fájdalmat. egyszer megfogadhatnád tanácsomat.

-Sok tanácsod megfogadtam már csak névtelenül tettem. A kettő nem ugyanaz a dolog. Viszont azt sose fogom elfogadni hogy a könnyebb utat válasszam és hogy törödjek bele bármibe is. Ez ellent mondana önmagamnak. Talán...
*Újra belehasít a fájdalom a gerincén végig majd szemeit a teljes sötétség fedi el és vörös csík jelenik meg a fekete szemeiben. Hangja és arckifejezése megváltozik.*
-Egyre nehezebb bánni ezzel a gyerekkel. De most nem lényeg. Sarah segítségedet kéne kérnem, mivel nem hagyhaotm el a testét most jóideig mert az nem vezetne jóra.
*Szól a mélyhang belőle komolyság árasztja el arcát.*

*bólint* hoszen ezért vagyok itt. miben lehetek a szolgálatodra? *kérdez vissza azonnal, tudja, hogy Biának nem kellemes az effajta "társalgás" mikor nem önmaga uralja a testét, így próbálja gyorsra fogni a tempót*

-Figyelemelterelés továbbra is marad, viszont.
*Itt hangja most kicsit lemondó lesz.*
-Nem tudom mit találsz ki, de a könyveket és a jegyzet ami a polcán van azt mind egytől eggyig el kell tüntetned. Sokat tud meg a megszállásokról és ha eljut odáig hogyan lehet önmagából szellemet űzni és erőt felszabadítani akkor az vesztét okozza. Ezt nem engedhetjük még ha írásos források tönkretétele az ára.

- bízd rám, azt hiszem, lesz egy kis könyv égetés haamrosan. csak anynit kérek tőled, hogy egy ideig tartsd őt eszméletlen állapotban, amíg én felgyújtom az iratokat...

-Megteszek amit tudok. Viszont még valami. A bestiát ne hozza elő még végszükségbe se, mivel te is tudod hogy ilyenkor erőt szabadít fel abból a résből ami megtört a burkon. De ha többet akar felvenni akkor tovább repedhet és végül törhet a repedésből a burok. Erre viszont még nem áll készen. Jaddevel pedig tervezgessetek mert szerintem az lesz a leghatásosabb. Sok sikert.
*Ezzel Bia teste hatalmas fájdalmat érez ami miatt felsikitana ha még eszméleténél lenne, de így már csak nyög egyet és összeesik.*

*sóhajt egy nagyot, majd úgy cselekszik, ahogy kell. mindennél fontosabb Bia számára, így nem teketóriázik, a könyveket és egyéb iratokat egy kézmozdulattal lángra lobbanja, pár perc múlva már menthetetlenek. ekkor kezdi ébresztgetni Biát*

*Lassan felébredezik, viszont azonnal megcsapja a füst szagja.*
-Mi történt? és.. Mi ez az éget szag?
*Kérdezősködik ahogy lassan kitisztul a látása.*

- nyugodj meg*erősen tarja Biát, nehogy valami baj legyen* én magam sem értem, hogy mi történt. egyik pillanatról a másikra a nyitott ablakon keresztül valami fényes tört be a szobába. valószínűleg egy gömbvillám lehetett, és sajnos nem tudtam megmenteni a gyűjteményedet... *hogy igazolja saját szívát kifelé mutat, ahol épp most kezdett el szakadni az eső* téged meg pont eltalált a gömbvillám, és azonnal eszméletedet vesztetted az elektromos sokk hatására.

-Micsoda?!
*Felpattan és a könyveire néz. *
~A jegyzeteim is odavesztek.~
-Ne.. minden oda.
*Lehajtja kicsit a fejét, hisz rengeteg munkát és erőt fektetett ebbe. Majd ráül az ágyára.*

- sajnálom... én igazán sajnálom. tudom, hogy sokat dolgoztál velük, de minden olyan hirtlen történt *megáll az ablaknál és kitekint rajta. a lehulló esőből nyer erőt ahhoz, hogy elaltassa a tüzet, ám a papírokból és könyvekből már csak a hamu maradt*

-Hagyad.. már olvashatatlan...
*Mondja száraz hangon. Viszont szemei vizesek.*
-Nem lehet igaz!
*Belever a falba, szokás szerint úgy rejti el szomorúságát hogy düht képezz.*

*szomorkásan elmosolyodik, nehéz azzal a tudattal lenni, hogy megint neki kellett fájdalmat okoznia, dehát van amelyik cél fontosabb a puszta jólétnél* hagy most azokat a könyveket, inkább pihenj le. az a villám pont telibe talált.

-Nem baj már nem érzem.
*Majd végigpillant kezein de érzi hogy már egy testrészét se kezdi érezni.*
-Csak mást se.